A desmodium (Desmodium uncinatum) különböző arányú banánnal (Musa paradisiaca) történő táplálásának hatása a természetes fűszénával táplált horro juhok tápanyag-felhasználására

Diriba Chali

1 Mezőgazdasági Főiskola, Hawassa Egyetem, P. O. Box, 5, Hawassa, Etiópia,

arányú

Ajebu Nurfeta

1 Mezőgazdasági Főiskola, Hawassa Egyetem, P. O. Box, 5, Hawassa, Etiópia,

Sandip Banerjee

1 Mezőgazdasági Főiskola, Hawassa Egyetem, P. O. Box, 5, Hawassa, Etiópia,

Lars Olav Eik

2 Nemzetközi Környezetvédelmi és Fejlesztéstudományi Tanszék, Noragric, Norvég Élettudományi Egyetem, P. O. Box 5003, 1432 Aas, Norvégia,

Absztrakt

Célkitűzés

A cél a banánlevelekkel és ezüstlevelű desmodiummal kiegészített széna alaptáplálással etetett juhok takarmányfelvételének, emészthetőségének, testtömeg-változásának és hasított testének jellemzőinek értékelése volt.

Mód

Harminc éves bárányt, átlagos kezdeti testtömegük 15,85 ± 1,6 kg volt, minden blokkban öt, öt kosból álló blokkba csoportosítottunk. A kezelések a következők voltak: egyedül széna (T1), széna + 100% banán levél (T2), széna + 67% banán levél + 33% desmodium levél (T3), széna + 33% banán levél + 67% desmodium levél (T4), és széna + 100% desmodium levél (T5). Naponta háromszáz gramm kezelési étrendet kínáltak táplálékként. Az etetési és emészthetőségi vizsgálatok 84, illetve 7 napig tartottak, majd a tetem értékelése következett.

Eredmények

A T3, T4 és T5 teljes szárazanyag-felvétele (DM) nagyobb volt (p T4> T3> T2> T1. A kiegészítő étrendben részesített bárányok magasabbak voltak (p Kulcsszavak: Banánlevél, testtömeg-gyarapodás, takarmányfelvétel, horro juh, ezüst levél Desmodium

BEVEZETÉS

Az állattenyésztés a mezőgazdaság fontos és szerves eleme, amely az etióp gazdaság gerincét képezi. Ez a mezőgazdasági alágazat nemcsak értékes állati fehérjeforrásokat biztosít az egyre növekvő emberi népesség számára, hanem számos exportáru, pl. élő állatok, hús, nyersbőr és bőr. A nagy számok ellenére azonban ennek az ágazatnak az általános hozzájárulása korántsem kielégítő, és az állattenyésztési ágazat általános termelékenysége az egyik legalacsonyabb még Afrika szubszaharai országai között is. Így az ország lakói között nettó csökken az állattenyésztési termékek egy főre eső fogyasztása. Jelenleg az egy főre eső húsfogyasztás Etiópiában a becslések szerint 8,5 kg, ami a legkevesebb a szomszédos országok között, bár az ország ad otthont Afrika kontinensének legnagyobb állatállományának [1].

Etiópiában a juhtenyésztés alapvetően hagyományos jellegű, és az állatok többségét természetes legelőn és növényi maradványokon nevelik. Ezekben a takarmányokban általában hiányzik a fontos tápanyagok többsége. A szálastakarmányok többségében általában fehérje-, energia- vagy egyes ásványi anyagok hiányai vannak. Ezek a takarmányok, ha önmagukban etetik őket, nagyrészt nem képesek támogatni a kérődzők megfelelő növekedését és tejtermelését. Az egyre növekvő emberi populáció a hegyvidék/legelők gyors csökkenését is eredményezi, ami a legeltetéshez és a takarmánytermeléshez rendelkezésre álló területek csökkenéséhez vezet. Feltétlenül javítani kell a meglévő takarmány-erőforrások felhasználását néhány alternatív és táplálóbb takarmány és takarmány meghatározása révén. Ez a tápanyagban gazdag takarmány biztosítja a bendő mikroorganizmusok számára a szükséges tápanyagigényt. Az alacsony fehérjetartalmú takarmányok ugyanis károsíthatják a bendő funkcióit, és ezáltal a takarmánybevitel és az állatok teljesítményének romlásához vezethetnek.

Fontos áthidalni a takarmány-erőforrások iránti kereslet és kínálat közötti növekvő szakadékot. Ez a rés áthidalható a takarmány-források elérhetőségének javításával, amelyet a magas hozamú és a helyi körülményekhez igazított, javított takarmányok termesztésével lehet elérni. Számos ilyen, a tanyán könnyen termeszthető növény között megtalálható az ezüst levél desmodium (Desmodium uncinatum [D. uncinatum]), amelyet fehérje forrásként az országban széles körben népszerűsítettek [2].

A tanyán általában termesztett és takarmányként használt egyéb takarmány-erőforrások a banán hulladékai (levelek, szárak, pszeudosztem és héjak). A banán maradványait általában takarmányként használják, különösen a kérődzők. A vizsgált területen a banángyümölcs betakarítása után a friss banánlevéleket, szárakat és álcsöveket apróra vágják, és közvetlenül a kérődző állatoknak adják. A banánlevél körülbelül 14% -ban tartalmaz nyersfehérjét (CP) [3]. A banánlevelek azonban rosszul lebomlanak az álvesszőhöz képest [4]. Ezenkívül Nurfeta és munkatársai [5] tanulmányának megállapítása azt mutatta, hogy a banánnal egy családba tartozó enset levelek (Ensete ventricosum) önmagukban táplálva alacsony fogyasztással és emészthetőséggel bírtak. Ezért a jobb emészthetőségű és tápanyagtartalmú hüvelyesek takarmányozása javíthatja a takarmány-felhasználás hatékonyságát.

A hüvelyesek kérődzők általi etetése általában hozzájárulhat a rossz minőségű takarmányok jobb kihasználásához. A hatékony táplálékkiegészítéshez szükséges takarmány hüvelyesek mennyisége (a gyenge minőségű takarmányig) az alap étrend minőségétől függően változhat. Kevés információ áll rendelkezésre a banánlevél kérődzők táplálkozási értékeiről, összehasonlítva a desmodium (D. uncinatum cv. Ezüst levél) levelének táplálásával. Jelenleg szélesebb körű hozzáférhetőségük és elosztásuk miatt ezek a takarmányok felhasználhatók a takarmányellátás hiányának áthidalására a takarmányhiány idején. Ezeknek a takarmányoknak a keverékben lévő tápértékét azonban nem értékelték optimális felhasználásuk szempontjából. Ezért a vizsgálat célja az volt, hogy értékelje a banánlevelekkel és ezüstlevelű desmodiummal kiegészített természetes legelőszénából táplált horro juhok takarmányfelvételét, emészthetőségét, testtömeg-változását és hasított tulajdonságait.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Kísérleti takarmányok és etetés

Kísérleti állatok és kezelésük

Harminc éves horro fajtájú kosot vásároltunk, a kezdeti testtömegük 15,85 ± 1,6 kg (átlag ± szórás) a közeli piacról. A kosok életkorát fogászati ​​módszerrel határoztuk meg. Az etetési próba 84 napig tartott, majd 10 nap emészthetőségi próba, három nap adaptáció és 7 nap adatgyűjtés. A kosoknak ivermektint adtunk az ajánlott dózisnak (1 ml/50 kg testtömeg) megfelelően szubkután a belső és külső paraziták elleni védekezés céljából. Valamennyi állatot egyedi tartókban helyeztük el, jól szellőző betonpadlóban. A tollat ​​etetővályúval látták el a szénának, a táplálékkiegészítőknek és a víznek külön elosztására.

Kísérleti tervezés és kezelések

A kísérleti tervezés randomizált, teljes blokkterv volt, amely öt kezelésből áll (1. táblázat). Az állatokat kezdeti testsúlyuk alapján hat blokkba blokkoltuk, amelyek blokkonként öt kosból álltak. Az állatokat ezután véletlenszerűen osztották be az öt kezelésbe annak biztosításával, hogy a kezelések kezdeti testtömege hasonló legyen.