Kutya otitis externa - Kezelés és szövődmények

Az otitis externa a külső hallójárat gyulladásos betegsége, beleértve a fülcsonkot is. A külső otitis lehet akut vagy krónikus (tartós vagy visszatérő otitis, amely 3 hónapig vagy tovább tart). A krónikus gyulladásra adott válaszként a külső hallójáratban bekövetkező változások lehetnek a mirigy hiperpláziája, a mirigy dilatációja, az epitheliális hyperplasia és a hyperkeratosis (1). Ezek a változások általában megnövekedett cerumentermelést eredményeznek a külső hallójárat mentén, ami hozzájárul a külső hallójárat helyi páratartalmának és pH-jának növekedéséhez, ezáltal hajlamosítva a fül másodlagos fertőzésre.

Az otitis által érintett kutyák hallójáratából leggyakrabban a Staphylococcus spp. (2) Az otitishez társuló egyéb baktériumok közé tartoznak a Pseudomonas, Proteus, Enterococcus, Streptococcus és Corynebacterium. Egyes baktériumok, mint például a Staphylococcus és a Pseudomonas, biofilmet termelhetnek, ami a megfelelő terápia ellenére is tartós fertőzéshez vezethet, mivel a biofilmet meg kell zavarni, hogy minden antimikrobiális terápia hatékony legyen a fertőzés megszüntetésében. A Malassezia élesztő az otitis externa másik gyakori összetevője a kutyáknál. Úgy tűnik, hogy néhány kutyánál allergiás reakció alakul ki a Malassezia spp. Iránt, ami jelentős kényelmetlenséghez és viszketéshez vezet.

Az akut és komplikáció nélküli externa externa gyakran sikeresen kezelhető, de a krónikus vagy visszatérő exitis externa nagyobb kihívást jelent. Jellemzően a mögöttes elsődleges tényezők, valamint a hajlamosító és állandósító tényezők játszanak szerepet, beleértve a másodlagos fülfertőzést is. Az ismételt gyulladás- és fertőzésrohamok másodlagos változásokat okozhatnak a hallójáratban, amelyek végső soron további sikertelenséghez vezethetnek az otitis kezelésében, és esetleges végstádiumú fülbetegségekben. A súlyos mirigyelváltozások, a fibrózis, a szűkület és a meszesedés a külső hallójárat mentén a beteg kellemetlenségéhez, valamint az otitis progressziójához vezet, akutból krónikusba, és egyenesen bonyolult oticus betegségbe. Ezek a változások a végstádium fülbetegségére utalnak, amelyet általában el lehet kerülni a szekunder és primer betegség megfelelő terápiájával annak korai szakaszában. Az ügyfélképzés és a rendszeres nyomon követési értékelések kulcsfontosságúak a végstádiumú fülbetegség megelőzésében.

Klinikai diagnózis és etiológiai tényezők

Az exitis externa kutyáknál gyakori, lehet egy- vagy kétoldalú. Az otitis és diagnózisának értékelése a hallójárat tapintásán, a fülek vizuális ellenőrzésén, beleértve az otoszkópos vizsgálatot, és a fül tartalmának citológiai elemzésén alapul.

A fülpinna változásai lehetnek alopecia, excoriation, crusting, erythema és hyperpigmentation. A külső hallójáratban hiperémia, fekélyképződés, ceruminás vagy gennyes váladékozás, tömegek, szűkület, mirigyelváltozások vagy idegen testek lehetnek. Általában egynél több rendellenes leletet észlelnek az érintett fülen belül. A dobhártya értékelése kulcsfontosságú részét képezi az otoszkópos értékelésnek, bár nehéz lehet értékelni a dobhártyát, amikor az otitis externa jelen van. Indokolt a dobhártya értékelését későbbre hagyni, miután az aktív otitis okozta változásokat korrigálták.

Az otitis tartalmának citológiai értékelése az egyetlen informatív diagnosztikai teszt, amely segíti az otitis kezelését. A füles citológiai értékelések szintén segítik a terápiára adott válasz nyomon követését. Esetenként a vízszintes hallójáratból származó baktériumtenyészet-mintavétel felhasználható a kezelési lehetőségek meghatározásához és a szisztémás antibiotikum-terápia kiválasztásához, ha szükséges. A képalkotó vizsgálatokat, például a röntgenfelvételeket, a komputertomográfiát (CT) vagy a mágneses rezonancia képalkotást (MRI), rutinszerűen nem használják, de hasznosak lehetnek krónikus otitis esetén, vagy ha az otitis media aggodalomra ad okot.

Létfontosságú, hogy a klinikus értékelje a különféle primer, hajlamosító és örökítő tényezők bevonását, amelyek hozzájárulhatnak a fülbetegséghez, miközben értékeli az otitis externa által érintett egyes betegeket. Ezen tényezők mindegyikének vagy többségének azonosítása esetén a jelenlegi otitis megszűnése és a jövőbeni otitis epizódok megelőzése valószínű.

Elsődleges tényezők

Elsődleges tényezők azok a betegségek, amelyek közvetlen hatással vannak a külső hallójáratra és középfülgyulladást okozhatnak, beleértve az otikus parazitákat, például az Otodectes cyanotis, a túlérzékenységi betegség [ételallergia, atópiás dermatitis, kontakt túlérzékenység (1. ábra)], endokrin betegség, például hypothyreosis, otic neoplasia és idegen testek. A túlérzékenységi betegség a kutyáknál a leggyakoribb elsődleges tényező, amely fülgyulladáshoz vezet (3).

Kontaktusos túlérzékenységi reakció a helyi otikus gyógyszerekkel szemben az otitis externa kezelése során.

Hajlamosító tényezők

A hajlamosító tényezők olyan tényezők, amelyek megváltoztatják a helyi hallójárat környezetét, és fokozott kockázatot jelentenek az otitis externa kialakulásához. A túlzott hajú fülek, a szűkületes fülek, a csatornák fokozott cerumentermelése, a fülfülek, a fülek gyakori tisztítása, valamint a külső környezeti hőmérséklet és páratartalom változásai mind hajlamosító tényezőként működhetnek.

Fenntartó tényezők

Az örökítő tényezők olyan tényezők, amelyek nem indítják el a gyulladást, de a gyulladásos folyamat súlyosbodásához vezetnek, és fenntartják a fülbetegséget akkor is, ha az elsődleges tényezőt azonosították és korrigálták. Az ilyen baktériumok Staphylococcus és Pseudomonas, és a Malassezia élesztő gyakoriak. Ha a fertőzés a dobüregbe jut, akkor ennek a fertőzésnek a középfülben való jelenléte örökítő tényezőként is működhet, ami visszatérő külső fülfertőzésekhez vezethet. Az ismétlődő külső fülgyulladás által érintett kutyáknál a fennmaradó tényezők gyakran a kezelés sikertelenségének fő okai.

Külső középfülgyulladás kezelése

A fülfertőzés hatékony kezelése magában foglalja a fertőzés és a gyulladásos változások kezelését, valamint az alapvető tényezők meghatározását, amelyek elsősorban az otitis kialakulásához vezettek. A helyi terápia az otitis externa fő kezelési módja, bár a gyulladáscsökkentő terápia és/vagy antimikrobiális terápia szisztémás alkalmazása indokolt lehet egyes betegeknél. A legtöbb otitisben szenvedő kutya okától függetlenül gyulladáscsökkentő terápiában részesül. A glükokortikoidok rövid ideig alkalmazhatók a fájdalom és a duzzanat csökkentésében, ezáltal elősegítve a fül tisztításának és a gyógyszeres kezelésnek való megfelelőbb megfelelést. A glükokortikoidok szintén elősegíthetik a biofilm képződésének megzavarását és megakadályozhatják a krónikus otikus változások kialakulását. A fülgyulladás kezelésére nem szabad hosszú tanfolyamokat vagy glükokortikoidoktól való függést kiváltani, hacsak nem szükséges. Jellemzően az otitis externa kezelésére szolgáló szisztémás antibiotikum-terápia nem javasolt.

Míg a citológiai elemzés nagyon hasznos a terápiás döntéshozatalban és a terápiára adott válasz nyomon követésében, a fülgyulladás puszta kezelése nem mindig vezet eredményes eredményhez. A fülek tisztítása a helyi terápia előtt kritikus fontosságú az otic cerumen csökkentésében, ezáltal lehetővé téve a helyi terápia hatékonyságát. A fültisztítás szintén elősegíti a biofilm felbomlását, amely megvédheti a baktériumtelepeket a megfelelő antimikrobiális terápiától. Az otitis externa kezelése során a betegek gyakori átértékelését, beleértve az oticiás citológiát is, javasoljuk annak eldöntésére, hogy szükség van-e bármilyen változásra a kezelésben. A teljes felbontás megerősítésére szolgáló utólagos értékelés (beleértve a tapintást, az otoszkópos vizsgálatot és a hallójárat citológiáját) nagyon hasznos annak biztosításához, hogy az állandósító vagy elsődleges tényezők ne legyenek jelen a kezelés befejezésekor. A probléma ismételt előfordulása a középfülgyulladás dokumentált megoldása ellenére azt jelzi, hogy alaposan át kell tekinteni a lehetséges alapbetegséget, valamint a hajlamosító és állandósító tényezőket.

Otitis és halláskárosodás

A kutyák halláskárosodást okozhatnak az otitis externa jelenléte miatt. A halláskárosodás kategóriába sorolható vezetőképes, érzékelő vagy vegyes (vezető és érzékelő kombinációja). A szenzorineurális halláskárosodás akkor fordulhat elő, ha az agy neurológiai (cochlea ideg) útvonalait otitis interna, ototoxikus gyógyszerek (4), presbycusis, zaj, fizikai trauma, általános érzéstelenítés vagy fertőzés károsítják (5,6). Vezető halláskárosodás oka lehet otitis okozta váladék, szűkület vagy mirigy hiperplázia (7). Amikor a fülfülű otitis externa kutyáknál a hallás károsodik, a váladék és a törmelék tisztítása a külső hallójáratokból mérhető javulást eredményez a hallásban (8). Amint a külső fülgyulladás megszűnik, a hallás javulása figyelhető meg kutyáknál, ha ez az otitishez kapcsolódó változásoknak köszönhető. Süketségről számoltak be kutyákban vezetőképes hallásvesztés miatt, amely egy ásványi olaj alapú lágyított szénhidrogén gél otikus gyógyszer jelenlétéből származik a hallójáratban (7). A füles gyógyszeres kezelést az agytörzsi hallási kiváltott válasz (BAER) tesztértékeinek javulásával kiürítették ezeknél a betegeknél.

Mivel a társállat-gyakorlatban a BAER-tesztelés általában nem áll rendelkezésre, a külső otitis externa által érintett kutyáknál nehéz megbecsülni a halláskárosodás előfordulását és mértékét. Egyes háziállattulajdonosok utalhatnak a kedvtelésüket érintő halláskárosodás tüneteire és viselkedésére, míg mások nem. Kidolgozták a háziállat-tulajdonos alapú kérdőívet az otitis által érintett kutyák hallásvesztésének értékelésére, és hasznos lehet mérsékelt vagy súlyos kétoldalú halláshiányos krónikus otitisben szenvedő kutyákat érintő halláscsökkenés értékelésében (5).

Középfülgyulladás

Az otitis media a külső fülbetegség gyakori kiterjedése, és az esetek 50% -ában a krónikus otitis externa miatt jelentkezik (9,10). A krónikus suppuratív otitis gyakrabban társul a középfül betegségével, mint az erythemato-ceruminous otitis (10). Neurológiai rendellenességek, például fejdőlés, nystagmus, ataxia és koponyaideghiányok fordulhatnak elő középfülgyulladással és középfülgyulladással (11). A dobhártya hiánya középfülgyulladásra utal, de a megfelelő otoszkópos vizsgálatot gyakran nehéz elvégezni, ha egyidejűleg külső fülgyulladás is jelen van. Az ép dobhártya nem zárja ki a középfülgyulladást (12). A krónikus középfülgyulladás magasabb fokú hallásvesztéssel járt együtt az exitis externa okozta halláskárosodáshoz képest (5). Az anyag jelenléte a középfülben a külső otitis fennmaradó tényezője és a terápiás kudarc oka lehet.

Meg kell fontolni az állatorvosi dermatológushoz fordulást minden olyan kutya esetében, akiknél visszatérő otitis, krónikus otitis vagy otitis media jelei vannak. A video-otoszkópos kiértékelés és a mélyfüles kezelések myringotomiás mintavétellel vagy anélkül és gyógyszeres infúzióval gyakran hasznosak a pontos diagnózis és kezelések megszerzésében, amelyek megakadályozzák a krónikus fülbetegséghez kapcsolódó hosszú távú szövődményeket. A középfülgyulladásban szenvedő betegeknél a képalkotó vizsgálatokat is fontolóra kell venni. A radiográfia korlátozott haszonnal jár, és a fejlett képalkotás, mint például a CT-vizsgálat, előnyben részesítendő, ha rendelkezésre áll, mivel ezek segítenek felmérni a középfülfertőzés, a tömegek és a dobhártya csontos változásainak jelenlétét. A számítógépes tomográfiai vizsgálatok érzékenyebbek és specifikusabbak a radiográfiához képest a középfül betegség diagnosztizálásában (13).

Az exitis externa és szövődményeinek megelőzése

Kevés hatékony megelőző intézkedés létezik az otitis externa ellen. A fizikális vizsgálatra benyújtott összes beteg alapos oticus vizsgálata segít az enyhe és korai otitis korai felismerésében. Ha a kutyák korai fülbetegségben szenvednek, az alapos kliensképzés és a részletes diagnosztikai munka, beleértve a gyakori utólagos vizsgálatokat, segíthet megelőzni azokat a szövődményeket, amelyek krónikus otitishez, halláskárosodáshoz, középfülgyulladáshoz és a végstádium füléhez vezethetnek betegség.

Lábjegyzetek

Ez a cikk és az Állatorvosi Dermatológia oszlop hamarosan megjelenő szolgáltatásai a The Canadian Veterinary Journal és a Kanadai Állatorvosi Dermatológiai Akadémia (CAVD). A CAVD egy szövetségileg bejegyzett nonprofit szervezet, amely több mint 30 éve támogatja Kanadában az állatorvosi dermatológia fejlődését. A CAVD kezdeményezései a következők:

továbbképzés, például előadások és webes szemináriumok biztosítása állatorvosoknak, állat-egészségügyi technikusoknak/technikusoknak és állatorvos-hallgatóknak;

a tagok naprakészen tartása a tagok publikációi, elektronikus hírlevelek és egyéb közlemények formájában történő fejleményekkel;