Lexapro (eszcitalopram)

  • Gyógyszertár szerző: Omudhome Ogbru, PharmD
  • Orvosi és gyógyszerészeti szerkesztő: Jay W. Marks, MD
  • Orvosi szerkesztő: Charles Patrick Davis, MD, PhD

Mi az a Lexapro (eszcitalopram)? Hogyan működik?

Az eszcitalopram egy orális gyógyszer, amelyet depresszió és generalizált szorongásos rendellenességek kezelésére alkalmaznak.

Kémiailag az escitalopram hasonló a citalopramhoz (Celexa). Mindkettő a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k) nevű gyógyszerek csoportjába tartozik, ebbe az osztályba tartoznak a fluoxetin (Prozac), a paroxetin (Paxil) és a szertralin (Zoloft) is.

Az SSRI-k úgy hatnak, hogy befolyásolják az agy neurotranszmittereit, azokat a kémiai hírvivőket, amelyekkel az idegek egymással kommunikálnak. A neurotranszmittereket idegek készítik és engedik el, majd más közeli idegekbe utaznak, ahol az idegek receptoraihoz kapcsolódnak. A felszabaduló neurotranszmitter nem minden kötődik a receptorokhoz, és helyette az őket előállító idegek veszik fel. Ezt "újrafelvételnek" nevezik. Sok szakértő úgy véli, hogy a neurotranszmitterek egyensúlyhiánya okozza a depressziót.

Az eszcitalopram megakadályozza a szerotonin (neurotranszmitter) újrafelvételét, amelynek eredményeként az agyban több szerotonin kapcsolódik a receptorokhoz. Az SSRI osztályba tartozó gyógyszereket obszesszív kényszeres rendellenességek és pánikbetegségek kezelésére is használják, bár a Lexapro nem engedélyezett ilyen célokra.

Milyen mellékhatásai vannak a Lexapro (escitalopram)?

FIGYELEM: Mellékhatások figyelmeztetése

Néhány betegnél megvonási reakció lép fel az SSRI-kezelés leállításakor. A tünetek lehetnek

  • szédülés,
  • bizsergés,
  • fáradtság,
  • élénk álmok,
  • ingerlékenység, vagy
  • rossz hangulat.

E tünetek elkerülése érdekében az SSRI dózisa lassan csökkenthető a hirtelen leállítás helyett.

A Lexapro-val kapcsolatos gyakori mellékhatások a következők:

  • izgatottság vagy nyugtalanság,
  • homályos látás,
  • hasmenés,
  • alvási nehézség,
  • álmosság,
  • száraz száj,
  • láz,
  • gyakori vizelés,
  • fejfájás,
  • emésztési zavar,
  • hányinger,
  • fokozott vagy csökkent étvágy,
  • fokozott izzadás,
  • szexuális nehézségek (csökkent szexuális képesség vagy vágy, ejakulációs késés),
  • ízváltozások, remegés (remegés) és
  • súlyváltozások.

Az antidepresszánsok fokozták az öngyilkossági gondolkodás és viselkedés (öngyilkosság) kockázatát rövid távú vizsgálatokban depresszióval és más pszichiátriai rendellenességekkel küzdő gyermekek és serdülők körében. Bárki, aki fontolóra veszi a Lexapro vagy bármely más antidepresszáns alkalmazását gyermeknél vagy serdülõnél, egyensúlyba kell hoznia ezt a kockázatot a klinikai szükséglettel. Rövid távú vizsgálatok nem mutatták az antidepresszánsok öngyilkosságának kockázatának növekedését a 24 évesnél idősebb felnőtteknél a placebóval összehasonlítva. 65 éves és idősebb felnőtteknél csökkent az öngyilkosság kockázata antidepresszánsokkal a placebóval összehasonlítva. A depresszió és bizonyos más pszichiátriai rendellenességek maguk is az öngyilkosság kockázatának növekedésével járnak. Azokat a betegeket, akiket antidepresszánsokkal kezdenek, szorosan figyelni kell a klinikai rosszabbodásra, az öngyilkosságra vagy a viselkedés szokatlan változásaira.

Egyéb mellékhatások az influenzaszerű tünetek és a nyak vagy a váll fájdalma.

Bár a szexuális vágy, a szexuális teljesítmény és a szexuális elégedettség változása gyakran maga a depresszió következménye, ezek a depresszió kezelésére alkalmazott gyógyszerek következményei is lehetnek. Különösen a Lexapro-val kezelt 11 férfiból körülbelül egy jelentette a magömlés nehézségeit.

A Lexapro lehetséges súlyos mellékhatásai a következők:

  • Szerotonin szindróma
  • Öngyilkos gondolkodás és viselkedés
  • Rendellenes vérzés
  • Rohamok
  • Mániás epizódok
  • Zavar
  • Magas láz
  • Homályos beszéd
  • Izommerevség
  • Alacsony nátrium tartalom
  • Szögzáró glaukóma.

lexapro

KÉRDÉS

Mi az adag a Lexapro (eszcitalopram) számára?

  • A Lexapro szokásos kezdő adagja depresszió kezelésére felnőtteknél és serdülőknél napi 10 mg reggel vagy este. Az adag 3 hét elteltével naponta egyszer 20 mg-ra emelhető.
  • Az ellátás csak akkor érhető el, ha a kezelést 4 hétig végzik. A 20 mg-os napi adag nem lehet hatékonyabb, mint a napi 10 mg a depresszió kezelésében.
  • A generalizált szorongás kezelésének dózisa napi 10 mg.
  • A Lexapro étellel vagy anélkül is bevehető.

Mely gyógyszerek vagy kiegészítők lépnek kölcsönhatásba a Lexapro-val (eszcitalopram)?

  • Az összes SSRI-t, beleértve a Lexaprót, nem szabad kombinálni az antidepresszánsok monoamin-oxidáz (MAO) inhibitor osztályába tartozó gyógyszerekkel, például:
    • izokarboxazid (Marplan),
    • fenelzin (Nardil),
    • tranilcipromin (parnát),
    • szelegilin (eldepril) és
    • prokarbazin (Matulane) vagy
    • egyéb gyógyszerek, amelyek gátolják a monoamin-oxidázt, mint például a linezolid (Zyvox) és az intravénás metilénkék.
  • Az ilyen kombinációk zavartsághoz, magas vérnyomáshoz, magas lázhoz, remegés vagy izommerevséghez és fokozott aktivitáshoz vezethetnek. Legalább 14 napnak kell eltelnie a Lexapro abbahagyása után, mielőtt MAO-gátlót kezdene. Ezzel ellentétben a MAO-gátló abbahagyása után legalább 14 napnak el kell telnie a Lexapro megkezdése előtt.
  • Hasonló reakciók fordulnak elő, ha az SSRI-ket más gyógyszerekkel kombinálják, amelyek például növelik az agy szerotoninszintjét
    • triptofán,
    • Orbáncfű,
    • meperidin (Demerol),
    • lítium (Lithobid, Eskalith),
    • triptánok (például szumatriptán [Imitrex, Alsuma]) és tramadol (Ultram)
  • A szelektív szerotonin-gátlók alkalmazása növelheti a gyomor-bélvérzés kockázatát olyan betegeknél, akik warfarint (Jantoven, Coumadin), aszpirint, nem szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID) és más vérzést okozó gyógyszereket szednek.