Hyperoxaluria

A súlyos hiperoxaluria visszafordíthatatlanul károsíthatja a veséket

Az oxalát endogén módon termelődik a normális sejtanyagcsere végtermékeként, és egy tipikus étrendből a GI traktuson keresztül is felszívódik. Az embereknek hiányzik a veleszületett képességük az oxalát emésztésére, és elsősorban a vesén keresztül történő kiválasztódástól függ, hogy kiiktassák a szervezetből. Bár az oxalátnak nincs azonosított biológiai funkciója, ismert, hogy károsítja a vesét, ha túlzott mennyiségben van jelen. Ezt az állapotot hiperoxaluriának nevezik. A hiperoxaluriát a vizeletben jelentősen megemelkedett oxalátszint vagy a vizelettel történő oxalát kiválasztás jellemzi.

hiperoxaluriában szenvedő

A hiperoxaluriának két típusa van:

  1. Az elsődleges hiperoxaluria egy genetikai hibának köszönhető, amely az oxalát túltermelését eredményezi a májban.
  2. A másodlagos hiperoxaluria az oxalát étrendből történő túlzott felszívódásából származik, és tovább jellemzi bélben, a malabszorpcióval járó krónikus és orvosolhatatlan GI-rendellenesség eredményeként, mint például a bariatrikus műtét szövődményei vagy a Crohn-kór, amely hajlamosítja a betegeket az oxalátfelesleg feleslegére, vagy idiopátiás, vagyis a kiváltó ok ismeretlen. Az enterális hyperoxaluria a másodlagos hyperoxaluria súlyosabb típusa.

A hiperoxaluria első klinikai megnyilvánulása gyakran vesekő; a rendellenesség azonban változatos lehet a megjelenésében. A súlyos hyperoxaluriában szenvedő betegeknél visszatérő vesekő lehet, vagy ritkán vagy egyáltalán nem tapasztalhatnak veseköveket, mégis kialakul a CKD és a végstádiumú vesebetegség, amely végzetes lehet. A vesekövek és a vesekárosodás kockázata fokozatosan növekszik a vizelet oxalát kiválasztásának szintjén. 1–5 A hiperoxaluriában szenvedő betegeket gyakran diagnosztizálják egyetlen bonyolult vesekő epizód (azaz műtéti eltávolítást igénylő) vagy visszatérő vesekő epizód után. Tekintettel a vesekő gyakran fájdalmas és legyengítő jellegére, a visszatérő vesekőben szenvedő betegek jelentős társadalmi és pénzügyi terheket viselnek, ezért nagyon motiváltak arra, hogy kezelést keressenek.

Az Egyesült Államokban körülbelül 200-250 000 beteg van enterális hiperoxaluriában és vesekőben. Az enterális hiperoxaluriát leggyakrabban a malabszorptív bariatrikus sebészeti beavatkozások szövődményének tekintik, mint például a Roux-en-Y gyomor bypass, és összefüggésbe hozható gyulladásos bélbetegséggel, például Crohn-betegséggel, vagy a GI malabszorpcióval járó egyéb állapotokkal is, cisztás fibrózis, hasnyálmirigy-elégtelenség, cöliákia vagy rövid bél szindróma a bél műtéti reszekcióját követően. Az enterális hiperoxaluria a másodlagos hiperoxaluria súlyosabb típusa, mivel a mögöttes GI-rendellenesség hajlamosítja a betegeket a krónikus oxalátfelesleg felszívódására .7 Ezt a hiperabszorpciót figyelembe véve az enterális hiperoxaluriában szenvedő betegeknél a vizeletürítés jelentősen magas lehet. Következésképpen ezeknek a betegeknek gyakoribb és bonyolultabb vesekő epizódjaik vannak 8-10-ben és egyéb vesebetegségek, beleértve a progresszív kalcium-oxalát (CaOx) lerakódásokat a vesében, vagy nephrocalcinosis, szisztémás oxalózis, CKD és ESRD. 11-13

Az elsődleges hyperoxaluria, a súlyos hyperoxaluria egyik típusa, egy ritka genetikai rendellenesség, amely vesekőbetegséget, vesekárosodást és veseelégtelenséget eredményezhet, ami halálhoz vezethet. Az elsődleges hiperoxaluriának három fő típusa van, a PH1, a PH2 és a PH3, amelyek mindegyike az adott genetikai enzimhiányt reprezentálja, amely az oxalát túltermelését irányítja, főleg a májban, és az oxalát masszív kiválasztását a vizelettel. A primer hiperoxaluria legsúlyosabb és leggyakoribb típusa a PH1. Ezeknél a betegeknél 20-30 éves korukig jellemzően visszatérő vesekő alakul ki progresszív nephrocalcinosis és végstádiumú vesebetegségben. Az elsődleges hiperoxaluriában szenvedő betegek körében körülbelül 50 százaléknak veseelégtelensége lesz 15 éves korára, és körülbelül 80 százalékuknak veseelégtelensége lesz 30 éves korára. 14 Becslések szerint az elsődleges hiperoxaluria körülbelül 58 000-ből 1, vagyis körülbelül 5000 beteget érint az Egyesült Államokban. 15

Nincs engedélyezett farmakológiai terápia a vizelet oxalát kiválasztásának csökkentésére primer vagy szekunder hiperoxaluriában szenvedő betegeknél. A hiperoxaluria meglévő kezelési lehetőségei általában nem specifikusak, és magukban foglalják a magas folyadékfogyasztást, hogy a vizeletmennyiséget napi 2-3 liter fölé növeljék, alacsony só- és oxaláttartalmú étrendet, orális citrátot és/vagy kalciumot és/vagy magnéziumot tartalmazó étrendet, kizárólag a primer hiperoxaluria (PH1) legsúlyosabb formájával, ortofoszfáttal és B6-vitamin-kiegészítéssel reagáló betegek alcsoportjára. E stratégiák ellenére sok beteg továbbra is hyperoxaluria-t tapasztal, visszatérő vesekövekkel, és továbbra is fennáll a hosszú távú vesekárosodás kockázata.