Hasonló fogyás alacsony energiájú ételek kombinálásával vagy kiegyensúlyozott étrenddel

Absztrakt

CÉL: A tanulmány célja két étrend (‘étel kombinálása’ vagy a vs. kiegyensúlyozott) a testtömegre és az anyagcsere paraméterekre egy 6 hetes periódus alatt kórházi körülmények között.

TÁRGYAK ÉS TERVEZÉS: 54 elhízott beteget véletlenszerűen osztottak be 4,5 MJ/nap (1100 kcal/nap) étrendre, amely 25% fehérjét, 47% szénhidrátot és 25% lipidet (disszociált étrend) vagy 25% fehérjét, 42% szénhidrátot tartalmaz és 31% lipid (kiegyensúlyozott étrend). Következésképpen a két étrend energia- és szubsztráttartalma (fehérje, zsír és szénhidrát) egyaránt alacsony volt, de a szubsztrát-eloszlásban a nap folyamán nagymértékben különbözött.

EREDMÉNYEK: A disszociált (6,2 ± 0,6 kg) vagy kiegyensúlyozott (7,5 ± 0,4 kg) étrendre adott válaszban nem volt szignifikáns különbség a fogyás mértékében. Továbbá mindkét testcsoportban a testzsír és a derék/csípő kerülete arányának jelentős csökkenése volt megfigyelhető, és a változások nagysága nem változott az étrend összetételének függvényében. Az éhomi plazma glükóz-, inzulin-, összkoleszterin- és triacilglicerin-koncentrációk jelentősen és hasonlóan csökkentek mindkét étrendet kapó betegeknél. Mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás értékek szignifikánsan csökkentek a kiegyensúlyozott étrendet fogyasztó betegeknél. E tanulmány eredményei azt mutatják, hogy mindkét étrend hasonló súlycsökkenést ért el. A kiegyensúlyozott étrendben az összes zsír fogyás nagyobb volt, bár a különbségek nem érték el a statisztikai szignifikanciát. A teljes sovány testtömeg azonos módon kímélt mindkét csoportban.

KÖVETKEZTETÉS: Összefoglalva azonos energiafogyasztás és hasonló szubsztrátösszetétel mellett, a disszociált (vagy „étel kombináló”) étrend nem eredményezett további súly- és testzsír-vesztést.

Bevezetés

Az elhízás manapság általánosan elfogadott krónikus betegségként társul ismert társbetegségekkel, például 2-es típusú diabetes mellitus, 1,2,3 magas vérnyomás, koszorúér-betegség, hiperkoleszterinémia, arthrosis, köszvény és rák, 4,5,6, valamint a várható élettartam csökkenése. Az elmúlt évtizedben nagy mennyiségű információ jelent meg a kórélettanáról, pontosabban az adipocita jelátviteli mechanizmusairól. Annak ellenére, hogy ennek a komplex és heterogén betegségnek az etiológiájában számos hiányzó kapcsolat van, a legtöbb hatóság egyetért abban, hogy az energiafogyasztás és a ráfordítás közötti egyensúlyhiány kulcsfontosságú tényező az elhízás kialakulásában. Így a teljes energiafogyasztás döntő szerepet játszik az elhízás kialakulásában és fenntartásában.

Az elhízás terápiás megközelítésének első lépéseként kötelező a betegképzés és a dietetikai tanácsadás. Ami a minőségi étrend-összetétel súlycsökkenésre gyakorolt hatását illeti, számos szerző 7,8,9,10 egyetért abban, hogy a teljes energiafogyasztás és nem annak összetétele határozza meg a végső fogyást. Mindazonáltal, ha hosszú távú nyomon követésről van szó, a vegyes, változatos és személyre szabott étrendekkel jobb megfelelés érhető el. 11,12 Miután a teljes energiafogyasztást megfelelően csökkentették és a beteg egyéni igényeihez igazították, a megfelelés kérdéssé válik. A hosszú távú járóbeteg-diétás vizsgálatok általában az idő betartásának csökkenését mutatják. 13 Ez utóbbit nehéz ambulánsan értékelni, ahol a fő információforrás az étrendi naplókra támaszkodik. Elméletileg könnyebbnek kell lennie a kórházi körülmények közötti monitorozásnak, és ezáltal a betegek étrendi betartásának javításának. Sajnos az ilyen típusú vizsgálatok multidiszciplináris megközelítést igényelnek, időigényesek és ritkán próbálkoznak velük.

Mindenféle különféle étrendet népszerűsített a média az elmúlt években. 15,16,17 Közülük a disszociált étrendek, közismertebb nevén étrend-kombináló étrendek, az utóbbi időben népszerűségre tettek szert, és hamis meggyőződések egész sorát gyűjtötték össze potenciális előnyeiket illetően. Fő elvük a szubsztrátok (szénhidrátok, zsírok és fehérjék) bevitelének elosztása a nap folyamán. A Montignac 18 kimondja, hogy a szénhidrátokat és a lipideket nem szabad egyidejűleg bevenni az étkezés során, mivel az előbbi, hatásos inzulinszekretagógként, elősegítené a zsírsejtek készletének növekedését (vagyis az inzulin antilipolitikus és lipogén hatását). Érdekes módon ez az állítás pusztán elméleti alapokra támaszkodik, és hiányzik a tudományos bizonyíték. Ellenkezőleg, Bobbioni-Harsch et al 19 nemrégiben kimutatták, hogy az energiafogyasztás és a szubsztrátok oxidatív mintái normál testsúlyú alanyokban rövid távon (8 óra) azonosak a glükóz-, zsír- vagy vegyes terhelések után.

Vizsgálatunk célja egy alacsony kalóriatartalmú (1000 kcal/nap) disszociált középtávú (6 hét) hatások összehasonlítása vs. kiegyensúlyozott (1000 kcal/nap) étrend kórházi körülmények között.

Anyag és módszerek

54 felnőtt elhízott beteget vizsgáltak 6 hetes kórházi kezelés előtt, alatt és után. Ezeket az alanyokat elhízásuk diétás kezelésére a Genfi Egyetemi Kórház Orvostudományi Osztályának elhízási ambulanciájára irányították.

Az első látogatás során az ambuláns kezelésre adott fogyás sikertelensége alapján döntöttek arról, hogy ezeknek az egyéneknek előnyös lenne, ha kórházba kerülnének a kezelés első 6 hetében. A felvételi kritériumok között szerepelt a testtömeg-index> 30 kg/m 2 erős személyes motiváció és a szükséges mennyiségű fizikai aktivitásban való részvétel képessége. Az endokrin betegség miatt másodlagos elhízással rendelkező betegeket, valamint a pszichiátriai diagnózissal rendelkező betegeket kizártuk a vizsgálatból. A jegyzőkönyvet benyújtották és elfogadta a Genfi Egyetemi Kórház Orvostudományi Osztályának etikai bizottsága. Az alacsony kalóriatartalmú étrend mellett az alanyok strukturált, multidiszciplináris programban vettek részt, amely fizikai aktivitást, táplálkozási oktatást és szokásos viselkedési technikákat tartalmazott. A testmozgás napi 1 órás aerob edzésből és napi 1 órás edzésből állt az uszodában. A táplálkozási oktatást egy regisztrált dietetikus biztosította hetente kétszer (egyszer egy csoportos foglalkozáson és egyszer egyénileg). A kognitív-viselkedési megközelítés hat ülésből állt, amelyek során az önkontroll, a kognitív szerkezetátalakítás, a megerősítés és a relapszus megelőzés kérdéseivel foglalkoztak.

A testzsír összetételét és a zsírosság százalékát bioelektromos impedancia analízissel határoztuk meg. 30 Az adatokat statisztikailag szignifikáns (95% -os konfidencia) ± ekv.-ként fejezzük ki, és a Statview4 szoftvercsomaggal elemeztük. Az elhízott betegek két csoportjának a súlycsökkenés előtti és utáni különbségek értékeléséhez az adatokat kétirányú varianciaanalízissel elemeztük, a Scheffe többszörös összehasonlító megközelítésével.

Eredmények

Amint azt a 2. táblázat mutatja, a napi fehérjebevitel és az átlagos fehérjevesztés mindkét csoportban nagyon hasonló volt. Mivel egyformán alacsony az energia, mindkét étrend hasonlóan katabolikus volt. Az életkor, a szisztolés és a diasztolés vérnyomás értékek, a teljes testtömeg, a BMI, a derék és a csípő kerülete, valamint a derék/csípő arány értékei a diéták előtt a 4. táblázatban találhatók. Ezek az értékek tökéletesen összehasonlíthatók voltak a két csoport között a kiinduláskor. A teljes testtömeg, a testtömeg-index, a derék és a csípő kerülete (valamint azok aránya) mindkét csoportban jelentősen csökkent, és a változások nagysága nem változott az étrend típusától függően; mindazonáltal a kiegyensúlyozott étrendet alkalmazó csoport hajlamos volt a fogyásra, mint a disszociált étrenden (7,5 ± 0,4 kg). vs. 6,2 ± 0,6 kg, P= NS).

A teljes fogyás mindkét csoportban progresszív és hasonló módon történt (1a. Ábra). A vizsgálat végén mindkét csoport hasonló, jelentős testtömeg-veszteséget ért el (1b. Ábra).

A testsúly és a testzsír változásai a fogyókúra ideje alatt. (a) Diszociált étrendcsoportban (▪); (b) Kiegyensúlyozott étrendben (•).

Mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás értékek szignifikánsan csökkentek a kiegyensúlyozott étrendet kapó csoportban, a másik csoportban azonban nem. Két csoport között azonban nem volt különbség.

Az 5. táblázat felsorolja az éhomi plazma glükóz, inzulin, koleszterin, HDL-koleszterin és triacil-glicerin koncentrációinak értékeit 6 hetes étrendi beavatkozás előtt és után. A kiinduláskor egyik csoportban sem volt szignifikáns különbség. Mindkét csoportban a plazma glükóz, koleszterin, HDL-koleszterin és triacil-glicerin koncentrációja jelentősen csökkent. Hasonlóképpen az inzulin koncentrációja mindkét csoportban csökkent a vizsgálat végén.

Vita

Ebben a tanulmányban két alacsony energiájú étrend (kiegyensúlyozott és disszociált) hatását értékeltük mind a súlycsökkenésre (teljes és zsíros testtömeg), mind a különféle anyagcsere-paraméterekre. A súlycsökkenés mértéke hasonló volt a két étrendre (amelyek hasonló energia- és makrotápanyag-tartalommal bírtak (2. táblázat)), és látszólag független volt az étkezésen belüli szubsztrát-eloszlástól, a korábbi munkáknak megfelelően elsősorban a teljes energiafogyasztással volt összefüggésben. csoportunktól és másoktól. 7,8 Az egyes étrendek elméleti energiafelhasználását a Harris – Benedict képlet segítségével számoltuk ki. Ez utóbbi szerint a várható zsírvesztés 4,5 kg lenne 6 hét alatt. Az elméleti zsírveszteséget ezután összehasonlítottuk az elektromos bio-impedancia alapján megállapított zsírvesztéssel. Ezért az étrendi megfelelés maximális volt a kiegyensúlyozott étrenddel rendelkező csoportban (100%), míg a disszociált étrendet kapó csoportban 84% -ra becsülték. A kiszámított megfelelés ezen eltérései a megfigyelt súlycsökkenés különbségeit magyarázhatják. A testzsír-veszteség kicsi, nem szignifikáns különbsége oka lehet a bioelektromos impedancia általi pontatlan meghatározás is.

A szisztolés és a diasztolés vérnyomás értékei szignifikánsan csökkentek a kiegyensúlyozott étrendet kapó csoportban, de a vérnyomás változásában nem volt különbség a csoportok között. Érdekes, hogy az étrendi sótartalom mindkét étrendben hasonló volt, és egyik csoportba tartozó betegek sem voltak magas vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. A közhiedelemmel szemben a szubsztrátok napi eloszlásának eltérései nem hoztak további metabolikus hasznot. Pontosabban, mindkét étrend jelentős javulást tett lehetővé az éhomi plazma glükóz-, koleszterin- és triacil-glicerin-értékekben. A vizsgálat végén nem volt szignifikáns különbség a plazma glükózban, inzulinban, triacil-glicerinben vagy HDL-koleszterinben a két csoport között. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy eredményeink alátámasztják a disszociálódott vs. kiegyensúlyozott étrend a fogyás szempontjából, és további támogatása annak, hogy az energiafogyasztás, nem pedig az energia összetétele vagy a nap folyamán történő eloszlás határozza meg a fogyást az alacsony energiatartalmú diétákra reagálva.

Hivatkozások

Chan JM, Rimm EB, Colditz GA, Stampfer MJ, Willett WC. Az elhízás, a zsíreloszlás és a súlygyarapodás a férfiak klinikai cukorbetegségének rizikófaktora Cukorbetegség ellátása 1994 17.: 961–969.

Golay A, Munger R, Felber JP. Elhízás és NIDDM: a retrográd szabályozási koncepció Diabetes Rev 1997 5. (1): 69–82.

Nemzetközi Elhízás Munkacsoport (IOTF) . Elhízás: a globális járvány megelőzése és kezelése. Jelentés a WHO konzultációjáról az elhízásról WHO: Genf.

Kuczmarski RJ. A túlsúly és a súlygyarapodás prevalenciája az Egyesült Államokban Am J Clin Nutr 1992 55 (Kiegészítő): 495–502.

Kuczmarski RJ, Flegal KM, Campbell SM, Johnson CL. A túlsúly túlsúlya az amerikai felnőttek körében. Országos egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérések, 1960–1986 Int J Obes 1991 15: 513–521.

Stevens J, Cai J, Pamuk ER, Williamson DF, Thun MJ, Wood JL. Az életkor hatása a testtömeg-index és a halálozás összefüggésére N Engl J Med 1998 338: 1–7.

Golay A, Allaz AF, Morel Y, de Tonnac N, Tankova S, Reaven G. Hasonló fogyás alacsony vagy magas szénhidráttartalmú étrend esetén Am J Clin Nutr 1996 63: 174–178.

Alford BB, Blankenship AC, Hagen RD. Az étrend szénhidrát-, fehérje- és zsírtartalmának változásai a felnőttek elhízott nők fogyására, vérértékére és tápanyagbevitelére J Am Diet Assoc 1990 90: 534–540.

Piatti PM, Pontiroli AE, Saibene A, Santambrogio G, Paroni G, Magni F, Galli-Kienle M, Mistrali S, Monti LD, Pozza G. Különböző komplex és egyszerű szénhidráttartalmú fogyókúrás fogyókúra után az elhízott betegek inzulinérzékenysége és lipidszintje Int J Obes 1993 17.: 375–381.

Schlundt DG, Hill JO, Pope-Cordle J, Arnold D, Virts KL, Katahn M. Az alacsony zsírtartalmú ad libitum szénhidráttartalmú étrend véletlenszerű értékelése a súlycsökkentés érdekében Int J Obes 1993 17.: 623–629.

Racette SB, Schoeller DA, Kushner RF, Neil KM, Herling-laffaldano K. Az aerob testmozgás és az étrendi szénhidrát hatása az energiafelhasználásra és a testösszetételre az elhízott nők testsúlycsökkentése során Am J Clin Nutr 1995 61: 486–494.

Walker KZ, O'Dea K, Nicholson GC, Muir JG. Étrendi összetétel, testtömeg és NIDDM Cukorbetegség ellátása 1995 18. (3): 401–403.

Kassirer JP, Angell M. Fogyni - sorsdöntő újévi fogadalom N Engl J Med 1998 338: 52–54.

Kendall A, Levitsky DA, Strupp BJ, Lissner L. Testsúlycsökkenés alacsony zsírtartalmú étrend esetén: az emberek táplálékfelvételének ellenőrzésének pontatlansága Am J Clin Nutr 1991 53: 1124–1129.

Miller WC, Niederpruem MG, Wallace JP, Lindeman AK. Az étkezési zsír, cukor és rostok megjósolják a test zsírtartalmát J Am Diet Assoc 1994 94. o: 612–615.

Shah M, McGovern P, francia S, Baxter J. Alacsony zsírtartalmú termékek összehasonlítása, ad libitum komplex szénhidráttartalmú étrend alacsony energiatartalmú étrenddel közepesen elhízott nőknél Am J Clin Nutr 1994 59: 980–984.

Sheppard L, Kristal AR, Kushi LH. Az alacsony zsírtartalmú diéták randomizált vizsgálatában részt vevő nők fogyása Am J Clin Nutr 1991 54.: 821–828.

Montignac M . Je mange done je maigris! A táplálkozás titkai Ed Artulen: Párizs 1991.

Bobbioni-Harsch E, Habicht F, Lehmann T, James RW, Rohner-Jeanrenaud F, Golay A. Energiafogyasztás és szubsztrátok oxidatív mintái normál testsúlyú alanyokban glükóz, zsír vagy vegyes terhelés után Eur J Clin Nutr 1997 20: 370–374.

Golay A, Morel Y, Lehmann T, Schutz Y. Flonduations pondérales et régimes alimentaires Cah. Nutr. Diéta. 1994 XXIX (2): 81–84.

Kluthe B . Prodi 3+. Interaktív logika az élelmiszer- és táplálkozási tanácsadók számára Univeŕsité de Fribourg 1989.

Souci SW, Fachmann W, Kraut H . La összetétel des aliments. Tableaux des valeurs tápanyagok 1989/1990 Wissentschaftliche Verlagsgesellschaft 1989.

Renaud S, Attil MC . La összetétel des aliments Astra-Calve Information lipodiététique, INSERM unité 63: Párizs 1986.

Kadish AH, Litle RL, Sternberg JC. Új és gyors módszer a glükóz meghatározására az oxigénfogyasztás sebességének mérésével Clin Chem 1968 14: 116–131.

Herbert V., Lau KS, Gottlieb CW, Bleicher SJ. Bevont inzulin szén-immunvizsgálat J Clin Endocrinol 1965 25: 1375–1384.

Allain CA, Poon LS, Chang ES, Richmond W, Fu PC. Az összes szérum koleszterin enzimatikus meghatározása Clin Chem 1974 20: 470–475.

Wahfeld AW. Triglicerid meghatározása enzimatikus hidrolízis után. In Bergmeyer HV (szerk.) Az enzimatikus analízis módszerei Academic Press: New York 1974, 1831–1835.

Hawk PB. Kjeldahl-módszer. Ban ben Gyakorlati fiziológiai kémia, 12. edn Blackiston: Toronto 1947, 814–822.

Dehaven J, Sherwin R, Hendler R, Felig P. Nitrogén és nátrium egyensúly és szimpatikus-idegrendszeri aktivitás elhízott, alacsony kalóriatartalmú fehérjével vagy vegyes étrenddel kezelt egyéneknél N Engl J Med 1980 302: 477–482.

Segal KR, Van Loan M, Fitzgerald PI, Hogdon JA, Van Itallie TB. A sovány testtömeg becslése bioelektromos impedancia analízissel: négy helyszínen végzett keresztvalidációs vizsgálat Am J Clin Nutr 1988 47: 7–14.

Köszönetnyilvánítás

Hálásak vagyunk az Orvostudományi Osztály dietetikus munkatársainak a segítségért, különös tekintettel P Rigolinak, C Bussiennek és J Duffey-nek.

Szerzői információk

Hovatartozások

A krónikus betegségek terápiás betegképzésének osztálya, Genfi Egyetemi Kórház, Genf, Svájc

A Golay, P Bianchi, S Saraiva és N Mensi

Genfi Egyetemi Kórház Belgyógyászati Klinika, Genf, Svájc

Pszichiátriai Osztály, Genfi Egyetemi Kórház, Genf, Svájc

A-F Allaz és N de Tonnac

Servei d'Endocrinologia I Nutricio, Kórházi Klinika, Barcelona, Spanyolország

J Ybarra és R Gomis

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre

Levelezési cím

Jogok és engedélyek

Erről a cikkről

Idézd ezt a cikket

Golay, A., Allaz, AF., Ybarra, J. et al. Hasonló fogyás alacsony energiájú ételek kombinálásával vagy kiegyensúlyozott étrenddel. Int J Obes 24., 492–496 (2000). https://doi.org/10.1038/sj.ijo.0801185

Beérkezett: 1999. május 4-én

Felülvizsgálva: 1999. szeptember 17

Elfogadva: 1999. november 26-án

Megjelent: 2000. május 15

Kibocsátás dátuma: 2000. április 01

Kulcsszavak

fogyás
disszociált étrend
kiegyensúlyozott étrend

További irodalom

Táplálkozási értékelési módszerek előrejelzései élelmiszer alapú, véletlenszerű, kontrollált vizsgálatokban tízéves időszak alatt

Kritikus vélemények az élelmiszer-tudományban és a táplálkozásban (2016)

A szénhidrátfogyasztás többnyire ebédnél és a fehérje többnyire vacsoránál egy rejtett hipokalorikus étrenden belül befolyásolja a túlsúlyos/elhízott férfiak reggeli glükóz homeosztázisát

Raquel Duarte Moreira Alves
, Fernanda Cristina Esteves de Oliveira
, Helen Hermana Miranda Hermsdorff
, Itziar Abete
, María Ángeles Zulet
, José Alfredo Martínez
& Josefina Bressan

European Journal of Nutrition (2014)

Az inzulinrezisztencia táplálkozási modulációja

Scientifica (2012)

A fehérje- és szénhidrátbevitel változásának hatása a testtömegre és az összetételre az energiakorlátozás során: metaregresszió

James W Krieger
, Harry S Sitren
, Michael J Daniels
& Bobbi Langkamp-Henken

Az American Journal of Clinical Nutrition (2006)