Magzati pyelectasis

Magzati pyelectasis utal a méhen belüli vesemedence kiemelkedésére, amely viszonylag gyakori megállapítás, amely az esetek többségében spontán megszűnik.

Kérjük, olvassa el a magzati hidronephrosisról szóló cikket az ezzel kapcsolatos további vita folytatásához.

Ezen az oldalon:

Terminológia

Jóllehet a pyelectasis és a hydronephrosis között átfedés van, az előbbit széles körben alkalmazták az enyhe hidronephrosis helyett, tekintettel arra, hogy az esetek túlnyomó többsége csak egy spontán megszűnő fiziológiai mellékhelyzetet jelent, míg az utóbbit általában azokra az esetekre kell fenntartani, ahol kóros obstrukció gyanúja merül fel.

Járványtan

A magzati pyelectasis viszonylag gyakori megállapítás lehet az antenatalis ultrahangon, amelyet gyakran a szokásos 2. trimeszteres morfológiai vizsgálat során észlelnek. Van egy elismert férfi hajlam. A becsült prevalencia kb

A rutin második trimeszter 2% -a 13 .

Patológia

A pyelectasis számos tényezőből származhat. Az esetek többségében fiziológiás és spontán oldódik. Ugyanakkor a vesetraktus patológiájának jelenlétét vagy fejlődését is beharangozhatja, például:

Egyesületek

21. triszómia: az izolált magzati vese pyelectasis nem tekinthető úgy, hogy növeli az aneuploidiák kockázatát, azonban más lágy markerekkel kombinálva a kockázat 14-re nő (lásd a Down-szindróma antenatalis jellemzőit)

Radiográfiai jellemzők

Ultrahang

A magzati pyelectasist a vesemedence AP-méréseként értékelik axiális sík ultrahang képen.

A Magzati Urológiai Társaság (SFU) konszenzusa 15 szerint a magzati pyelectasis akkor tekinthető jelen, ha a vesemedence elülső és hátsó átmérője mérik:

> 4 mm 28 hétig
vagy
> 7 mm a 28. terhességi héten vagy azt követően

Megjegyzendő továbbá a vese calyceal dilatációja, az ureter dilatációja, a vese parenchymás megjelenése, a hólyag megjelenése és minden megmagyarázhatatlan oligohidramnion.

A magzati pyelectasist az anya hidratációja, azaz a fiziológiai magzati pyelectasis 5 is befolyásolhatja .

Kezelés és prognózis

Az esetek túlnyomó többsége (

96%) enyhe pyelectasissal a második trimeszterben vagy terhesség alatt, vagy a korai szülés utáni időszakban megszűnik. A postnatalis vesepatológia kockázata megnő:

növekvő mértékű kismedencei dilatáció
a méh progressziójában
kétoldalú részvétel

Az antennatálisan detektált vesemedence-dilatációt, külön-külön, a vesicoureteric reflux 7 gyenge előrejelzőjének tekintik, bár a postnatalis sonográfiai értékelést gyakran ajánlják.

A pyelectasis megállapítását a második trimeszterben általában a harmadik trimeszterben ismételt prenatális pásztázással követik, a perzisztáló pyelectasis esetén további posztnatális nyomon követés javasolt 10 .

Postnatálisan a pyelectasissal járó esetek többsége spontán megszűnik az első életévben, és invazív eljárásokra nincs szükség.