Kardiopulmonáris funkció és testmozgás kapacitása kóros elhízásban szenvedő betegeknél Revista Española de

A Revista Española de Cardiología egy nemzetközi tudományos folyóirat, amelyet a szív- és érrendszeri orvostudományról szóló kutatási cikkek publikálásával foglalkoztak. Az 1947 óta megjelent folyóirat a Spanyol Kardiológiai Társaság hivatalos kiadványa és a REC Publications folyóirat-család alapítója. A cikkeket mind angolul, mind spanyolul elektronikus formában közöljük.

Indexelve:

Bővített/aktuális tartalom/MEDI/Index Medicus/Embase/Excerpta Medica/ScienceDirect/Scopus

Kövess minket:

Az Impact Factor méri a folyóiratban megjelent cikkek által az adott évben kapott két idézet átlagos számát az elmúlt két évben.

A CiteScore a közzétett dokumentumonkénti átlagos idézettség mértékét méri. Olvass tovább

Az SRJ egy presztízsmutató, amely azon az elképzelésen alapul, hogy nem minden idézet egyforma. Az SJR hasonló algoritmust használ, mint a Google oldalrangja; mennyiségi és minőségi mérést nyújt a folyóirat hatásáról.

A SNIP a kontextus szerinti idézés hatását úgy méri, hogy megdönti az idézeteket egy tantárgyban szereplő összes hivatkozás száma alapján.

Az elhízás anyagcsere-probléma. Elterjedtsége a fejlett világban folyamatosan növekszik, és szinte járványos méreteket ölt. 1,2 A krónikus elhízás megnövekedett bal kamrai tömeggel 3, valamint magas kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással jár. 4,5 A szívműködésre gyakorolt hatása azonban továbbra is ellentmondásos. Míg egyes szerzők a szisztolés 6,7 vagy a diasztolés 8,9 funkciójának változását írják le, mások szerint a szívműködés normális. 10,11

A kardiopulmonáris testvizsgálat a funkcionális kapacitás és a szív tartalékának objektív mérését kínálja. Számos tanulmány értékelte az elhízott betegek testképességét, de az eredmények ellentmondásosak voltak. Egyes szerzők úgy vélik, hogy az elhízott emberek kardiopulmonáris reakcióval rendelkeznek a normál határok között, de a terhelhetőségüket a hordozandó nagy testtömeg veszélyezteti. 12,13 Mások jelzik, hogy csökkent az aerob kapacitásuk a normál testsúlyú emberekhez képest, zsírtömegük zavarja a szív és a tüdő működését, és korlátozza aerob válaszukat az excescisekre. 14-18 Ezen tanulmányok eredményeinek néhány hátránya oka lehet az alkalmazott különböző módszertan, valamint az, hogy különböző populációkat vizsgáltak, különböző korú és fokú elhízással.

A futópad testgyakorlati teszt és a gázanalízis segítségével a jelenlegi keresztmetszeti vizsgálat prospektívan elemezte a kardiopulmonális funkcionális kapacitást egy kóros elhízásban (MO) szenvedő betegcsoportban és a normál testtömegű egészséges, önkéntes kontrollcsoportban.

BETEGEK ÉS MÓDSZEREK

A vizsgálati alanyok 55 nemi beteg voltak, akik mind OM-t szenvedtek. Mindannyian kórházunk táplálkozási rendellenességi osztályán részesültek kezelésben, és részt vettek egy bariatrikus sebészeti programban. A MO-t úgy határoztuk meg, mint amelynek testtömeg-indexe (BMI) legalább 40 kg/m². Valamennyi beteg több mint 15 éven át szenvedett elhízást. Kilenc betegnél testmozgástesztet nem lehetett elvégezni a gyaloglás során tapasztalt fizikai nehézségek miatt. Ez utóbbi betegek BMI-je szignifikánsan nagyobb volt, mint azok, akik testgyakorlati teszteket végezhettek (BMI 57,7 ± 10, szemben az 50 ± 10 kg/m²; P .001). Azok közül, akik ezen a teszten estek át, 15-et kizártak a magas vérnyomás miatt (eredményeiket azonban a jövőbeli vizsgálatok számára fenntartották). Ennek célja az volt, hogy megpróbálja szabályozni a potenciális negatív hatást, amelyet ez a változó a szívműködésre gyakorolhat. Ezért harmincegy normál vérnyomású MO beteg képezte a végső mintát (a kezdeti populáció 56% -a).

A kontroll csoport 30 egészséges, normotenzív, normál testtömegű önkéntesből állt (BMI Cardiopulmonalis test teszt

Legalább 3 órával a reggeli után tünetekkel korlátozott kardiopulmonáris testtesztet (Enraf Nonius Holland ergométer) végeztek a légzőgázok elemzésével. Miután több különböző tesztet kipróbáltunk 244 kg-os beteggel, megterveztünk egy megfelelő kísérleti protokollt (a Balkes 19. protokoll módosítása). Az öv sebessége és a gradiens beállításai a következők voltak: 12,5 km/h fokozat, 0%; 22,5 km/h sebesség, 2%; 32,5 km/h sebesség, 4%; 42,5 km/h sebesség, 6%; 52,5 km/h sebesség, 8%; 6-3 km/h sebesség, 10%; szakasz 7-3 km/h, 12%; szakasz 83 km/h, 14%; szakasz 93 km/h, 16%; szakasz 103 km/h, 18%; fokozat 113,5 km/h, 20%; szakasz 123,5 km/h, 22%; szakasz 133,5 km/h, 24%; szakasz 143,5 km/h, 25%. Ettől kezdve mind az öv sebességét, mind a gradienst állandó értéken tartották. Minden szakasz 2 percig tartott. A betegeket arra kérték, hogy folytassák addig, amíg tovább nem folytathatják.

A szívfrekvenciát (CF) folyamatos elektrokardiográfiai felvételekkel figyeltük meg. A vérnyomást a teszt kezdetén, majd azt követően minden második percben monitoroztuk, mind a testmozgás, mind a gyógyulás során, a karhoz rögzített vérnyomásmérővel. Ergospirométert (Mintjarth 4, Hollandia) Hans Rudolf egyirányú maszkkal alkalmaztunk a pihenés és a testmozgás során lejárt gázok elemzésére. Árapály térfogata (TV, ml-ben), légzési gyakoriság (BF, lélegzés/perc), szellőzés percenként (VE, L/perc), oxigénfogyasztás O 2 (VO 2, ml/perc), szén-dioxid-termelés ( 30 másodpercenként mértük a VCO 2-t (ml/perc) és a légzési hányadost (RQ = VCO 2/VO 2). Minden egyes ülés előtt a rendszert ismert gázok felhasználásával kalibráltuk, ismert O 2 és CO 2 koncentrációkkal. A metabolikus egyenérték (ME) az oxigénfogyasztás mértéke nyugalmi állapotban, amikor az alany 20 ül (3,5 ml O 2/testtömeg-kg/perc [ml/kg/perc]).

A szív- és érrendszer hatékonyságát edzés közben az O 2 impulzussal értékeltük (a teljes szívciklus során elfogyasztott O 2 mennyiségét; kiszámítottuk az O 2 fogyasztás elosztásával a szívfrekvenciával [VO 2/CF]). Ha az egyén VO 2-ját a Fick elve szerint fejezzük ki: 21

Ha a szívhasználat megegyezik a löket térfogatával, szorozva a CF-vel, akkor az O 2 impulzus megegyezik a löket térfogatával, szorozva az O 2 artériás-vénás különbségével. Tekintettel arra, hogy edzés közben ennek a különbségnek a 20 fiziológiai határa 15-17 térfogat% /%, ha nagy fizikai erőfeszítést tesznek, akkor az O 2 impulzus lehetővé teszi a stroke térfogatának viselkedésének értékelését.

A maximális elméleti szívfrekvenciát (MTCF) az algoritmus segítségével számítják ki

MTCF-et és RQ-t alkalmaztunk az erőfeszítések meghatározásához. 22.

A teljes testtömeget, zsírtömeget és sovány tömeget kettős denzitometriával mértük röntgenforrással, Lunar Prodigy denzitométerrel (Lunar Corp., Madison, WI, USA). A precíziós ellenőrzéseket naponta végeztük külső kalibrátor segítségével. A teljes testtömeg hibahatára 1% volt.

A kategorikus változókat százalékban fejeztük ki. A mennyiségi értékeket átlag ± SD-ként fejeztük ki. Az átlagok összehasonlításához a Student t tesztet használták, a nemek arányainak értékeléséhez pedig a Persons χ² tesztet. Az elhízás hatását ismételt varianciaanalízissel (RM ANOVA) vizsgáltuk. A csoportok közötti O 2 impulzus összehasonlításához minden alany számára kiszámítottuk a 25., az 50. és a 75. percentiliseket, valamint az alapvonalat és a maximális értékeket. Az RM ANOVA-t használták annak a hipotézisnek a tesztelésére, hogy a VO 2, VE, CF és a szisztolés vérnyomás (SBP) eltérően változik a betegek testgyakorlati tesztje során és a kontrollokban. A jelentőséget a P EREDMÉNYEKnél határoztuk meg

Nem tapasztaltunk különbséget a csoportok között életkor, nem vagy magasság tekintetében. A MO-ban szenvedő betegek súlya, BMI-je, valamint sovány és zsírtömege szignifikánsan nagyobb volt (1. táblázat). A 2. táblázat mutatja a nyugalmi állapotban és a maximális erőfeszítés során rögzített paraméterek eredményeit. A kiindulási és a maximális értékek figyelembevételével a ventilációs minták (BF, TV és VE) nem különböztek csoportok között. Bár kiindulási körülmények között az SBP szignifikánsan magasabb volt a betegeknél, mindkét csoport által elért maximális SBP hasonló volt.

A betegek által elviselt testedzés időtartama rövidebb volt, mint a kontrolloké (14 ± 3, szemben a 27 ± 4 perc; P .001). A betegek megtett távolsága ennélfogva sokkal rövidebb volt (661 ± 175 m az 1,363 ± 290 m-hez képest; P .001) (2. táblázat).

Változók edzés közben

Fontos különbségeket tapasztaltunk a CF, SBP, VO 2 és VE görbék viselkedésében (1. ábra). A betegek a kezdetektől fogva és az egész testmozgás során jelentősen növelték ezen változók értékeit. A kontroll csoporthoz képest ez meghatározta a görbék meredekebb lejtők felfelé tolódását. Ez a betegek nagyobb energiafogyasztását tükrözi. 4 perc edzés után 2,5 km/h sebességgel 2% -os gradiensen (3. táblázat) a betegek elérték maximális CF-jük 75% -át, maximális vérnyomásuk 86% -át és csúcs VO 2 -juk 58% -át, míg a kontrollalanyok csak 57, 75, illetve 34% -ot ért el. 14 perces testmozgás után, amikor a betegek mind kimerüléssel fejezték be a tesztet, 2,17 l/perc O 2 -ot fogyasztottak, ami majdnem a duplája volt a kontrolloknál megfigyeltnek (1,12 L/perc) (3. táblázat). Mivel az abszcissza az időt jelöli, mindezen változók grafikonjai rövidebbek voltak a betegeknél, ami megfelel a tesztjeik rövidebb időtartamának (1. ábra).

1. ábra A különböző változók viselkedése edzés közben. A betegek kezdettől fogva általában magasabb értékeket mutattak, mint a kontrollok. A CF a szívfrekvenciát jelzi; SBP, szisztolés vérnyomás; VE, szellőzés percenként; VO 2, oxigénfogyasztás; ütés/perc, ütés percenként. A pontok jelentése, a sávok standard hibák.

A kiindulási és a végső VO 2 magasabb volt a betegeknél (1. ábra és 2. táblázat). Mindkét esetben, ha a VO 2-et korrigálják a testsúlyra, a kapcsolat megfordul, és a VO 2 sokkal nagyobbá válik a kontrollcsoportnál (2. táblázat). Ugyanakkor a sovány tömeg 1 kg-jára eső VO 2 mindkét csoportban megegyezett a kiindulási körülmények között, és bár a maximális érték kissé alacsonyabb volt a betegeknél, a testmozgás során nem tapasztaltak szignifikáns különbséget a két csoport között.

A betegek kiindulási, maximális (2. táblázat) és test közbeni O 2 pulzusértékei szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a kontrolloké. Ez a változó mindig magasabb volt a betegeknél, függetlenül attól, hogy a 25., az 50. vagy a 75. percentilisre hasonlítottak-e, nyugalmi állapotban vagy a maximális erőfeszítés pontján (P .001) (2. ábra). Amikor azonban az O 2 impulzust kiszámolták a sovány testtömeg VO 2 korrekciója után, a csoportok közötti különbségek eltűntek (2. ábra).

2. ábra. A felső ábra dobozdiagram segítségével hasonlítja össze a két csoport O 2 impulzusértékeit (VO 2/CF). A betegcsoport értékei jóval magasabbak (a P 2 impulzust a sovány testtömeg (VO 2/kg sovány testtömeg/CF) korrigálása után számítják ki (NS). CF a szívfrekvenciát jelzi; VO 2, oxigénfogyasztás.

A gyakorlat befejezése után a kontrollok elérték az MTCF-értékük 95% -át, és az RQ-értéke 1 volt (2. táblázat); ezért az alanyok erőfeszítései gyakorlatilag a maximumot jelentették. Amikor a betegek a testmozgás végére értek, az MTCF-nek csak 86% -át érték el, RQ-juk pedig 0,87 (2. táblázat); ezért nem érték el a kardiopulmonális kapacitásuk határait, és erőfeszítésük nem volt maximális. A betegek VO 2 és CVO 2 görbéinek gradiensei gyakorlat közben szinte párhuzamosak voltak (3. ábra); a CO 2 -termelés várható növekedése megnövekedett O 2 -fogyasztással - a kontroll csoportban - nem következett be (3. ábra).

3. ábra. A felső ábra azt mutatja, hogy a testmozgás során a betegek VCO 2 alacsonyabb, mint a VO 2. Ez arra utal, hogy erőfeszítésük nem volt maximális. Az alsó ábra azt mutatja, hogy az erőfeszítés végén a kontrollcsoportban a VCO 2 nagyobb volt, mint a VO 2. A pontok az átlagot jelentik; a sávok standard hiba. L/min liter/perc értéket jelent; VCO 2, szén-dioxid termelés; VO 2, oxigénfogyasztás.

A betegek sokkal rövidebb ideig viselték a testtesztet, mint a kontrollok - az előbbiek tehát csak az utóbbiak által elért távolság felét tették meg. Amint az erőfeszítés megkezdődött, a betegek CF, SBP, VO 2 és VE szintje magasabb volt (1. ábra), ami azt mutatja, hogy a testmozgás kezdetétől kezdve több energiát fogyasztanak. Erre szükség lehet sokkal nehezebb testük mozgatásához. Amikor 2,5 km/h sebességgel és csak nagyon enyhe gradienssel jártak, a betegek már elérték a maximális VO 2 érték 58% -át. Ezzel szemben a kontrollok csak 34% -ot értek el. Ezek az eredmények megegyeznek más szerzők által közölt eredményekkel. 18,23,24 Ezeknek a betegeknek az egyszerű sétával tehát sokkal nagyobb volt az anyagcsere-teljesítmény, mint amit a normál testsúly-kontrollok megköveteltek. 14 perces testmozgás után, amikor a betegek már nem tudták folytatni a tesztet (és erőfeszítéseik véget értek), a kontrollok csak 5 ME-t emésztettek fel, vagyis a mindennapi élet alapvető tevékenységeinek elvégzéséhez szükséges VO 2-t. 20

Noha a szerzők többsége egyetért az elhízott emberek erőfeszítéseinek korlátozásával, továbbra is vita folytatódik kardiopulmonális képességükkel kapcsolatban. Egyes szerzők normálisnak tartják, 12,13, míg mások úgy vélik, hogy ez befolyásolja. 14-18 A jelen vizsgálatban részt vevő betegeknél az O 2 pulzusszám magasabb volt a testmozgás során. Figyelembe véve, hogy az O 2 pulzus a stroke térfogatától és az O 2, 25 arterio-vénás különbségétől függ, és figyelembe véve, hogy a maximális testmozgás során ez hasonló az elhízott és normál testsúlyú embereknél, 26 a betegek magasabb O 2 pulzusértékeinek nagyobb löketmennyiségnek felelnek meg. 27 Ezt a megfontolást olyan emberek is leírták, akik a legmagasabb szintű sportot gyakorolják. 28 Ezért egyesek azt jelzik, hogy az elhízott emberek fizikailag jobban képesek a túlsúlyukat hordozó edzés miatt. Éppen ellenkezőleg, amikor a löket térfogata nem képes növekedni a testmozgás hatására, az O 2 impulzus alacsony. 30

Az RQ egyenértékű a megtermelt szén-dioxiddal elosztva az elfogyasztott oxigénnel. Magas testmozgás esetén a CO 2 termelése nagyobb, mint a VO 2, ezért az RQ nagyobb, mint 1. Ez az egyik paraméter, amelyet az erőfeszítés szintjének meghatározásához használnak. Az MTCF elérése egy másik mutatója annak, hogy elérte a szív- és érrendszeri kapacitás határát. A betegeknél a CO 2 termelése a vizsgálat során mindig alacsonyabb volt, mint az O 2 bevitel, és a testgyakorlás végén az RQ értéke 0,9 alatt volt (3. ábra). Továbbá az MTCF csak 86% -át érték el. Ezért a betegek anélkül fejezték be erőfeszítéseiket, hogy elérték volna a kardiopulmonális kapacitásuk maximális határát. Jelen tanulmány nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy ennek oka az erőfeszítések gyenge toleranciájának szubjektív érzése, 34 az anaerobiózisban a funkciók ellátására való alkalmatlanság, 35 vagy a tüdőfukció 36,37 változása. A Hulens 18 ugyanazokat az eredményeket érte el - ebben a konkrét vizsgálatban a betegek csak 18% -a fejezte be erőfeszítéseit a csontváz-izomzat diszkomfortja miatt.

A vizsgálat korlátai

Mivel az eredeti elhízott populációnak csak 56% -át vizsgálták, azt lehet mondani, hogy a jelen eredmények elfogultak, mivel a legkevésbé érintett alanyokat választották. Azok azonban, akiket elemeztek, széles választékban voltak, és akut fokú elhízást mutattak.

Mivel a betegek nem érték el maximális kardiopulmonáris kapacitásukat, és csak a maximális erőfeszítéseket sikerült elérniük, ez a tanulmány két, különböző erőfeszítéssel rendelkező csoportot hasonlít össze. Mindenesetre a betegek normális kardiopulmonáris kapacitást mutattak az erőfeszítésekre.

A betegek csak akkor fejezték be a tesztet, ha a maximális erőfeszítéseket tették. Ennek ellenére kardiopulmonális kapacitást mutattak az erőfeszítések normális határain belül. Miután korrigáltuk a VO 2-et a sovány testtömegre, a betegek O2-impulzusa nem különbözött a normál súlykontrollokétól. Amint azonban a testmozgás elkezdődött, a betegek nagy energiafogyasztást mutattak, ami nagy tömegük mozgatásához szükséges. Ez az anyagcsere-költség határozza meg az általuk elszenvedett csökkent mozgásképességet, ami a tesztek rövid időtartamában tükröződik.

Este estudio forma parte de un proyecto de researchación aprobado por el FIS (expediente 99/1021), con el título: Alteraciones de la anatomía y función cardíaca en pacientes con obesidad mórbida. Modificaciones tras la pérdida ponderal secundaria a cirugía bariátrica.