Hematuria kezelése gyermekeknél

O. N. Ray Bignall, II

1 Nefrológiai és magas vérnyomás osztály, Cincinnati Gyermekkórház Orvosi Központ

Bradley P. Dixon

2 Veseosztály, Colorado Egyetem Orvostudományi Kar Gyermekgyógyászati Osztálya

Absztrakt

A felülvizsgálat célja

Ez a cikk áttekintést nyújt mind a mikroszkópos, mind a durva hematuria diagnosztikai értékeléséről, valamint áttekintést nyújt a patogenezisről, a klinikai jellemzőkről és a vese- és húgyúti traktusok számos olyan betegségének kezelési stratégiájáról, amelyekben a hematuria kiemelkedő eredmény. A cél egy olyan keretrendszer biztosítása a gyermekgyógyászati szolgáltatók számára, amely révén a végleges kezelés érdekében megfelelő és gyors beutalást lehet végezni az alosztályi ellátáshoz.

Legfrissebb eredmények

Noha a hematuria számos oka miatt a közzétett kezelési stratégiákban nagy a heterogenitás, a globális eredményeket javító vesebetegségek (KDIGO) kezdeményezés nemrégiben iránymutatásokat fogalmazott meg a glomeruláris betegségek vonatkozásában, különösen a kezelésre vonatkozó, bizonyítékokon alapuló stratégiák biztosítása érdekében. Ezenkívül a molekuláris patogenezis és más nem glomeruláris betegségek hosszú távú klinikai eredményeinek megértése terén a közelmúltban elért eredmények az ebben az áttekintésben összefoglalt kezelési stratégiák frissítéséhez vezettek.

Összegzés

Mivel a gyermekkori alapellátás gyakran az első kapcsolattartó pont a mikroszkópos vagy durva hematuriában szenvedő gyermekeknél, a hematuria különböző okainak epidemiológiájával és kezelésével kapcsolatos friss ismeretek javítják a gyermekek gondozását azáltal, hogy elkerülik az idegen teszteket és a beavatkozásokat. és a végleges gondozás időben történő megvalósítása (akár a várandós menedzsment és a megnyugtatás, akár az alfajok beutalása révén).

II. Bevezetés

A hematuria - a vörösvértestek (RBC) jelenléte a vizeletben - riasztó a gyermekpáciensek, a szülők és a szolgáltatók számára egyaránt. A hematuria jelenléte különféle patogén jelentőségű etiológiák széles körére utal. A gyermekgyógyásznak képesnek kell lennie mind a hematuria jelenlétének azonosítására; kezdeményezze a megfelelő diagnosztikai munkát; és tudja, hogyan és mikor kell az érintett betegeket azonnal az alspecialitás ellátására irányítani.

Bár különböző definíciókat javasoltak, a hematuriát leggyakrabban az jellemzi, hogy nagy teljesítménymezőnként több mint 5 vörösvértest van jelen, amelyet egy centrifugálatlan közepes áramlású vizeletgyűjtésben gyűjtenek [1, 2]. A hematóuria makroszkopikus (durva) vagy mikroszkópos (azaz csak centrifugálást követően, vizeletszintmérő pálcával végzett közvetlen teszteléssel vagy vizeletmikroszkóppal végzett közvetlen megjelenítés után detektálható). A bruttó hematuria lehet „vörös” vagy „rózsaszín” színű az alsó traktus patológiája miatt, vagy „barna” vagy „tea” színű a húgyúti hem pigmentek oxidációja miatt [3, 4].

A hematuria ritka a normál fiziológiában, ahol a glomeruláris bazális membrán szorosan kötött szerkezete megakadályozza a vér bejutását a vizeletgyűjtő rendszerbe. Ha ez a gát megszakad, az RBC-k rugalmas sejtmembránja lehetővé teszi számukra, hogy átpréseljék a glomeruláris bazális membránt, és belépjenek a vizeletgyűjtő rendszerbe [4]. Számos tényező vezet hematuriához, beleértve a testmozgást, a gyulladást, a szerkezeti rendellenességeket, a rosszindulatú daganatot és a traumát. Ez a rövid áttekintés rávilágít a gyermekgyógyászati szolgáltató fontos szerepére a hematuria azonosításában, a kezdeti munka elrendelésében, és ha szükséges, koordinálja az alfajok partnereinek integrációját a hematuria kezelésében.

III. Epidemiológiai és diagnosztikai megközelítések

A gyermeki hematuria epidemiológiájának megértése nagyrészt a közel 50 évvel ezelőtt elvégzett populációs vizsgálatokon alapul. Ezek a tanulmányok azt sugallják, hogy az iskoláskorú gyermekek vizeletvizsgálatánál kimutatott tünetmentes hematuria prevalenciája körülbelül 4% [1, 2, 5]. A hematuria dominál a lányokban, szemben a fiúkkal.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia már nem javasolja a vizeletvizsgálatok rutinszűrését [3]. A hematuria diagnosztikai megközelítése szükségszerűen alapos kórtörténettel és fizikai vizsgálattal kezdődik. Hasznos diagnosztikai kiindulópont annak meghatározása, hogy a hematuria makroszkopikus vagy mikroszkópos. Általában a makroszkopikus hematuria alacsonyabb húgyúti elváltozásra utal (pl. Hólyag, húgycső), míg a mikroszkopikus hematuria a felső húgyutak elváltozására utal (pl. Glomerulus vagy tubulointerstitium). A család története rávilágíthat a hematuria örökletes okaira. Meg kell vizsgálni az együtt előforduló közös jellemzőket: proteinuria; vizeletgipsz; emelkedett vérnyomás; a fájdalom jelenléte, lokalizációja és jellege; vagy trauma bizonyítéka. A fizikai vizsga eredményei, például a testtömeg vagy a costovertebrális szög érzékenysége, vagy a fertőzés, a gyulladás vagy a vesefunkció szérum és vizelet biomarkerei utalhatnak a hematuria etiológiájára.

VI. Mikor kell utalni a vérvizelésre

Különösen akkor indokolt gyermekorvoshoz fordulni, ha vannak bizonyítékok mikroszkópos vagy durva hematuriát okozó strukturális patológiáról, és ha az azonosított patológiának műtéti kezelése van (azaz hidronephrosis, vese tömeg, elzáródás vagy urolithiasisból származó vese kólika). Ezenkívül a gyermek urológus további diagnosztikai eszközöket is kínálhat, például cisztoszkópiát, ha a klinikai jellemzők összhangban vannak az alsó traktus vérzésével.

VII. Következtetések

Összefoglalva, a vese- és húgyúti patológiák szélessége, amelyek akár durva, akár mikroszkópos hematuriához vezetnek, és a gondos kórtörténet és a fizikai vizsgálat, valamint a fókuszált laboratóriumi vizsgálatok elegendő betekintést nyújthatnak a hematuria valószínű bűnöséhez, vagy megnyugtatva a klinikus, a várandós menedzsment alkalmasságát illetően, vagy arra ösztönzi őket, hogy megkönnyítsék az alspecifikus ellátáshoz való utalást. Mint ilyen, a hematuria számos okának kezelésének lényege az lehet, hogy meghatározzuk, mikor érkezik el a referencia ideje, és nem csak az, hogy milyen kezelésekkel indítsuk el az önmagunkat. Ebből a célból a beteg elsődleges ellátója gyakran szerves tagja annak biztosításában, hogy a jelentős morbiditású vese- és urológiai patológiával időben foglalkozzanak.

Lábjegyzetek

Összeférhetetlenség

O. N. Ray Bignall II és Bradley P. Dixon nem jelentenek összeférhetetlenséget.

Emberi és állati jogok és tájékozott beleegyezés

Ez a cikk nem tartalmaz olyan tanulmányokat emberekkel vagy állatokkal, amelyeket egyik szerző sem végzett.