Hypercortisolizmus

A hiperkortizolizmus immundepressziós állapotot vált ki, megváltoztatva a veleszületett immunrendszer fertőzéseire adott sejtes reakciót, azáltal, hogy gátolja az antigén megjelenését dendritikus sejtekkel, csökkenti a természetes gyilkos és neutrofil sejtek hatását, csökkenti az eozinofil és monocita sejtek termelését, a makrofág sejtek érésének károsodása (Da Mota et al., 2011;

Kapcsolódó kifejezések:

  • Neoplazma
  • Agyalapi
  • Adrenokortikotrop hormon
  • Hidrokortizon
  • Kortikotropin
  • Cushing-betegség
  • Cushing-szindróma
  • Kortikotropin felszabadító tényező

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A glükóz homeosztatisz és a cukorbetegség patogenezise

2.2.4.1.2. Hypercortisolizmus

Cushing-szindróma - egyoldalú mellékvese adenoma

Aberrant receptorok mellékvese Cushing-szindrómában

Az adrenocorticalis adenomákban a hypercortisolizmust a betegek nem elhanyagolható részében aberráns receptorok okozhatják. Az aberráns receptorok, általában a GPCR, lehetnek olyan méhen kívüli receptorok, amelyek nem expresszálódnak szignifikánsan a normál zona fasciculata-ban, vagy eutópikus receptorok, amelyek kifejezetten expresszálódnak adrenokortikális daganatokban. A méhen kívüli receptorok közé tartoznak a glükózfüggő inzulininotróp polipeptid (vagy gyomor gátló polipeptid; GIP), vazopresszin (V 2 – V3 vazopresszin receptorok), szerotonin, glukagon és β-adrenerg receptorok, míg a V1 vazopresszin receptor és az LH/HCG receptorok. a hypercortisolismushoz kapcsolódó eutópiás receptorok között szerepel (El Ghorayeb et al., 2015). Aberrant receptorokat a hypercortisolismushoz kapcsolódó egyoldalú adrenokortikális adenomában szenvedő betegek legfeljebb 50% -ában találtak, annak ellenére, hogy szubklinikai hypercortisolismusban szenvedő betegeknél ez a rendellenesség nagyobb. A legújabb eredmények azt mutatták, hogy az élelmiszer-függő Cushing-szindrómához kapcsolódó megnövekedett GIP-receptor expresszió az adrenokortikális adenomákban a GIPR gén monoallelikus túlzott expressziójának hátterében áll, amelyet a kromoszóma-átrendeződések és a GIPR szabályozási régióinak egyéb genetikai változásai okoznak (Lecoq et al., 2017 ).

I. kötet

Kezdeti szűrővizsgálatok

A hiperkortizolémia, amelyet a kortizol-szekréció normál cirkadián ritmusának elvesztése és a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengelyének zavart visszacsatolása bizonyít, a Cushing-szindróma kardinális biokémiai jellemzői. A diagnózis megerősítésére szolgáló vizsgálatok ezeken az elveken alapulnak. A Cushing-szindróma szűrésére kezdetben nagy érzékenységű teszteket kell alkalmazni, hogy elkerüljék az enyhébb esetek hiányát. Ezeknek a szűrővizsgálatoknak hiányozhat a hypercortisolemia enyhe eseteinek azonosítása, és több mintára vagy tesztek kombinációjára lehet szükség. Az Endokrin Társaság irányelve azt sugallja, hogy a Cushing-szindróma diagnosztizálásához két rendellenes első vonalbeli vizsgálati eredményre van szükség. 144

Purpura és egyéb haematovaszkuláris rendellenességek

Hypercortisolizmus

A hiperkortizolizmus, legyen az exogén vagy endogén, szintén csökkenti a kollagén erősségét. A kortizolról ismert, hogy csökkenti a kollagén szintézisét, és mivel a kollagén katabolizmusa nem csökken, a kollagén szűkül, ami kapilláris törékenységet eredményez. A purpura elsősorban az alkarok nyújtó felületein látható (10.15. Ábra). A purpura a Cushing-betegség eseteinek kb. 25% -ában mutatkozik meg. 123 A bőr vékony, ami az extravazált vér felszínes megjelenését okozza. A kezelés magában foglalja a kortizon beadásának abbahagyását exogén hiperkortizolizmusban, vagy lehetőség szerint az endogén források korrekcióját, ami a kortizol fokozott termelését eredményezi. Kimutatták, hogy a C-vitamin beadása nem segíti e betegek kezelését.

A csontritkulás radiológiája

MICHAEL JERGAS, HARRY K. GENANT, Osteoporosis (harmadik kiadás), 2008

2. GYÓGYSZERÉSZETEKKEL FOLYTATOTT OSTEOPOROSIS

A hypercortisolism valószínűleg a gyógyszerek által kiváltott generalizált osteoporosis leggyakoribb oka, míg a hypercortisolism endogén formája, a Cushing-kór viszonylag ritka [105–107]. Ezért szerepel a csontritkulás ezen formája ebben a szakaszban a gyógyszerek által kiváltott csontritkulásról. Csökkent csontképződést és fokozott csontreszorpciót figyeltek meg a hiperkortizózisban. Ennek tulajdonítható az oszteoblasztképződés gátlása, vagy az oszteoklaszt aktivitás közvetlen stimulálása, vagy a mellékpajzsmirigy hormon fokozott szekréciója. A szteroidok által kiváltott osteoporosis tipikus radiográfiai megjelenése generalizált oszteoporózist foglal magában, főleg trabecularis helyeken, csökkent csontsűrűséggel és az axiális, de az appendikuláris csontváz töréseivel is (61-23. Ábra). A szteroidok által kiváltott csontritkulás jellemző megállapítása a csigolyatestek marginális kondenzációja, amely a túlzott kallusz képződéséből adódik (61-24. Ábra). Az avaszkuláris osteonecrosis a hypercortisolizmus másik szövődménye, amely leggyakrabban a combfejet, és kisebb mértékben a humeralis fejet és a femorális kondíliákat foglalja magában [108, 109]. Az ízületek avaszkuláris osteonecrosisától eltérően ezek a csontvelőinfarktusok klinikailag csendesek és jelentéktelenek.

hypercortisolism

61-23. ÁBRA. Szteroidok okozta csontritkulás, csigolyatörések. A mellkasi gerinc oldalirányú röntgenfelvétele jelentősen megnövekedett radiolucenciát, trabekulák elvesztését és a véglemezek kiemelkedését mutatja, ami a csigolyatestek képkeretezését okozza. A csontgyengülés következtében a csigolyatestek összenyomódási deformitása van jelen.

61-24. ÁBRA. Szteroidok által kiváltott osteoporosis, marginális kondenzáció. Az ágyéki gerinc oldalirányú röntgenfelvétele fokozott radiolucenciát, az első ágyéki csigolya ékdeformitását és a csigolyatestek szklerózisát mutatja a véglemezek (nyilak) mellett. Ezek a „marginális kondenzációk” a trabecularis mikrotörésekre adott válaszként fellépő túlzott kalluszképződésből származnak.

Generalizált oszteoporózist figyeltek meg nagy dózisú heparin-terápiában részesülő betegeknél [110–112]. A heparin által kiváltott osteoporosis radiológiai jellemzői közé tartozik az általános osteopenia és a csigolya kompressziós törései (61-25. Ábra) [113]. A heparin által kiváltott csontritkulás pathomechansimja nem teljesen egyértelmű, és a kezelés befejezése után is elhúzódó hatással lehet a csontra [114, 115].

61-25. ÁBRA. Heparin által kiváltott osteoporosis. Az ágyéki gerinc (A) oldalirányú röntgenfelvétele jelentősen megnövekedett radiolucenciát, a csigolyatestek képkeretezését és az L2 mérsékelt ékdeformációját mutatja. Jegyezze meg a vena cava szűrőt az L3 előtt. Az utólagos röntgenfelvétel (B) a csigolyatörések súlyos előrehaladását mutatja, főleg az L1, L2 és L3.

Osteoporosis képalkotása

James F. Griffith, Harry K. Genant, Osteoporosis (negyedik kiadás), 2013

Gyógyszerekkel indukált csontritkulás

A hypercortisolism valószínűleg a gyógyszeres kezelés által kiváltott generalizált osteoporosis leggyakoribb oka, míg a hypercortisolism endogén formája, a Cushing-kór viszonylag ritka [101–108]. Ezért szerepel az osteoprosis ezen formája ebben a szakaszban a gyógyszerek által kiváltott osteoporosisról. Csökkent csontképződést és fokozott csontreszorpciót figyeltek meg a hiperkortizózisban. A glükokortikoidok rövid távú alkalmazása során az oszteoklasztikus aktivitás fokozódik és az oszteoblaszt aktivitás csökken (az oszteoblaszt és az oszteocita apoptózis stimulálásával és az oszteoblasztogenezis gátlásával) [107]. A glükokortikoidok krónikus alkalmazásával az oszteoklasztikus aktivitás általában visszatér a normális szintre, miközben az oszteoblaszt aktivitás továbbra is elnyomott [108]. A glükokortikoidok általában nagyobb hatást gyakorolnak a kérgi, mint a trabecularis csontra.

A szteroidok által kiváltott csontritkulás tipikus röntgenfelvétele magában foglalja az általános csontritkulást, csökkent csontsűrűséggel és az axiális, de az appendikuláris csontváz töréseivel is. A szteroidok által kiváltott csontritkulás jellemző megállapítása a csigolyatestek marginális kondenzációja, amely a túlzott kallusz képződéséből adódik (64.27. Ábra). Az avaszkuláris osteonecrosis a hypercortisolismus másik szövődménye, amely leggyakrabban a combfejet, kisebb részben a humeralis fejet és a femoralis kondíliákat foglalja magában [109,110]. Ezek a csontvelőinfarktusok klinikailag csendesek és jelentéktelenek lehetnek.

Generalizált oszteoporózist figyeltek meg nagy dózisú heparin-terápiában részesülő betegeknél [111–113]. A heparin által kiváltott osteoporosis radiológiai jellemzői közé tartozik az általánosított osteopenia és a csigolya kompressziós törései (64.28. Ábra) [114]. A heparin által kiváltott csontritkulás kórokozó mechansimja nem teljesen világos, és a kezelés befejezése után is elhúzódó hatása lehet a csontnak [115,116] .

Csontvázizom1

Hypercortisolizmus.

A diagnózist klinikai és hisztopatológiai eredmények alapján feltételezik, de az adrenokortikális funkció és a teljes szérum kortizol értékelésével kell megerősíteni. Az exogén kortikoszteroidok leállítása, a mellékvese neoplazmájának eltávolítása vagy a hiperplasztikus mellékvese kéregszövetének kémiai megsemmisítése az izomtömeg és az erő javulását eredményezi, bár a pszeudomyotonia jelei fennmaradhatnak.

A Cushing-kór kognitív, pszichológiai és érzelmi bemutatása

L. Katznelson, MD, Cushing-kór, 2017

2.1.3 A kognitív funkciókra gyakorolt ​​hatások

A hiperkortizolizmus több szempontból is befolyásolja a kognitív funkciókat, ideértve a verbális értelmi képességeket, a tanulást és a memóriát. Ezek a kognitív deficitek korrelálhatnak a kortizol szinttel [8]. Starkman és munkatársai ebben a tanulmányában a kognitív funkció legnagyobb csökkenése a verbális intelligencia hányadosának, a verbális tanulásnak és a felidézésnek mértékében történt [8]. Ezek a károsodások összhangban vannak a kognitív deficit panaszaival, amelyeket a Cushing-kórban szenvedő betegek jelentettek [9]. A figyelem és a memória (nagyrészt a rövid távú memória) károsodott a hypercortisolismus betegeknél [10]. A demenciában és a delíriumban talált vizuális térbeli intézkedések fokozott sérülékenységével ellentétben a verbális funkciókat leginkább a Cushing-kór befolyásolja. A verbális intellektuális készségek hiányosságai a neocortex bevonására utalnak, míg a verbális tanulás és a felidézés károsodása összhangban áll azzal az egyre inkább elfogadott nézettel, hogy a hippocampus különösen érzékeny a glükokortikoidok hatására [8,11–13]. A depresszió hozzájárulhat a figyelem és az emlékezetkiesés elvesztéséhez, de a glükokortikoid túlsúly közvetlen hatása valószínűleg jelentős hozzájárulást jelent.

A Cushing-kór epidemiológiája és etiológiája

N. A. Tritos MD, DSc, B.M.K. Biller MD, a Cushing-kórban, 2017

2.2 Halandóság

A hiperkortizolizmus a túlzott halálozással jár együtt a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke és a fertőzés következtében [6]. A jelentett 5 éves túlélési arány 50% volt Harvey Cushing korában [1]. Hasonló megállapításokról számoltak be az 1950-es évek elején [26]. A bilaterális adrenalectomia megjelenésével az 1980-as években az 5 éves túlélés meghaladta a 85% -ot [27]. Az agyalapi mirigy-központok újabb tanulmányai még magasabb túlélési arányról számoltak be a transzfenoidális hipofízis műtéten áteső Cushing-kórban szenvedő betegeknél [28–30]. Valójában az 5 éves túlélési arány 99% volt egy legfrissebb tanulmányban [29]. .

A Cushing-kórban az általános halálozás azonban továbbra is lényegesen magasabb, mint az általános populációban [6]. Hét vizsgálat metaanalízisében a standardizált mortalitási arány (SMR) 2,22 volt (konfidencia intervallum [CI]: 1,45–3,41) [31]. Bíztatóbb, hogy az SMR (CI) nem emelkedett az általános populáció fölé a Cushing-kórban szenvedő betegek műtét utáni remisszióban lévő alcsoportjában, bár az egyes jelentések között jelentős heterogenitás volt tapasztalható (1,2 [0,45–3,18]) [31]. Megjegyezhetjük, hogy a remisszió megállapításához használt diagnosztikai kritériumok az egyes vizsgálatokban eltérőek voltak. Következésképpen lehetséges, hogy a remisszióban lévő betegek egy részének finom, visszatérő hypercortisolizmusa lehetett, emelve ezzel a halálozási kockázatukat. A remisszióban szenvedő betegek között a megnövekedett mortalitás másik lehetséges forrása a szuprafiziológiai glükokortikoid-pótlás lehet. Ugyanebben a metaanalízisben a perzisztáló Cushing-kóros betegek szignifikánsan magasabb mortalitást tapasztaltak (SMR [CI]: 5,5 [2,7–11,3]) [31]. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a gyors diagnózis és a hatékony kezelés fontosságát a Cushing-kórban szenvedő betegeknél a hiperkortizolizmus túlélésre gyakorolt ​​káros következményeinek enyhítése érdekében.