Hiatus hernia

A hiatal sérv anatómiai rendellenesség, amelyben a gyomor egy része a rekeszizmon keresztül és a mellkasba nyúlik ki. Noha a hiatal sérv a lakosság körülbelül 15% -ában van, csak az érintettek kisebbségében társulnak tünetekkel.

Normális esetben a nyelőcső (vagy táplálékcső) áthalad a mellkason, keresztezi a rekeszizmát, és a hasüregbe jut, a nyelőcső hiatusának nevezett rekeszben. Közvetlenül a rekeszizom alatt a nyelőcső csatlakozik a gyomorhoz.

A hiatal sérvben szenvedő egyéneknél a nyelőcső hiatusának (hiatal nyílás) nyílása nagyobb, mint a normális, és a felső gyomor egy része felcsúszik, vagy áthalad (herniates) a hiatuson keresztül és a mellkasba. Bár a hiatal sérveket alkalmanként csecsemőknél észlelik, ahol valószínűleg születésüktől fogva jelen voltak, a felnőtteknél a legtöbb hiatal sérv hosszú évek alatt kialakult.

További potenciálisan járulékos tényezők a következők: 1) a nyelőcső állandó megrövidülése (valószínűleg gyulladás és hegesedés okozta a gyomorsav refluxjából vagy regurgitációjából), amely felhúzza a gyomrot; és 2) a nyelőcső rendellenesen laza rögzítése a rekeszizomhoz, amely lehetővé teszi a nyelőcső és a gyomor felfelé csúszását.

Tünetek

A hiatal sérvek döntő többsége csúszó típusú, és legtöbbjük nem jár tünetekkel. Minél nagyobb a sérv, annál valószínűbb, hogy tüneteket okoz. Amikor a hiatal sérvek tüneteket okoznak, szinte mindig a gastroesophagealis reflux betegség (GERD) vagy annak szövődményei. Ez azért történik, mert a sérv kialakulása gyakran megzavarja azt a gátat (alsó nyelőcső záróizom), amely megakadályozza a sav visszafolyását a gyomorból a nyelőcsőbe. Ezenkívül ismert, hogy a GERD-ben szenvedő betegeknél sokkal nagyobb valószínűséggel van hiatal sérv, mint azoknál az egyéneknél, akiket nem szenved a GERD. Így egyértelmű, hogy a hiatal sérvek hozzájárulnak a GERD kialakulásához. Az azonban nem világos, hogy a hiatal sérv önmagában vezethet-e GERD-hez. Mivel a GERD hiatal sérv hiányában jelentkezik, a sérv jelenlététől eltérő tényezők okozhatják a GERD-t.

Normális esetben számos mechanizmus létezik annak megakadályozására, hogy a sav visszafelé áramoljon (visszafolyik) a nyelőcsőbe. Az egyik mechanizmus a nyelőcső izomzatának egy sávját foglalja magában, ahol a nyelőcső csatlakozik a gyomorhoz, az úgynevezett alsó nyelőcső záróizomnak, amely legtöbbször összehúzódva marad, hogy megakadályozza a sav visszafolyását vagy visszafejlődését. A záróizom csak akkor lazít, ha az ételt lenyeli, így az étel átjuthat a nyelőcsőből a gyomorba. A záróizom általában szilárdan a membránhoz van rögzítve a szünetben, és a rekeszizom körbefogja a záróizomot. A rekeszizom köré fonódó izom növeli az összehúzódott záróizom nyomását, hogy tovább megakadályozza a sav visszafolyását.

Egy másik mechanizmus, amely megakadályozza a refluxot, a nyelőcső és a gyomor találkozásánál található, a záróizom alatt lévő szelepszerű szövet. A nyelőcső általában érintőlegesen jut a gyomorba, így éles szög van a nyelőcső és a gyomor között. A vékony szövetdarab ebben a szögben, amely a nyelőcsőből és a gyomor falából áll, szelepet képez, amely bezárhatja a nyelőcső nyílását, ha a gyomorban nyomás nő, például böfögés közben.

Ha hiatal sérv van jelen, két változás következik be. Először a záróizom felcsúszik a mellkasba, miközben a rekeszizom továbbra is írószer marad. Ennek eredményeként a záróizom feletti membrán által általában okozott nyomás és a záróizom által okozott nyomás már nem fedi egymást, és ennek következtében a gyomor-nyelőcső csatlakozásánál az össznyomás csökken. Másodszor, amikor a gasztro-nyelőcső csatlakozását és a gyomrot minden fecskénél felfelé húzzák a mellkasba, az éles szög, ahol a nyelőcső csatlakozik a gyomorhoz, kevésbé éles lesz, és a szelepszerű hatás elvész. Mindkét változás elősegíti a sav refluxját.

Diagnózis

A hiatal sérveket véletlenül diagnosztizálják, amikor a vizsgálat során felső gasztrointesztinális röntgenfelvételt vagy endoszkópiát végeznek a felső gasztrointesztinális tünetek, például a felső hasi fájdalom okának meghatározására. Mind a röntgen, mind az endoszkópia során a hiatal sérv különálló „zsákként” jelenik meg, amely egyértelműen a nyelőcső és egyértelműen a gyomor között fekszik. Ezt a zsákot a felső nyelőcső záróizom és az alatta lévő rekesz határolja. A sérv azonban csak fecskék alatt lehet látható.

Kezelés

A tüneteket okozó nagy para-nyelőcső sérvek kezelése műtétet igényel. A műtét során a gyomrot lefelé húzzák a hasba, a nyelőcső hiatusát kisebbé teszik, és a nyelőcső szilárdan kapcsolódik a rekeszizomhoz. Ez az eljárás helyreállítja a normál anatómiát.

Mivel a csúszó hiatal sérvek önmagukban ritkán okoznak problémát, inkább hozzájárulnak a savas refluxhoz, a hiatal sérvben szenvedő betegek kezelése általában megegyezik a kapcsolódó GERD-vel. Ha a GERD súlyos, bonyolult vagy nem reagál az ésszerű gyógyszeradagokra, gyakran műtétet hajtanak végre. A műtét idején a hiatal sérv a para-nyelőcső sérvének helyrehozásához hasonló módon megszűnik. Ezenkívül a felső gyomor egy részét az alsó záróizom köré tekerjük, hogy növeljük a záróizom nyomását és tovább megakadályozzuk a savas refluxot.

Emlékezetes pontok

A hiatal sérv a nyelőcső anatómiai rendellenessége.
A hiatal sérvek hozzájárulnak a gastrooesophagealis reflux betegség kialakulásához.
A hiatal sérvben szenvedő egyének tünetei párhuzamosak a kapcsolódó GERD tüneteivel.
A legtöbb hiatal sérv kezelése megegyezik a kapcsolódó GERD-vel.

További információért
További információ erről a témáról: