Laparoszkópos kolecisztektómia és az epehólyag eltávolításának újabb technikái

Absztrakt

Célok:

Leírni a laparoszkópos kolecisztektómiával járó műtéti szövődményeket, amelyeket egyetlen sebész végzett 8 éves időtartam alatt, és megvitatni, hogy ez hogyan hasonlítható össze az újabb kolecisztektómiás módszerekkel, mint például az egymetszéses műtét és a természetes nyílású transzluminális endoszkópos műtét.

Mód:

1000 egymást követő, egymást követő kolecisztektómián átesett beteg diagramjait a következő információk összegyűjtése céljából áttekintettük: életkor, nem, korábbi hasi beavatkozások, elvégzett eljárások típusa (laparoszkópos vs nyitott, cholangiográfiával vagy anélkül), pre- és posztoperatív diagnózis, valamint közvetlenül összefüggő szövődmények a műtéti technikához, például az epe sérüléséhez, az epe szivárgásához, a fertőzéshez, a trocarral kapcsolatos sérüléshez és a metsző sérvhez.

Eredmények:

A laparoszkópos megközelítést egy kivételével minden betegnél megkísérelték, és a betegek 94,1% -ánál sikerült. A konverziós arány magasabb volt akut kolecystitis esetén, mint az epeúti betegség más formáinál. A sikeres kolangiográfiát a betegek több mint 97% -ánál érték el. Tizenkilenc szövődményt találtak, amelyek közvetlenül kapcsolódtak a műtéti beavatkozáshoz, köztük egy epeúti sérülés.

Következtetés:

A laparoszkópos kolecisztektómia továbbra is biztonságos és hatékony kezelést kínál tüneti epeúti betegségben szenvedő betegek számára. Bár a minimálisan invazív kolecisztektómia más formáit is tanulmányozzák, kevés adat áll rendelkezésre további előnyökre, a kozmézis enyhe javulásán kívül. Amíg nagyobb sorozatok nem mutatják be, hogy ezeknek a technikáknak a szövődési aránya hasonló a műtéti szakirodalomban említettekhez, addig a hagyományos 4 portos laparoszkópos kolecisztektómiának továbbra is az ellátás színvonalának kell maradnia.

BEVEZETÉS

A kolecisztektómia a leggyakoribb intraabdominális sebészeti beavatkozás, amelyet az Egyesült Államokban végeznek. A laparoszkópos eltávolítás most a választott eljárás, amikor a kolecisztektómia javallt. Azonban újabb, kevésbé invazív technikákat, például a természetes nyílású transzuminalis endoszkópos műtétet (MEGJEGYZÉSEK) és az egyszeres bemetszésű laparoszkópos kolecisztektómiát (SILC) jelenleg a hagyományos 4 portos laparoszkópos eltávolítás alternatívájaként vizsgálják. A kevésbé invazív eljárások biztonsági adatai és végleges előnyei hiányoznak. Ez a jelentés 1000 egymást követő kolecisztektómia eredményeit mutatja be, különös tekintettel az operatív szövődményekre. Az ebben a jelentésben bemutatottakhoz hasonló eredményeknek kell lenniük a célnak minden nagy betegsorozatban, ha a kolecisztektómiát ezen újabb technikák egyikével végzik.

MÓD

EREDMÉNYEK

Asztal 1.

Korábbi hasi eljárások laparoszkópos kolecisztektómián átesett betegeknél

Eljárás * A betegek száma

Hysterectomia, hasi	255
Vakbélműtét	119
Gyomoreljárás	25
Colectomia, részleges	13.
Hernia, ventrális/incíziós	11.
Feltáró laparotómia	10.
Oophorectomia	8.
Prostatectomia	6.
Vékonybél reszekció	5.
Hysterectomia, hüvelyi	4
Nephrectomia	4
Aorta aneurysma javítása	3
Splenectomia	2
Peritonealis dialízis katéter	2

2. táblázat.

A laparoszkópos kolecisztektómia során végrehajtott további eljárások

Eljárás a betegek

Májbiopszia	37
Hernia: köldök	29.
Hernia: ventrális	8.
A tapadások lízise	4
A nyombélfekély rep	2
Beültethető kikötő	1
Hysterectomia, hasi	1
Oophorectomia	1
Hernia: inguinalis	1
Távolítsa el a PD katétert	1
Mellkascső thoacostomia	1
Távolítsa el az Angelchik protézist	1
Hemorrhoidectomia	1
Gastrostomia, jejunostomia	1
Kivágásos bőrrák	1
Cholecysto-duodenalis fistula rep	1

Pozitív IOCG követ mutat a disztális közös epevezetékben.

E felülvizsgálat szempontjából csak azokat a szövődményeket vették figyelembe, amelyek közvetlenül összefüggenek az operatív eljárással. Ha összehasonlítjuk a hagyományos laparoszkópos kolecisztektómiát a NOTES-sel vagy a SILC-vel, akkor a beteg komorbid állapotával kapcsolatos szövődmények többnyire valószínűleg hasonlóak lesznek, bármi is a megközelítés. A fő kérdés az, hogy ezek az új technikák nagyobb kockázattal járnak-e az eljáráshoz közvetlenül kapcsolódó komplikációkban, vagy javulnak-e a 4-portos LC-hez kapcsolódó amúgy is alacsony kockázat. Ezért az ebben a felülvizsgálatban vizsgált szövődmények közé tartozik a bél vagy az érrendszer véletlen sérülése, az epe sérülése, a posztoperatív epe szivárgása és a fertőzés. Késleltetett szövődmények, például metsző sérv is szerepelt. A kolecisztektómia során az epe kiömlése nem szerepel, mert ezt az operatív jelentés nem következetesen jegyezte meg, és a kolangiográfia során szinte mindig epe, apró kövek vagy törmelék ömlik ki. Minden betegnél bőséges öntözést alkalmaztak a vér, az epe vagy a kövek eltávolítására az operációs helyről a trocar eltávolítása előtt.

Az egyik fő különbség a 4 portos laparoszkópos kolecisztektómia és kevésbé invazív társai, a MEGJEGYZÉSEK és a SILC között, az a módszer, amely lehetővé teszi a hasüregbe való bejutást. A hagyományos 4 portos technikában a peritoneális üregbe való belépés zárt vagy nyitott technikával végezhető. A kezdeti trocar behelyezéssel kapcsolatos szövődmények közé tartozik az ér- és bélkárosodás, a nagy sorozatban jelentett sérülések aránya 0% és 0,23% között van. 4,7 A trocar behelyezéssel kapcsolatos sérülések túlnyomó része Veress tűtechnikával fordul elő. Az FDA-nak az 1990-es évek közepén jelentett trokárral kapcsolatos sérülések elemzésében 182 zsigeri és 408 érsérülés volt, mindez zárt technikát alkalmazva. 8 Hasson által végzett, közel 560 000 laparoszkópos eljárást összefoglaló áttekintésben a zárt technika sérülési aránya vaszkuláris 0,2%, zsigeri 0,1%, nyitott technika 0,0% és 0,1% volt. 9 Bár rendkívül ritka, nyitott módszerrel járó súlyos érsérülésekről számoltak be. 10.

Az SILC peritonealis hozzáférésével kapcsolatos szövődmények valószínűleg hasonlóak lesznek a 4 portos technikánál tapasztaltakhoz. A 4 portos LC-hez hasonlóan nincs egyetértés a peritoneális üregbe való bejutás ideális módszerével kapcsolatban, mivel a jelentett sorozatok nyitott 11,12 és zárt 13,14 technikákat alkalmaznak. Ezekben a vizsgálatokban a betegek száma (12-150) túl kicsi ahhoz, hogy értékelni lehessen a vaszkuláris vagy bélbetegségek előfordulását Veress tű vagy trocar behelyezése miatt. Nincs azonban ok azt feltételezni, hogy ezeknek a szövődményeknek a gyakorisága eltérne a SILC-től, mint a 4-portos LC-nél, mert a belépési technikák azonosak. A peritonealis hozzáférés megszerzésének technikájának kiválasztása során az LC vagy a SILC során emlékeznünk kell arra, hogy nyílt kolecisztektómiával soha nem fordul elő súlyos érkárosodás. Kizárólag nyílt technikával a sérülési arány 0% volt mind az ér-, mind a bélsérüléseknél a szerző személyes sorozatában.

Anatómiai variáció: a cisztás csatorna a jobb májba vezet.