Mozgásszervi kulcs

A leggyorsabb mozgásszervi betekintési motor

itthon
Belépés
Regisztráció
Kategóriák
- MANUÁLIS terapeuta
- MUSKULOSZKELETI ORVOS
- ORTOPÉDIAI
- FIZIKAI GYÓGYSZER ÉS REHABILITÁCIÓ
- REUMATOLÓGIA
- SPORTGYÓGYSZER
Ról ről
Arany tagság
Kapcsolatba lépni

Menü

4 Javallatok és ellenjavallatok a WBV klinikai alkalmazásában

Azonnali és hosszú távú hatások, valamint ezek hatása az adag kiválasztására

Két vizsgálat, De Ruiter és munkatársai (2003a) és Di Loreto és mtsai (2004), nem mutattak javulást a WBVT-vel szemben. De Ruiter és munkatársai (2003a) munkájában az alanyok egy vibrációs emelvényen gyakoroltak öt, 1 perces szettet, 30 Hz frekvenciával és 8 mm amplitúdóval, de a szettek között 2 perc pihenővel. Az eredmény a maximális önkéntes térdhosszabbítási erő csökkenését mutatta. Figyelemre méltó a különbség a protokollban, amelyben a szettek közötti 2 perces pihenőidő egészen más, mint a többi tanulmányban. Di Loreto és munkatársai (2004) nem észleltek változást a növekedési hormon inzulinszerű 1-es növekedési faktor (IGF-1), valamint a szabad és a teljes tesztoszteron szérumkoncentrációiban. Vizsgálatuk során a WBVT-t 10 percig, 30 Hz-en végezték, bár viszonylag kis amplitúdóval. Mivel az IGF-1 szérumszintjének változása nem volt látható, az intramuszkuláris IGF-1 vizsgálata előnyösebb lehet az izomnövekedést serkentő hatás meghatározásában. Pozitívumként elmondható, hogy Di Loreto és munkatársai (2004) megállapították, hogy a rezgés kissé csökkentette a plazma glükózszintjét (30 perc: rezgés 4,59 ± 0,21, kontroll 4,74 ± 0,22 nM, p = 0,049) és a plazma noradrenalin-koncentráció növekedését (60 perc: vibráció 1,29) ± 0,18, kontroll 1,01 ± 0,07 nM, p = 0,038).

Rezgésképzést is alkalmaztak a Parkinson-kór tüneteinek javítására. Haas és munkatársai (2006) kimutatták, hogy 68 WBVT-t használó beteg (15 nő és 53 férfi) javult egy vagy több tünetben. A motoros tünetek kezelésére gyakorolt hatások ellenőrzésére crossover kialakítást alkalmaztak, amelyeket az Unified Parkinson's Disease Rating Scale (UPDRS) motor pontszámával értékeltek (4.1. Ábra). A kezelés öt, 60 másodpercig tartó WBV-sorozatból állt, 1 perc szünettel az egyes sorozatok között. Az alkalmazott rezgés átlagos frekvenciája 6 Hz, az amplitúdó 3 mm volt. A kezelési csoportban 16,8% -os javulást találtak az UPDRS motoros pontszámában. A legnagyobb javulást a remegés és a merevség mutatta, 25, illetve 24%. A járás és a testtartás 15% -os javulást mutatott, a bradykinesia pontszámok átlagosan 12-gyel csökkentek, de a koponyatünetekben nem találtak változást. Érdemes hangsúlyozni, hogy ezek a fejlesztések közvetlenül a beavatkozás után észlelhetők voltak, és 120 percig tartottak, amikor az UPDRS-pontszám még mindig nem állt vissza az alapvonalra. Ezenkívül az UPDRS összefüggése más funkcionális pszichometriai kérdőívekkel és funkcionális tesztekkel arra utal, hogy ez a legerősebb bizonyíték a (CNS) szerepére az alacsony frekvenciájú WBV-ben (4.1. Táblázat).

Újranyomtatva Haas CT-től, Turbanski S, Kessler K és mtsai (2006) A véletlenszerű egész test-rezgés hatása a motoros tünetekre Parkinson-kórban. Neurológiai rehabilitáció 21: 29–36, engedéllyel