A hasi elhízás mutatói: Derékbőség vagy derék-csípő arány malajziai felnőtt populációban

Norfazilah Ahmad

Közösségi Egészségügyi Osztály, Orvostudományi Kar, Universiti Kebangsaan Malaysia Medical Center, Kuala Lumpur, Malajzia

Samia Ibrahim Mohamed Adam

Közösségi Egészségügyi Osztály, Orvostudományi Kar, Universiti Kebangsaan Malaysia Medical Center, Kuala Lumpur, Malajzia

Azmawati Mohammed Nawi

Közösségi Egészségügyi Osztály, Orvostudományi Kar, Universiti Kebangsaan Malaysia Medical Center, Kuala Lumpur, Malajzia

Mohd Rohaizat Hassan

Közösségi Egészségügyi Osztály, Orvostudományi Kar, Universiti Kebangsaan Malaysia Medical Center, Kuala Lumpur, Malajzia

Hasanain Faisal Ghazi

1 Közösségi Orvostudományi Intézet, Nemzetközi Orvostudományi Kar, Menedzsment és Tudományegyetem, Selangor, Malajzia

Absztrakt

Háttér:

A derékbőség (WC) a hasi elhízás pontos és egyszerű mértéke a derék-csípő arányhoz (WHR) képest. A tanulmány célja a testtömeg-index (BMI) és a WC és a WHR közötti összefüggés meghatározása volt, és javaslatot tett a WC határértékeire a malajziai vidéki felnőttek körében.

Mód:

Keresztmetszeti vizsgálatot végeztek 669 válaszadó között három falu közül Tanjung Karangban, Kuala Selangor kerületben. Az adatgyűjtést irányított kérdőívekkel és antropometriai mérésekkel végeztük.

Eredmények:

A hasi elhízás prevalenciája a BMI esetében mindkét nem esetében majdnem hasonló volt a kaukázusi és az ázsiai BMI cut-off pontokon. A kaukázusi cut-off pontok alapján a hasi elhízás prevalenciája a WC esetében 23,8% (férfi) és 66,4% (nő), míg a WHR esetében 6,2% (férfi) és 54,2% (nő). Az ázsiai cut-off pontok a hasi elhízás gyakoribb előfordulását eredményezték a WC-vel összehasonlítva a férfi válaszadók és a WHR között mindkét nem esetében. A WC erős és pozitív korrelációt mutatott a BMI-vel a WHR-hez képest (a férfi WC-ben r = 0,78, WHR r = 0,24 és a női WC-ben r = 0,72, WHR r = 0,19; P Kulcsszavak: Hasi elhízás, felnőttek, testtömegindex, derékkörfogat, derék-csípő arány

BEVEZETÉS

Az elhízás különféle fogalmait lazán használják, mint például a hasi elhízás, a hasi zsírosság, a testzsír százalék és az elhízás előrejelzői. A testtömeg-index (BMI) a leggyakrabban használt paraméter a hasi elhízás mérésére annak meghatározására, hogy valaki meghatározható-e elhízottnak, túlsúlyosnak vagy normálisnak. A BMI az ember súlya kilogrammban osztva a magasság négyzetméterével. Számos epidemiológiai tanulmány kimutatta, hogy a hasi elhízás különböző antropometriai intézkedései, például a BMI, a derék kerülete (WC) és a derék-csípő arány (WHR) erős és következetes előrejelzői a nem fertőző betegségek, például a 2-es típusú diabetes mellitus [1] és a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából. (CVD). [2]

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelvei kimondják, hogy a hasi elhízást tükröző alternatív intézkedéseket, mint például a WC, a WHR és a derék/magasság arányt (WHtR), magasabbnak találták a BMI-nél. [3] A kínai lakosság körében végzett tanulmány kimutatta, hogy míg a BMI és a WC az elhízás fontos mutatói, a WC az elhízás legjobb mérője, míg a WHR alternatív mutatója lehet az elhízásnak. [4] Hasonlóképpen a WC-t is megállapították, hogy a 2-es típusú diabetes mellitus egyszerű és pontosabb előrejelzője, mint más indexek, például a BMI és a WHR. [5]

A WHR-t javasolták jobb antropometriai mérőszámként a 2-es típusú diabetes mellitus kockázatának becsléséhez, és az ázsiai népességnél, például a tajvani lakosságnál, az optimális határértéket 0,89 a férfiaknál és 0,82 a nőknél határozták meg. [6] Ezenkívül egy másik, Hajian-Tilaki és Heidari [7] által Iránban végzett tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a kiállított WC és WHtR valamivel jobb teljesítményt nyújt, mint a BMI a cukorbetegség szempontjából mindkét nemnél, különösen a nők körében. Ezenkívül a hipertóniás betegeknél szignifikánsan magasabb volt a WHR (> 0,9), valamint a szignifikánsan magasabb BMI (> 25 kg/m²) a normotenzívhez képest. [8]

A WC a hasi elhízás fontos mértéke a WHR-hez képest, amely néhány elhízott embernél alacsony lehet a csípő nagy kerülete miatt (nevezőben). Néha klinikai körülmények között nehéz elérni a csípő kerületének pontos mérését a WC-vel összehasonlítva. Egy másik tanulmányban a WHR-nek több nőt sikerült azonosítania az alsósúlyú és a normál csoportban hasi elhízásként, mint a WC-t. Egy nem elhízott nő magas WHR-értéke arra is utalhat, hogy a csípő kerülete alacsony volt. [9] Habár világszerte számos kutatást végeztek az antropometriai mérés különböző aspektusairól az elhízással kapcsolatos betegségek kockázatának előrejelzésére, a BMI korrelációja a WC-vel és a WHR-rel ritkán foglalkozott a malajziai vidéki lakosság körében.

Ennek a tanulmánynak a célja a BMI, a WC és a WHR közötti összefüggés meghatározása volt, és javaslatot tett a WC határértékeire a Malajziában, Seljungorban, Tanjung Karangban található három falu válaszadói között.

MÓD

Tanulmányterv és résztvevők

Keresztmetszeti vizsgálatot végeztek a malajziai lakosság körében Tanjung Karang három faluban, Kuala Selangor kerületben, Kuala Selangor városától (Malajzia), 15 km-re. A 18 év feletti malajziai állampolgárokat toborozták, hogy vegyenek részt a tanulmányban, amelyet 2011 júniusától szeptemberig végeztek. Az egyszerű véletlenszerű mintavételi eljárást alkalmazták a válaszadók kiválasztására a falusiak névjegyzékéből. Akik nem hajlandók részt venni, és a terhes nőket kizárták. A teljes 669 minta nagyságát kiszámítottuk [10] az átlagos különbséggel, és ötvöztük a WC szórását (SD) (n = 360, átlag: 89,90 [10,78] férfi és WC esetében (n = 412, átlag: 88,02 [12,23]) nősténynek.

Tanulmányi eszközök

Az adatgyűjtést két szakaszból álló irányított kérdőívek végezték; Az A szakasz az alapvonal karakterisztikájához és a B az antropometriai mérésekhez.

A súlyt 0,1 kg pontossággal mértük elektronikus súlymérleg segítségével (770-es modell: Seca, Németország), a válaszadók enyhén felöltöztetett magasságát mérőszalaggal 0,5 cm-es pontossággal mértük, miközben a válaszadó mozdulatlanul állt cipő nélkül. A BMI-t a következő képlettel számítottuk: BMI = súly (kg)/magasság (m²). A válaszadókat a BMI alapján négy kategóriába sorolták a BMI cut-off pontjai (kaukázusi) alapján, az alábbiak szerint, az alsúly (férfiaknál a BMI és a nőknél> 0,85) [13], valamint az ázsiaiaknál alkalmazott cutoff pontok (férfiaknál 0,95 és 0,80). nőknél) [14] a hasi elhízást jelöli. Két elemzés átlagát használtuk az elemzéshez.

Kutatási etika

A tanulmányt a Malajziai Universiti Kebangsaan Orvostudományi Kar jóváhagyta. A falvakba való belépés engedélyét a falvaktól kapták, és a válaszadók tájékozott beleegyezéssel szolgáltak. Az összes kutatót tájékoztatták és képezték az adatgyűjtés előtt.

Statisztikai analízis

Az adatokat az SPSS 19. verziójával (IBM SPSS Statistics for Windows, Armonk, NY: IBM Corp) elemeztük leíró és korrelációs elemzés céljából. A folytonos változók esetében alkalmazott leíró elemzés átlagos és SD volt, míg a kategorikus adatokat gyakoriságként és százalékban adtuk meg. Pearson-féle korrelációt (r) végeztünk a BMI korrelációjának meghatározására a WC-vel és a WHR-rel. A vevő működési karakterisztikájának (ROC) görbéjét használtuk annak bemutatására, hogy a WC optimális határértékei ennél az adott populációnál hasonlóak-e vagy eltérnek-e a kaukázusi standard cutoff-pontjaitól. A statisztikai szignifikanciát P-re állítottuk. Az 1. táblázat azt mutatja, hogy a 669 válaszadó közül 273 (40,8%) férfi és 396 (59,2%) nő volt. A nőknél magasabb volt a BMI átlaga a férfi válaszadókhoz képest, míg a férfiaknál magasabb volt a WC és a WHR átlaga a női válaszadókhoz képest. A kaukázusi BMI-küszöbértékek a túlsúlyosak és az elhízottak alacsonyabb összes prevalenciáját azonosították az ázsiai (44,2%, illetve 60,0%) cutoff-ponthoz képest [2. táblázat]. A férfi válaszadók közül a kaukázusi BMI-levágási pontok a túlsúlyos és elhízott válaszadók alacsonyabb prevalenciáját mutatták az ázsiai cut-off-ponthoz képest. Mindazonáltal a kaukázusi BMI-levágási pontok a túlsúlyos válaszadók nagyobb gyakoriságot mutattak az ázsiai cut-off-ponthoz képest a női válaszadók körében.

Asztal 1

Hasi elhízás 3 mutató alapján malajziai felnőttek körében (2011) (n = 669)