Hasnyálmirigy-gyulladás a macskában

A hasnyálmirigy-gyulladás (hasnyálmirigy-gyulladás) a gyomor-bélrendszeri rendellenesség kutyákban és macskákban. Korábban úgy gondolták, hogy a macskáknál a pancreatitis előfordulása alacsony, de a legújabb tanulmányok ennek ellenkezőjét javasolják. A betegség valódi előfordulása azonban nem ismert, mivel sok kutya és macska enyhe betegségben szenved, és nem állítják be állatorvoshoz. Sajnos a macskák hasnyálmirigy-gyulladásának sok esetét nem diagnosztizálják a nem specifikus, homályos klinikai tünetek, valamint a rendkívül érzékeny és specifikus diagnosztikai teszt hiánya miatt. Egy új teszt azonban elérhetővé vált, amely javíthatja a macskák e megfoghatatlan betegségének diagnosztizálására való képességünket.

A macska hasnyálmirigy-gyulladásának klinikai jelei meglehetősen változatosak, és általában eltérnek a kutyáknál tapasztaltaktól. A kutyák gyakran hánynak és hasi fájdalom jelei vannak. A macskáknak azonban gyenge vagy hiányos étvágyuk, letargia, fogyás, kiszáradás és hasmenés jelentkezhet. A hányás és a hasi fájdalom változó klinikai eredmény a hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskáknál. A macskák sajnos a hasnyálmirigy-gyulladás általában nem egyszeri eset. Ehelyett inkább krónikus, szakaszos probléma. Összehasonlításképpen, a kutyák nagyobb valószínűséggel tapasztalnak akut hasnyálmirigy-gyulladást, rövid távú gyulladásos állapotot, amely a felbujtó ok megszüntetése után teljesen visszafordítható lehet. A macskás hasnyálmirigy-gyulladás egyes eseteiben a dolgok valóban kikerülhetnek az ellenőrzés alól, és a hasnyálmirigy-gyulladás a test más területeinek károsodását okozhatja, ami légzési elégtelenséghez, steatitishez (zsíros szövetek fájdalmas gyulladása) és egyéb károsodáshoz vezethet, gyakran pusztító következményekkel járva.

Az állatorvosok évek óta küzdenek a hasnyálmirigy-gyulladás diagnosztikai vizsgálataival. A rendellenesség nem diagnosztizálható kizárólag történelmi vagy klinikai tünetek alapján, mert a klinikai tünetek (letargia, inappetancia, fogyás, hányás, hasmenés) sok más macskabetegséget utánoznak, és nem specifikusak a hasnyálmirigy-gyulladásra. További bonyolító tényezők: a hasnyálmirigy-gyulladás macskákon gyakran egyidejűleg alakul ki más betegségekkel, például a máj lipidózisával (zsíros májbetegség), cholangtiohepatitis (máj- és epevezeték-gyulladás) és gyulladásos bélbetegségekkel. (Valójában e három rendellenesség egyidejű előfordulását macskában „macskás triászbetegségnek” vagy „triaditisznek” nevezték).

Ami a diagnosztikai vizsgálatokat illeti, évek óta felvetődik, hogy a szérumban található két enzim, az amiláz és a lipáz jó indikátora volt a hasnyálmirigy-gyulladásnak, ha emelkedett volt, de több tanulmány kimutatta, hogy az emelkedett szérum amiláz- vagy lipázszintű kutyák csaknem 50% -a szintnél nem volt hasnyálmirigy-gyulladás. Macskáknál még rosszabb a helyzet. A szérum amiláz- és lipázszintnek egyáltalán nincs klinikai haszna a macska hasnyálmirigy-gyulladásának diagnosztizálásában. Ez főleg azért van, mert a test más szervei termelik ezeket az enzimeket, például a gyomor és a vékonybél. Ezeket az enzimeket a vese választja ki, és az egyidejű vesebetegség jelenléte (ami meglehetősen gyakori a macskáknál) hamisan emelheti a szérum amiláz- és lipázszintjét. Esetenként megemelkedett fehérvérsejtszám és megemelkedett májenzimek lehetnek jelen, de ezek a megállapítások önmagukban sem specifikusak a hasnyálmirigy-betegségre, és valójában félrevezethetik a klinikusokat abban, hogy azt gondolják, hogy az elsődleges probléma a máj, nem pedig a hasnyálmirigy.

A röntgen eredmények szubjektívek, és nem feltétlenül nyilvánulnak meg. A legtöbb esetben a radiográfiai eredmények normálisak. Az ultrahang hasznos eszköz a hasnyálmirigy-gyulladás diagnosztizálásában. Korábban azt javasolták, hogy ha hasi ultrahang során megtalálja a hasnyálmirigyet, duzzadtnak és ezért rendellenesnek kell lennie. Ez már nem így van. A mai korszerű berendezéseket használó ügyes ultrahangásznak képesnek kell lennie a hasnyálmirigy azonosítására szinte minden alkalommal, amikor a has ultrahangzik. Azonosítás után az ultrahangkutató megállapíthatja, hogy a hasnyálmirigy normál méretű, alakú és sűrűségű-e, vagy rendellenesnek vagy betegnek tűnik-e. A macska hasnyálmirigy-gyulladásában azonban az ultrahang a jelenlévő idő 11–35% -ában észleli a hasnyálmirigy-gyulladást.

Néhány évvel ezelőtt tesztet fejlesztettek ki annak felmérésére, hogy a hasnyálmirigy mennyire termeli az emésztőenzimeket. A szérum macskás tripszinszerű immunreaktivitási (fTLI) tesztnek nevezett teszt nagyon pontos volt az exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség diagnosztizálására, a macskák fent leírt állapotára, amelyben a hasnyálmirigy nem megfelelő emésztőenzimeket termel. Alacsony szint megerősítette, hogy a hasnyálmirigy nem termeli ezeket az enzimeket. Nem sokkal azután, hogy a teszt elérhetővé vált, megállapították, hogy a hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő macskáknak gyakran megemelkedett az fTLI-tesztje. Az fTLI emelkedése azonban kiderül, hogy nem nagyon korrelál a hasnyálmirigy-gyulladással. Az alacsony fTLI értelmes lelet. A magas fTLI talán hasnyálmirigy-gyulladást sugall, de nagyon zord.

Most van egy jobb teszt a hasnyálmirigy-gyulladás értékelésére a macskában. Ez a teszt a szérum hasnyálmirigy-lipáz immunreaktivitását (PLI) méri. Kísérleti vizsgálatok és klinikai tapasztalatok azt mutatták, hogy az fPLI teszt nagyon jól korrelál a hasnyálmirigy gyulladásával. Ez a teszt most a választott vérvizsgálat a macskák hasnyálmirigy-gyulladásának diagnosztizálásához.

A hasnyálmirigy-gyulladás kezelése macskákban ugyanolyan frusztráló lehet, mint a diagnosztikai folyamat. A szupportív ellátás a terápia alappillére. Törekedni kell minden felbujtó ok felderítésére és kiküszöbölésére. Az intravénás folyadékterápia döntő fontosságú a hasnyálmirigy vérrel való perfúziójának fenntartása érdekében. Szükség lehet gyógyszeres kezelésre a fájdalom és a hányás ellen, és antibiotikumokra lehet szükség, ha fertőző ok gyanúja merül fel. Az étvágygerjesztők hasznosak lehetnek azoknál a macskáknál, amelyek nem esznek. A legtöbb esetben a macskák felépülnek a hasnyálmirigy-gyulladásból, bár a jövőbeni fellángolások mindig aggodalomra adnak okot.