Magzati pulzus és motoros fejlődés túlsúlyos és elhízott terhes nőknél

Kristin M. Voegtline

Kathleen A. Costigan

Janice L. Henderson

Janet A. DiPietro

Absztrakt

Célkitűzés

Az anya terhesség előtti testtömeg-indexe (BMI), a magzati szív- és motoros aktivitás és az integráció közötti összefüggés meghatározása a terhesség második felében.

Mód

Hosszanti irányú adatokat gyűjtöttek 610 nemdohányzó nőtől, akiknek terhességük normálisan előrehaladt, három terhességi periódusban (24, 30–32 és 36 hét), 1997 és 2013 között vizsgált nyolc kohorszban. Ötven perc magzati pulzus- és motoros aktivitási adatot gyűjtöttek laboratóriumi körülmények között végzett aktokardiográfiával. Az adatokat digitalizáltuk és elemeztük testreszabott szoftver segítségével. A standard BMI kategóriákat az anya terhességének súlya és magassága alapján számítottuk ki. A résztvevőket normál testsúlyra (n = 401, 65,7%), túlsúlyra (n = 137, 22,5%) vagy elhízásra (n = 72, 11,8%) osztották.

Eredmények

Az elhízott nők magzatai alacsonyabb pulzusszám-változékonyságot és kevesebb gyorsulást mutattak a normál testsúlyú nők magzatához képest. Az elhízott és a túlsúlyos nők magzatai erőteljesebb motoros aktivitást mutatnak, mint a normál testsúlyú nők magzatai. A szív – szomatikus integráció mind az elhízott, mind a túlsúlyos csoportokban csökkent. A megállapítások terhességi életkor szerint különböztek az értékelés során.

Következtetések

A túlsúlyos és elhízott nők túlsúlyos anyai terhességi súlya megváltoztatja a magzati szív- és motorfejlődés normális pályáját és integrációját, a terhesség előrehaladtával felerősödő hatásokkal.

1. Bemutatkozás

Egyre nagyobb figyelmet fordítottak az anyák elhízásának a terhesség kimenetelére gyakorolt hatásaira. A legtöbb szakirodalom arra összpontosít, hogy a terhesség előtti és alatti túlsúly hogyan befolyásolja az anyák egészségét, beleértve az anyagcsere- és gyulladásos folyamatokat is [1–3]. Kevesebb tanulmány foglalkozik a fejlődő magzat következményeivel; azok, amelyek tipikusan értékelik az összefüggést az anya súlya és a káros születési eredmények, például a halva születés [4], valamint a magzati növekedés korlátozása és a makrosomia között, megnövekedett kockázat között [5,6]. Míg a születési súly feltár néhány információt az intrauterin miliő zavarairól, ez egy tökéletlen eszköz a magzati idegfejlődés funkcionális következményeinek következtetésére.

Az a tudat, hogy a magzati szív- és motorparaméterek kifejeződése és érési pályája tükrözi a fejlődő idegrendszert, jól megalapozott a normálisan fejlődő terhesség, a kockázati terhesség és a veleszületett állapotok által veszélyeztetett magzatok magzatának tanulmányozása során [7–11]. Jelen tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az anya terhesség előtti testtömeg-indexe (BMI) és a magzati szívritmus, a motoros aktivitás és azok integrációja által indexelt magzati neuromaturáció közötti összefüggéseket. A tanulmány a prospektív módon összegyűjtött adatokat használta fel a terhes nők longitudinális kohorsz vizsgálatainak sorozatából, akiket a terhesség második felében három alkalommal figyeltek meg.

2. Anyagok és módszerek

A vizsgálati minta 773 beiratkozáson alapult nyolc anya – magzat pár longitudinális kohorszán, amelyek együttesen Johns Hopkins Magzati Fejlesztési Projekt néven ismertek. Az adatgyűjtést a Baltimore-i Johns Hopkins Kórház Prenatális Diagnosztikai és Kezelési Központjában végezték 1997. június 19. és 2013. február 27. között. A BMI-vel nem összefüggő elsődleges célokkal kapcsolatos egyéni kohorsz eredményeket máshol részletezzük [12, 13]; az kohorsz-alapú összesítés összesített alapadatgyűjtési protokolljának konzisztenciája. A veleszületett fejlődési rendellenességeket (pl. Szájpadhasadék) vagy ismert neurodevelopmentális következményekkel járó állapotokat (pl. 21-es triszómia) kizártuk (n = 10). Huszonhárom résztvevő nem töltötte ki a vizsgálati protokollt, így 740 támogatható esetből álló végső minta jött létre. A tanulmányt a Johns Hopkins Intézményi Felülvizsgálati Testület jóváhagyta, és a nők megalapozott beleegyezést adtak a részvételhez.

A résztvevők nem dohányzó nők voltak normálisan előrehaladó, egyedülálló terhességek, anélkül, hogy fennálltak volna olyan orvosi szövődmények, amelyekről ismert, hogy bonyolítják a terhességet (pl. Pregesztációs cukorbetegség). A terhességi dátum korai felismerésen (4,8 ± 1,5 hét), majd klinikai megerősítésen (8,0 ± 2,3 hét) alapult. Az anya orvosi és terhességi kórtörténetét felvételkor rögzítették, és a szülés során követték. A BMI-t - a kilogrammban kifejezett súlyt osztva a négyzetméter magasságával - az anya terhesség önmaga által bejelentett súlya alapján számoltuk. A kategóriákat a következők szerint határozták meg: normál testsúly (18,5–24,9), túlsúly (25–29,9) vagy elhízott (≥30).

JellemzőNormális súly BMI 18,5–24,9
(n = 401) Túlsúlyos BMI 25,0–29,9
(n = 137) Elhízott BMI 30 vagy annál nagyobb
(n = 72) P érték

Anyai életkor, y	30,9 ± 4,6	31,2 ± 5,1	31,1 ± 5,4	0,74
Oktatás, y	16,9 ± 2,2	16,0 ± 2,3	15,7 ± 2,4	c	d	35 (8.7)	15 (10.9)	11. (15.3)	0,21
Terhességi súlygyarapodás, kg	15,9 ± 4,7	15,2 ± 6,1	12,2 ± 7,9	egy BMI, amelyet kilogrammban kifejezett súlyként osztanak el osztva a méterben kifejezett magassággal.

Az utódok jellemzőit a 2. táblázat mutatja be. A magzatok 51 százaléka nő volt. Azokat a csecsemőket, akik koraszülötten születtek (n = 39; a legtöbb [n = 32) 35–36. Héten születtek), vagy növekedéskorlátozottak voltak (n = 7), nem zárták ki az elemzésből. Az újszülöttek kimenetele nem társult a BMI kategóriájához (2. táblázat).

2. táblázat

Az újszülöttek kimenetele a terhesség előtti testtömeg-index alapján. a, b

JellemzőNormális súly BMI 18,5–24,9
(n = 401) Túlsúlyos BMI 25,0–29,9
(n = 137) Elhízott BMI 30 vagy annál nagyobb
(n = 72) P érték

Magzati szex, nem. férfi	202 (50,4)	61. (44.5)	38 (52.8)	0,40
Gesztációs kor a szüléskor, hét	39,2 ± 1,7	39,0 ± 1,5	39,4 ± 1,5	0,22
Születési súly, g	3386,6 ± 496,3	3408,0 ± 545,8	3411,4 ± 549,5	0,88
Apgar 1 perc	8,0 ± 1,3	7,9 ± 1,5	7,9 ± 1,4	0,67
Apgar 5 perc	8,9 ± 0,5	8,9 ± 0,5	8,8 ± 0,5	0,22
NICU megfigyelés	38 (9.5)	17. cikk (12.4)	12. (16.7)	0,16

Rövidítés: NICU, újszülött intenzív osztály.

3.1. Magzati pulzus

A magzati pulzus kiigazítatlan változása (a) és a pulzusgyorsulás (b) az első és a harmadik terhességi periódus között anyai BMI kategóriánként. A számok terhességi idő szerint 481, 535 és 506 voltak. Az elhízott nők magzatai csökkent szívfrekvencia-változást mutatnak a G3-nál (terhesség 36. hete), folyamatosan és epizodikusan indexelve.

3.2. A magzat motoros aktivitása

Korrigálatlan magzati motorerő (a) és szív-szomatikus kapcsolás (b) az első és a harmadik terhességi periódus között anyai BMI kategóriánként. A terhességi periódusok száma 481, 532 és 504 volt, kivéve a G2 és G3 kiválasztott mozgási outlerjeit. Mind a túlsúlyos, mind az elhízott nők magzataiban fokozottabb mozgási erő figyelhető meg a terhesség elején, G2-nél (30–32. Terhességi hét), csakúgy, mint a csökkent szív-szomatikus csatolás. A különbségeket ismét megfigyeltük a G3-nál is (36. terhességi hét).

3.3. Szív-szomatikus kapcsolás

A többi méréshez hasonlóan a szív-szomatikus kapcsolás sem különbözött a G1 csoportokban (P tartomány = 0,532–0,744). Az elhízott nők magzatai azonban kevésbé növelték a G1 és G2 közötti kapcsolást a normál testsúlyú nők magzatához képest (β = −0,04, SE = 0,02, t = −2,20, P = 0,028); a változás mértéke nem különbözött szignifikánsan a normál testsúlyú és a túlsúlyos nők magzatai között (P = 0,112, lásd 2b. ábra). A G2-nél a túlsúlyos (P = 0,012) és az elhízott (P = 0,016) nők magzata szignifikánsan kevesebb kapcsolódást mutatott, mint a normál testsúlyú nők magzata. A G3-nál a túlsúlyos nők magzatai továbbra is szignifikánsan kevesebb csatolást mutattak (P = 0,006), de az elhízott nők magzatainak szignifikanciaszintje trendszintre csökkent (P = 0,059). Nem találtunk meredekségbeli különbséget G2 és G3 között (P tartomány = 0,599 és 0,801).

3.4. További elemzések

Mind a terhességi cukorbetegséget (n = 20), mind az intrauterin növekedési korlátozást (n = 7) nem zártuk ki a mintából, de független káros hatásai lehetnek a magzat idegfejlődésére. Ezeket az eseteket leszámítva az egyes magzati változók modelljeit újra futtatták. A nők ezen alcsoportja aránytalanul elhízott a nagyobb mintához viszonyítva (51,9% normál testsúly, 22,2% túlsúly és 25,9% elhízott; χ 2 = 5,41, P = 0,020). A modellekből kiderült, hogy bár az elhízás és a túlsúly közötti egyes asszociációk kismértékben csökkentek, a megállapítások mintája ugyanaz maradt. A terhességi súlygyarapodást külön tényezőként is megvizsgálták, és minden modellben prediktorként adták meg. A terhességi súlygyarapodás nem eredményezett további magyarázó erőt a terhesség előtti BMI felett és túl (P tartomány = 0,188–0,968).

4. Megbeszélés

A túlsúlyos és elhízott kategóriába sorolt anyai terhességi BMI a magzat idegmozgásának diszregulált és késleltetett pályáival társult a terhesség közepétől a közeljövőig. A magzati szív- és motoros aktivitás csoportbeli különbségei még a legkorábbi értékelési periódusban (azaz 24 héten) nem voltak nyilvánvalóak. Azonban az elhízott nők magzatai 36 hétre csökkent FHR variabilitást és kevesebb gyorsulást mutattak. Korábban olyan különbségek jelentek meg a motoros aktivitásban, hogy mind az elhízott, mind a túlsúlyos nők magzatai erőteljesebben mozogtak, és a második értékelés szerint aktívabbak voltak. A magasabb terhességi BMI-vel rendelkező nők magzatai szintén kevesebb szív – szomatikus integrációt mutattak - ez a központi idegrendszer érésének markere [16,17] és prediktív a posztnatális csecsemő idegmozgásának [18–20].

Az anya terhesség előtti terhességének magzatra gyakorolt hatásmechanizmusa továbbra is spekuláció alatt áll. Egy közelmúltbeli állatmodell azt sugallja, hogy a magas zsírtartalmú étrend a terhes nőstényben elősegíti a leptin, inzulin és lipidek termelését, amelyek eljutnak a magzati rekeszbe, és a placenta érrendszerében olyan változásokat idéznek elő, amelyek magzati hipoxiát eredményeznek [21]. Az anyai endokrin környezetben és a placenta működésében hasonló változásokat észlelnek a cukorbeteg terhes nők klinikai populációiban [22,23].

Míg a magzati szívműködés eltéréseit csak elhízott nőknél észlelték, addig a motoros fejlődésben mind a túlsúlyos, mind az elhízott csoportokban észleltek különbségeket. Ez arra utal, hogy a magzat motoros rendellenességei érzékenyebbek lehetnek az anyai anyagcsere és endokrin kimenetekre. Az is lehetséges, hogy a megnövekedett magzati motoros aktivitás a magzat hiperglikémiás környezetbe történő önszabályozásának eszköze lehet, ezáltal közvetítve az anyai cukorbetegség és a csecsemő születési súlya közötti kapcsolatot [24].

Annak ellenére, hogy megfigyelték az anyai BMI és a magzati neuromaturáció közötti összefüggéseket, ebben az alacsony kockázatú mintában nem figyeltek meg csecsemőkimenetre gyakorolt hatást. Ez arra utal, hogy a magzat neuromaturációjára gyakorolt hatás a növekedés vagy a szülés időzítésének megváltoztatása nélkül is előfordulhat. Ez a megfigyelés tovább támasztja azt az álláspontot, hogy a túl tompa eredményekre, például a születési súlyra és az Apgar-pontszámokra való támaszkodás elhomályosíthatja az obesogén intrauterin miliő finomabb következményeit.

A vizsgálatot korlátozza az anyák önmegjelenítése a terhesség előtti súlyról és magasságról. Ez nem véletlenszerű elfogultságot vezet be, mivel az emberek hajlamosak azt jelenteni, hogy kevesebb a súlyuk és magasabbak [25]. Mindazonáltal az önjelentés mérési hibája csökkentené a képességünket a jelentős asszociációk kimutatására, és arra utal, hogy a tényleges asszociációk erősebbek lehetnek, mint itt észlelték. Noha a minta viszonylag szociodemográfiai szempontból előnyös csoportot alkot, a túlsúly és az elhízás aránya (22,5%, illetve 11,8%) összehasonlítható volt az országos jelentésekkel [3]. Várható, hogy a társbetegségben előforduló, már fennálló vagy terhességi állapotok, például a túlzott terhességi súlygyarapodás és az elhízott terhesség előtti BMI mellett előforduló minta erősebb összefüggéseket mutat.

Összefoglalva, a megállapítások azt mutatják, hogy a terhesség alatti anyai túlsúly és elhízás nem következmény nélküli a magzat idegrendszerének kialakulásában. Ezek az eredmények kihatnak a fogamzóképes nők testsúly-szabályozási javaslataira és a terhesség kezelésével kapcsolatos klinikai alkalmazásokra.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a kutatást az Országos Gyermekegészségügyi és Humán Fejlesztési Intézet R01 HD 27592 támogatásával támogatták, amelyet a JA DiPietro kapott.

Lábjegyzetek

Kiadói nyilatkozat: Ez egy szerkesztetlen kézirat PDF-fájlja, amelyet kiadásra elfogadtak. Ügyfeleink számára nyújtott szolgáltatásként a kéziratnak ezt a korai változatát biztosítjuk. A kézirat átmásolásán, szedésén és a kapott bizonyíték felülvizsgálatán átesik, mielőtt a végső hivatkozható formában közzétennék. Felhívjuk figyelmét, hogy a gyártási folyamat során olyan hibákat fedezhetnek fel, amelyek befolyásolhatják a tartalmat, és a naplóra vonatkozó minden jogi felelősségvállalás vonatkozik.