Limfocita-plazmaciás enteritis lovakban

A limfocita-plazmaciás enteritis/enterocolitis (LPE) az infiltratív bélbetegség ritka formája, amely bármilyen korú, fajtájú és nemű lovakat érinthet. Az LPE hisztopatológiai elváltozásait a limfociták és a plazmasejtek rendellenes beszivárgása jellemzi a bélfal lamina propriáiba. A súlyvesztés az LPE leggyakoribb klinikai jele, és az LPE végleges diagnosztizálása bélbiopszia elvégzése nélkül nehéz. Az LPE általában korlátozottan reagál a kezelésre, és az érintett ló hosszú távú prognózisa gyenge.

Bevezetés és vita az LPE-vel a lovakban

A limfocita-plazmaciás enteritis/enterocolitis (LPE) a lovak infiltratív bélbetegségének ritka formája. Az LPE az idiopátiás bélbetegségek csoportjába tartozik (Schumacher, 2009).

Az LPE homályos klinikai tünetekkel jár, például fogyás, kólika és hasmenés. Nagyszámú, gyakrabban előforduló ló betegsége hasonló klinikai tünetekkel jár, beleértve a cyathostomiasisot, a gyomorfekélyt, a fogászati betegségeket, a vastagbélfekélyeket, a fertőző vastagbélgyulladásokat, a homok vastagbélgyulladásokat, a bél limfómáját, más infiltratív bélbetegségeket és a fehérjét vesztő nephropathiát. Az LPE diagnosztizálásához átfogó munkára van szükség, hogy először kizárhasson számos ilyen betegséget.

Az élő lovaknál az LPE végleges diagnózisának megszerzése nem gyakori, mivel a betegség ritka, és azért is, mert a felkészülés nagyon költséges. Ezen okok miatt korlátozott információ áll rendelkezésre az LPE kezelésre adott valós válaszáról.

Kemper et al (2000) kísérletet tett az LPE patogenezisének meghatározására három ló-állatorvosi kórház kórházi nyilvántartásának vizsgálatával 15 év alatt. Ezen kutatás révén Kemper et al csak 14 lovat tudtak azonosítani, akiknél ebben az időben véglegesen diagnosztizálták az LPE-t, és ezeknek a lovaknak a legtöbbjét post mortem diagnosztizálták.

Az LPE patofiziológiája lovakban

A hisztopatológián az LPE túlnyomórészt a vékonybelet érinti, de az elváltozások gyakran a vastagbélig is kiterjedhetnek.

Míg a limfociták és a plazmasejtek rendellenes beszivárgása LPE-re utal, számos más, gyulladásos bélbetegséghez kapcsolódó etiológiáról is beszámoltak. Ez a beszivárgás különböző mértékű villás tompuláshoz, fúzióhoz vagy atrófiához vezethet. Nyálkahártya vagy submucosalis ödéma is jelen lehet (Schumacher, 2009). Ezek a változások a tápanyagok felszívódási zavarához és fogyáshoz vezetnek.

A hipoproteinémiát gyakran diagnosztizálják az LPE-vel rendelkező lovaknál (Kemper, 2000), bár a hipoproteinémiát az infiltratív enteritis egyéb formáiban, például a granulomatous enteritisben gyakrabban észlelik. A hipoproteinémiát a fehérje felszívódási zavarai, a nyirok elválasztása tágult nyirokerek és bélnyálkahártya-fekélyek révén okozzák.

Kemper et al (2000) arról számoltak be, hogy a bél boncolásakor a vizsgálata során vizsgált 13 ló közül 10-ben normális volt. A 13 lóból négynél mesenterialis lymphadenopathia volt. Egyes lovaknál tágult nyirokerek, nyálkahártya fekélyek és izom hipertrófia is előfordult.

Egyes kutatók úgy vélték, hogy az LPE a bél lymphosarcoma kialakulásának lehetséges előfutára lehet (Schumacher 2009).

Nem találták, hogy az LPE összefüggésben lenne a bélparazitizmussal. Beszámoltak arról, hogy az LPE a Cushing-kórban szenvedő lovaknál és a vemhes kancáknál fordul elő.

Az LPE bemutatása lovakban

Az LPE számos különböző fajtájú lovakat érintett; úgy tűnik, hogy ebben a szakaszban nincs komoly bizonyíték a betegség genetikai vagy családi hajlamára.

Sok más gyulladásos bélbetegségtől eltérően, amelyek általában fiatal lovakat érintenek, az LPE bármilyen életkorú lovakat érinthet. Kemper et al (2000) 12 éves medián életkorról számolt be a 14 lóból álló csoportból.

Az LPE leggyakoribb klinikai jele a progresszív fogyás. A hasmenésről az esetek körülbelül 50% -ában számoltak be, míg a letargia, a kólika és a ventrális ödéma ritkább klinikai tünet.

A testhőmérséklet, a pulzus és a légzési arány általában a normál tartományon belül van az LPE-vel rendelkező lovaknál, hacsak nincs olyan másodlagos folyamat, mint például a peritonitis vagy az egyidejű betegség.

Limfocita-plazmaciás enteritis diagnózisa lovaknál

Az LPE végleges diagnosztizálása nehéz és gyakran a bélrendszer biopsziáján alapul. Mivel a vékonybél a leggyakrabban érintett, a biopszia ezen a területen ideális - amely vagy feltáró laparotómiát, vagy ha rendelkezésre áll, laparoszkópos eljárást igényel.

A rektális biopsziák esetenként diagnosztikusak, a normál lovaknál azonban néha előfordulnak limfocita-plazmaciás végbélfal-infiltrációk, ezért a hisztopatológiai eredmények értelmezéséhez tapasztalt patológus szükséges.

Vérmunka. A hematológiai szempontból az LPE-vel rendelkező lovak fehérvérsejt-száma és vörösvértest-száma általában a normális tartományba esik, kivéve, ha a betegség súlyos és peritonitis lép fel.

A szérum amiloid A és a fibrinogén koncentrációi időnként megemelkednek (Kemper, 2000).

A hypoproteinemia és a hypoalbuminemia viszonylag gyakori megállapítás az LPE-vel rendelkező lovaknál (Kemper, 2000), bár nem olyan gyakoriak, mint olyan betegségeknél, mint a fertőző colitis, a colitis ulcerosa és a granulomatous enteritis.

A tápanyagok felszívódási képességét bármelyik an Orális glükóz tolerancia teszt vagy D-xilóz abszorpciós tesztek - ezek a tesztek gyakran rendellenesek az LPE által érintett lovaknál. Kemper tanulmányában ezek a tesztek 12 ló közül 9-ben rendellenesek voltak.

A vizeletvizsgálat általában normális, de fontos teszt, amelyet el kell végezni a vesén keresztüli fehérjevesztés kizárása érdekében.

A peritoneális folyadék elemzése általában normális, de a gyulladás néhány nem specifikus bizonyítékát mutathatja.

A végbélvizsgálat olyan rendellenességeket mutathat ki, mint a mesenterialis lymphadenopathia vagy a vékonybél megvastagodása.

Hasi ultrahang a vékonybél diffúz megvastagodását is felfedheti - ez a Kemper-vizsgálatban szereplő 13 ló közül 10-nél tapasztalható.

LPE kezelése lovakban

Az LPE-vel rendelkező lovaknál a sikeres kezelés még nem bizonyított. Kortikoszteroidokat szoktak adni, amelyek javíthatják vagy megoldhatják a hasmenést, de általában nem a fogyást. Nyilvánvalóan ritka jelentések történtek az LPE kortikoszteroidokkal történő megszüntetéséről (Schumacher, 2009).

A Kemper-vizsgálatban az a két ló, akinél LPE ante mortem diagnosztizáltak, a kezelés ellenére a betegség markáns progresszióját mutatta a halálozás utáni időpontra.

Az LPE humán és kisállati változatainak kezelésére használt gyógyszereket néha LPE-vel rendelkező lovaknak adják be. A mai napig ezek a kezelési módszerek egyike sem mutatott meggyőző hatékonyságot, azonban idővel és az infiltratív bélbetegség hatékonyabb diagnosztizálásával több információra van szükség. elérhető.

Általánosságban elmondható, hogy az LPE nem bizonyult különösebben reagálni a kezelésre, és az érintett lovakat rossz prognózis jellemzi.

Megelőzés

Ebben a szakaszban, amíg többet nem tudunk a betegség etiológiájáról, keveset lehet tenni a megelőzésében. Nincs megalapozott bizonyíték az LPE genetikai okaira, de érdemes lenne alaposan megfontolni a betegség diagnosztizált ló tenyésztése előtt.

Kemper, D.L. et al (2000) Ló limfocita-plazmaciás enterocolitis: 14 eset retrospektív vizsgálata. Ló állatorvos. J., Suppl. 32: 108-112.

Schumacher, J. (2009) Infiltratív bélbetegségek. Ban ben: A lógyógyászat jelenlegi terápiája 6, szerk. N.E. Robinson. Saunders, St Louis, Missouri o. 441.

Schumacher, J. (2000) A ló krónikus idiopátiás gyulladásos bélbetegsége. J. Vet. Gyakornok. Med. 14: 258-265.

A ló GI betegségének témái

Gyomorhurut
- Ló gyomorfekély szindróma
- Ló mirigy gyomorbetegség
- Ló pikkelyes gyomorbetegség
- Gasterophilus
Vastagbélgyulladás
- Clostridialis vastagbélgyulladás
- Vastagbél-fekély
- Colitis X
- Escherichia coli (E.coli)
- NSAID-toxikózis (RDC)
- Parazita vastagbélgyulladás
- Salmonella
Gyulladásos bélbetegség
- Eozinofil vastagbélgyulladás
- IFEE és EE
- Multiszisztémás eozinofil
  Epitheliotrop betegség
Bélgyulladás
- Bakteriális enteritis
- Ló proliferatív enteropátia
- Granulomatous enteritis
- Limfocita-plazmaciás enteritis
- Proximális enteritis
- Vírusos enteritis
Vegyes
- Ló neorickettsiosis (Potomac ló láz)
- Infiltratív vastagbélbetegségek
- Diszbiózis és a mikrobiota
- Bél neoplázia

Iratkozzon fel egy fiókra:

Csak állatorvosok számára érhető el exkluzív tartalom, ideértve a következőket:

Részletes termékinformációk
Független kutatás
Klinikai vizsgálatok és adatok
Ló emésztőrendszeri cikkei

Ló széklet vérvizsgálata

A SUCCEED® Equine Fecal Blood Test ™ egy egyszerű istálló diagnosztikai segédeszköz a lovak emésztőrendszeri egészségi problémáihoz. Ez az egyszerű, kétrészes teszt percek alatt segíthet megkülönböztetni az elő- és a bélfeltéteket egy székletminta segítségével.

A SUCCEED FBT egy kétrészes laterális áramlási vizsgálat, amely sajátos antitesteket használ fel specifikus vérfehérjék ellen. Az A teszt okkult albumint, a H teszt pedig a ló hemoglobint detektál egy székletmintában. Az anamnézis, a fizikális vizsgálat, a vérmunka és egyéb diagnosztikai indikátorok együttes használata az FBT segítheti a szakemberek differenciáldiagnosztikáját a lovak GI egészségi állapotáról, beleértve a gyomor és a vastagbél fekélyeit.

Kutatás és oktatás

Iratkozzon fel havi hírlevelünkre exkluzív oktatási cikkekért a lófélék emésztőrendszerének egészségi állapotáról és kezeléséről, a SIKER blog legújabb frissítéseiről, valamint hírekről és különleges promóciókról.