Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

Vink R, Nechifor M, szerkesztők. Magnézium a központi idegrendszerben [Internet]. Adelaide (AU): University of Adelaide Press; 2011.

Magnézium a központi idegrendszerben [Internet].

Papadopol Viktória és Mihai Nechifor .

Szerzői

Hovatartozások

Absztrakt

Bevezetés

A magnézium az egész szervezet, ezen belül az agy egészségéhez nélkülözhetetlen tápanyag. Ez a negyedik leggyakoribb ásványi anyag a szervezetben. Több mint 300 biokémiai reakcióval fennálló kapcsolata miatt lehetséges, hogy a magnézium az emberi test felépítésében és anyagcseréjében több szempontból vesz részt, mint bármely más ásványi anyag. Mivel a szokásos étrend eltávolodott a zöld leveles zöldségektől és a feldolgozatlan gabonáktól a finomabb és sokszor tápanyagban szegényebb étkezési lehetőségek mellett, a magnézium hiánya a világ számos területén meglehetősen gyakorivá vált. Egy tanulmány azt mutatja, hogy az amerikaiak 68% -ának magnéziumhiánya van (www.usda.gov).

A magnézium szerepe összetett és hiánya számos nem specifikus neuropszichológiai változásban szerepet játszik, mint például izgatottság, félelem, szorongás, depresszió, szédülés, gyenge figyelem, álmatlanság és nyugtalanság. Ezen tünetek egy része a neurózis néven ismert mentális betegséget jellemzi.

Neurózisok

Neurózisok - jellemzők és osztályozás

A neurózis a központi idegrendszer (CNS) funkcionális rendellenessége, amelyet általában túlzott szorongás jellemez, anélkül, hogy neurológiai megbetegedés lenne, néha defenzív vagy éretlen viselkedés kíséretében. Ez egy általános kifejezés, amely a széles körben elterjedt mentális betegségek csoportját írja le, más néven neurotikus rendellenességeket, és így az ezektől szenvedőket idegbetegeknek mondják. Ez egy olyan érzelmi rendellenesség is, amely a személyiség egy részét érinti. A neurózisok sokféle pszichiátriai rendellenességet tartalmaznak, amelyek számos tünetet mutatnak, például fóbiák, szorongás, tikok és mások. Ezek a rendellenességek meglehetősen heterogén entitás, amelyet nehéz körülhatárolni. A számtalan tényező megkönnyíti a neurózis egyetlen pszichopatológiai elméletének körvonalát, és ez meggyőzött néhány modern szerzőt a kifejezés eltávolításáról. Bár az American Diagnostic and Statistic Manual of Mental Disorders (DSM) kiküszöbölte a neurózis kategóriáját, sok szerző mégis hivatkozik rájuk. Néha szorongásos neurózisnak vagy szorongásnak és fóbikus rendellenességeknek nevezik. A szorongás, a neurózis egyik leggyakoribb tünete, olyan fizikai tünet, amely gyakran magában foglalja a szívdobogást, émelygést, mellkasi fájdalmat, izzadást és remegést, többek között.

A betegségek nemzetközi osztályozása (ICD)

10 (Egészségügyi Világszervezet, 1992) a neurotikus rendellenességeket a stressz és a szomatoforma zavarokkal együtt csoportosította, mivel azok történelmi összefüggésben vannak a neurózis kifejezéssel, valamint pszichológiai okokkal való összefüggésük miatt. A neurózis fogalma nem volt a fő szervezőelv. A tünetek kombinációja gyakori (leggyakrabban az ezzel járó depresszió-szorongás), különösen ezeknek a zavaroknak az első fokon kielégítő kevésbé súlyos változataiban. Az ICD-10 ezt a rendellenességet vezeti be a „Neurotikus, stresszel kapcsolatos és szomatoform rendellenességek” fejezetben:

fóbiás szorongásos rendellenességek: agorafóbia pánikrohamokkal, agorafóbia pánikrohamok nélkül, szociális fóbia, specifikus fóbia, egyéb fóbiás szorongásos rendellenességek (meghatározott és nem meghatározott)

egyéb szorongásos rendellenességek: pánikbetegség, generalizált szorongásos rendellenesség, vegyes szorongás és depressziós rendellenesség, egyéb szorongásos rendellenességek (meghatározott és nem meghatározott)

súlyos stresszre adott reakciók és alkalmazkodási rendellenességek

egyéb neurotikus rendellenességek.

A túlzott szorongás és félelem a neurotikus rendellenességek gyakori tünete. Boeree (2002) szerint a neurózis jelei és tünetei különféle pszichológiai problémákra utalnak, amelyek magukban foglalják a negatív hatások tartós átélését, beleértve a szorongást, a szomorúságot és a depressziót, a haragot, az ingerlékenységet, a mentális zavartságot, az alacsony önértéket, a viselkedési tüneteket, mint pl. mint fóbikus elkerülés, éberség, impulzív és kényszeres cselekedetek, letargia, kognitív problémák, például kellemetlen és zavaró gondolatok, gondolatok és rögeszmék ismétlése, szokásos fantáziálás, negativitás és cinizmus. A neurózis vagy a neurotikus rendellenesség vegetatív módon befolyásolhatja a személy működőképességét, ezáltal befolyásolva a mindennapi élet tevékenységeit. Bizonyos tényezők (oktatás, kultúra) a hajlamosító fiziológiai állapotok felülbírálására, vagy súlyosbítására szolgálhatnak. Lényeges pont az ember életében kiváltó stresszorokat érinti, amelyek a neurózis különféle érzelmi, viselkedési és kognitív tüneteihez vezetnek.

A magnézium és a neurózisok kapcsolata

Vannak olyan tanulmányok, amelyek bemutatják a magnézium részvételét a neurózisokban megjelenő legtöbb tünet kórokozásában. Az agy magnéziumszintje stabilabb és lassabban csökken, mint más szövetekben, de a kismértékű csökkenés fontos hatással van az idegsejtek működésére. Figyelembe véve egyes tünetek fennállását, mind magnéziumhiányban, mind neurózisban (látens tetania, hiperventilációs szindróma, szorongás, hiperemocionalitás, fáradtság és néha migrén, szédülés, idegi rohamok, például pánikroham, különösen a „csomó érzése”) a torokban ”) feltételezhető, hogy összefüggés van a magnéziumhiány és a neurózis között.

A magnézium-hiány rendellenességeinek leggyakoribb és legjellemzőbb formája a központi idegrendszerben az ideges hyperexcitability (Durlach, 1998; Durlach et al., 1997), és ennélfogva a magnéziumhiány idegi formái a klinikai gyakorlatban a kortól függetlenül a leggyakrabban látható formát képviselik. Az ideges túlzott izgatottság ugyanakkor a neurózisok egyik leggyakoribb jellemzője. A magnézium szájon át történő beadása a tünetek korrekciójához és az elektropoligrafikus módosítások, az EKG és egyéb statikus és dinamikus paraméterek normalizálásához vezet.

A pánik a neurózisok alapvető tünete. Néhány tanulmány meghatározta a pánikbetegek magnézium- és más kétértékű kationjának plazmakoncentrációját. Nahar et al., (2010) nem talált szignifikáns különbséget a pánikbetegségben szenvedő betegek magnézium-plazmakoncentrációjában a kontroll csoporthoz képest, de az intracelluláris koncentrációkat nem határozták meg. A fázisos neurózisban szenvedő betegek eritrocitáiban vizsgálták az ATPáz aktivitását. Sechenov (1975) az Mg 2+ ATPáz fokozott aktivitását tapasztalta ezeknél a betegeknél, de a Na +/K + ATPáz aktivitása csökkent a kontroll csoporthoz képest. E változások jelentősége nem egyértelmű.

A szorongásos neurózisban nemcsak a magnézium koncentrációjának csökkenése, hanem a magnézium és más vérplazma vagy citoplazmatikus komponensek közötti kvantitatív arányok is módosultak. Kimutatták, hogy szorongásos neurotikus betegeknél megnőtt a vér zsírsav/magnézium aránya és csökkent a magnézium szint (Iakushev et al., 1989).

A magnézium mechanizmusát tekintve, amely csökkenti a pánikot és a szorongást, úgy gondoljuk, hogy a fő elemek a csökkent glutamát és a GABAerg rendszerek fokozott hatása. A magnézium számos mechanizmus segítségével csökkenti a szorongást (1. ábra). Ezek közé tartozik az NMDA receptorokkal összekapcsolt kalciumcsatorna szintjén bekövetkező hatások csökkentése, az epinefrin és a nor-epinefrin preszinaptikus agyi felszabadulásának csökkentése, a GABA koncentrációjának növelése egyes agyterületeken, valamint a glutamát felszabadulás modulátoraként történő működése preszinaptikus szinten.

1.ábra.

Magnézium hatásmechanizmusok szorongás és pánik esetén. -, gátlás; +, stimuláció (növekedés).

A glutamát a legfontosabb gerjesztő neurotranszmitter az emlős agyában. Három fő receptortípusra hat, beleértve a Ca 2+ csatornához kapcsolt NMDA ionotrop receptort, az AMPA (alfa-amino-3 hidroxi-5-metil-4-izoxazol-propionsav) és a metabotrop glutamát receptor (mGluR) csoportot. (legalább 8 altípus). A glutamát metabotrop receptorok három csoportra oszthatók, az I. csoportba tartoznak az mGluR1 és mGluR5 altípusok, a II. Csoportba tartoznak az mGluR2 és mGluR3 altípusok, és a III. Csoportba tartoznak az mGluR4, mGluR6, mGluR7 és mGluR8 altípusok.

A glutamát legfontosabb posztszinaptikus receptor populációja az NMDA receptor. A dorsomedialis hippocampus neuronok expresszálják a glutamát NMDA és AMPA receptorait (Bailey et al., 2003; Goren et al., 2003). A magnéziumnak nincs észrevehető hatása az AMPA receptorokra, és a meglévő adatok az NMDA hipotalamusz receptorait vonják maguk után szorongás és pánikbetegségek előidézésében. A magnézium valóban csökkenti az NMDA receptor stimuláció hatását, és ez a szorongásoldó hatásának fő mechanizmusa (Coan és Collingridge, 1985). Egyes neurózisok kórokozásában szerepet játszó krónikus stressz fokozza a hipotalamusz NMDA receptor expresszióját (Lee et al., 2003).

Néhány mGluR agonistája ígéretes gyógyszereket jelent egyes pszichiátriai rendellenességek jövőbeni kezelésében. Az I. csoportba tartozó mGluR agonistái és pozitív alloszterikus modulátorai kezelhetik a szorongásos rendellenességeket (Krystal et al., 2010). Az mGluR II csoport agonistái blokkolják a félelem tanulását, amikor az edzés előtt beadják őket az amygdalába (Walker és Davis, 2002). Kancák et al., (2010) éretlen patkányokban kimutatta, hogy néhány mGluR részt vesz az anksiolízis termelésében. A magnézium pozitív alloszterikus modulátor néhány mGluR-re is.

A glutamát által kiváltott gerjesztő aktivitás és a GABAerg gátlás aránya egyes agyi területeken (például az amygdala, a dorsomedialis hypothalamus és a kéreg) alapvető szerepet játszik a viselkedésben, és az egyensúlyhiányok szerepet játszanak a szorongás, a pánikbetegség és a fóbia kórokozó mechanizmusában. A GABA szintézisének kísérleti krónikus gátlása és a glutamaterg aktivitás fokozása a dorsomedialis hipotalamuszban pánikszerű reakciókat váltott ki patkányokban (Johnson és Shekhar, 2006). A glutamát NMDA receptorok a legfontosabb receptorcsoportok, amelyek részt vesznek a patkányokban végzett kísérleti laktát-indukálta panaszszerű válaszokban, de más glutamát receptorok is részt vesznek.

A karbamazepint, egy epilepszia elleni gyógyszert számos nem epilepsziás rendellenesség, köztük szorongás kezelésére is használják. Úgy tűnik, hogy a karbamazepin szorongásoldó hatása - legalábbis részben - a GABAerg rendszerrel való kölcsönhatás által közvetített, mivel a muscimol (egy GABAA receptor agonista) fokozta a karbamazepin szorongásoldó hatását. Az NMDA alkalmazás szorongén hatását a karbamazepin (Rezvanfard et al., 2009). Tanulmányaink során (Nechifor et al., 2005; 2007), a karbamazepin terápiás dózisokban történő beadása emberi alanyokban növelte az intracelluláris magnéziumszintet. Úgy gondoljuk, hogy a karbamazepin szorongásoldó hatása - legalábbis részben - a megnövekedett intracelluláris magnézium-koncentrációnak tudható be.

A GABA antagonizálja a glutamát hiper izgatottságát egyes agyi régiókban, például a dorsomedialis hipotalamuszban, és véd a szorongástól és a pánikbetegségektől (Millan, 2003). Előnyben részesítve azt az elképzelést, hogy a GABAerg rendszer fontos szerepet játszik a pánik és a szorongás megelőzésében és csökkentésében, az agy alacsony GABA-koncentrációja társult a patkányok és egerek szorongásos viselkedésével. Patkányokban az 1-allilglicin (GABA-szintézis gátló) krónikus adagolása a dorsomedialis hipotalamuszban pánikbetegséget és fokozott pánikszerű viselkedést váltott ki, amelyet nátrium-laktát infúzió okoz (Schekhar et al., 1996; 2003). A GABAerg rendszer aktivitásának csökkenését nem gyógyszeres pánikbetegségben szenvedő betegeknél is kimutatták. A súlyos depresszióval nem rendelkező alanyok 22% -kal csökkenték a teljes occipitalis kéreg GABA-koncentrációját a normál kontroll csoporthoz képest (Goddard et al., 2001). Crestani et al., (1999) és Goddard et al., (2001) azt is kimutatta, hogy az agy GABA és benzodiazepin receptor aktivitásának károsodása szerepet játszik az egerek fóbiás viselkedésében. A glutamaterg rendszer hiperaktivitása a neurózis egyéb tüneteiben is szerepet játszik, például a félelem memóriájának diszregulációjában, a félelem emlékezetének kihalásában és a stressz utáni neurózisokban. Az NMDA receptor agonista, a D-cikloserin (5 mg/kg) blokkolta a félelem pusztulását patkányokban (Yang et al., 2007).

A katekolaminok félelemben és pánikbetegségekben is szerepet játszanak. Az α1-blokkoló injekciója a dorsomedialis hipotalamuszban blokkolja az állatok pánikszerű reakcióit (Johnson és Shekhar, 2006). A yohimbine szisztémás beadása pánikszerű reakciókat váltott ki a preszinaptikus α2-receptorok blokkolásával, valamint az epi-nephrine és a noradrenalin felszabadulásának növelésével (Lowry et al., 2003). A yohimbine beadása egészséges egyéneknél növeli a noradrenalin plazmaszintjét, növeli az adrenerg aktivitást, és fokozott szorongást és idegességet eredményez a betegeknél. Charney et al., (1984) szignifikáns pozitív összefüggést talált a noradrenalin-metabolit, a 3-metoxi-4-hidroxi-fenil-glikol (MHPG) plazmakoncentrációja, valamint a betegek szorongása és pánikrohamai között. Különösen a magnézium csökkenti az adrenalin és a noradrenalin szintézisét és felszabadulását, csökkenti a szorongást és megakadályozhatja a pánikrohamokat.

A glutamát hatásosan stimulálja a noradrenalin felszabadulását az amygdala és a hippocampus szeleteiben (Fink et al., 1992). Az Mg 2+ ionok és az MK-801 (dizocilpin, egy NMDA receptorantagonista) csökkentette az NMDA által kiváltott noradrenalin túlfolyását. Úgy tűnik, hogy az AMPA receptorok glutamát általi stimulálásával kapcsolatos noradrenalin-felszabadulást nem befolyásolja az Mg 2+. Mivel az mGluR4 és mGluR7 aktiválása a glutamát felszabadulásának csökkenését idézi elő a preszinaptikus területekről (Schrader és Tasker, 1997), lehetséges, hogy az preszinaptikus mGluR-ek ezáltal befolyásolhatják a noradrenalin felszabadulását.

Egy másik fontos probléma az alvászavarok gyakorisága neurózisos betegeknél. Vannak adatok, amelyek alátámasztják a magnézium esetleges bevonását az alvásszabályozásba. Patkányokban a magnéziumhiány az alvási idő csökkenésével jár. A négy agyterület magnéziumtartalma szintén erősen és pozitívan korrelált az alvási periódusok hosszával (Chollet et al., 2000). Az eritrocita magnézium koncentrációja alacsony krónikus alváshiányban szenvedő felnőtt embereknél (1,1 ± 0,4 mg/dl), összehasonlítva egy kontrollcsoporttal (1,8 ± 0,4 mg/dl) (Tanabe et al., 1997). Az alvási idő csökkentése gyakran krónikus fáradtsággal jár. A krónikus alváshiány a plazma katekolamin felszabadulásának növekedésével és az intracelluláris magnéziumszint csökkenésével jár. Ezek a változások viszonylag gyorsan bekövetkeznek. Egészséges férfi diákokban (20-24 évesek) 4 hét részleges alváshiány volt elegendő ezen változások megjelenéséhez a magnézium intracelluláris koncentrációjában, valamint a plazma epinefrin és norepinefrin koncentrációiban. A 4 hetes időszakban krónikus alváshiányban szenvedő diákok (az alvás J Vet Pharmacol Ther. 1987; 10: 119–26. [PubMed: 3612939]