Jimmy Carter és Leonyid Brezsnyev aláírják a SALT-II nukleáris szerződést

A bécsi csúcstalálkozón Jimmy Carter elnök és Leonid Brezsnyev szovjet vezető aláírta a nukleáris fegyverekre vonatkozó korlátozásokkal és iránymutatásokkal foglalkozó SALT-II megállapodást. A hivatalosan soha hatályba nem lépett szerződés a hidegháború egyik legvitatottabb amerikai-szovjet megállapodásának bizonyult.

A SALT-II megállapodás számos, az 1972-es SALT-I-szerzõdésbõl megmaradt nehéz kérdés eredménye volt. Bár az 1972-es szerzõdés a nukleáris fegyverek sokféle változatát korlátozta, sok kérdés megoldatlan maradt. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti beszélgetések szinte azonnal megkezdődtek azután, hogy 1972-ben mindkét nemzet ratifikálta a SALT-I-t. Ezekkel a tárgyalásokkal azonban nem sikerült új áttörést elérni. 1979-re az Egyesült Államok és a Szovjetunió is alig várta, hogy élénkítse a folyamatot. Az Egyesült Államok számára az volt a félelem, hogy a szovjetek előrelépnek a fegyverkezési versenyben. A Szovjetunió számára Amerika és a kommunista Kína egyre szorosabb kapcsolata növekvő aggodalomra adott okot.

1979 júniusában Carter és Brezsnyev Bécsben találkoztak, és aláírták a SALT-II megállapodást. A szerződés alapvetően numerikus egyenlőséget hozott létre a két nemzet között a nukleáris fegyverek szállítási rendszereit illetően. Korlátozta a MIRV rakéták (több, független nukleáris robbanófejjel rendelkező rakéták) számát is. Valójában a szerződés alig, vagy semmit sem tett a fegyverkezési verseny leállítására, sőt jelentős lassítására. Mindazonáltal lankadatlan kritikával találkozott az Egyesült Államokban. A szerződést a szovjetek eladóként mondták el, amely gyakorlatilag védelmet hagyna Amerikában a megállapodásban nem említett új fegyverek egész sorával szemben. Még a fegyverek ellenőrzésének hívei is kevésbé voltak lelkesek a szerződés iránt, mivel a fegyverek tényleges ellenőrzéséhez kevés volt.