Kiterjesztett intervallumú aminoglikozidok értékelése a kórosan elhízott populációban

1 Gyógyszerészeti Osztály, Zsidó Kórház, 200 Abraham Flexner Way, Louisville, KY 40202, USA

2 Gyógyszerészeti Tanszék, Johnson City Medical Center, Franklin Road 400 északi állam, Johnson City, TN 37604, USA

3 Statisztikai Tanszék, Nyugat-Virginia Egyetem, P.O. Box 9190, Morgantown, WV 26506, USA

4 Gyógyszerészeti Tanszék, West Virginia University Healthcare, 1 Medical Center Drive, Morgantown, WV 26506, USA

5 Osborn vérképző malignus és transzplantációs program, Mary Babb Randolph Rákközpont, Nyugat-Virginia Egyetem, Morgantown, WV 26506, USA

Absztrakt

Az aminoglikozid adagolását elhízott populációban tanulmányozták, jellemzően egy korrigált súlyt ajánlva 40% -os adagolási súlykorrekciós tényezővel (IBW + 0,4 × (TBW – IBW)). Ezek a vizsgálatok korlátozott számú betegesen elhízott beteget tartalmaztak, és nem a hosszabb intervallumú aminoglikozid adagolás korában készültek. Itt beszámolunk kórházunkban gentamicint vagy tobramicint kapó, kórosan elhízott betegek retrospektív értékeléséről. Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy értékelje a súly alapján történő adagoláshoz általánosan ajánlott beállított súly pontosságát. 31 betegesen elhízott beteg volt, akik 24 óránként 5–7 mg/kg gentamicint vagy tobramicint kaptak 24 óránként, 40% -os adagolási súlytényező alkalmazásával. Intézményünk 16 órás adagolás utáni koncentrációt alkalmaz a hosszabb intervallumú aminoglikozidok monitorozására. A 31 beteg közül 22 (71%) érte el a megfelelő szérum gyógyszerkoncentrációt. Négy betegnél (13%) szupraterápiásnak, 5 betegnél (16%) szubterápiásnak találták. Az egyetlen változó, amely korrelált a szupraterápiás szintekkel, az idősebb kor volt (

). Vizsgálatunk segít érvényesíteni a jelenlegi adagolási súlykorrekciós tényezőt (40%) a betegesen elhízott populációban. Óvatosan javasoljuk az aminoglikozidok adagolását betegesen elhízott, idősebb korú betegeknél.

1.Háttér

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint világszerte 500 millió ember elhízott 2008-ban, és ez a szám 2015-re 700 millióra nő [1]. 2011-ben az Egyesült Államok mind az 50 állama becslése szerint felnőtt lakosságának legalább 20% -a elhízott (testtömeg-index ≥ 30 kg/m 2); Az 50 állam közül 12 úgy becsülte, hogy felnőtt lakosságának több mint 30% -a tartozik ebbe a kategóriába [2]. Nemcsak az elhízás gyakorisága növekszik gyorsan, de az elhízott betegek súlya továbbra is növekszik, az amerikaiak öt százaléka pedig morbid elhízottnak számít (testtömeg-index ≥ 40 kg/m 2) [3].

2. Célok

Ennek a vizsgálatnak az elsődleges célja annak felmérése volt, hogy a korábban publikált DWCF eredményez-e megfelelő aminoglikozid gyógyszerszintet a kórosan elhízott populációban, hosszabb intervallumú adagolással. Másodlagos célkitűzés volt annak meghatározása, hogy vannak-e olyan betegspecifikus jellemzők a betegesen elhízott betegekben, amelyek befolyásolhatják a terápiás szint elérését.

3. Módszerek

Retrospektíven értékelték azokat a betegeket, akik 2005 decembere és 2008 decembere között bármilyen fertőző ok miatt hosszabb időtartamú gentamicint vagy tobramicint kaptak a West Virginia University Healthcare (WVUH) területén. A pácienseket bevonjuk az elemzésbe, ha gentamicin vagy tobramicin hosszabb intervallumú adagolást alkalmaznak, 16 órás szérum gyógyszerkoncentrációt érnek el, és a betegek 190% -kal vagy annál nagyobbak az IBW-nél. Az IBW-t 2,3x hüvelykként számolták 5 láb magasságban, plusz 45,5 nőstényeknek és 50 hím férfiaknak. A betegeket kizártuk az elemzésből, ha a szérum kreatinin értéke meghaladta az 1,5 mg/dl értéket, az IBW vagy a kreatinin clearance (CrCl) becsléséhez nem állt rendelkezésre adat, 18 évesnél fiatalabbak voltak, dializált betegek, szülészeti betegek vagy cisztás betegek fibrózis. A betegekre vonatkozó információkat számítógépes orvosrendelési beviteli rendszerből, elektronikus betegadatbázisból, ápolói és orvosjegyzetekből, számlázási nyilvántartásokból gyűjtötték. Ezt a tanulmányt a WVUH Intézményi Felülvizsgálati Testülete hagyta jóvá.

Az egyes betegekről gyűjtött adatok között szerepelt az életkor, a nem, a súly, a magasság, a szérum kreatinin, a gyógyszer, az adag, a szérum gyógyszer koncentrációja és a mintavétel időzítése. Ezenkívül a terápia megkezdése után öt napig dokumentálták a szérum kreatinint, amennyiben rendelkezésre áll, a vesefunkció ingadozásainak azonosítására. Minden betegre kiszámoltunk egy IBW-t és egy beállított testtömeget (ABW), 40% -os DWCF-t használva. A becsült CrCl kiszámításához a Salazar-Corcoran-képletet használtuk [23–26]. A gyógyszerkoncentrációkat az első aminoglikozid dózis után vontuk le.

A betegeket tovább értékelték, ha 5–7 mg/kg dózist kaptak 24 óránként 40% -os DWCF alkalmazásával. A betegek ezen alcsoportját értékelték a terápiás szint elérésének pontossága szempontjából. A szinteket akkor tekintettük terápiásnak, ha a dózis után 16 órával lehúzott szint kevesebb volt vagy egyenlő, mint 2 mcg/ml, de még mindig kimutatható (a kimutatás alsó határa 0,5 mcg/ml). Intézményünkben ez a szokásos terápiás megközelítés, amely a megnövelt intervallumú aminoglikozidok körülbelül 6–8 órás posztantibiotikus hatásának várható időtartamán alapul. Ezért a 16 órás, kimutathatatlan koncentrációkat szubterápiásnak kell tekinteni. Az adagolás utáni 16 órában 2 mcg/ml-nél nagyobb koncentráció túlzott lenne, a korábban publikált nomogramok alapján [27, 28].

4. Statisztikai elemzés

Statisztikai elemzést végeztünk az összes betegváltozón. A válasz kategorikus volt. Amikor a prediktor kategorikus volt, egy kontingencia khi-négyzet tesztet alkalmaztunk. Míg a prediktor kiértékelésekor logisztikai regressziós elemzést végeztek. A 0,05 alatti értéket statisztikailag szignifikánsnak értelmeztük.

5. Eredmények

Negyven beteg teljesítette a vizsgálat felvételi és kizárási kritériumait. Az elemzésbe bevont 40 beteg közül 31 beteget adagoltak 5–7 mg/kg ABW-nek 40% -os DWCF alkalmazásával. Ezeket a betegeket elemezték az elért szérumkoncentrációk megfelelőségének, valamint annak meghatározása érdekében, hogy a beteg bármely jellemzője befolyásolja-e a szint elérését. Ennek a 31 betegnek a demográfiai adatai az 1. táblázatban találhatók. A 31 betegből, akiknek 24 óránként 5-7 mg/kg adagot adtak, 22 beteg (71%) terápiás koncentrációja volt, 4 beteg (13%) szupraterápiás és 5 betegnél (16%) volt szubterápiás szint.

A gentamicint kapó 16 beteg közül 14 betegnél (88%) volt terápiás gyógyszerszint, míg a tobramicint kapó 15 beteg közül csak 8-nak (53%) volt terápiás gyógyszerszintje (

). A szérumkoncentráció elérése és a betegek demográfiai adatai az 1. ábrán, illetve a 2. táblázatban találhatók. Az idősebb kor korrelált a magasabb szérum aminoglikozid koncentrációval (). Többszörös logisztikus regressziós elemzés alkalmazásával nem volt szignifikáns különbség a szérumkoncentrációk és a beteg súlya, neme, magassága vagy a becsült kreatinin-clearance között. A harmincegy betegből kettőnek (6,5%) volt vesetoxicitása, amelyet szérum kreatininként határoztak meg, amely nagyobb vagy egyenlő az alapszint kétszeresével. A vesetoxicitások egy betegnél jelentkeztek mind a szuperaterápiás koncentrációban, mind a terápiás koncentráció csoportban.