Levendula és az idegrendszer

Peir Hossein Koulivand

1 Shefa Idegtudományi Kutatóközpont, Teherán, 1996835911, Irán

Maryam Khaleghi Ghadiri

2 Klinik und Poliklinik für Neurochirurgie, Universitätsklinikum Münster, 48149 Münster, Németország

Ali Gorji

3 Razavi Idegtudományi Kutatóközpont, Mashhad 9198613636, Irán

4 Epilepszia Kutatóközpont, Westfälische Wilhelms-Universität Münster, 48149 Münster, Németország

5 Institut für Physiologie I, Westfälische Wilhelms-Universität Münster, 48149 Münster, Németország

6 Neurológiai Tanszék, 48149 Münster, Németország

Absztrakt

A levendula hagyományosan állítólag számos terápiás és gyógyító tulajdonsággal rendelkezik, a relaxáció kiváltásától a parazita fertőzések, égési sérülések, rovarcsípések és görcsök kezeléséig. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a levendulaolaj hatékony gyógyszer lehet számos neurológiai rendellenesség kezelésében. Számos állat- és emberkutatás szorongásoldó, hangulatstabilizáló, nyugtató, fájdalomcsillapító, görcsoldó és neuroprotektív tulajdonságokra utal a levendula esetében. Ezek a vizsgálatok felvetették a levendula terápiás hatékonyságának megújulásának lehetőségét neurológiai rendellenességek esetén. Ebben a cikkben felmérést adunk a levendula idegrendszerre gyakorolt hatásával kapcsolatos ismeretek jelenlegi kísérleti és klinikai állapotáról.

1. Bemutatkozás

A Lavandula nemzetség a Földközi-tengert és Dél-Európát körülvevő vidékeken őshonos Afrika északi és keleti részein, valamint a Közel-Kelet országain át Délnyugat-Ázsiáig és Délkelet-Indiáig terjed. Több mint 30 fajt, több tucat alfajt, valamint több száz hibridet és válogatott fajtát tartalmaz.

Ennek a növénynek a különféle fajtái magassága 9 hüvelyk és 3 láb között mozog, bár egyesek az életkor előrehaladtával magasabbak is lehetnek. A levendulát négy fő kategóriába sorolják: a L. angustifolia, közismert nevén angol levendula, fagyálló faj, amelynek sok szép fajtája, szokása és virágszíne van (korábban L. vera vagy L. officinalis néven ismert); A L. stoechas egy nagy, zöldesszürke lombú és későn virágzó, nagyon erős szagú növény (néha francia levendula néven); L. latifolia, mediterrán fűszerű levendula; és az L. intermedia, amely steril keresztezés az L. latifolia és az L. angustifolia között. A különféle levendulák hasonló etnobotanikai tulajdonságokkal és főbb kémiai alkotórészekkel rendelkeznek [1].

A levendula fő alkotóelemei a linalool, a linalil-acetát, az 1,8-cineol-B-okimén, a terpinen-4-ol és a kámfor. Mindazonáltal ezeknek az alkotóelemeknek a relatív szintje az egyes fajokban változik [1, 2]. A Lavandula angustifolia (család: Lamiaceae) virágaiból gőz desztillációval nyert levendulaolaj főleg linalil-acetátból (3,7-dimetil-1,6-oktadién-3-acetil), linaloolból (3,7-dimetilokta- 1,6-dien-3-ol), lavandulol, 1,8-cineol, lavandulil-acetát és kámfor. Az aromaterápiában teljes levendulaolajat és fő alkotóelemeit, a linalolt és a linalil-acetátot alkalmazzák. A levendulaolaj fő összetevőit 51% linalil-acetátként és 35% linaloolként határozták meg gázkromatográfiával és gázkromatográfiával kapcsolt Fourier Transform Infrared analízissel mérve [1–3].

Leggyakrabban levendula ajánlott orális beadásra. Alkalmazzák azonban aromaterápiában (levendula belélegzése; [4, 5]), aromaterápiás masszázsban, csöpögő olajban [6] és fürdőzésben is [7]. Sok más aromaterápiában alkalmazott illóolajjal ellentétben a levendulaolajat gyakran hígítatlanul alkalmazzák a bőrön. Jager et al. [8] azt javasolta, hogy az illóolajok és azok összetevői gyorsan felszívódjanak a bőrön keresztül. Kimutatták, hogy a linalool és a linalil-acetát gyorsan kimutatható a plazmában a helyi masszázs után, és a csúcsszintet körülbelül 19 perc múlva éri el [8]. Legalább a középkor óta a levendula kábítószer, valamint parfüm, szappan, aromák és kézművesség forrása. A levendula hosszú múltra tekint vissza a gyógyászati használatra, és azt javasolják, hogy rendelkezzen görcsoldó, antidepresszív, szorongásoldó, nyugtató és nyugtató tulajdonságokkal [1, 9–12]. A levendulát néhány középkori orvos, például Ebn-e-sina és Razi is előírta epilepszia és migrénes rohamok kezelésére. Ezenkívül a levendulát előnyösnek tekintik a fájdalom és a remegés kezelésében [9–12].

Az elmúlt években számos állat- és emberkutatás valóban értékelte a levendula hagyományos orvosi gyógymódjait modern tudományos módszerekkel. Ezek a vizsgálatok a bizonyítékokon alapuló orvoslás alapján felvetették a levendula terápiás hatékonyságának megújulásának lehetőségét neurológiai rendellenességekben [12, 13].

2. Állatkísérletek

3. A levendula hatásmechanizmusa az idegrendszerben

4. Humán tanulmányok

Bár jelentős vita folyik arról, hogy a levendulafajok önmagukban vagy más anyagok adalékanyagaként rendelkeznek-e jelentős klinikai potenciállal, számos humán tanulmány alátámasztja annak hatékonyságát különböző neurológiai és pszichológiai rendellenességekben. A levendulát főleg orális adagolásra, aromaterápiára vagy masszázsra alkalmazták számos klinikai vizsgálat során, és számos előnyre hivatkoztak ilyen módon történő alkalmazásra. A pszichológiai hatások mellett az aromaterápiát úgy gondolják, hogy terápiásán hatásos az inhalált illékony vegyületek fiziológiai hatásai miatt. Úgy gondolják, hogy a belélegzett levendula a limbikus rendszeren, különösen az amygdalán és a hippocampuson keresztül hat [1]. A linalool és a linalil-acetát gyorsan felszívódik a bőrön keresztül a helyi masszázs után, és úgy gondolják, hogy központi idegrendszeri depressziót okozhatnak [8].

4.1. Szorongás, depresszió és levendula

4.2. Neuroimaging és levendula

4.3. Elektroencefalográfia (EEG) és levendula

Felvetődött, hogy egyes jelentős EEG-változásokkal járó neurológiai rendellenességek, mint például az epilepszia, előnyösek lehetnek az aromaterápiában [10, 11]. A levendula befolyásolja az emberi EEG mintázatot, szorongásoldó hatásával együtt. Beszámoltak arról, hogy a levendula (10% -os koncentrációra hígítva) 3 percig történő belégzése növeli az EEG alfa-erejét, mivel csökkenti a szorongást, és 40 egészséges felnőttnél jobb hangulatba hozza az alanyot [67]. A teta (4–8 Hz) és az alfa (8–13 Hz) hullámaktivitás növekedése általános relaxációs hatásokat okozhat, és kémiai és nem kémiai technikákkal kiváltható [68]. Kimutatták, hogy 20 résztvevővel levendulával (10% -os koncentrációra hígítva) történő inhaláció során a teta- és alfa-hullámok aktivitása minden agyi régióban jelentősen megnőtt. Ez a tanulmány pihentető hatásokat talált az alfa hullám aktivitásának növekedésével a levendula beadása után; jelezve a levendula aromaterápiás relaxáció EEG bizonyítékát [69]. Ezenkívül a levendula aromaterápiáról EEG-mintákat hoznak létre, amelyek jellemzik az alanyok kényelmes érzését [70]. Az aromaáramban beadott levendulaolaj szerény hatékonyságot mutat súlyos demenciában szenvedő betegek izgatott viselkedésének kezelésében [71].

A nyugalmi frontális EEG aszimmetriát javasolják a tünetek változásának és a végállapot működésének előrejelzőjévé olyan szociális szorongásos rendellenességben szenvedő betegeknél, akik hatékony pszichológiai kezelésen mennek keresztül [72]. Harminckilenc felnőtt résztvevő és huszonhét, teljes időtartamú újszülött frontális EEG aszimmetriájának elmozdulásának értékelése a levendulával végzett aromaterápiát követően nagyobb relatív bal frontális EEG aktivációt mutatott ki (nagyobb megközelítési magatartással és kevésbé depressziós hatással jár). Ezekkel az önkéntesekkel folytatott további vizsgálatok azt mutatják, hogy a levendula bal frontális EEG-elmozdulást indukálhat felnőtteknél és csecsemőknél, akiknél a jobb frontális EEG-aktivációhoz képest nagyobb az alapvonal. Javasoljuk, hogy mind a csecsemőket, mind a felnőtteket, akiknek a relatív jobb frontális EEG aktivációja a kiinduláskor nagyobb, jobban befolyásolhatja a levendula alkalmazása [73].

4.4. Alvás és levendula

4.5. Fájdalom és levendula

4.6. Megismerés és levendula

5. Biztonság

6. Kritikus áttekintés és következtetés

A levendulán csak kevés klinikai vizsgálat áll rendelkezésre különféle alkalmazási módszerekkel (azaz orális, aromaterápiás és masszázsolajként). Az orális levendula bizonyítéka ígéretes; mindazonáltal mindaddig, amíg független tanulmányok nem születnek hosszú távú nyomon követési adatokkal, meggyőzőek maradnak [109]. A levendula alkalmazásának szélesebb körben alkalmazott formáinak (aromaterápia, inhaláció, masszázs stb.) Alkalmazását jelenleg nem támasztják alá a hatékonyság jó bizonyítékai. A jövőbeni klinikai vizsgálatok, jól beszámoltak és szigorú standard módszertan alkalmazásával, kísérleti farmakológiai kutatásokkal kombinálva segítenek tisztázni a levendula terápiás értékét neurológiai és pszichológiai rendellenességek esetén [109, 110].

A mellékhatások nyilvánvalóan alacsony jelentése jelentheti az elviselhetőséget és a biztonságot [110]. A legtöbb tanulmány azonban nem szolgáltatott részleteket, amelyek elfedhették ezeket, és a vizsgálatok csak kis számú résztvevőt érintettek. Alapvető fontosságú a levendula minden módjára vonatkozó jó tolerálhatósági és biztonsági adatok beszerzése. Ezért hosszabb távú nyomon követésre lenne szükség, különösen orális levendula esetén, mielőtt azt neurológiai és/vagy pszichológiai rendellenességek kezelésére ajánlják.

A szerzők közreműködése

P. H. Koulivand és M. K. Ghadiri egyformán közreműködött ebben a cikkben.