Juhtermelés és -gazdálkodás juhtáplálkozás

A juh alapvető tápanyagigénye

A juhok táplálkozásában elsődleges fontosságúak a víz, az energia, a fehérje, az ásványi anyagok (a só, a kalcium és a foszfor a legkritikusabb összetevők) és a vitaminok (az A-vitamin elsődleges szempont).

Energia. Az elégtelen energia valószínűleg korlátozza a juhok teljesítményét, mint bármely más táplálkozási hiány. Energiahiány származhat a nem megfelelő mennyiségű takarmányból vagy olyan takarmányokból (általában takarmányokból), amelyek nem tartalmaznak elegendő fehérjét ahhoz, hogy a takarmányban lévő energiát megfelelően "kinyissák". A juhok fő energiaforrása a széna, a legelő, a szilázs és a gabonafélék. Milo, árpa, kukorica, zab és búza szintén felhasználható az étrend energiaszintjének emelésére, ha szükséges. Az energiahiány csökkent növekedési ütemet, fogyást, termékenységet, tejtermelést, gyapjú mennyiségének és minőségének csökkenését okozhatja.

Fehérje. Juh adagban a fehérje mennyisége sokkal fontosabb, mint a fehérje minősége. Mivel azonban a juh kérődző, az érett juhok étrendjükben hatékonyan használják a természetesen előforduló fehérjét és nem fehérje nitrogént (karbamidot). A természetes fehérje-kiegészítők gyakori forrásai a gyapotmag, a szójabab, a napraforgó, a lenmag és a földimogyoró. Ezek az olajos magok 40-50% fehérjét tartalmaznak, és kiváló kiegészítő fehérjeforrások. A kiváló minőségű hüvelyes széna 12-20% fehérjét tartalmazhat, és teljes adagban elegendő fehérjét biztosít a legtöbb juhosztály számára. A szemek azonban alacsony fehérjetartalmúak. Általában csak 8–11 százalék fehérjét tartalmaznak. A maximális teljesítmény érdekében további fehérjékre van szükség a magas szemű, bárányt befejező adagokban.

A nem fehérje nitrogénforrásokat nem szabad fiatal bárányoknak táplálni. A fiatal bárányok körülbelül 2 hónapos korukig nem működnek kérődzők, attól függően, hogy milyen gyorsan jutnak hozzá a gabonához és a takarmányhoz. Az érett juhokat azonban alacsony fehérjetartalmú nitrogénnel lehet etetni. Általánosságban elmondható, hogy a nem fehérje kiegészítő nitrogén csak akkor hasznos, ha megfelelő energia áll rendelkezésre. A karbamidnak soha nem szabad meghaladnia az étrendben a kérődzőkön lebontható fehérjék egyharmadát. Ezenkívül nem fehérje nitrogénforrásokat nem szabad használni, ha a bárányokat korlátozottan táplálják. A karbamid rövid időn belül nagy mennyiségben fogyasztva mérgező lehet, különösen akkor, ha az étrendnek nincs elegendő mennyiségű energiája. Ezenkívül a karbamid nagyon kellemetlen.

Új-Mexikóban a juhállomány kiegészítésekor fontos figyelembe venni a legelőn rendelkezésre álló takarmány mennyiségét. Ha van megfelelő takarmány, de az álló takarmány száraz és barna (35% fehérjét tartalmaz). Ha azonban a rendelkezésre álló takarmány mennyisége nem elegendő, vagy ha a takarmány még mindig kissé zöld (> 6 százalék fehérje), akkor szükség esetén alacsonyabb fehérjetartalmú kiegészítést kell táplálni, hogy további energiát nyújtson. A szoptató anyajuhoknak a legnagyobb a fehérjeszükséglete, és kiegészítő fehérjét igényelhetnek, ha a takarmány kevesebb mint 10–12% nyersfehérjét tartalmaz.

Víz. A víz elengedhetetlen minden állat számára. Bármilyen juhvállalkozás tervezésénél a termelőknek megfelelő tiszta vízellátást kell tervezniük. A víz minősége is fontos. A juhok nem fogyasztanak elegendő vizet, ha stagnál vagy rossz minőségű.

A juhok általában kétszer-háromszor annyi vizet fogyasztanak, mint a szárazanyag. A báránytakarmányokban a bőséges, tiszta, jégmentes víz elengedhetetlen. Víz nélkül a bárányok kevesebbet ehetnek. Az alacsony vályún átfolyó víz vagy a vályúba csöpögő víz segíthet a bárányok ivásában és evésében.

Ásványok. Körülbelül 13 különböző ásványi anyag elengedhetetlen a juhok táplálásában. Ezeknek a követelményeknek a legtöbbje normál legeltetési és etetési szokások mellett teljesül Új-Mexikóban. A legnagyobb hiány a só (nátrium-klorid) és a foszfor.

A só elengedhetetlen számos testfunkcióhoz. Ha a juhoktól megfosztják a sót, általában kevesebb takarmányt és vizet fogyasztanak, kevesebb tejet termelnek és lassan növekednek. A megfelelő sótól megfosztott állatok megpróbálhatják kielégíteni az igényeiket fa rágásával, szennyeződés nyalásával vagy mérgező mennyiségű mérgező növény fogyasztásával. A nem megfelelő sóbevitel csökkent takarmányfogyasztást és a tápanyagok felhasználásának hatékonyságát okozhatja. Só hozzáadásával vegyes takarmányhoz adjon 0,3 százalékot a teljes étrendhez, vagy 1 százalékot a koncentrátumhoz. Általában kiegészítő sót kell biztosítani az anyajuhok számára, fejenként naponta 8–11 g sómennyiséggel. Biztosítson laza sót, ne sótömböket. A juhok inkább harapnak a sótömbök nyalogatása helyett; ennek következtében fogaik idő előtt eltörhetnek vagy kophatnak.

Szinte minden legelő és széna rengeteg kalciumot tartalmaz, de a szemek kalciumtartalma alacsonyabb. Ha a bárányokat magas koncentrátumú étrenden táplálják, szükség lehet kalciumpótlásra.

Új-Mexikóban a legelőkön és a szénában általában kevés a foszfor. A szemekben azonban a foszfor mennyisége közepes vagy magas. Mivel minden hatékony juhművelés során nagy arányban használnak szálastakarmányt vagy legelőt, jó biztosítás feltételezni, hogy a juhoknak foszforpótlásra van szükségük. A foszforhiány lassú növekedést, csökkent étvágyat, takarékos megjelenést, kedvetlenséget, kóros csontfejlődést és gyenge reproduktív teljesítményt okoz. Előnyös lehet, ha foszfor-kiegészítőket egész évben biztosítunk a tenyészállomány számára.

Kereskedelmi ásványi blokkok vagy ásványi kiegészítők laza formáinak vásárlásakor vegye figyelembe a kalcium/foszfor arányt. Minél szűkebb ez az arány, annál jobb. Fontos azonban megbizonyosodni arról, hogy az arány nem fordított (foszfortartalmúabb, mint a kalcium). Ha a gyártók inkább ásványi adalékokat kevernek, keverjenek össze 50% sót 5% pamutmagliszt és körülbelül 45% csontliszttel vagy dikalcium-foszfáttal. Biztosítsa ezt a kiegészítést szabadon, egész évben, esőtől és nedvességtől védve.

Az érett juhok minden zsírban oldódó vitamint igényelnek: A, D, E és K. Nem igényelnek kiegészítő B-vitaminokat, amelyek a bendőben szintetizálódnak. A takarmány- és takarmánykészlet általában minden esszenciális vitamint tartalmaz megfelelő mennyiségben, kivéve az A-vitamint, amely néha hiányzik az alvó takarmányból. A juhok azonban jelentős ideig tárolhatják az A-vitamint. Ha az anyajuhokat zöld takarmányon legeltették, vagy jó minőségű hüvelyes szénához jutottak, az A-vitamin általában nem hiányos.

Egyes területeken a bárányoknál fehér izombetegség alakulhat ki. Úgy gondolják, hogy ezt az E-vitamin, a szelén vagy mindkettő hiánya okozza. A kezelés a leghatékonyabb az E-vitamin-szelén anyag korai diagnózisával és injekciójával (lásd 26. oldal).

Kúszó etetés. Bármely haszonállat-juhvállalkozásnak célul kell kitűznie a takarékos, gyorsan növekvő bárányok kifejlesztését, amelyek már korán életben kaphatók. A kúszó táplálás segíthet ennek a célnak a megvalósításában.

A takarmány súlygyarapodásra történő leghatékonyabb átalakítása a bárány életének első 100–120 napján történik. A bárányok az első 70-80 nap alatt könnyen felszedhetnek napi 1 fontot. A hatékony, gyorsan gyarapodó fajták jól kezelt állományaiban gyakran előfordul, hogy a bárányok 120 napos korukban elérik a 110 fontot.

A fiatal bárányok minden elfogyasztott 3-4 font takarmány után 1 fontot kapnak. Összehasonlításképpen: az öreg kultúrájú etető bárányokhoz 5–6 font takarmányra van szükség kilónként. A kúszó-etető program használatának számos lehetséges előnye van:

Fokozott súlygyarapodás, különösen a többszülött bárányok esetében.
Nagyon hatékony takarmány-átalakítás.
Korai marketing.
A bárány korai növekedése és fejlődése csökkenti a korai elválasztás okozta stresszt.

Ha praktikus, a lehető leghamarabb kezdje a bárányokat kúszó takarmánnyal. A bárányok általában nem fogyasztanak sok takarmányt 3-4 hetes korukig. A korábbi életkorban elfogyasztott kis mennyiség azonban kritikus fontosságú a bárány bendőfunkciójának megállapításához. A legtöbb tanulmány kimutatta, hogy ha a kúszási adag bevitele nem átlagosan napi fél font a 20 napos kortól az elválasztásig, akkor a bárány teljesítménye nem nő a kúszó etetéssel.

Keresse meg a kúszó adagolókat, ahol a bárányok használni fogják őket. Száraz helyen helyezze az adagolókat egy kényelmes, száraz, jól ágyazott, védett helyre. Legelő területeken helyezze az etetőt viszonylag közel a víztartályokhoz, a pihenőhelyekhez vagy a só- és pótadagolókhoz.

Ahhoz, hogy a bárányok kúszón elinduljanak, győződjön meg arról, hogy az induló adag ízletes. Az induló adagban szereplő szójaliszt növeli az ízt és további fehérjét biztosít. A szójaliszt azonban drága. A kiváló minőségű lucernaszéna, a lucernapellet és a zabszem szintén nagyon ízletes.

A kúszási aránynak nem kell összetettnek lennie. Legalább 15-16% természetes fehérjét kell biztosítania. Megfelelőnek kell lennie egy egyszerű kúszóaránynak, amely 80% cirokot, 10% zabot, 10% olajos maglisztet tartalmaz, lucernaszénával szabadon választva. A gabona költségétől függően a kukorica helyettesítheti a szemcirgot, a búza vagy az árpa pedig a szemcirok felét. Általában a fiatal bárányok a durvább, hengerelt szemeket és a pelletált takarmányokat részesítik előnyben. Az elkészítés költsége költségessé teheti a takarmányadagot, de a nyereség mértékét és a takarmány hatékonyságát növeli a teljes takarmányok, koncentrátumok és durva takarmányok pelletálása. A pelletezés lehetővé teszi a gyártó számára, hogy különböző adalékanyagokat alkalmazzon, szabványosítsa a szemes-szálastakarmány-arányt, és csökkentse a takarmányhulladékot. Ne adjon poros, penészes, nedves takarmányokat. Ha praktikus, a kúszó adagolóban maradt takarmányt naponta adják az anyajuhoknak, és minden nap biztosítsanak friss tápokat a bárányoknak. Adjon antibiotikumokat a kúszó adagokhoz az állatorvos ajánlásai szerint, hogy némi védelmet nyújtson az alacsony szintű fertőzések ellen.

Az egyéni irányítási rendszerek különböznek egymástól, de gyakran megvalósítható az anyajuh-gabona etetésének abbahagyása, miután a bárányok körülbelül 6 hetesek és elegendő mennyiségű kúszó takarmányt fogyasztanak. Hatékonyabb a gabonát közvetlenül a bárányoknak táplálni, mert ezek hatékonyabban alakítják át a takarmányt, mint az anyajuhok a takarmányt tejből báránynyereséggé.

Egyes termelők 60 napos korukban elválasztják a bárányokat. A 40-50 font bárányok korai elválasztása sikeres lehet, feltéve, hogy a bárányok megfelelő mennyiségű takarmányt fogyasztanak. Kutatások kimutatták, hogy az anyatej-tejtermelés a bárányhúzást követő körülbelül négy héten belül éri el a csúcsot, és a laktáció 10. hetére folyamatosan fele akkorára csökken. Az összes tej körülbelül 74 százaléka a laktáció első nyolc hetében termelődik.

Bárányok etetése. Ha a mezőgazdasági vállalkozás arra törekszik, hogy a lehető legrövidebb idő alatt piacképes bárányokat állítson elő, a korai elválasztáshoz és a takarmány későbbi gyors fejlődéséhez elengedhetetlen a kúszás a bárányok életkori korai táplálásához. A bárány mérete az elválasztásnál fontosabb, mint a tényleges életkor. Általában a bárányoknak elválasztás előtt legalább 50 fontnak kell lenniük. Az elválasztáskor teljes takarmányban lévő bárányoknak általában kevés nehézségük van a takarmánykörnyezethez való alkalmazkodáshoz.

Az elválasztás után az anyajuhokat alacsonyabb minőségű legelőkre lehet helyezni, mivel tápanyagigényük alacsony.

Az egyik legnagyobb előnye annak, ha a juhot nem tehetik meg az anyajuhal, az, hogy a bárányoknak kisebb az esélyük a belső parazitafertőzésre. Bizonyos helyzetekben gazdaságosabb lehet a bárányokat elválasztani és tiszta, jó minőségű, friss legelőre helyezni, miközben továbbra is kiegészítő takarmányt biztosítanak számukra. A bárányok befejezésének ez a módszere azonban a legtöbb helyzetben nem maximalizálja a növekedési sebességet. A legelőket általában a legelősebb bárányok használják a leghatékonyabban. Jellemzően az idősebb bárányok gazdaságosabban használhatják a lucernát, a cirok tarlót, a búza legelőt és a kukoricatáblákat. Az ilyen mezőkön történő legeltetés hatékony ellenőrzésére ideiglenes szövött drótkerítések vagy elektromos kerítések használhatók.

Általában a bárányokat egy takarmányba kell helyezni, hogy megfelelően elkészüljenek a piac számára. Az intenzív gazdálkodás a báránytáplálás sikerének kulcsa.

A feedlot-ban az első napok a legkritikusabbak. Általában a bárányokat nagy távolságok alatt szállították megfelelő takarmány vagy víz nélkül, és gyakran erősen megterhelték őket, amikor megérkeztek a takarmányba.

A tartási bárányok néha nem hajlandók inni vagy enni. Ezért a szárazföldi bárányokat három-négy hétig tartják a tanyán, hogy a bárányok tudják, hogyan kell ennivalót emelni emeletről és inni egy vályúból.

Az újonnan érkezett bárányokat nagy takarmányadaggal etesse (hacsak korábban nem alkalmazták őket a magas szemű étrendhez), és hagyja pihenni. A bárányokat óvatosan kell elhelyezni a takarmányon, és fokozatosan a kívánt koncentrátumszinthez kell igazítani.

Amint a bárányok túl vannak az áthelyezés stresszén, kezelje őket belső és külső parazitákkal szemben. Ezenkívül oltassa be őket D típusú enterotoxémiára és szájfájásra.

Megfelelő etetőtollaknak kell rendelkezésre állniuk, hogy a bárányokat méret szerint válogathassák, és ennek megfelelően etethessék. A gyenge vagy beteg bárányokat azonnal izolálja. A bárányok mérete és kora befolyásolja az adag összetételét. A nehéz bárányokat gyorsabban kell befejezni, ezért energiájukhoz magasabb magtartalmú adagra van szükségük. A könnyebb bárányoknak nagyobb takarmánytartalmú adagokat lehet adni. A bárányokat általában 60–70 százalékos takarmánytartalmú adagokkal kezdik. Az általános báránytápláláshoz, ahol mind a hüvelyes széna, mind a takarmányszemek könnyen elérhetők, az 50–60 százalékos gabona és a 40–50 százalékos szénadag nagyon gazdaságos nyereséget eredményezhet, miközben minimalizálja az emésztési zavarok előfordulását. A növekedésserkentők, mint például a Ralgro®, szintén hasznosak lehetnek a bárány teljesítményének javításában az etetőhelyen. Kimutatták, hogy a Ralgro® stimulálja a növekedési sebességet és javítja a takarmány-hatékonyságot.

A lasalocid (Bovatec) beépíthető a feedlot-étrendbe is. A lasalocid segít megelőzni a kokcidiózist, miközben elősegíti a növekedést és javítja a takarmány hatékonyságát.