Hörgőtágító szer

Kapcsolódó kifejezések:

Kortikoszteroid
Zihálás
Krónikus obstruktív légúti betegség
Teofillin
Szalbutamol
Béta adrenerg receptor stimuláló szer

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Krónikus obstruktív tüdőbetegség és asztma akut exacerbációi

Matthew T. Naughton, David V. Tuxen, a Klinikai Kritikus Gondozás Orvostudományban, 2006

Bronchodilatátorok

A hörgőtágítókat rutinszerűen adják a COPD minden súlyosbodásakor, mivel a légáramlás elzáródásának egy kis, reverzibilis összetevője gyakori, és a hörgőtágítók javíthatják a váladék mucociliáris clearance-ét.

Az antikolinerg szerek hasonló vagy nagyobb hörgőtágító hatásúak, mint a COPD-ben lévő β-agonisták, emellett kevesebb mellékhatásuk is van, és nem kapcsolódnak a tachyphylaxis kialakulásához. Antikolinerg szereket rutinszerűen kell alkalmazni az akut légzési elégtelenségben szenvedő COPD-ben, és ma már sokan úgy gondolják, hogy ők az első választott szerek. Az ipratropium-bromidot, 0,5 mg 2 ml-ben, vagy adagolt inhalátor formájában (előnyösen) kell beadni, vagy először 2 óránként, majd 4-6 óránként porlasztani kell. A hosszú hatású antikolinerg szer (azaz a tiotropium) krónikus alkalmazása csökkenti az exacerbációk előfordulását, de ezt a szert nem szabad intenzív terápiában alkalmazni.

A porlasztott β-agonisták szintén hatékony hörgőtágítók a COPD-ben, bár tachycardiát, remegést, a kálium és a Pa o 2 enyhe csökkenését (pulmonalis értágulat miatt) és tachyphylaxist okozhatják. A SABA-kat (pl. Szalbutamolt, terbutalint vagy fenoterolt) adagolt inhalátorral vagy porlasztóval kell beadni 2–4 óránként, ipratropiummal kombinálva. A kombináció hatékonyabb, mint bármelyik szer önmagában. A folyamatos inhaláció nem ajánlott, mert bebizonyosodott, hogy ez fokozza a mellékhatásokat anélkül, hogy fokozná a kezelésre adott választ. A parenterális beadás szintén nem ajánlott. Stabil betegeknél a β-agonisták hosszú távú alkalmazása javíthatja a dyspnoe tüneteit, különösen a COPD alcsoportjában, objektív bronchodilatátor válasz mellett. A hosszú hatású β-agonisták (LABA-k) szintén jótékony hatással lehetnek a tünetekre, az életminőségre és a testmozgóképességre.

Az aminofillin gyenge hörgőtágító a COPD-ben. Bár a vizsgálatok azt sugallják, hogy javítja a rekeszizom kontraktilitását, serkenti a légzési mozgást, javítja a mukociliáris transzportot és a jobb szívműködést, gyulladáscsökkentő és gyenge vizelethajtó, más vizsgálatok nem vagy csak csekély előnyöket és gyakori mellékhatásokat mutatnak, ha akut betegeknél adják őket. COPD exacerbációk. Ennek megfelelően az irodalom nem támogatja ennek a gyógyszernek az akut exacerbációk kezelésében való alkalmazását.

Bronchopulmonalis diszplázia

BRONCHODILATOROK

Cisztás fibrózis

JUDITH A. VOYNOW M.D., THOMAS F. SCANLIN M.D., a gyermek pulmonológiában, 2005

Hörgőtágítók és gyulladáscsökkentő terápia

A bronchodilatátorok, például a rövid hatású inhalációs β2-agonisták, hasznosak lehetnek reverzibilis légúti obstrukcióban szenvedő CF-betegek esetén; használatuk elősegítheti a mukociliáris clearance javulását 25. Néhány bronchiectasisos beteg azonban súlyosbodhat a hörgőtágító terápiával, mivel ezek a szerek a központi légutakat összeeshetőbbé teszik, és így "paradox módon" csökkentik a légutak kaliberét, különösen köhögés során. Ezért használatukat egyedivé kell tenni és idővel ellenőrizni kell.

A kortikoszteroidok hasznos terápiát jelentenek a CF hörghurut súlyosbodásával járó súlyos légúti reaktivitás vagy allergiás bronchopulmonalis aspergillosisban szenvedő betegek számára. Egy nemrégiben végzett prospektív, 4 éven át tartó vizsgálat 33 azt mutatta, hogy az alternatív napi kortikoszteroidok (1 mg/kg/nap) szignifikánsan javította a pulmonalis funkciót a placebo-kontrollhoz képest. A vizsgálati csoport azonban 1 év után csökkentette a lineáris növekedést, kizárva a CF krónikus szteroid terápiájának általános ajánlását.

Egy célzottabb gyulladáscsökkentőt, az ibuprofent vizsgálták egy 4 éves, kontrollált, prospektív vizsgálatban 34. A nagy dózisú ibuprofen csökkentette a pulmonalis működés romlását, amely a kontroll csoportban jelentkezett; különösen előnyös volt a Pseudomonas-szal gyarmatosított tinédzserek alcsoportja számára. Az eredeti publikáció óta aggályok merültek fel a terápiával összefüggő mellékhatások miatt, beleértve a gyomorfekélyeket és a csökkent glomeruláris szűrési sebességet, korlátozva annak széles körű elfogadását.

A pulmonalis eredmények javulásának ígéretével, de a mellékhatások miatti korlátozásokkal a jelenlegi gyulladáscsökkentő szerek használata korlátozott. Azonban más gyulladáscsökkentő szereket, például a montelukasztot jelenleg CF-ben értékelik.

Asztma: Integratív fiziológiai megközelítés

Kamyar M. Hedayat, Jean-Claude Lapraz, The Endobiogeny elmélete, 2019

Gyógyszerészeti anyagok osztályozása

Béta-agonisták (BA) i.

Rövid színészi játék (SABA).

Hosszú hatású (LABA).

Inhalált kortikoszteroidok (ICS) i.

Leukotrién receptor antagonisták (LTRA) i.

5-lipoxigenáz inhibitorok, i.

Béta-agonista kombinációs terápiák a.

Hörgőtágító/gyulladáscsökkentő: metilxantinok a.

Hízósejt-stabilizátorok a.

Új kezelések a.

TAS2R agonisták (keserű ízreceptorok): a nyelven és a hörgőkön vannak, hörgőtágító. 69–71

Néhány mellkastársadalom javasolja a szérum és a köpet eozinofilszámának ellenőrzését. Az egyik előny a terápiára való reagálás előrejelzése. Minél alacsonyabb az eozinofil szám, annál kevésbé valószínű az inhalációs szteroidok előnye (ami az asztma lehetséges belső esetére utal). A másik az, hogy segít a menedzsmentnek abban, hogy pontosabban csökkentse a betegség terheit és a kórházi ellátás szükségességét, mint a tünetek kiértékelése. 72 A jelenlegi megközelítés az asztma súlyosságának osztályozása a tünetek gyakorisága és a csúcsáramlás teljesítménye szerint (2.11. Táblázat). Ennek alapján az első vonal és az alternatív kezelések hozzárendelhetők az egyes súlyossági osztályokhoz (2.12. Táblázat).

2.11. Táblázat Az asztma súlyosságának klinikai osztályozása

Stádium Éjszakai tünetek Éjszakai tünetek Csúcsteljesítmény1: szakaszos 3: Mérsékelt perzisztens4: Súlyos

2 hónap	80% jósolta 20–30% -os változékonysággal
Naponta, béta-agonisták napi alkalmazásával	> 1/hét	61–79% jósolta
A fizikai aktivitás állandó korlátozása	Gyakori	30% -os változékonyság

2.12. Táblázat A fokozatos terápia osztályozása az asztma klinikai súlyossága alapján

Súlyosság: Első soros alternatív1: szakaszos2: Enyhe, kitartó3: Mérsékelt perzisztens4: Súlyos kitartó

Egyik sem
ICS-LD	Teofillin-SR vagy Cromolyn, vagy LTRA
ICS-MD + LABA	ICS-MD + teofillin-SR vagy ICS-MD + LABA vagy ICS-MD + LTRA vagy ICS-HD
ICS-HD + LABA és szükség szerint:

3) Orális glükokortikoidok

-HD, nagy dózis; ICS, inhalációs kortikoszteroid; -LD, alacsony dózisú; LABA, hosszú hatású béta-agonista; LTRA, leukotrién receptor antagonista; -MD, közepes dózisú; SABA, rövid hatású béta-agonista; -SR, tartós felszabadulás.

Komorbiditások kezelése szívelégtelenség esetén

Krónikus obstruktív tüdőbetegség kezelése szívelégtelenségben szenvedő betegeknél

Az inhalációs szteroidok viszonylag semleges biztonsági profillal rendelkeznek, és pozitív hatással vannak a klinikai eredményekre; az orális szteroidokat azonban gondosan mérlegelni kell. Az orális szteroidok intenzív nátrium (és folyadék) visszatartást eredményezhetnek, ezért óvatosan kell őket alkalmazni.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség: Krónikus betegség kezelése

Prescott G. Woodruff, Rebecca E. Schane, a klinikai légzőgyógyászatban (harmadik kiadás), 2008

Összegzés

A dohányzásról való leszokásnak fontos szerepe van a COPD progressziójának megakadályozásában, és agresszívan kell ezt folytatni minden dohányosnál.

Jelenleg a hörgőtágító terápia továbbra is központi szerepet játszik a tüneti betegek kezelésében. A hörgőtágítók választása lehetővé teszi az orvosok és a betegek számára, hogy döntéseket hozzanak számos tényező, például hatékonyság, költség, könnyű használat és kényelem alapján. Végül a legjobb választás az, amely optimalizálja a betartást. Fontos értékelni, hogy ezeknek a gyógyszereknek a hatásmechanizmusa kiegészíti egymást, és hogy kombinált alkalmazásuk esetén további előnyök érhetők el.

Kiválasztott, súlyos betegségben szenvedő betegek számára más terápiák hatékonyak. Azok számára, akiknek kórtörténetében exacerbáció szerepel, előnyös lehet az inhalációs kortikoszteroidok hozzáadása. A hosszú távú ambuláns oxigénterápia javítja a túlélést és csökkenti a dyspnoát a dokumentált hipoxiában szenvedő betegeknél. Az LVRS lehetőség a gondosan kiválasztott betegek számára, akiknek CT-jele van a felső lebeny domináns emfizémájáról. A maximális gyógyszeres kezelés ellenére továbbra is nehézlégzéssel és gyenge testtűréssel rendelkező betegeknél a pulmonalis rehabilitáció hatékony terápiás program, amely további előnyöket nyújt.

Súlycsökkentő terápiák: Anorektánsok, termogenikumok és lipolitikumok

A. Ephedra/koffein

Az efedrát tartalmazó botanikai termékeket hivatalosan engedélyezték a DSHEA, de az FDA nemrégiben betiltotta. A súlycsökkentő étrend-kiegészítők általában 12–25 mg efedrin-csoport alkaloidot tartalmaznak, amelyek az Ephedra sinica kivonatából származnak, amely a kínai növényi gyógyszer ma huang növényi forrása. A Ma huang efedrint és kisebb mennyiségben rokon alkaloidokat tartalmaz, ideértve a pszeudoefedrint, a metilefedrint, a norefedrint, a metil-pszeudoefedrint és a norpszeudoefedrint. Noha kémiailag hasonlóak, a különféle alkaloidok kifejezetten eltérő farmakológiai profilokkal rendelkeznek, beleértve a központi idegrendszeri stimuláció és a kardiovaszkuláris hatások különbségeit.

A súlycsökkentő étrend-kiegészítők koffeinforrása általában a guarana növény magja, amely 3-5% koffeint és kisebb mennyiségben rokon metilxantinokat, teofillint, teobromint és számos más összetevőt tartalmaz. Csak két kis tanulmány jelent meg az efedra és a gyógynövényes koffein kombinációk hatásáról a fogyás előidézésében. Az első, egy 72 hetes efedrin alkaloidokat és 240 mg/nap koffeint tartalmazó étrend-kiegészítő 8 hetes vizsgálata jelentős súlycsökkenést mutatott, szemben a placebóval, de a kezelési csoport 23% -a hátrányos hatások miatt visszalépett a protokolltól. szívdobogás, megemelkedett vérnyomás, mellkasi fájdalom és ingerlékenység [32]. Ugyanezen kutatócsoport egy későbbi tanulmányában a 6 hónapos gyógynövényes és placebo kezelés szignifikáns csökkenést eredményezett a testtömegben, a testzsírban és az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterinben [33]. Ebben a tanulmányban a káros hatások nem különböztek csoportonként. Ebben a vizsgálatban azonban az alanyok nem ugyanazt a többkomponensű kiegészítést kapták, mint a 8 hetes vizsgálatban, hanem csak ma huangot és gyógynövényes koffeint kaptak. Lehetséges, hogy a többkomponensű kiegészítők nagyobb káros hatásokat okoznak a gyógynövény-gyógynövény kölcsönhatások vagy az additív farmakológiai hatások miatt.

A koffeint és az efedrát tartalmazó testsúlycsökkentő étrend-kiegészítők 1993 óta csaknem 1400 FDA-mellékhatással társultak, köztük 80 halálesettel [34]. A nemkívánatos események közé tartoztak a pszichózis, az iszkémiás és a vérzéses stroke, a rohamok, az akut miokardiális infarktus, a myocarditis és a hirtelen halál [35–39]. Ezekkel az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos nemkívánatos események néha nyilvánvalóan egészséges egyéneknél fordulnak elő olyan ismert rizikótényezők nélkül, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a pajzsmirigy túlműködés, a rohamok vagy a stroke története [40]. Ezek a nemkívánatos események némelyike nem elhízott egyéneknél fordul elő, hanem fitt sportolóknál, akik efedrát és koffeintartalmú termékeket szednek a termogenezishez és a teljesítménynöveléshez.

Asztma

Steven E. Weinberger, MD, MACP, FRCP. Jess Mandel, MD, FACP, a tüdőgyógyászat alapelveiben (hetedik kiadás), 2019

Bronchodilatátorok

Az asztma kezelésére alkalmazott leggyakoribb hörgőtágító szerek a szimpatomimetikus szerek, amelyek a β2 receptorokon hatnak az adenilát-cikláz aktiválására és az intracelluláris ciklikus adenozin-monofoszfát (cAMP) növelésére. A hörgő simaizomzatának megnövekedett cAMP-szintje, amely kifejezetten a β2-receptorok stimulálásából adódik, aktiválja a protein-kináz A-t, amely foszforilez több hörgőtágulást közvetítő szabályozó fehérjét. Ezenkívül a β stimuláció növeli az intracelluláris cAMP-t a hízósejtekben, gátolva a kémiai mediátorok felszabadulását, amelyek másodlagosan hörgőszűkületet okoznak. A rendelkezésre álló szimpatomimetikus gyógyszerek konkrét példáit az 5.4. Táblázat sorolja fel. A β1 receptorok stimulálása által kiváltott káros hatások némelyikének elkerülése érdekében az előnyös szerek elsősorban a β2 receptorok stimulálására korlátozódnak. A leggyakrabban alkalmazott β2-specifikus szerek az albuterol (rövid hatású β2 agonista) és a szalmeterol vagy a formoterol (hosszú hatású β2 agonisták), és a beadás tipikus módja az inhaláció. Noha egyes szimpatomimetikus szerek adhatók orálisan vagy parenterálisan, az inhalációs utat előnyben részesíteni, mivel kevesebb szisztémás mellékhatása van, és közvetlenül juttatja el a légutakba.

A szimpatomimetikus szerek az adenilát-cikláz aktiválásával növelik az intracelluláris cAMP-t. Az előnyben részesített szerek előnyösen stimulálják a β2 receptorokat, és csökkentik a β1 receptorok stimulálása által okozott potenciális káros hatásokat.

A rövid hatású inhalációs β2 agonistákat, például az albuterolt általában szükség szerint használják a hörgőszűkület akut epizódjának megfordítására. Ők lehetnek az egyetlen olyan szerek, amelyek a páciens asztmájának ellenőrzéséhez szükségesek, amikor az epizódok ritkák. A rövid hatású β2-agonista gyógyszerek profilaktikusan is alkalmazhatók a hörgőkonstrikciót kiváltó, pl. Testmozgást kiváltó tevékenységek vagy ingereknek való kitettség előtt. A hosszú hatású β2 agonisták, a szalmeterol, a formoterol és az arformoterol hatásai körülbelül 12 órán át tartanak, míg az újabb ultra hosszú hatású β2 agonisták, például a vilanterol akár 24 órán át is fennállhatnak; Ezen szerek egyike sem megfelelő az akut tünetek kezelésére. Ha az asztma súlyossága miatt szükség van egy rövid hatású inhalációs β2 agonista gyakori használatára, vagy egy hosszú hatású β2 agonista rendszeres alkalmazására, akkor egy gyulladásgátló anyagot (lásd a következő részt) be kell építeni a kezelési rendbe.

A hörgőtágító szerek második osztálya, amelyeket ritkábban alkalmaznak az asztmában, gyakran a β2 agonistákkal együtt, antikolinerg hatású gyógyszerekből állnak. Az antikolinerg szerek kitágítják a hörgők simaizmait azáltal, hogy csökkentik a hörgőkonstriktoros kolinerg tónust a légutakba. Az inhalációs aeroszol formájában kapható ipratropium az első osztályú rövid hatású példa ennek a szercsoportnak. Az ipratropium fő alkalmazása asztmában az inhalációs β2 agonisták kiegészítő terápiája volt akut asztmás rohamban szenvedő betegeknél. A krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegeknél gyakran alkalmazott hosszú hatású antikolinerg szer, a tiotropium, asztmás betegek számára is engedélyezett, és egyre gyakrabban alkalmazzák kiegészítő terápiaként súlyos asztmában szenvedő betegeknél, akik már inhalációs glükokortikoidot és hosszú ideig tartó ható β2 agonista.

A metilxantinok (aminofillin, teofillin) növelik a cAMP-t azáltal, hogy gátolják a PDE enzimet, amely lebontja a cAMP-t. Ez a mechanizmus vitathatatlanul felelős a bronchodilatációért.