Gyorsan romboló gyulladásos csípőízületi gyulladás

1 Orvosi Osztály, Reumatológiai Osztály, Nyugati Egyetem, London, ON, Kanada

2 Diagnosztikai Radiológiai Osztály, Nyugati Egyetem, London, ON, Kanada

3 Patológiai Tanszék, Nyugati Egyetem, London, ON, Kanada

4 Ortopédiai Sebészeti Osztály, Western University, London, ON, Kanada

5 Reumatológiai osztály, Arthritis Center, Monsignor Roney Building, St. Joseph's Health Care London, 268 Grosvenor Street, London, ON, Kanada

Absztrakt

A gyorsan pusztító coxarthrosis (RDC) egy ritka szindróma, amely agresszív csípőízületi pusztulással jár a tünetek megjelenésétől számított 6–12 hónapon belül, egyetlen diagnosztikai laboratóriumi, patológiai vagy radiográfiai lelet nélkül. Az RDC eredeti esetéről beszámoltunk a szeronegatív rheumatoid arthritis (RA) kezdeti bemutatásaként egy 57 éves kaukázusi nőnél, aki 6 hónapos progresszív jobb oldali ágyékfájdalommal járt, és nem előzött meg traumát vagy krónikus szteroidhasználatot. 5 hónap alatt nem tudott ambulánsan közlekedni, és a sima filmek a jobb combcsont fejének teljes felszívódását és az acetabulum erózióját mutatták. A számítógépes tomográfián (CT) és a mágneses rezonancia képalkotáson (MRI) gyulladásos jellemzőket lehetett látni. Jobb teljes csípőízületi műtétre volt szüksége, de más ízületek ízületi gyulladása javulást mutatott a hármas betegségmódosító reumás gyógyszerek (DMARD) terápiájával és az adalimumab hozzáadásával szinte teljes remisszióval. Az RDC esetét, mint RA kezdeti bemutatását, szembeállítjuk 8 megállapított RA-ban szenvedő páciens 8 RDC esetjelentésével. Ezenkívül ez az eset kiemeli a soros képalkotás fontosságát a tartós csípőtünetekkel és gyors funkcionális romlással rendelkező betegek értékeléséhez.

1. Bemutatkozás

A csípőízület gyorsan pusztító coxarthrosisát (RDC) eredetileg 1970-ben hozták létre [1] egy ritka szindróma leírására, amely a csípőízület acetabularis és femorális aspektusainak gyors és teljes romlását vonta maga után [2]. Az ízület pusztulása általában egyoldalú, a tünetek megjelenésétől számított 6–12 hónapon belül következik be, és hasonló röntgenjellemzőkkel rendelkezik, de klinikailag nem egyezik meg a szeptikus ízületi gyulladással [3]. Az RDC azonban idiopátiás állapot, egyetlen diagnosztikai laboratóriumi, patológiai vagy radiográfiai lelet nélkül [4]. A múltban javasolt számos mögöttes patogén között szerepel a kristálylerakódás [5], a neuropátiás Charcot arthropathia [6], a primer osteonecrosis [1], az osteoarthritis egy részhalmaza [7], subchondralis elégtelenségi törés [8] és gyulladásos arthritis [3, 9– 11]. Csupán 8 esetről számoltak be RDC-vel és a reumatoid artritiszben (RA) (betegség időtartama 2–20 év) szenvedő betegekről, akik közül néhányat DMARD-kkal és/vagy biológiai terápiával is kezeltek, és teljes csípőízületi műtétre volt szükség 11]. Az RDC első esetéről a szeronegatív RA kezdeti bemutatásaként számolunk be.

2. Esetismertetés

A kezdeti diagnosztikai munka szignifikáns volt az emelkedett gyulladásos markerek, a gyengén pozitív antinukleáris antitest (ANA) és az egyébként negatív autoimmun markerek esetében, beleértve mind a reumatoid faktort (RF), mind az anticitrullinált peptidet (anti-CCP) (1. táblázat). Valamennyi kultúra, beleértve az anaerob és aerob tenyészetek három készletét, valamint a szisztémás gomba és mikobaktérium tenyészet egy csoportját, negatív volt. Az anyagcsere panel normális vese-, pajzsmirigy- és májműködést mutatott. Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) szérumszintje a normális határokon belül volt. A rosszindulatú daganat feldolgozása negatív volt: a szérum és a vizelet elektroforézise, a CEA, a CA-125, a teljes testhelyzet-emissziós tomográfia (PET) és a csontvizsgálat mind a normális tartományba esett. Két véletlenszerű tüdőcsomót találtak a számítógépes tomográfia (CT) mellkasán, fókuszált őrölt üveg megjelenéssel, de bronchoscopián és ismételt képalkotáskor negatívak a rosszindulatú daganatok szempontjából. A CT has és medence negatív volt bármely hasi tömeg esetén, és a jobb sacroiliacus (SI) fossa és a jobb farizomzatában lágyrész meszesedett tömeget mutatott.

A jobb csípőjének és a medencéjének kezdeti sima filmjein a femoralis fej lucenciái kompatibilisek voltak, amelyek kompatibilisek a subchondralis cisztákkal (de nem voltak határozott törések), és mérsékelt diffúz ízületi ízületi térveszteséget mutatott a combfej lapításával (1. ábra (a)). 5 hónapos időtartam alatt a jobb combcsont fejének teljes pusztulása, a jobb acetabulum eróziója és a proximális combcsont laterális subluxációja következett be (1. ábra (b)). A kontrasztos CT-medence (1. ábra (c)) töredezett csontot mutatott az acetabuláris fossa-ban, amely a femoralis fej reszorpciós folyamatának maradványa volt. A jobb csípő mágneses rezonancia képalkotása (MRI) kiterjedt szinoviális hipertrófiát mutatott, összhangban a gyulladásos ízületi gyulladással (2. ábra). Minimális csontvelői ödéma és folyadékgyűjtés volt az iliopsoas bursa-ban, amely az ülőgödör mögé nyúlt, és a csípőízületi kapszula megnagyobbodása (2. ábra). Lábának röntgenfelvétele az MTP-kben eróziós változásokat tárt fel, a kezének röntgenfelvételei periartikuláris osteopeniát mutattak a metacarpalis phalangealis (MCP) ízületekben és a ulnáris eltérést. Degeneratív változások történtek a térd, a váll és a gerinc képalkotásában.