Leishmaniasis

Legfontosabb tényeket

  • A leishmaniasisoknak 3 fő formája van - zsigeri (más néven kala-azar, amely a betegség legsúlyosabb formája), bőr (a leggyakoribb) és a nyálkahártya.
  • A leishmaniasist a protozoon Leishmania paraziták okozzák, amelyeket a fertőzött női phlebotomine homokrepülések harapása közvetít.
  • A betegség a föld legszegényebb embereit érinti, és alultápláltsággal, a lakosság elmozdulásával, a rossz lakhatással, a gyenge immunrendszerrel és az anyagi források hiányával jár.
  • A leishmaniasis olyan környezeti változásokhoz kapcsolódik, mint az erdőirtás, a gátak építése, az öntözési rendszerek és az urbanizáció.
  • Becslések szerint évente 700 000–1 millió új eset fordul elő.
  • A Leishmania parazitákkal fertőzöttek csak kis hányadánál alakul ki végül a betegség.

A leishmaniasisot több mint 20 Leishmania faj protozoa parazitája okozza. Több mint 90 homoklepke fajról ismert, hogy a Leishmania parazitákat továbbítja. A betegségnek 3 fő formája van:

zsigeri leishmaniasis

Terjedés

A leishmania paraziták a fertőzött nőstény flebotomin homokrepülések harapásain keresztül terjednek, amelyek vérrel táplálkoznak, hogy petesejteket termeljenek. A leishmaniasis epidemiológiája a parazita- és a homoklepke-fajok jellemzőitől, az átviteli helyek helyi ökológiai jellemzőitől, az emberi populáció parazitának való jelenlegi és korábbi kitettségétől, valamint az emberi viselkedéstől függ. Mintegy 70 állatfajt, köztük embert, találtak a Leishmania paraziták természetes víztározó gazdájaként.

WHO regionális sajátosságai

WHO afrikai régió

A zsigeri, bőr vagy mucocutan leishmaniasis endémiás Algériában és Kelet-Afrika országaiban, amelyek endémiásak. Kelet-Afrikában a zsigeri leishmaniasis kitörése gyakran előfordul.

WHO Amerika régió

A bőr leishmaniasisának epidemiológiája Amerikában nagyon összetett, változása van az átviteli ciklusokban, a víztározó gazdaszervezetekben, a homokrepülő vektorokban, a klinikai megnyilvánulásokban és a terápiára adott válaszban, és ugyanazon a földrajzi területen többszörös keringésben lévő Leishmania fajok találhatók. 2018-ban Brazília a régióban a VL-esetek több mint 97% -át képviselte.

WHO keleti mediterrán régiója

Ez a régió az egész világon a bőr leishmaniasis eseteinek 70% -át teszi ki. A zsigeri leishmaniasis igen endémiás Irakban, Szomáliában és Szudánban.

WHO európai régiója

A bőr és a zsigeri leishmaniasis endémiás ebben a régióban. 2018-ban több mint 200, elsősorban Afrikából és Amerikából importált esetet jelentettek erről a régióról.

WHO Délkelet-Ázsia régiója

A zsigeri leishmaniasis ebben a régióban a betegség fő formája, endemikus a bőr leishmaniasisában is. A régió az egyetlen, amely kezdeményezi a zsigeri leishmaniasis, mint közegészségügyi probléma 2020-ig történő felszámolását. 2018-ban a régió kevesebb mint 5000 esetet figyelt meg - ez a legkevesebb nyilvántartás. A régió készen áll ennek a célnak az elérésére, azon országok, amelyek célja, hogy a WHO 2023-ig érvényesítse az eliminációt.

Kala-azar utáni dermális leishmaniasis (PKDL)

A kala-azar utáni dermális leishmaniasis (PKDL) általában a zsigeri leishmaniasis folytatása, amely makuláris, papuláris vagy noduláris kiütésként jelenik meg, általában az arcon, a felkaron, a törzsön és a test más részein. Elsősorban Kelet-Afrikában és az indiai szubkontinensen fordul elő, ahol a kala-azar-ban szenvedő betegek 5-10% -ánál alakul ki az állapot. Általában 6 hónappal vagy 1 vagy annál több évvel jelenik meg a kala-azar látszólagos gyógyulása után, de előfordulhat korábban. A PKDL-ben szenvedőket a Leishmania fertőzés lehetséges forrásának tekintik.

Leishmania-HIV együttes fertőzés

A leishmania és a HIV által együtt fertőzött embereknek nagy az esélyük a teljes körű klinikai betegség kialakulására, magas a relapszus és a halálozási arány. Az antiretrovirális kezelés csökkenti a betegség kialakulását, késlelteti a relapszusokat és növeli az együttfertőzött betegek túlélését. Magas Leishmania-HIV koinfekciós arányról számoltak be Brazíliából, Etiópiából és az indiai Bihar államból.

Főbb kockázati tényezők

Társadalmi-gazdasági feltételek

A szegénység növeli a leishmaniasis kockázatát. A rossz elhelyezés és a háztartási egészségügyi feltételek (például a hulladékkezelés hiánya vagy a nyílt csatornázás hiánya) növelhetik a homoklepke tenyésztési és pihenőhelyeket, valamint az emberekhez való hozzáférésüket. A homoklepkék vonzódnak a zsúfolt lakásokhoz, mivel ezek jó táplálékot nyújtanak a vérben. Az emberi viselkedés, például a kinti vagy a földi alvás, növelheti a kockázatot.

Alultápláltság

A fehérje-, vas-, A-vitamin- és cinkhiányos étrend növeli annak kockázatát, hogy a fertőzés teljes körű betegséggé váljon.

A lakosság mobilitása

Mind a bőr, mind a zsigeri leishmaniasis járványai gyakran összefüggenek a migrációval és a nem immunos emberek mozgásával a meglévő átviteli ciklusokkal rendelkező területekre. A munkahelyi expozíció, valamint az általános erdőirtás továbbra is fontos tényező.

Környezeti változások

A leishmaniasis előfordulását befolyásolhatják az urbanizáció változásai és az emberi erdős területekre való behatolás.

Klímaváltozás

A leishmaniasis éghajlatra érzékeny, mivel számos módon befolyásolja az epidemiológiát:

  • a hőmérséklet, az esőzések és a páratartalom változásai erősen befolyásolhatják a vektorokat és a víztározó gazdákat, mivel megváltoztathatják eloszlásukat, és befolyásolhatják túlélésüket és populációnagyságukat;
  • a hőmérséklet kis ingadozása mélyen befolyásolhatja a Leishmania promastigotes fejlődési ciklusát a homokrepülőkben, lehetővé téve a parazita átterjedését olyan területeken, amelyek korábban nem voltak endemikusak a betegség szempontjából;
  • az aszály, az éhínség és az árvíz az emberek tömeges kitelepüléséhez és migrációjához vezethet olyan területeken, ahol Leishmania terjed, és a helytelen táplálkozás veszélyeztetheti immunitásukat.

Diagnózis és kezelés

A zsigeri leishmaniasisban a diagnózist úgy állítják össze, hogy kombinálják a klinikai tüneteket parazitológiai vagy szerológiai vizsgálatokkal (például gyors diagnosztikai tesztekkel). Bőr- és mukocutanális leishmaniasisban a szerológiai vizsgálatok korlátozott értékkel bírnak, és parazitológiai vizsgálatokkal végzett klinikai megnyilvánulások megerősítik a diagnózist.

A leishmaniasis kezelése számos tényezőtől függ, beleértve a betegség típusát, az egyidejűleg előforduló patológiákat, a parazitafajokat és a földrajzi elhelyezkedést. A leishmaniasis egy gyógyítható és gyógyítható betegség, amely immunkompetens rendszert igényel, mivel a gyógyszerek nem szabadítják meg a parazitát a szervezetből, így az immunszuppresszió bekövetkezésekor fennáll a visszaesés veszélye. Minden olyan betegnek, akinek visceralis leishmaniasis diagnosztizálva van, gyors és teljes kezelést igényel. Részletes információk a betegség különféle formáinak földrajzi elhelyezkedés szerinti kezeléséről a WHO „Leishmaniasis elleni védekezés” című, 949. sorozatában találhatók.

Megelőzés és ellenőrzés

A leishmaniasis megelőzése és ellenőrzése beavatkozási stratégiák kombinációját igényli, mivel az átvitel komplex biológiai rendszerben történik, amely magában foglalja az emberi vagy állati víztározó gazda, parazita és homokrepülő vektorot. Az alábbiakban felsoroljuk a megelőzés fő stratégiáit:

WHO válasza

A WHO leishmaniasis-kezeléssel kapcsolatos munkája a következőket foglalja magában:

  • A nemzeti leishmaniasis-ellenőrzési programok támogatása technikailag és pénzügyileg, hogy naprakész iránymutatásokat készítsenek, és betegség-ellenőrzési terveket készítsenek, beleértve a fenntartható, hatékony felügyeleti rendszereket, valamint a járványra való felkészültséget és a reagálási rendszereket.
  • A betegség trendjeinek figyelemmel kísérése és az olyan ellenőrzési tevékenységek hatásának felmérése, amelyek lehetővé teszik a tudatosság és az érdekképviselet növelését a leishmaniasis globális terhe mellett, és elősegítik az igazságos hozzáférést az egészségügyi szolgáltatásokhoz.
  • A leishmaniasis megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozó, bizonyítékokon alapuló szakpolitikai stratégiák és szabványok kidolgozása és végrehajtásuk nyomon követése.
  • A partnerek és az érdekelt felek közötti együttműködés és koordináció megerősítése.
  • A hatékony leishmaniasis-ellenőrzés kutatásának és alkalmazásának támogatása, beleértve a biztonságos, hatékony és megfizethető gyógyszereket, valamint a diagnosztikai eszközöket és oltásokat.
  • Nemzeti ellenőrzési programok támogatása a minőségbiztosított gyógyszerekhez való hozzáférés biztosítása érdekében.