Lymphedema és elhízás, I. rész

ÚJ SZEMPONT A LIMFÉDÉMÁBAN ÉS AZ ELHÍZÁSBAN:
A CIKLUS TÖRLÉSE

I. rész: A probléma megállapítása

szerző: Leslyn Keith, OTD, OTR/L, CLT-LANA

megállapította hogy

Az elhízás járvány

Az elhízás gyakorisága az elmúlt harminc-negyven évben lenyűgözően és gyorsan növekszik az Egyesült Államokban, valamint világszerte. 7 A közegészségügyi hatás jelentős. Az elhízás és a rossz egészségi állapot számos mutatója, nevezetesen a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség és a rák egyes típusai közötti összefüggések jól megalapozottak. 9, 24 A nyirokrendszer és a zsírszövet közötti egyedülálló összefüggés miatt a következmények a lymphedemában szenvedő vagy annak veszélyeztetett egyének számára mélyek. Mivel az elhízás-járvány továbbra is gyorsan spirálmentesen megy végbe, a nyiroködéma-terapeuták szívhez juthatnak. E két testrendszerrel kapcsolatos kutatás bepillantást nyújthat az elhízás okaival és szövődményeivel kapcsolatos kérdésekre, és irányíthatja az egészségügyi szakembereket a nyiroködémában és elhízásban szenvedők kezelésében is.

A nyirok/zsír kapcsolat

A nyirokrendszer és a zsírszövet intim kapcsolatának lenyűgöző kutatása az elmúlt évtizedben történt. A nyirokrendszer szerepe a lipidanyagcserével sokkal összetettebb és sokkal szervesebb az emberi egészség szempontjából, mint azt korábban gondoltuk. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a zsírszövet funkció aktív, a korábban jellemzett passzív helyett a folyamatnak és a diszfunkciónak fontos szerepe lehet a gyulladásban, a cukorbetegségben és az elhízásban. 5 A lymphedema terapeutái régóta tisztában vannak a nyiroködémás végtag hajlandóságával a zsír felhalmozására, valamint a kétoldalú alsó végtag primer lymphedema és az elhízás közötti látszólag gyakori összefüggésről. Új kutatások világítják meg ezeknek a jelenségeknek a mechanizmusát.

A zsírszövet az endokrin rendszer szerveként működik, hormonok és gyulladásgátló szerek felszabadulásával. Különösen a C-reaktív fehérje (CRP), amely egy ismert gyulladásos anyag, felszabadul a zsírszövetből elhízott egyéneknél, különösen azoknál, akiknek hasi elhízásuk van. Ez a szívbetegségek elismert kockázati tényezője. Ezenkívül a zsírcitokinek túlzott szekréciója és/vagy a CRP fokozott jelenléte úgy tűnik, hogy az események kaszkádját indítja el, kezdve krónikus gyulladással, majd inzulinrezisztenciával, végül cukorbetegséget és szívbetegségeket eredményezve. 4 Ez pozitív összefüggést idézhet elő az inzulinrezisztencia és a nyirokterhelés között. 8 Aschen és mtsai. 3 feltételezhetjük, hogy mivel a gyulladásgátló makromolekulákat csak a nagyobb nyirokkapillárisok üríthetik ki, e molekulák tartós jelenléte a zsírszövetben további helyi gyulladásos hatásokat idézhet elő.

Több tanulmány megállapította, hogy a krónikus gyulladás fokozott permeabilitást és a nyirokerek működésének csökkenését eredményezi. 4,23 Az ödéma gyulladásos állapotokban jelentkezik, amikor a kapilláris szűrés és az azt követő nyirokterhelés mértéke meghaladja a nyirokrendszer szállítási kapacitását, de a szerkezeti hibák és a csökkent vízelvezetési képesség is tényező. 17 Ezért az elhízott személyeknél nemcsak az alsó láb ödéma alakul ki, hanem immunrendszerük is depressziós, és nagy a kockázata a metabolikus szindrómának és a szívbetegségnek.

A nyirokrendszer és a zsírszövet között messze a legérdekesebb kapcsolat az immunológiai funkcióval való együttműködésük. Számos tanulmány megállapította a zsírlerakódások, a nyirokcsomók és az érrendszer közvetlen közelségét. 4, 23 A nyirokrendszer képes olyan szereket telepíteni, amelyek képesek lebontani a zsírszöveteket, hogy a zsírsavak üzemanyagként felszabaduljanak, és egyéb szerek, amelyek elősegíthetik az adipogenezist egy könnyen elérhető energiaforrás fenntartása érdekében. Miura és mtsai tanulmánya. 14 1987-ben összefüggést mutatott a lipid bevitel és a limfociták nyirokrendszer általi fokozott mozgása között. Patkányokban az étkezési zsír felszívódása után a limfocita transzport mennyiségének több mint tízszerese volt. A szerzők szerint létezhet olyan immunrendszer-mechanizmus, amely a limfociták mozgásával előkészíti és fenntartja az immunrendszert a lipidek anyagcseréjére reagálva.

A nyirokerek és a zsírszövet közötti amúgy eredményes együttműködés diszfunkciója vezethet a zsírszövet egészségtelen felhalmozódásához a nyiroködémában, és akár elhízást is kiválthat. 10 Chakraborty és mtsai. 4 feltételezte, hogy a nyirok adipogén tulajdonságai hajlamosak az elhízás kiváltására a nyirokerek és a zsírszövet közötti kommunikáció miatt. A gyors immunválasz elősegítése érdekében a kész üzemanyag-termesztés egyébként egészséges képessége ehelyett patológiássá válik a lymphedemában előforduló krónikus nyirokállapotban.

A has, mint a test legnagyobb nyirokcsomó-koncentrációjának raktára, különösen érzékeny a zsírszövet szaporodására krónikus gyulladásos állapotra reagálva. A zsírszövet kitágulása negatívan befolyásolja saját mikrocirkulációját a hipoxia és a fibrózis miatt. 2, 17 A zsírszövetnek ez a ciklikus pusztulása a nyirokérrendszer további degradációjához vezet. A rosszul formált nyirokerek nem rendelkeznek megfelelő vízelvezető képességgel és ödémához vezetnek, ami további zsírbővüléshez vezet. Az ebből eredő krónikus gyulladás provokálja a zsírszövet folyamatos toborzását, hogy az károsodott immunrendszert tápláljon, ami további elhízást eredményez. 2, 17

Shimizu és mtsai. 20 vizsgálatukban kimutatták a zsírszövetből származó hormon, az adiponektin, a nyirokerek és a lymphedema közötti egyedülálló kapcsolatot. Megállapítást nyert, hogy ennek az adipokin-szintnek csökken az elhízás. Az adiponektin jelenléte elősegíti a nyirokerek kialakulását és gyógyulását, míg hiánya növeli vagy súlyosbítja a lymphedema kockázatát. Aschen és mtsai. A 3. ábra az adiponektin átmeneti növekedését mutatta a zsírfelhalmozódás kezdeti szakaszában, limfödémával, majd a csökkent expressziós mintázat következett, mivel a zsírszövet megváltozása fibrózis, hipoxia és gyulladás esetén következett be. A súlycsökkenéssel helyreáll az adiponektin szintje és helyreáll a nyirokfunkció jelentős javulása, ami arra utal, hogy a testsúly-szabályozás a legjobb megoldás az elhízással összefüggő lymphedema kockázatának csökkentésére és kezelésére. 3, 19

Elhízás és a rákkal kapcsolatos lymphedema kockázata

Bár a tanulmányok túlnyomórészt az emlőrákkal kapcsolatos lymphedemára összpontosítanak, úgy tűnik, hogy mind az elhízás jelentősen megnövelt kockázatot jelent a lymphedema kialakulásának és súlyosságának, a rák kiújulásának és a gyengébb kezelési eredményeknek. A rákhoz kapcsolódó lymphedemával kapcsolatos hatvan tanulmány áttekintése során a többség az elhízást tekintette a lymphedema kialakulásának jelentős kockázati tényezőjének. 15 Ridner et al. Tanulmányának résztvevői. 16-nál több mint háromszor nagyobb volt a lymphedema kialakulásának esélye, ha harminc vagy annál nagyobb BMI volt az emlőrákos műtét idején, míg egy másik tanulmány szerint a kockázat megduplázódott. 11 Egy emlőrákban túlélő 455 nő vizsgálatában a lymphedemában szenvedők 92% -a is elhízott volt. 21

Huang és mtsai. 12 megállapította, hogy az emlőrákkal kapcsolatos lymphedema kockázata összefügg az életkorral, a sugárkezeléssel és az elhízással. Az elhízás szerepet játszhatott az elhízás miatti műtéti szövődmények miatt, beleértve a gyengébb és lassabb gyógyulást, a megnövekedett gyulladást és a nyirokrendszerre kiterjedtebb stresszt a túlzott zsírszövet miatt. 1 Emellett Schmitz és mtsai. 18 megállapította, hogy az elhízás rossz prognózist jelentett a rák túlélésére, csökkent a rákkezelés hatékonysága és megnövekedett a káros rákkezelési hatások, mint a fáradtság, a perifériás neuropátia és a lymphedema előfordulása.

Szerencsére a beteg elhízásának kezelése hatékony testsúly-szabályozó programmal nemcsak csökkentheti a rákkal kapcsolatos lymphedema kockázatát, hanem megkönnyítheti annak kezelését is, amikor lymphedema jelentkezik. Jelentős összefüggést mutatott a fogyás és a lymphedematous végtag térfogatának csökkenése között Shaw és mtsai. 19 Mivel ebben a vizsgálatban mindkét kar súlyának csökkenése súlycsökkenés mellett következett be, bár az érintett végtag nagyobb mértékben csökkent, úgy vélik, hogy folyadék és szubkután zsírcsökkenés is bekövetkezett. Ez a tanulmány azt is megállapította, hogy a viszonylag kis súlycsökkenés (mindössze hét font) jelentős hatással volt a kar térfogatára. Eredményeik szerint a súlycsökkentési tervnek részét kell képeznie a lymphedema kezelésének.

Következtetés

A kórosan elhízott betegek elvárhatják, hogy az egészségügyi szolgáltatók olyan szállást biztosítsanak, mint a bariatrikus bútorok és berendezési tárgyak, amelyek nagyon nagy átmérőjű vagy nagyon magas súlyhatárt képesek támogatni, miközben egyidejűleg az ödémára összpontosíthatnak, mint legnagyobb problémára. 6 A lymphedema terapeutáinak feladata, hogy elhízott pácienseinket segítsük nemcsak a súlyuk kezelésének sürgősségében, hanem egy sikeres testsúly-szabályozási programban is eligazítsák őket. A nyirok- és a zsírrendszerek közötti intim kapcsolatot megalapozó kutatás nemcsak azt emeli ki, hogy ezeknek a testi rendszereknek szükségszerűen van egészségükre: számos tanulmány azt is bizonyítja, hogy bármelyik rendszer patológiája messzemenő és mély következményekkel járó káros események kaszkádjához vezethet.