Jódhiány kecskékben

Rajinder Kumar Bhardwaj

Beküldve: 2017. augusztus 5. Felülvizsgálat: 2017. november 27. Megjelenés: 2018. június 20.

Absztrakt

A jódhiány az emberek és az állatállomány körében általános probléma az egész világon. A kecskékben nagyon elterjedt a talajhoz való kevesebb hozzáférés és a kecskék böngészési szokásai miatt. Ez elsősorban a talajban, a takarmányban, a takarmányban és a vízben előforduló jódhiánynak vagy másodlagosan a goitrogének jelenlétének köszönhető az állatok étrendjében. A klinikai hiányt a golyva kardinális jelei jellemzik, míg a szubklinikai hiányt nehéz diagnosztizálni, mivel a klinikai tünetek nem nyilvánvalóak. A klinikai tünetek gyakoribbak a gyermekeknél, mint a felnőtteknél. A diagnózis a golyva klinikai jelein és a pajzsmirigyhormonok, a plazma szerves jódszintjének becslésén alapul. A tej és a vizelet jódszintje jó mutató a jódhiányra. A hiány megelőzhető a jód napi kiegészítésével és a magas goitrogént tartalmazó étrend elkerülésével.

Kulcsszavak

jód
kecskék
golyva
hiány

fejezet és a szerző információi

Szerző

Rajinder Kumar Bhardwaj *

Állatorvosi Osztály, F.V.Sc & A.H-R.S.Pura, SKUAST-Jammu (J&K), Jammu, India

* Az összes levelezést címezze: [email protected]

A szerkesztett kötetből

Szerk .: Kukovics Sándor

1. Bemutatkozás

A jód egy fontos mikromineral, amely létfontosságú szerepet játszik a pajzsmirigyhormonok, például a trijódtironin és a tiroxin szintézisében. Ezek a hormonok szerepet játszanak a hőszabályozásban, a sejtek légzésének és energiatermelésének fokozásában, és széleskörűen befolyásolják a köztes anyagcserét, a növekedést, a fejlődést, a szaporodást, az izomműködést, az immunvédelmet és a keringést [1].

A pajzsmirigyhormonok szintézise az összes állatfaj pajzsmirigyében és a kecskékben is végbemegy. A mirigy mérete a testtömeg 0,20% -ának felel meg [2]. A legmagasabb jódkoncentrációt (0,2–5%) száraz tömegben, a legnagyobb mennyiségben (70–80%) az összes testjódban tartalmazza.

Ez egy kétgömbös szerkezet, amely kissé a gége mögött helyezkedik el. A pajzsmirigy jobb és bal lebenye a légcsőhöz képest oldalirányban fekszik, és egy vékony orsó csatlakozik hozzájuk, amely áthalad a légcső hasi oldalán [3]. A pajzsmirigy egy erősen vaszkularizált szövet, amelyet a pajzsmirigy tüsző nevű funkcionális egység alkot. Minden tüsző gömb alakú, amely a folloid sejtek külső monorétegéből áll, körülveszi a kolloid belső magját, a tiroglobulin-hormon komplexet, amely a pajzsmirigyhormon tárolótartálya. A lumenben tárolt kolloid tiszta, viszkózus folyadék. A tüszők mérete és sejtjeinek magassága a mirigy funkcionális állapotától függően változik. A sejtek inaktív laphámsejtektől a rendkívül aktív, magas oszlopos sejtekig változhatnak.

A pajzsmirigyhormonok (T4, T3 és rT3) azonnal a keringésbe kerülve transzportfehérjékhez kötődnek, főleg a tiroxint kötő globulinhoz (TBG), kisebb mennyiségben a tiroxint kötő prealbuminhoz (TBPA) és az albuminhoz. A hormonok kötődésében a szérumfehérjék sokféle fajváltozást mutatnak. A TBG a fő kötő fehérje a hormonhoz, de nem minden faj rendelkezik TBG-vel; a TBPA azonban minden fajban jelen van [4].

A világ nagy földrajzi területein a talajban hiányos a jód. Becslések szerint a világ népességének körülbelül 29% -a, mintegy 130 országban él, hiányos területeken él.

A jódhiány elsősorban olyan hegyvidéki régiókban fordul elő, mint a Himalája [5], az Európai Alpok és az Andok, ahol a jódot a jegesedés és az áradás elmossa. A jódhiány az óceántól távol eső alföldi régiókban is előfordul, például Közép-Afrikában és Kelet-Európában. Világszerte 2,2 milliárd embert fenyeget a jódhiányos rendellenesség (IDD). Ezen személyek 30–70% -ának golyvája, 1–10% -ának kretinizmusa van. A jódhiány klinikai rendellenességei általában mélyebbek az együttélő szelén- és A-vitamin-hiányhoz kapcsolódó földrajzi területeken, valamint azokban a régiókban, ahol diétával táplálják a goitrogéneket [6].

A jódhiány a világ nagy területein a jód körforgásával jár együtt. A jód a talajban és a tengerben jodidként fordul elő. A jodidionokat a napfény oxidálja elemi jóddá, amely erősen illékony. A jodid koncentrációja a tengervízben és a levegőben körülbelül 50 μg/l, illetve 0,7 μg/m 3. A légköri jódot az eső és a hó visszahozza a talajba, amelynek koncentrációja 1,8–8,5 μg/l tartományban van. A jód visszatérése lassú és kismértékű az eredeti veszteséghez képest, és az ismételt elárasztás tovább csökkenti a jód tartalmát a talajban. A nagy csapadék, hó és áradások növelik a talaj jódveszteségét a globális felmelegedés miatti dombos területeken a gleccserek megolvadása miatt [7].

Az állatállomány táplálkozási jódhiánya a pajzsmirigy rendellenességeinek/golyvájának fő oka. A haszonállatoknál általában ott fordul elő, ahol az emberi golyva endémiás. A kecskét a jódhiány indikátorfajainak tekintik a böngészési szokások és a talaj lenyelése miatt más legeltetett állatokhoz képest [3].

2. Anyag és módszerek

Ez a fejezet a kecskék jódhiányával foglalkozik. Ez magában foglalja a kecskék jódhiányának etiológiáját, klinikai eredményeit, diagnózisát, kezelését és ellenőrzését. A szerzők olyan számokat is tartalmaznak, amelyek kimutatták az abortuszt és a golyvával küzdő gyermekek korai születését a dzsammui és kasmiri állam kecskeállományában. Vérmintákat gyűjtöttünk a hematológia, a pajzsmirigy profilja és a plazma jód becslése céljából. A vizelet- és a vízmintákat is megvizsgáltuk jódbecslés céljából. A pajzsmirigy hisztopatológiáját is elvégezték. Az érintett kecskéket jódozott olajokkal kezelték, teljes ellenőrzés alatt tartva az ilyen állapot előfordulását a jövőben.

3. Etiológia

A jódhiány kétféle, azaz elsődleges és másodlagos vagy feltételes hiány.

Az elsődleges hiány egy környezeti hiány, ami az alacsony jódszintnek köszönhető a talajban, a víz takarmányában és az állatok takarmányában. A jódhiány a talajban, majd a takarmánynövényekben az állatok jódhiányának elsődleges oka. A talajhiány oka lehet a jód kimosódása a felszíni talajból és a levegőben lévő jóddal való rossz utánpótlás [8]. A 2 μg/l-nél kevesebb jódtartalmú talajvíz jódhiányhoz vezet.

A homokos talajokban általában kevés a jód. A magas agyagtartalom és a talaj magas pH-ja megzavarja az ilyen talajon növő növények jódfelvételét.

A növények jódtartalma fajonként, törzsenként, éghajlati és szezonális körülményektől és a növényekhez kiegészített vegyi műtrágyától függően változik. A gabonafélék, a búzakorpa és az olajpogácsák jódszegények, míg a szívószálak és a zöldtakarmányok az állatok igénye szerint kismértékben megfelelő jódtartalommal rendelkeznek. Az érési szakasz és a vágási idő jelentősen befolyásolja a takarmány jódtartalmát. A takarmány jódtartalma csökken a környezeti hőmérséklet csökkenésével és fordítva [9, 10]. A vegyi műtrágyák, például a DAP és a kálium túlzott használata csökkenti a jód talajfelvételét; ellenkezőleg, a moszatok talajban történő kiegészítése növeli a talaj jódtartalmát.

A másodlagos vagy feltételes hiányosság bizonyos növényekben jelen lévő anyagoknak, az úgynevezett goitrogéneknek köszönhető. Jódhiányos rendellenességeket okoz az állatokban a normál jódbevitel ellenére (1–4 ppm szárazanyag), mert zavarja az étrendi jód hasznosulását vagy metabolizmusát a hormonszintézis során. Az állatok takarmányában és takarmányában található goitrogének négyszer-ötször növelik a tejelő állatok szokásos étrendi szükségletét.

A túlzott kalciumbevitel csökkenti a jód felszívódását a gyomor-bél traktusból. A magas fluoridfogyasztás szintén felmerül az állatoknál a golyva kialakulásának egyik fontos tényezőjeként. A kobalt és így a B12-vitamin hiánya a tiroxinszint emelkedését jelentette, amelyet markáns hipertrófia és a pajzsmirigy hiperpláziája kísér [11, 12].

A különféle kecskefajták közül a dél-afrikai búr kecske a gyors növekedés miatt hajlamosabb a jódhiány kialakulására. A Himalája régió őshonos fajtái jobban ellenállnak a jódhiánynak, mint a barbari és az alpesi kecskék. Beszámolók szerint az angórai kecske is nagyon érzékeny a jódhiányra [3].

4. Patogenezis

A pajzsmirigy nem megfelelő jódja a tiroxin helyett jódozatlan inaktív prehormon szintézisét eredményezi, amely az agyalapi mirigyet a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) kiválasztására serkenti. Ez általában a pajzsmirigy szövetének hiperpláziáját és a mirigy, vagyis a golyva jelentős megnagyobbodását eredményezi (1. és 2. ábra).

1.ábra.

Megnagyobbodott pajzsmirigy/veleszületett golyva az egyetemi klinikákon bemutatott gyereknél (Dr. R. K. Bhardwaj jóvoltából).

2. ábra.

Golyvával szült gyerek látszólag normális kecskéhez (Dr. R. K. Bhardwaj jóvoltából).

5. Klinikai eredmények

A jódhiány sok állatfajnál jelentkezik, és különböző jelek alakulnak ki a különböző állatoknál. A golyva a jódhiány kardinális jele, amely leginkább fiatalokban, azaz gyerekekben nyilvánul meg. A normál pajzsmirigy a testtömeg 0,20% -a, de a jódhiányos kecskéknél jelentősen megnagyobbodott a narancs méretéig [3]. A kecskék/gyerekek pajzsmirigye osztályozható tapintható és szilva méretű (+), könnyen tapintható és citrom méretű (++) és kacsatojásméretű, lógó és távolról látható (+++) (3c. Ábra). Azok a gyerekek, akik túlélik a születés utáni kezdeti veszély periódust, felépülhetnek, kivéve a golyva részleges megmaradását (1. ábra). A mirigy a normális artériás pulzussal pulzálhat, a nyak nagyobb részén lefelé nyúlhat, és helyi ödémát okozhat. A nyaki barázda auskultálása és tapintása zörej és izgalom (pajzsmirigy izgalom) jelenlétét mutathatja ki a mirigyek fokozott artériás vérellátásának következtében [12, 13].

3. ábra.

a) Koraszülött gyermekek golyvával és kopaszsággal vetéltek el. b) Holt kölyök. c) A megnagyobbodott pajzsmirigy (Dr. R. K. Bhardwaj jóvoltából).

Az érintett gyerekek megnagyobbodott pajzsmirigyben vagy golyvában születnek, és az agyalapi mirigy megnagyobbodásáról is beszámoltak [14]. Előfordulhat olyan koraszülött gyermekek születése, amelyek nagyon gyengék és a születéstől számított néhány órán belül elhalnak a légszomj megnagyobbodott pajzsmirigy által történő összenyomódása által okozott súlyos nehézlégzés miatt. Az újszülött gyerekek többsége szőrtelen/kopasz lehet (3a. Ábra), vagy nagyon finom szőrzet borítja a szőrtüszők hipopláziája miatt [15]. A gyerekek némanak tűnhetnek, vagy nem akarják elszívni a gátat [3]. A gyerekek növekedési üteme akadozik. A tenyészet termékenysége érintett. Megállapítottuk, hogy a kecskék jódpótlása növeli a fogamzást, sikeres az első megtermékenyítésben, és csökkenti a golyva miatti abortuszt és a disztóciát [16, 17].

6. Diagnózis

A jódhiány diagnosztizálása az ásványi keverék és a jód pótlásának előzményein alapul az állati étrendben és olyan klinikai tüneteken, mint a halvaszületés, az abortusz, a gyenge gyerekek születése vagy a veleszületett golyvával rendelkező elhalt gyerekek. Könnyű diagnosztizálni a klinikai jódhiányt. A szubklinikai hiányosság nagyobb jelentőséggel bír, mivel nehéz diagnosztizálni és észrevétlen marad. A szubklinikai jódhiányos állatok kevés vagy egyáltalán nem mutatnak klinikai tüneteket, de a termelést, a növekedési sebességet és a termékenységet befolyásolják.

A pajzsmirigyhormon (trijód-tironin és tiroxin) vizsgálatot a jódhiány vagy a pajzsmirigy alulműködésének megerősítésére használják kecskéknél. A tiroxin normál tartománya 3,3–7,0 μg/dl, és jódhiány esetén csökken [3]. A trijód-tironin a pajzsmirigyhormon aktív formája sejtszinten, amelyet a szeléntartalmú dejodináz enzim segítségével tiroxinból trijód-tironinná kell átalakítani. A szelénhiány a tiroxin szintjének növekedését, a trijód-tironin és az emelkedett koleszterinszint emelkedését eredményezheti.

A fehérjéhez kötött (szerves) jód becslése a vérben nagyon érzékeny a jódhiány diagnosztizálására. Az alacsony fehérjéhez kötött (szerves) jód 8,1 μg/dl alatt jódhiányra utal [3].

A jód tejben és vizeletben történő kiválasztásának sebessége hasznos diagnosztikai kritériumokat adhat egyszerű jódhiány esetén, mivel a jódbevitel pozitívan korrelál a vizelet jódkiválasztásával. A juhok tejjódszintje 80 μg/l, a hiányszintnél pedig 8 μg/l alatt van. Hasonlóképpen, a jód alsó normális határértéke a vizeletben 50 μg/l.

A normál pajzsmirigy tartalmaz acinit, amelyet kolloiddal töltött alacsony kuboidális hám bélel, míg a golyvában magas oszlopos hám helyettesíti, hajtogatott papilláris és redukált kolloid. A hiperplazis golyvát a megnagyobbodott mirigy jellemzi, sok kolloiddal, más néven kolloid golyvával, amikor a kecskék étrend-kiegészítő jóddal készülnek. A pajzsmirigy jódtartalma csökken (4a – c. Ábra). A szubklinikai jódhiány hisztopatológiailag diagnosztizálható a pajzsmirigy hámjának hiperpláziájával, a pajzsmirigy durván normális méretével [3].

4. ábra.

(a) A megnagyobbodott pajzsmirigy hisztopatológiája 10 ×, (b) 40 × és (c) 100 × esetében a pajzsmirigytüsző különféle méretei, kolloiddal és a pajzsmirigy-tüszők hámjának hiperpláziájával (Dr. R. K. Bhardwaj jóvoltából).

7. Kezelés és kontroll

Az étkezési jódigény a laktációs kecskék esetében 0,8 mg/kg szárazanyag, a többi állomány esetében pedig 0,5 mg/kg szárazanyag-tartalom. Ha a kecskéket keresztesvirágú növényekkel etetik, a jódhiány megelőzése érdekében a jódigény körülbelül 2 mg/kg szárazanyagra vonatkozik [19].

A jódhiányos golyvát a jód hozzáadásával kezelik vagy megakadályozzák, különösen a vemheseknek jódozott sók formájában. A só ajánlott jódtartalma 0,0190%; hozzá kell adni az állatállományhoz, mivel koncentrátumok 2% -a vagy a teljes szárazanyag-bevitel 0,5% -a. A kecskék napi jódozott sóigénye felnőtteknek 4,5 g, gyerekeknek 2–2,5 g [18].

Napi 130 mg kálium-jodid szájon át történő adagolása vagy heti 1 ml jód tinktúra alkalmazása a háton terhesség alatt sikeresen megakadályozta a kecskék golyváját.

A szerző a kecskék halhatatlan születésének kitörését 28 g kálium-jodiddal 1 liter desztillált vízben és 10 ml csuromvízzel kezelte mindegyik őznél ellenőrzött abortuszt nyájban.

A kecskék kiszolgálása előtt 375 mg jódozott olaj profilaktikus befecskendezése megakadályozta a halszületés és a veleszületett golyva visszaesését a kecskéknél.

A golyva általában megelőzhető a goitrogén étrend és a takarmányok elkerülésével, különösen a vemhesség alatt, valamint a jód rendszeres pótlásával a kecskék étrendjében.

8. Következtetések

A jódhiány a kecskék világszerte leggyakoribb problémája a kecskék böngészési szokásai és a goitrogént tartalmazó növények bevitele miatt. A jódhiány és a golyva fejlődése a kecskékben a terület jódhiányára utal. Kezelhető orális vagy injektálható jód hozzáadásával a kiszolgálás előtt, és elkerülhető a takarmányt tartalmazó goitrogének a terhesség alatt.