Kristályok

A kristályuria azt jelzi, hogy a vizelet túltelített a kristályokat tartalmazó vegyületekkel, pl. ammónium, magnézium és foszfát a struvit számára. A kristályok klinikailag egészséges állatok vizeletében vagy olyan állatokban láthatók, amelyeknél nincs vizeletbetegség (például elzáródás és/vagy urolithiasis). Egyes kristályok azonban bizonyos körülmények között kórosan relevánsak lehetnek (lásd az ammónium-biurát példáját alább). Ne feledje, hogy a kristályok nem képződhetnek az összes ilyen vizelettel túltelített vizeletben. Számos in vivo és in vitro tényezők befolyásolják a vizeletkristályok típusát és számát egy adott mintában, az alábbi táblázat szerint.

A kristályokat szubjektíven mennyiségileg meghatározzuk a vizeletben, kevés, mérsékelt és sok. Nagy kristályokhoz, pl. kalcium-karbonát és struvit, ezt az értékelést alacsony teljesítményről (10x objektív) végezzük. Kisebb kristályok (pl. Amorf, kalcium-oxalát-dihidrát) esetében a nagy teljesítményt (40x objektív) használják. Az alábbiakban további információkat adunk a vizeletben látható egyes kristályokról.

Közös kristályok	Nem gyakori kristályok
Struvita	Kalcium-oxalát-monohidrát
Bilirubin	Ammónium-biurát
Kálcium-karbonát	Cisztin
Amorf	Kábítószer-társított
Kalcium-oxalát-dihidrát	Egyéb

Struvita

A struvit kristályok (magnézium-ammónium-foszfát, hármas foszfát) általában színtelen, háromdimenziós, prizma-szerű kristályként jelennek meg („koporsófedél”). Előfordul, hogy ehelyett (homályosan) hasonlítanak egy régimódi kétélű borotvapengéhez (alsó keret). Általában nagyok, és kis nagyítással könnyen megfigyelhetők (azonban a kristály azonosságának megerősítését mindig nagy nagyítással kell elvégezni). A kutyák és macskák vizeletében a struvit kristályok a leggyakoribb típusok. Gyakran klinikailag normális egyének vizeletében láthatók. Bár bármilyen pH-értékű vizeletben megtalálhatók, kialakulásukat a semleges vagy lúgos vizeletben előnyben részesítik. Az ureáz-pozitív baktériumokkal járó húgyúti fertőzés elősegítheti a struvit kristályuria (és urolithiasis) kialakulását a vizelet pH-jának emelésével és a szabad ammónia növelésével.

Bilirubin

A bilirubin kristályai konjugált (vízben oldódó) bilirubinból képződnek, és tűszerű vagy szemcsés kristályok, amelyek sárga színűek. Hajlamosak a vizeletben más képződött elemekre kicsapódni. A felső képen finom tűszerű kristályok képződtek egy alatta lévő sejten. Ez a bilirubin kristályok leggyakoribb megjelenése. Az alsó két képen hengeres bilirubin kristályok képződtek zsírcseppekkel társítva, amelyek „zseblámpa” megjelenést eredményeztek. Ez a forma ritkábban látható. Általában kis kristályokról van szó, amelyeket általában csak nagy nagyítással lehet megfigyelni (hacsak nincsenek nagy kristályhalmazok). A bilirubin kristályok a kutyák vizeletében fordulnak elő leggyakrabban, különösen az erősen koncentrált mintákban. Ritkábban fordulnak elő más fajok vizeletében. Kutyáknál gyakran nincs klinikai jelentőségük (az egészséges kutyáknál alacsony, de kimutatható bilirubinszint lehet a vizeletben). A macska, a ló, a szarvasmarha vagy a teve vizeletében a bilirubin kristályai (vagy a vizelet mérőpálcáján bekövetkező pozitív kémiai reakció) rendellenes eredményt jelentenek, és az állatot meg kell vizsgálni a mögöttes kolesztatikus folyamat szempontjából.

Kálcium-karbonát

A kalcium-karbonát kristályok változó méretű kristályok, amelyek gyakran sugárcsíkos nagy gömbökként jelennek meg. Kisebb, kerek vagy tojásdad alakú kristályoknak is tekinthetők. színtelenek vagy sárgásbarnák, és barnás árnyalatot adhatnak a vizeletnek, ha nagy számban fordulnak elő. Általában nagy kristályok, és kis nagyítással könnyen megfigyelhetők (ugyanakkor a kristály azonosságának megerősítését mindig nagy nagyítás mellett kell elvégezni, és csak alacsony nagyítás esetén a kalcium-karbonát kisebb változatai hiányozhatnak). Ezek a kristályok normál lovak, nyulak, tengerimalacok és kecskék vizeletében gyakoriak. Kutya vagy macska vizeletében nem figyelték meg őket.

„Amorf” kristályok

Az „amorf” kristályok finoman szemcsés anyag halmazaként jelennek meg, anélkül, hogy a fénymikroszkópos szinten meghatározó alak lenne. Ezek tartalmazhatnak urátokat, foszfátokat vagy xantint. Általában kis kristályokról van szó, amelyek általában csak nagy nagyítással figyelhetők meg (hacsak nincsenek nagy mennyiségben), vagyis baktériumokat utánoznak.

Az amorf urátok (Na, K, Mg vagy Ca sók) savas vizeletben képződnek, és sárga vagy sárgásbarna színűek lehetnek. Az amorf foszfátok általános megjelenésükben hasonlóak, de általában alkáli vizeletben képződnek és színük hiányzik. A xantin-kristályok általában „amorf” kristályok formájában vannak, azonban egyesek hasonlíthatnak ammónium-biurátra (Hooijberg et al., Www.escvp.org eset). Ezek a kristályok dalmációkban fordulnak elő urát urolithiasis allopurinol terápiájában. Az amorf kristályok megállapítása alapján általában nem lehet konkrét klinikai értelmezést készíteni. A kis amorf kristályok egyes esetekben összetéveszthetők a bakteriális kokokkal, de grammfestéssel megkülönböztethetők. A degenerálódó kristályok vagy sejtek hasonlíthatnak „amorf” kristályokra is.

Kalcium-oxalát-dihidrát

A kalcium-oxalát-dihidrát-kristályok általában színtelen négyzetek, amelyek sarkát metsző vonalak kötik össze (hasonlítanak egy borítékra). Bármely pH-értékű vizeletben előfordulhatnak. A kristályok mérete meglehetősen nagy (kis nagyításnál megfigyelhető) egészen nagyon kicsi (a nagyszerű megjelenítéshez nagy nagyításra van szükség). Bizonyos esetekben nagyszámú apró oxalát amorfnak tűnhet, kivéve, ha nagy nagyítással vizsgálják. Ezeket a kristályokat gyakran a háziállatok normális vizeletében látják, és tárolási tárgyak is lehetnek (tárolt vizeletben fejlődhetnek), hangsúlyozva a friss vizeletminták vizeletvizsgálatának szükségességét.

Kalcium-oxalát-dihidrát

Mind a kutyák, mind a macskák esetében beszámoltak a kalcium-oxalát okozta urolithiasisról. Bizonyos esetekben a kálcium metabolizmusának rendellenességei (pl. Hiperparatireoidizmus) következtében a kóros kóros (fokozott) kiválasztás következtében jelentkeznek. A miniatűr schnauzerek hajlamosak a kalcium-oxalát urolithiasisra, annak ellenére, hogy a vizeletből történő kalcium kiválasztásban nincs rendellenesség. A kalcium-oxalát-dihidrát-kristályok etilén-glikol-mérgezés esetén is megfigyelhetők, bár a kalcium-oxalát-monohidrát pikett alakú alakja specifikusabb erre a toxikózisra (lásd alább). Ha akut veseelégtelenségben és egyéb megfelelő klinikai tünetekben szenvedő kutya vagy macska vizeletében nagy számban észlelhető, mérlegelni kell ezt a diagnózist.

Kalcium-oxalát-monohidrát

A kalcium-oxalát-monohidrát-kristályok mérete változó, orsó-, ovális- vagy súlyzó alakúak lehetnek (példákért lásd a kép alatt jobbra látható két jelöletlen kristályt a kép bal alsó sarkában). A kalcium-oxalát-monohidrát ezen formái a vizelet túltelítettségét jelzik kalciummal és oxaláttal, és a kalcium-oxalát-dihidrát kristályokkal („négyzet alakú borítékok”) együtt olyan állatok vizeletében is megfigyelhetők, akiknek nincsenek urológiai problémáik, vagy akik oxalátos urolithiasisban szenvednek, hiperkalciurikus vagy hiperoxalurikus rendellenességek, vagy ritkán etilén-glikol-toxikózis. Normális kutyák és macskák vizeletében ritkán fordulnak elő, de egészséges lovak vizeletében gyakran észlelhetők. Ezek kis nagyítással láthatók, azonban az alacsony számokat csak nagy nagyítással lehet azonosítani (és a kristály azonosságát nagy nagyítással kell ellenőrizni, különösen e kristályok „kerítés” formájának kóros jelentősége miatt).

„Picket kerítés” kalcium-oxalát-monohidrát

„Kendermag” kalcium-oxalát-monohidrát

A kalcium-oxalát-monohidrát egy bizonyos formája a lapos, hosszúkás, hatoldalas kristály („kerítés”), amelyek a fenti képen látható nagyobb kristályok (amelyek etilén-glikol-toxikózisban szenvedő kutya vizeletét képviselik). A fotón látható nyíl egy „leány” kristályt jelez, amely egy nagyobb alatta lévő kristály arcán képződik. A kalcium-oxalát-monohidrát ezen „kapaszkodó” formái gyakran társulnak etilén-glikol mérgezéshez kutyákban és macskákban, de nem mindig figyelhetők meg az érintett állatok vizeletében (azaz nem 100% -ban érzékenyek). Egyéb okokból, például hypercalciuriában szenvedő állatok vizeletében is láthatók, pl. paraneoplasztikus hypercalcaemia limfómával. A kalcium-oxalát-monohidrát másik ritka formája a „kendermag” variáns vagy az „orzo” (mint a tészta alakjában). A fenti bal oldali kép egy kutya vizeletéből származik, amely sok ilyen kristályt tartalmaz. A kutyának nem volt etilénglikol-mérgezése, és feltételezik, hogy a kristályok másodlagosak a vizelet túltelítettségében kalciummal és oxalátokkal, amelyek kicsapódtak a savas vizeletben.

Ammónium-biurát

Cisztin

A cisztin kristályok lapos, színtelen lemezek, jellegzetes hatszög alakúak, egyenlő vagy egyenlőtlen oldalúak. Gyakran rétegekbe tömörülnek. Kialakulásukat elősegíti a savas vizelet. Ezeknek a kristályoknak a mérete kicsitől a közepesig változik, és bizonyos mértékig láthatóaknak kell lenniük kis nagyítás mellett (mint mindig, az azonosítást nagy nagyítással is ellenőrizni kell). A cisztin kristályuria vagy az urolithiasis a cystinuria jele, amely az anyagcsere veleszületett hibája, amely egyes aminosavak, köztük a cisztin, hibás vese tubuláris visszaszívódását foglalja magában. A nemi vonatkozású öröklődés gyanúja merül fel, mivel a hím kutyákat szinte kizárólag ez érinti. Számos fajtáról, valamint korcsról számoltak be. A vesefunkció egyébként normálisnak tűnik, és az urolit képződésre való hajlamtól eltekintve a hiba súlyos következményekkel nem jár (a cisztin urolitokról bővebben a 2018. novemberi diagnosztikai kihívásunkban olvashat).

Gyógyszerekhez kapcsolódó kristályok

Számos, a vizelettel kiválasztott gyógyszer képes kristályokat képezni. Ezért a betegek gyógyszerelőzményének áttekintése körültekintő, ha azonosítatlan vizeletkristályokkal kell szembenézni. Ezek a kristályok különböző méretűek és nagyobb variánsok vagy sok kristály figyelhető meg kis nagyítás mellett. Ezek közül a leggyakoribbak a szulfavegyületek. A jobb oldali mindkét panel trimetoprim-szulfadiazint kapó betegektől származik. Az eltérő megjelenés a gyógyszer koncentrációjának, a vizelet pH-jának és más tényezőknek a változásához kapcsolódhat. Lásd a jobb oldali képet a kutyából származó vizeletben lévő kristályokról, amelyekről feltételezték, hogy kábítószerrel társulnak. Más tesztek is alkalmazhatók a gyógyszerkristályok jelenlétének alátámasztására. Például a lignin-teszt felhasználható a szulfonamid kristályok azonosítására. Ebben a tesztben sárga szín keletkezik a papíron lévő vizeletcseppen, amikor egy csepp 10% -os sósavat adunk hozzá (Miller és mtsai 2011). A sav reagál a szulfonamidokban található aminofenilcsoportokkal, de más vegyi anyagok vagy ilyen csoportokat tartalmazó gyógyszerek hasonló reakciót váltanak ki, beleértve a B-vitamint (Moerke 1944).

További példák közé tartoznak a röntgensugárzó kontrasztanyagok (Hypaque, Renografin) és az ampicillin, amelyek finom tűszerű kristályokként kicsapódhatnak a savas vizeletben (nem látható).

Egyéb kristályok

Feltételezhető melamin kristály

Ne feledje, hogy májbetegségben szenvedő humán betegek vizeletében leucin és tirozin kristályokról számoltak be. Tudomásunk szerint (PubMed keresés) ezek a kristályok egyikét sem dokumentálták májbetegségben szenvedő állatbetegeknél. Természetesen nem azonosítottuk és nem ismertük fel őket a Cornell Egyetemen. A leucin kerek vagy ovális sárgásbarna kristály, amelynek szélén kör alakú vonalak vannak (kissé krimpelt körvonalat kapva), míg a tirozin színtelen, vékony tűszerű kristályok kötegekben, és összetéveszthető más tűszerű kristályokkal. Mindkettő savas vizeletben fordul elő.