Lyme-kór kezelése

Bár jelenleg nem áll rendelkezésre oltóanyag a Lyme-kór megelőzésére, különféle antibiotikumok képesek hatékonyan kezelni az állapotot.

kezelik

Ha nem kezelik, a Lyme-kór jelentős egészségügyi problémákat okozhat, beleértve idegfájdalmat, ízületi gyulladást, valamint kognitív és neurológiai problémákat.

Fontos, hogy mielőbb diagnosztizáljuk és kezeljük, még mielőtt a súlyosabb Lyme-kór tünetei kialakulnának.

Antibiotikumok alkalmazása a Lyme-kór kezelésében

A Lyme-kórt általában antibiotikumokkal kezelik, bár az alkalmazott antibiotikum típusa attól függ, hogy a betegség milyen stádiumban van.

Miután eltávolította a szarvas kullancsot, amely legalább 36 órán át tapadt hozzád - annyi időbe telik, amíg a kullancs továbbítja a Borrelia burgdorferi baktériumokat - 72 órás ablak áll rendelkezésre, amely alatt orvosa egyetlen adagot adhat neked a doxiciklin antibiotikumot a Lyme-kór kialakulásának megakadályozása érdekében. (1) A doxiciklint 8 éves és idősebb betegek számára írják fel, kivéve a terhes nőket.

Ha már rendelkezik az 1. stádiumú (lokalizált) vagy a 2. stádiumú (korai disszeminációval járó) Lyme-kórval, az árulkodó bika-szem kiütéssel, de nincs más jelentős tünete, orvosa nagy valószínűséggel orális doxiciklinnel, amoxicillinnel vagy cefuroximmal kezeli 14 és 21 között. napok.

De ha agyhártyagyulladása vagy idegi problémája van a korai Lyme-kór miatt, akkor a kezeléséhez intravénás ceftriaxon szedése szükséges 14 napig. (2)

3. szakasz (későn disszeminált) A Lyme-kórt különféle antibiotikumokkal is kezelik:

  • Az ízületi gyulladást okozó Lyme-kór esetében 28 nap orális doxiciklint, amoxicillint vagy cefuroximot írnak elő. További antibiotikum-kúrákra lehet szükség, a tünetek súlyosságától és tartósságától függően.
  • Az idegrendszert érintő Lyme-kór (késői neurológiai Lyme-kór) esetén két-négy hét intravénás ceftriaxont vagy penicillint írnak fel. (3)

A legtöbb antibiotikumhoz kapcsolódó gyakori mellékhatások közé tartoznak a gyomor-bélrendszeri problémák, például hányinger, hányás és hasmenés. Allergiás reakciók is előfordulhatnak, különösen a penicillinből vagy a szulfából származó gyógyszereknél. Ezek a reakciók az enyhe kiütéstől az anafilaxiás sokkig terjedhetnek. Egyes gyógyszerek kölcsönhatásba léphetnek az antibiotikumokkal, ezért a betegeknek tájékoztatniuk kell kezelőorvosukat minden szedett gyógyszerről.

A kezelés utáni Lyme-kór szindróma (PTLDS)

A Lyme-kór antibiotikum-kezelése után néhány embernek továbbra is fennállnak a fáradtság, a fájdalom vagy az ízületi és izomfájdalmak, amelyek akár hat hónapig vagy még tovább is tarthatnak.

Ezt az állapotot a kezelés utáni Lyme-kór szindrómának (PTLDS) nevezik. Néha krónikus Lyme-kórnak is nevezik.

Nem ismert, hogy pontosan mi okozza a PTLDS-t, de a tudósok szerint ez egyfajta immunválasz lehet, amelyben a baktériumok elhúzódó maradványai aktiválják az immunrendszert, és az immunrendszert az egészséges sejtek megtámadásához késztetik.

Az állapot a Lyme-kór által a test szöveteiben fennmaradó károsodások következménye is lehet, a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint. (4)

A PTLDS-nek nincs jóváhagyott kezelése, csak a specifikus tünetek enyhítése, de a betegségben szenvedő emberek idővel általában jobbak lesznek.

A kutatás nem talált bizonyítékot arra, hogy a kiterjesztett antibiotikum-kezelés előnyös lenne azoknak a Lyme-kórban szenvedő betegeknek, akiknél a tünetek az akut Lyme-kór ajánlott antibiotikum-kezelése után is fennmaradnak.

A Lyme-kór hosszú távú antibiotikum vagy alternatív kezelése szintén súlyos szövődményekkel jár. A CDC azt javasolja, hogy azok a betegek, akik hosszú távú antibiotikum-kezelést fontolgatnak a Lyme-kór fertőzésével összefüggő folyamatos tünetek miatt, beszéljék meg a kapcsolódó kockázatokat egy egészségügyi szolgáltatóval.