Táplálás

HIV és csecsemőtáplálás

Szoptatás és HIV-fertőzés

A csecsemő és kisgyermek a HIV-vel összefüggésben etetve jelentős kihívásokat jelent a vírus szoptatással történő átvitelének kockázata miatt. A HIV-re és a csecsemőtáplálásra vonatkozó 2010. évi iránymutatásokat megelőzően a vadállatok etetésének elkerülése vagy korai leállítása logikusnak vagy megfelelőnek tűnt. A csecsemők halálának és túlélésének következményei azonban súlyosak voltak, tanulmányok szerint a nem szoptatott gyermekeknél a hasmenés, az alultápláltság és más betegségek miatt jóval magasabb a halálozási arány. A 2010. évi ajánlások a HIV-mentes túlélés pozitív eredményeinek bizonyítékain alapulnak azáltal, hogy ARV-ket biztosítanak a szoptatott HIV-fertőzött csecsemőknek. Így a hangsúly immár határozottan a HIV-mentes túlélés biztosításán van, és nem csak az átvitel megakadályozásán. Az ENSZ 2010. évi irányelvei sokkal világosabb utat kínálnak e cél elérése felé.

A szoptatás jelentős egészségügyi előnyökkel jár a csecsemők és a kisgyermekek számára, és elengedhetetlen a gyermek túlélési beavatkozása. Beavatkozás nélkül a HIV-pozitív terhes nők kb. 35% -a a terhesség, a szülés és a szülés után szoptatással továbbterjeszti a csecsemőjét. Megelőző beavatkozások nélkül a fertőzött anyáktól született csecsemők mintegy 10-20 százaléka anyatejjel fertőződik meg a vírussal, ha két évig szoptat. A posztnatális HIV átvitelének kockázata 6 hetes életkor után a szoptatás havi körülbelül 1% -ára becsülhető (WHO 2006).

Számos egyéb tényező befolyásolja az átvitel kockázatát, ideértve a vírus terhelését vagy a vírus mennyiségét az anya testében (a fertőzés után és az AIDS kialakulásakor a legmagasabb; egy nagyon beteg anya nyolcszor nagyobb valószínűséggel továbbítja a HIV-t csecsemőjének, mint egészséges anya), a szoptatás időtartama (minél hosszabb az időszak, annál nagyobb a kockázat, mivel az átvitel kumulatív), és a mellek állapota (hogy vannak-e sebek a mellbimbók körül).

A csecsemőtáplálás módszere egyértelműen összefügg az anyatejjel történő átvitel kockázatával. Az exkluzív szoptatás az első hat hónapban 3-4-szer alacsonyabb HIV-fertőzés kockázatával jár, mint a vegyes táplálás (vegyes táplálás azt jelenti, hogy a csecsemő mind az anyatejet, mind bármilyen más ételt vagy folyadékot kap, ideértve a vizet, a nem emberi tejet és a tápszert is). 6 hónapos kor). Egy tanulmány kimutatta, hogy a kizárólag szoptatott csecsemők csak mintegy 4% -a fertőződött meg HIV-vel 6 hét és 6 hónap között, még ARV hiányában is (WHO 2007). Úgy gondolják, hogy az első hat hónapban végzett vegyes táplálás nagyobb kockázatot jelent az átvitelre, mivel a csecsemőnek az anyatej mellett adott egyéb folyadékok és ételek károsíthatják a kicsi csecsemő amúgy is finom és áteresztő bélfalát, és lehetővé teszik a vírus átterjedését könnyebben. A vegyes táplálás ugyanazt a szennyeződés és hasmenés kockázatát hordozza magában, mint a mesterséges etetés, csökkentve a túlélés esélyét.

Sajnos a vegyes takarmányozás továbbra is a sok hathónaposnál fiatalabb csecsemő szokása sok olyan országban, ahol magas a HIV prevalencia. Kizárólagos szoptatási arány a gyermekek körében Az ENSZ 2010. évi irányelvei a HIV-ről és a csecsemők etetéséről

Jelentős programozási tapasztalatok, kutatások és bizonyítékok halmozódtak fel a HIV-vel és a csecsemőtáplálással kapcsolatban azóta, hogy a HIV-re és a csecsemőtáplálásra vonatkozó ajánlásokat utoljára 2006-ban felülvizsgálták. Különösen bizonyítékot jelentettek arról, hogy antiretrovirális (ARV) beavatkozások vagy a HIV-fertőzött anyának, vagy a HIV-nek - az expozíciónak kitett csecsemő jelentősen csökkentheti a HIV postnatalis átvitelének kockázatát a szoptatással. Az ARV-k biztosításával a szoptatás drámaian biztonságosabbá válik, és a szoptatás és a póttáplálás közötti "kockázatok egyensúlya" alapvetően megváltozik. Az új irányelvek további jelentős előnye, hogy az anya egészségét a HIV-fertőzött nők nagyobb része is védi. Ez az új bizonyíték jelentősen átalakítja azt a tájat, amelyben az anyák, az egészségügyi szolgáltatók, a nemzeti egészségügyi hatóságok és a nemzetközi fejlesztési partnerek döntéseket hoznak a csecsemőtáplálási módszerekről.

Ez a bizonyíték az ENSZ 2010. évi ajánlásainak alapja, amelyek a HIV anyáról gyermekre történő továbbterjedésének megelőzésére (PMTCT) és a HIV kontextusában történő csecsemőtáplálásra vonatkoznak. Ezek az ajánlások rámutatnak arra, hogy az anya-gyermek HIV-átvitelének általános kockázata kevesebb, mint 5% -ra csökken a szoptató populációkban (körülbelül 35% -os háttérkockázatból), és kevesebb, mint 2% -ra a nem szoptató populációkban (a háttérből 25% körüli kockázat) (WHO 2010, Rapid Advice on PMTCT 2. verzió). Egy 2011-es szisztematikus áttekintés szerint az átvitel kockázata 1-2% -ra csökkenthető, ha ARV-kat nyújtanak (Siegfried et al 2011).

A bizonyítékok jelentős következményekkel járnak arra nézve, hogy a HIV-vel élő nők hogyan táplálják csecsemőiket, és hogyan kellene az egészségügyi dolgozóknak tanácsot adniuk ezeknek az anyáknak. A 2010. évi iránymutatások azt javasolják, hogy az egyes országok nemzeti hatóságai döntsenek arról, hogy az anyák és a gyermekek egészségét egyetlen nemzeti közegészségügyi ajánlásként támogassák-e és támogassák-e a csecsemőtáplálási gyakorlatot és beavatkozásokat - azaz ARV-beavatkozással történő szoptatást vagy az összes szoptatás elkerülését. szolgáltatások. Ez eltér a korábbi megközelítéstől, amelyben az egészségügyi dolgozóktól elvárták, hogy minden HIV-fertőzött anyát egyénileg tanácsoljanak a különböző csecsemőtáplálási lehetőségekről, és az anyáknak kellett eldönteniük, melyik lehetőséget választják. Az országos ajánlás különféle helyi körülményektől függ, mint például a HIV prevalenciája, a gyermekek halálozása, az alultápláltság, az egészségügyi szolgáltatások stb.

Az egyetlen lehetőség nemzeti egészségügyi keretek között történő ajánlása nem szünteti meg a terhes nők és anyák számára szakképzett tanácsadás és támogatás szükségességét. A szükséges tanácsadás és támogatás jellege és tartalma eltért a tanácsadás korábbi elvétől a kockázatok egyensúlyáról és az anya által választott különböző lehetőségekről. A tanácsadás inkább a nemzeti közegészségügyi politika közvetítésére összpontosít, amelyet a kormány úgy döntött, hogy elfogad, és segít az anyának a csecsemő táplálásában és az irányelv szerint az ARV-k szedésében. A tanácsadóknak képesnek kell lenniük arra is, hogy kiegészítő információkat nyújtsanak az alternatív lehetőségekről: a közegészségügyi megközelítések során nem szabad elveszíteni az egyéni jogokat.

Ahol a nemzeti hatóságok a szoptatás és az ARV-k politikáját választották, az ismert HIV-fertőzött anyáknak most azt ajánlják, hogy csecsemőjüket legalább 12 hónapos korukig szoptassák, az első hat hónapban kizárólagos szoptatással. Az ARV-t továbbra is biztosítani kell, akár az anyának, akár a csecsemőnek, attól függően, hogy az ország melyik PMTCT protokollt választotta, egy hétig az összes szoptatás leállítása után.

Az az ajánlás, miszerint a helyettesítő etetést csak akkor szabad alkalmazni, ha elfogadható, megvalósítható, megfizethető, fenntartható és biztonságos (AFASS) megmarad, a betűszó helyébe a mindennapi nyelv és kifejezések lépnek. Úgy gondolták, hogy azoknak a környezeti feltételeknek a körültekintőbb meghatározása, amelyek a póttáplálást biztonságos vagy nem biztonságos megoldássá teszik a HIV-fertőzött csecsemők számára, javítják az anyák megértését és gyakorlatát, és javítják a csecsemők HIV-mentes túlélését. Úgy vélték, hogy egy ilyen nyelv jobban eligazítja az egészségügyi dolgozókat abban, hogy mit kell értékelni és kommunikálni az anyákkal, akik azt fontolgatták, hogy otthoni körülményeik támogatják-e a helyettesítő táplálást. Az AFASS koncepcióját nehéznek bizonyult gyakorlati tanácsadó üzenetekké alakítani.

Felismerve, hogy az ARV-k nem kerülnek mindenhová bevezetésre, a 2010-es dokumentum útmutatást ad arról, hogy mit kell csinálni távollétük esetén. Minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy felgyorsítsuk az ARV-k hozzáférését mind az anyák egészsége, mind a PMTCT számára. Míg az ARV-beavatkozásokat fokozzák, a nemzeti egészségügyi hatóságokat nem szabad visszatartani attól, hogy ajánlják a HIV-fertőzött anyák szoptatását, mivel ez a legmegfelelőbb csecsemőtáplálási gyakorlat a környezetükben akkor is, ha az ARV még nem áll rendelkezésre. A megvalósítás és a kommunikáció kihívása az a téves elképzelés megelőzése lesz, hogy a HIV-fertőzött anyáknak csak akkor szabad szoptatniuk, ha ARV-vel rendelkeznek.

A csecsemők szoptató anyáit és kisgyermekeit, akikről ismert, hogy HIV-fertőzöttek, határozottan ösztönözni kell a szoptatás folytatására, hogy a csecsemő teljes táplálkozási és életmentő előnyökhöz jusson.

UNICEF politika és cselekvés

A 2010-es ajánlások kiemelik a hatékony csecsemő- és kisgyermek-tanácsadásba és kommunikációs beavatkozásokba történő befektetés lehetőségét, amelyek javítják az IYCF gyakorlatát mind a HIV-fertőzött, mind a nem fertőzött anyák körében. A mindenki számára javított gyakorlat jelentősen csökkentené az alultápláltság, a betegségek és a halál kockázatát, és segítené az országokat a nemzetközi fejlesztési célok elérésében. A 2010-es iránymutatások végrehajtását irányító eszközökhöz a legújabb hozzájárulás az ENSZ által 2012-ben kiadott, a prioritásokra vonatkozó aktualizált közös keretrendszer.

Az UNICEF támogatja az országokat átfogó és hatékony csecsemők és kisgyermekek etetésére vonatkozó politikák és stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában, a csecsemők és kisgyermekek etetéséről szóló 2011-es programozási útmutatóban ismertetett elvek alapján. A WHO-val és számos más partnerrel együttműködve az UNICEF segíti a HIV-fertőzött országok kormányait abban, hogy a helyi viszonyok és az ENSZ legfrissebb iránymutatásai alapján megfelelő nemzeti politikát határozzanak meg a HIV-vel és a csecsemőtáplálással, hogy biztosítsák a politika és stratégia széles körű terjesztését, valamint a kapacitás kiépítéséhez. végrehajtja, ideértve a vonatkozó nemzeti protokollok, irányelvek, oktatási anyagok és tanácsadói kártyák frissítését. Az UNICEF közösségi IYCF tanácsadási csomagja a 2010-es irányelvek alapján egy sor tanácsadói kártyát tartalmaz. Az UNICEF hozzájárul a HIV és a táplálkozási szolgáltatások jobb integrációjához, a programozási ismeretek előállításához, ideértve a megvalósítási tapasztalatok tanulságainak dokumentálását és a különböző kérdésekre vonatkozó formatív kutatásokat, például a kizárólagos szoptatás arányának eltérő tendenciáinak okait a HIV-fertőzött országokban.