Kapcsolat a cukor és a tüdőrák között BioChemed

A biomarkerek tesztelése és a célzott terápiák megváltoztatják a rák kezelésének táját. Az orvosi kutatások további részleteket nyújtanak a rák kialakulásáról és arról, hogy az életmód hogyan befolyásolhatja a betegség előrehaladását. A szakértők egyetértenek abban, hogy az életmód, különösen a cukorfogyasztás ösztönözheti a tumor növekedését.

között

A nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) két túlsúlyos altípusának, az adenokarcinómának (ADC) és a laphámsejtes karcinómának (SqCC) különálló klinikai megjelenése van, azonban metabolikus aláírása továbbra sem tisztázott. Az NSCLC az emberi tüdőrák 85% -át teszi ki.

Becslések szerint 2019-ben ebben az országban 228 150 ember kapott NSCLC diagnózist, körülbelül 50/50 férfiak és nők között. Az összes tüdőrák 5 éves túlélési aránya 19 százalék. A metasztatizált NSCLC 5 éves túlélési aránya 23, a helyi NSCLC esetében 60%.

Az NSCLS egyik specifikus típusa, a laphámsejtes karcinóma nem reagál jól a jelenlegi beavatkozásokra. Új kutatások azonban azt jelezhetik, hogy a cukorbevitel vagy az anyagcsere ellenőrzése reményt adhat.

Cukor és rák

Az az elképzelés, hogy a cukor szerepet játszhat a rákos sejtek növekedésében, nem új keletű. Minden sejtnek glükózra van szüksége az energiához. Ezt a glükózt elsősorban az ételből származó vércukorból húzzák. A glükóz megadja a rákos sejteknek a szaporodáshoz szükséges üzemanyagot. A Sugars kapcsolata néhány tüdőrák kezelésével azonban új információ.

A Nature Communications által közzétett 2017-es tanulmány konkrétan megvizsgálja a tüdőrák ezen formáinak metabolikus fenotípusát, hogy meghatározza sebezhetőségüket a cukor esetében.

A glyclytic gátlás használata

A glikolitikus gátlás az egyszerű cukrok lebontásának megakadályozására vagy lassítására utal. Ezeknek a cukroknak a lebontása lehetővé teszi, hogy a sejtek, beleértve a rákos sejteket is, energiára használják fel őket. A tanulmány egyik szerzője, Jung-Whan Kim, Ph.D. A texasi Dallas-i Egyetem munkatársai szerint a kezelésre irányuló terápiák növelik a tüdőrákos betegek túlélési arányát. Az SqCC kezelésében azonban még mindig van néhány jó lehetőség, amelyek az összes tüdőrák legfeljebb 25 százalékát teszik ki.

A pikkelyes sejtek a tüdőben lévő légutakat szegélyezik. A rák ezekben a sejtekben általában a tüdő központi részében vagy az egyik elsődleges légútban nő, például a hörgőben. Az SqCC 91 százaléka a dohányzáshoz kapcsolódik. A légzőszennyező anyagok, mint például az azbeszt vagy a radon, szintén kockázati tényezők.

Az SqCC áttétet adhat:

  • Nyirokcsomók
  • Máj
  • Csontok
  • Mellékvese
  • Agy

Tanulmányaik révén a kutatók kijelenthetik, hogy a pikkelysmr nagy mértékben függ a cukortól a daganatok növekedésében és a sejtek túlélésében. Ez a támaszkodás sebezhetővé teheti a glikolitikus gátlással szemben

A tanulmány részletei

A kutatócsoport SqCC-vel vagy ADC-vel diagnosztizált betegekből vett tumorok differenciális génexpresszióját elemezte. A minták a The Cancer Genome Atlas (TCGA) adatbázisból érkeztek, és a következőket tartalmazták:

  • 501 SqCC minta
  • 517 ADC minta

Az mRNS-szekvenáló génexpressziós profilok elemzése lehetővé tette a tudósok számára, hogy azonosítsák a két ráktípus között differenciálisan expresszált géneket, a DEGS-t. További vizsgálatok szerint a GLUT1 glükóz transzporter (SLC2A1) szignifikánsabb volt az SqCC mintákban megemelkedett DEG-ben.

A kutatás azt sugallja, hogy a pikkelyes sejtes karcinóma sebezhető lehet a cukor anyagcseréjének gátlásával vagy a cukor étrendi korlátozásával szemben. Leegyszerűsítve: a magas vércukorszint ösztönözheti a daganat növekedését és negatívan befolyásolhatja az ember túlélési esélyét a tüdőben lévő laphámrák miatt. Ezzel szemben a cukor szabályozása gátolhatja a tumor növekedését. A hagyományos kemoterápiák és a célzott kezelések sem bizonyították, hogy ilyen hatékonyak a rák ezen formájában, ezért ez potenciálisan jelentős felfedezés.