Szója fehérje: jó vagy rossz?

kimutatta hogy

A szójabab egészben fogyasztható vagy különféle termékekből készíthető, beleértve a tofut, a tempeh-t, a szójatejet és más tej- és hús-alternatívákat.

Szójafehérje por is lehet belőle.

Vegetáriánusok, vegánok és azok számára, akik kerülik vagy allergiásak a tejtermékekre, a szójafehérje gyakran ennek a fontos tápanyagnak a fő forrása.

A szója azonban kissé ellentmondásos étel.

Míg egyesek táplálkozási erőműveknek tartják, mások az egészség ellenségének tekintik.

Ez a cikk megvizsgálja a bizonyítékokat, amelyek megmondják, hogy a szójafehérje jó vagy rossz az Ön számára.

A szójafehérje-izolátum port zsírtalanított szójababpehelyből készítik, amelyeket alkoholban vagy vízben mossak a cukrok és az élelmi rostok eltávolítása érdekében. Ezután kiszáradnak és porrá alakulnak.

Ez a termék nagyon kevés zsírt és koleszterint nem tartalmaz.

A szójafehérje porból csecsemő szója tápszereket, valamint különféle hús- és tejtermék-alternatívákat készítenek.

Íme egy uncia (28 gramm) szójafehérje-izolátum por (1) tápanyagtartalma:

  • Kalóriák: 95
  • Zsír: 1 gramm
  • Szénhidrát: 2 gramm
  • Rost: 1,6 gramm
  • Fehérje: 23 gramm
  • Vas: A napi érték (DV) 25% -a
  • Foszfor: A DV 22% -a
  • Réz: A DV 22% -a
  • Mangán: A DV 21% -a

Noha koncentrált fehérjeforrás, a szójafehérje-izolátum por fitátokat is tartalmaz, amelyek csökkenthetik az ásványi anyagok felszívódását.

Míg a növényi eredetű fehérje jó tápanyagokban gazdag, a szójafehérje és por tartalmaz fitátokat, amelyek csökkentik az ásványi anyagok felszívódását.

A legtöbb növényi eredetű fehérjétől eltérően a szójafehérje teljes fehérje.

Ez azt jelenti, hogy tartalmazza az összes esszenciális aminosavat, amelyet a szervezet nem tud előállítani, és amelyet táplálékból kell beszereznie.

Míg minden aminosav szerepet játszik az izomfehérje szintézisében, az elágazó láncú aminosavak (BCAA) a legfontosabbak az izomépítés szempontjából (2, 3).

Egy tanulmány kimutatta, hogy azok az emberek, akik 5,6 gramm BCAA-t fogyasztottak egy rezisztencia edzés után, 22% -kal nagyobb mértékben növelték az izomfehérje szintézisét, mint a placebót kapók (4).

Pontosabban, a BCAA leucin aktivál egy adott utat, amely ösztönzi az izomfehérje szintézist és segíti az izomépítést (5, 6).

A savó- és kazeinfehérjékhez képest a szójafehérje valahol középen helyezkedik el, egészen az izomfehérje szintéziséig.

Egy tanulmány kimutatta, hogy a szója alacsonyabb volt a tejsavófehérjénél az izomfehérje szintetizálása szempontjából, de jobban teljesített, mint a kazein. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ennek oka lehet az emésztési sebesség vagy a leucintartalom (7).

Hasonlóképpen, egy áttekintő tanulmány megállapította, hogy a savófehérje fiatalokban és idősebb felnőttekben jobban támogatja az izomfehérje szintézist, mint a szójafehérje (8).

Érdekes, hogy a szója más fehérjékkel kombinálva válhat a legjobban hasznára.

Egyes kutatások szerint a tej- és szójafehérjék kombinálása nagyobb izomfehérjeszintézist eredményezhet, mint a tejsavó, kazein vagy szója önmagában (9).

Bár a szójafehérje tartalmazza a BCAA leucint és bizonyos mértékben fokozza az izomfehérje szintézisét, úgy tűnik, hogy alacsonyabb az izomépítő savófehérjénél.

Tanulmányok azt mutatják, hogy a magas fehérjetartalmú étrend fogyást eredményezhet, még a kalóriák vagy a tápanyagok korlátozása nélkül is (10, 11, 12).

A szójafehérje és a súlycsökkenés közötti kapcsolatra vonatkozó bizonyítékok azonban vegyesek.

Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy a szójafehérje ugyanolyan hatékonyan növelheti a fogyást, mint az állati eredetű fehérjék.

Egy tanulmányban 20 elhízott férfi vett részt mind a szója alapú, magas fehérjetartalmú étrendben, mind a hús alapú, magas fehérjetartalmú étrendben. A szójaalapú étkezési helyettesítők helyett valódi ételt használtak (13).

Az étvágykontroll és a fogyás mindkét csoportban hasonló volt. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szójaalapú, magas fehérjetartalmú étrend ugyanolyan hatékony a fogyás szempontjából, mint az állati eredetű, magas fehérjetartalmú étrend.

Egy másik 12 hetes fogyásvizsgálat hasonló eredményeket talált a szójafehérje por esetében. A résztvevők szójaalapú vagy nem szójaalapú étkezést pótoltak. Mindkettő átlagosan 17,2 font (7,8 kg) súlycsökkenést eredményezett a vizsgálat végére (14).

Sőt, egy cukorbetegségben és elhízásban szenvedőknél végzett tanulmány kimutatta, hogy a szójafehérje-alapú étkezéspótlók, például a turmixok, felülmúlhatják a szokásos fogyókúrákat (15).

Azok, akik a szójafehérje-alapú étkezést helyettesítették, átlagosan 2 kg-mal kevesebbet fogyottak, mint a szokásos étrendet követők.

Bár egyes tanulmányok a fogyás előnyeit figyelik meg, a szójafehérje súlyára, derékbőségére és zsírtömegére gyakorolt ​​hatását értékelő 40 tanulmány áttekintése nem talált jelentős pozitív hatást (16).

Összességében a szójafehérje fogyás céljából történő fogyasztásának bizonyítékai nem olyan erősek, mint más fehérjék, például a tejsavó és a kazein esetében (17, 18).

Egyes kutatások azt mutatják, hogy a szója hatékony lehet a fogyáshoz, de a bizonyítékok vegyesek, és nem mutatják, hogy hatékonyabbak, mint más fehérjék.

Egyes kutatások szerint a szójafehérje hozzáadása étrendjéhez különféle egészségügyi előnyökkel járhat.

Például úgy tűnik, hogy a szójaételeknek pozitív hatása van a szív egészségére. 35 tanulmány áttekintésében a szójafogyasztás csökkentette a „rossz” LDL-koleszterint és a „jó” HDL-koleszterint (19).

Egy másik áttekintés kimutatta, hogy az állati fehérje 25 gramm vagy annál több szójafehérjével történő helyettesítése csökkent teljes koleszterinszintet, „rossz” LDL-koleszterin- és trigliceridszintet eredményezett (20.

A rák tekintetében a bizonyítékok vegyesek.

Számos megfigyelési tanulmány a magas szójatartalmú étrend védőhatását tapasztalta.

Megállapítják azonban, hogy továbbra sem ismert, hogy ez szójafehérje-izolátum porra vagy más szójababból készült texturált növényi fehérjére vonatkozik-e.

Néhány megfigyelési és esettanulmányos vizsgálat összekapcsolja a szójabevitelt az emlőrák kockázatának csökkentésével (21, 22, 23).

Mások azonban nem mutatnak védő előnyöket a szója fogyasztásának ilyen típusú rák esetén. Egy tanulmány még a szójabevitelt is összekapcsolta a premenopauzás nők mellének gyors sejttermelésének ösztönzésével, esetleg növelve a lehetséges emlőrák kockázatát (24, 25).

A szója férfiak egészségében betöltött szerepének megvitatásakor néhány megfigyelési tanulmány azt mutatja, hogy a szójaételek fogyasztása csökkentheti a prosztatarák kockázatát az idősebb férfiaknál (26, 27).

Bár a megfigyelési tanulmányok biztatóak, a szója lehetséges rákvédő hatásainak humán klinikai vizsgálata még nem meggyőző.

Ezenkívül számos tanulmány a szójaételeken alapul, nem pedig a szójafehérje poron.

Mindazonáltal a szójafehérje jó növényi fehérjeforrás lehet azoknak az embereknek, akik nem fogyasztanak állati fehérjét, beleértve a vegetáriánusokat és a vegánokat is, lehetővé téve számukra ennek a tápanyagnak a fontos előnyeit (20).

A szójaételek potenciálisan egészségügyi előnyökkel járhatnak, mint például a koleszterinszint csökkentése és esetleg a rák kockázatának csökkentése, de további kutatásokra van szükség.

Vannak, akik aggódnak a szója miatt.

Mint említettük, a szójafehérje fitátokat tartalmaz, más néven antinutrienseket. Ezek csökkentik a vas és a cink hozzáférhetőségét a szójafehérjében (28, 29).

A fitátok azonban nem befolyásolják hátrányosan az egészségedet, hacsak nem étrended van kiegyensúlyozatlanul, és ha a szójafehérjére támaszkodsz, mint vas- és cinkforrás.

Bizonyos aggodalomra ad okot az is, hogy a szójabevitel befolyásolhatja az ember pajzsmirigy működését.

A szója izoflavonjai goitrogénekként működnek, amelyek zavarhatják a pajzsmirigy működését és a hormonok termelését (30, 31).

Számos olyan tanulmány létezik azonban, amelyek azt mutatják, hogy a szójának nincs vagy csak nagyon enyhe hatása van a pajzsmirigy működésére emberben (32, 33, 34).

Ezenkívül sok ember tiszta a szójafehérjétől fitoösztrogén-tartalma miatt, mivel attól tartanak, hogy a fitoösztrogének megzavarhatják a szervezet természetes hormonszintjét.

A fitoösztrogének kémiai vegyületek, amelyek természetes módon fordulnak elő a növényekben, és ösztrogén-szerű tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek kötődnek a szervezet ösztrogénreceptoraihoz. A szója ezek figyelemre méltó forrása (35).

A szójafehérje por mégis alkoholban és vízben leöblített szójababból készül, amely eltávolítja a fitoösztrogén-tartalom jó részét (35, 36).

Hasonlóképpen, sok férfi attól tart, hogy a szójafehérje csökkentheti tesztoszteronszintjüket, de a kutatás nem támasztja alá ezt az állítást.

Egy átfogó áttekintő tanulmány azt mutatta, hogy sem a szójaételek, sem a szója izoflavon-kiegészítők nem változtatják meg a férfiak tesztoszteronszintjét (37).

Végül a szójatermékek ellentmondásosak, mivel gyakran genetikailag módosítottak (GMO). Jelenleg nincs jó bizonyíték arra, hogy a géntechnológiával módosított szójabab fogyasztása káros hatással lenne az egészségre a nem GMO-fajtákhoz képest.

A szója lehetséges hátrányai közül sok a szója fogyasztásának tulajdonítható, nem pedig a szójafehérje pornak. További kutatásokat kell végezni a szójafehérje porral kapcsolatban, különös tekintettel annak hatására, hogy ez hogyan befolyásolja az egészséget.

Bár a szójafogyasztásnak vannak bizonyos hátrányai, a bizonyítékok meglehetősen gyengék, és arra utalnak, hogy a legtöbb ember szója nélkül fogyaszthatja a szóját.