Mi a hiperfoszfatémia?

A túl sok foszfát a vérben hiperfoszfatémia néven ismert. A leggyakoribb ok a vesebetegség, de más állapotok a foszfátszint egyensúlyhiányához vezethetnek.

A foszfát a szervezetben található vegyi anyag. Foszfor nevű ásványi anyagot tartalmaz, amely természetesen számos ételben előfordul. A foszfor elősegíti a csontok és a fogak fejlődését, és elősegíti az étel energiává alakítását a test számára.

A vesék természetesen szabályozzák a foszfátok szintjét. Ha azonban a vesék nem működnek hatékonyan, előfordulhat, hogy nem képesek elegendő foszfátot eltávolítani, ami a szervezetben magas szinthez vezet.

A hiperfoszfatémia kezelése a mögöttes állapottól függ. Vesebetegeknél diéta és gyógyszerek kombinációját alkalmazzák a foszfátszint ellenőrzés alatt tartására.

A hiperfoszfatémiának általában nincsenek nyilvánvaló tünetei. Valószínűbb, hogy a magas foszfátszintet okozó alapbetegség, például a kontrollálatlan cukorbetegség tüneteit észlelik először.

Ha a vér foszfátszintje túl magasra emelkedik, az ásványi és csontbetegségeket és meszesedést okozhat.

Ásványi és csontbetegségek

A hiperfoszfatémiát az okozhatja, hogy a vese nem képes elegendő foszfátot eltávolítani a szervezetből.

A csontoknak ásványi anyagokra és hormonokra van szükségük az újjáépítéshez, növekedéshez és erősségükhöz. A vesék egyensúlyban tartják a foszfor és a kalcium mennyiségét a vérben. Ha ezek nincsenek egyensúlyban, akkor kalciumot vonhat ki a csontokból és gyengítheti őket.

Mivel a vesék szabályozzák az ásványi anyagok és más vegyi anyagok egyensúlyát, a krónikus vesebetegségek ásványi anyag- és csontbetegségeket okozhatnak. Akik veseelégtelenségben szenvedtek és dialízisben vannak, azok vannak a legnagyobb veszélyben.

Ez a romlás hosszú évek alatt bekövetkezhet, gyakran tünetek nélkül. De ahogy a csontok gyengülni kezdenek, az ember fájdalmat érezhet a csontjaiban vagy az ízületeiben.

Ha ez vesebetegségben szenvedő gyermekeknél történik, akkor ez súlyosabb is lehet, mivel csontjaik még fejlődnek. Az ásványi és csontbetegségben szenvedő gyermekek nem növekedhetnek teljes magasságban. A lábukban lévő csontok befelé vagy kifelé hajlanak, amelyet néha veseráknak is neveznek.

Meszesedés

A meszesedés akkor történik, ha a kalcium lerakódik a test szerveiben vagy szöveteiben. Az állapot befolyásolhatja a vénákat és az artériákat, és érrendszeri meszesedésnek nevezik. Különösen súlyos állapot, mivel a szívnek keményebben kell dolgoznia a vér testbe pumpálásáért. A meszesedés megnehezítheti a dialízist.

A vér magas foszfor- és kalciumszintje a bőr viszketését és a szem vörösségét is okozhatja.

A vesebetegség a hiperfoszfatémia leggyakoribb oka. Az egészséges vesék beállítják az ásványi anyagok szintjét a vérben, de a nem megfelelően működő vesék nem mindig képesek erre.

Vannak más állapotok, amelyek a magas foszfátszinthez kapcsolódnak, beleértve a következőket:

Ellenőrizetlen cukorbetegség: Ez magas vércukorszintet okoz, ami súlyos orvosi problémákhoz, például szervkárosodáshoz vezethet.
Cukorbetegség során jelentkező acetonsav felszaporodás a szervezetben: A cukorbetegség szövődménye, amely akkor fordulhat elő, ha a szervezetben kezd elfogyni az inzulin. A szervezetben káros ketonok képződnek, és a vércukorszint emelkedik.
Hypoparathyreosis: Ritka hormonzavar, amikor a szervezet nem termel elegendő mellékpajzsmirigy-hormont (PTH). A PTH segít szabályozni a foszfor szintjét a vérben és a csontokban.
Hipokalcémia: Alacsony kalciumszint a vérben.

A foszfát-kiegészítő szedése szintén hiperfoszfatémiához vezethet. A legtöbb ember több mint elegendő foszfort kap az étrendjéből, és a test általában jól képes szabályozni a szintet. Senki ne vegyen be 250 milligrammnál (mg) több foszfor-kiegészítést naponta.

A feldolgozott élelmiszerekben gyakran foszfort adnak a megőrzésükhöz, és a magas fehérjetartalmú étrend is több foszfort tartalmazhat, mint amennyire valakinek szüksége van.

Ha valakinek hiperfoszfatémia tünetei vagy a betegséghez kapcsolódó betegség fordul elő, orvoshoz kell fordulnia. Az orvos megkérdezi kórtörténetüket, megbeszéli az esetleges tüneteket, fizikai vizsgálatot végez, és néha foszfáttesztet javasol.

A foszfát szintjének mérése a vér folyékony részében, az úgynevezett plazmában. Az orvos egy tűt szúr be a kar vénájába, és egy kis vérmintát vesz, amelyet laboratóriumba küldenek vizsgálatra.
Időzített vizeletminta. Egy személynek az összes vizeletét egy meghatározott időtartam alatt kell összegyűjteni, amely általában 24 óra.
Röntgenfelvételre lehet szükség, ha egy személynek ásványi anyag- és csontbetegség tünetei vannak. A röntgenfelvétel megmutatja a szervekben vagy vénákban található kalcium-lerakódásokat, valamint az ember csontjainak szerkezetében fellépő gyengeségeket vagy változásokat.

A veseelégtelenségben szenvedő emberek foszfátszintjét rendszeresen ellenőrzik, ami azt jelenti, hogy a hiperfoszfatémia általában rutinellenőrzések során fog fellépni.

A hiperfoszfatémia kezelése a kiváltó októl függ:

Ha egy személy nem kontrollált cukorbetegségben szenved, elengedhetetlen, hogy ezt diétával, testmozgással és inzulin nevű gyógyszerrel ellenőrizzék.
A hypoparathyreosisban szenvedő hormonzavarú személynek szükség lehet kiegészítésre. Ez normalizálja a vér kalcium- és foszfátszintjét. A magas kalcium- és alacsony foszfortartalmú étrend segíthet a szint stabilan tartásában.
Amikor a vesebetegség hiperfoszfatémiát okoz, annak kezelésére általában az étrend és a gyógyszeres változások kombinációját alkalmazzák. Az elsődleges cél a csontok további károsodásának megakadályozása.
A foszfátkötő gyógyszer kalciumot tartalmaz. Étkezés közben a gyógyszer szabályozza a foszfor mennyiségét, amelyet a test felszív az ételből.
Valaki, akinek veseelégtelensége van, gyakran dialízisre szorul. Ez egy olyan folyamat, amely megtisztítja a vért a salakanyagoktól és eltávolítja a felesleges folyadékot, ha a vesék erre nem képesek. A vesedialízis néhány foszfátot is eltávolít a vérből.