Krónikus vénás betegség, elhízás és a vénás tromboembólia kockázata cseh lakosság körében

Dalibor Musil *

Belomiai Kardiológiai Klinika, Olomouci Egyetemi Kórház, Csehország

Levelező szerző: Dalibor Musil
Belgyógyászati Kardiológiai Osztály
Olomouci Egyetemi Kórház, Csehország
Email: [e-mail védett]

Megkapta 2016. április 26 .; Elfogadott 2016. május 09 .; Közzétett 2016. május 12

Idézet: Musil D (2016) Krónikus vénás betegség, elhízás és a vénás tromboembólia kockázata egy cseh lakosság körében. J Obes fogyás Ther. 6: 310. doi: 10.4172/2165-7904.1000310

További kapcsolódó cikkekért látogasson el ide: Journal of Obesity & Weight Loss Therapy

Rövid kommunikáció

A vénás tromboembólia (VTE) multifaktoriális betegség. A jelentett kockázati tényezők nagymértékben változnak a bizonytalanság tekintetében az egyes tényezők nagyságát és függetlenségét illetően. A VTE fő kockázata a VTE korábbi kórelőzménye, idősebb kor, elhízás, a VTE családi kórtörténete, orális ösztrogén/ progesztin terápia és visszér. A Sirius epidemiológiai eset-kontroll vizsgálat a krónikus vénás elégtelenséget és az elhízást az ambuláns betegek körében az öt legfontosabb mélyvénás belső rizikófaktor közé sorolta. trombózis (DVT). Megvizsgáltuk a VTE (tüneti mélyvénás trombózis és/vagy tüdőembólia) és a felszíni vénás trombózis (SVT) prevalenciáját krónikus vénás betegségben (CVD) szenvedő betegeknél és a BMI hatását, mint a VTE és az SVT kockázatának belső tényezőjét cseh lakosság [1,2].

A személyes anamnézisben VTE-epizód a CVD-ben szenvedő betegek 5% -ában fordult elő, ami összehasonlítható a VTE prevalenciájával az általános európai populációban. Az SVT epizódjainak kórtörténetét a betegek 20,3% -ánál találták, mivel ez egy olyan állapot, amely a CVD-hez társul leggyakrabban. A VTE klinikailag leginkább DVT-ként (87,5%), 9,4% -ban tüdőembóliával rendelkező DVT-ként és csak 1 betegnél (3,1%) mutatkozott tüdőembóliaként. Az esetek 62,5% -ában a trombózis elismert trombotikus kockázati tényezők (provokált VTE) jelenlétében következett be, 37,5% -ában pedig nem provokált vagy idiopátiás. A leggyakoribb kockázati tényezők a trauma (45%) és sebészet (20%) az alsó végtagokon, nőknél, ösztrogén hormonterápia vagy terhesség (20%).

A BMI növekedése a VTE prevalenciájának meredek növekedésével járt. A VTE-epizódot anamnézisben csak 2,4% -nál találták, akiknek BMI-je ≤ 25 kg/m 2, a 26-29 kg/m 2-es BMI-csoportnál 4,3% -nál, de ≥ 30 kg/m 2-es BMI-nél 9,1 a betegek% -a. A BMI szignifikánsan magasabb volt azoknál a CVD-betegeknél, akiknek kórtörténetében VTE volt. Az elhízottaknál a VTE kockázata nagyon szignifikánsan (4,1-szer) emelkedett a normostenicus betegeknél.

Amikor a személyes történelem során megvizsgáltuk az SVT-t, a BMI sokkal magasabb volt az SVT-pozitív betegeknél, mint az SVT-negatív betegeknél, de csak a nőknél, a férfiaknál nem. Valamennyi CVD-ben szenvedő betegnél az SVT kockázata nagyon szignifikánsan megnőtt az idősebb, nem dohányzóknál, akiknek a testtömeg-indexe ≥ 25 kg/m 2, és az összes dohányzó nőnél, akiknek a BMI-értéke ≥ 25 kg/m 2 volt. Dohányzó férfiaknál a kockázat szignifikánsan megnőtt az idősebb korban, de nem azoknál, akiknél a BMI ≥ 25 kg/m 2

Az elhízás a beszámolók szerint a nemi vénás trombózis kockázatának 2-3-szorosához vezet. A súlyos elhízás (BMI ≥ 40 kg/m 2) kockázata még magasabb [3]. CVD-s betegekkel végzett vizsgálatunk kimutatta, hogy az elhízás nemi tekintet nélkül társult a VTE epizódokkal. A VTE kockázata több mint négyszer nagyobb volt elhízva, mint normoszthenikus betegeknél, lényegesen magasabb, mint az általános elhízott populációban jelentették. Összehasonlításképpen: a VTE relatív kockázata körülbelül négyszeresére nő az aktív rákos betegek körében, és 2-3-szorosára a peri-postmenopauzás nőknél, akik szisztémás kombinált ösztrogén-progesztin kezelést alkalmaznak [4]. Túlsúly a CVD-ben szenvedő betegeknél nem társult a VTE jelentősen megnövekedett kockázata, bár a statisztikai szignifikancia határértékű volt, ami potenciális VTE-kockázatra utal. Tíz év alatt 19 293 férfit és nőt vizsgáló, közösségen alapuló, prospektív vizsgálat 1,5 kockázati arányt jelentett a túlsúlyos személyek esetében [5]. Ez a megállapítás azt sugallja, hogy az elhízás vagy a profilaxis elkerülése ebben a betegségben szenvedő betegeknél megakadályozhat néhány VTE-t.

≥ 70 éves CVD-vel és elhízással (BMI ≥ 30 kg/m 2) szenvedő betegeknél a VTE kockázata nagyon szignifikánsan megnövekedett, összehasonlítva a korábbi VTE-epizódokkal (a személyes anamnézisben a VTE-vel rendelkező betegeknél a kezdeti kockázathoz képest ötszörös gyakoriság) [6]. Vizsgálatunkban a 70 év feletti életkor és az elhízás mérsékelt rizikófaktornak bizonyultak, az esélyarányuk 2 és 9 között volt. Ez a két tényező szorosan összefügg testsúly (BMI) az életkor előrehaladtával növekszik. A CVD-ben szenvedő, elhízott betegeknél nagyobb volt a VTE kockázata, mint az elhízottaknál az általános populációban. A dohányzás ebben a tanulmányban nem jelent meg jelentős kockázati tényezőként, egy kivétellel: a dohányzás növelte az elhízott betegek kockázatát.

Egészen a közelmúltig a CVD-ben szenvedő SVT kockázati tényezőiről (úgynevezett varicose SVT) szóló szakirodalom viszonylag gyenge volt. A legtöbb szerző a VTE-t kísérő SVT-re, rosszindulatú daganatokra, vasculopathiákra, autoimmun betegségekre és a gyógyszerbevitelre összpontosított. A CVD kivételével a Medscape-ben nemrégiben megjelent SVT további kockázati tényezők hosszú listája (43 tétel) sorrendben a visszér, az elhízás, a 60 évnél idősebb életkor és a cigarettázás volt [7]. Járóbeteg-csoportunkban az SVT kockázata jelentősen megnőtt a túlsúlyos embereknél és nagyon jelentősen az elhízott betegeknél. A túlsúly és az elhízás csak a nőknél jelent meg nagyon jelentős kockázati tényezőként, a férfiaknál nem. A nőknél a dohányzás plusz BMI ≥ 25 kg/m 2 majdnem megduplázta az SVT kockázatát. Az SVT kockázata CVD-ben a női nemhez és mindkét nemhez hasonló mértékben, az életkorhoz kapcsolódott.

A vizsgálat egyik figyelmeztetése az volt, hogy a betegeket csak tüneti VTE miatt értékelték. A VTE néma (tünetmentes) jellege miatt ennek a betegségnek a teljes előfordulási aránya továbbra is megfoghatatlan.