Pectoralis major

Tartalom

  • 1 Leírás
  • 2 Eredet
  • 3 Beszúrás
  • 4 Idegellátás
  • 5. Artéria
  • 6. Funkció
  • 7 Klinikai relevancia
    • 7.1 A klinikai összefüggések listája
    • 7.2 Gyengeség
    • 7.3 Rövidség
  • 8 Értékelés
    • 8.1 Tesztelje a mellüreget
    • 8.2 Erő
    • 8.3 Hossz
  • 9 Kezelés
    • 9.1 Erősítés
    • 9.2 Nyújtás
    • 9.3 Manuális terápia
  • 10 Források
  • 11 Lásd még
  • 12 Hivatkozások

Leírás

Eredet

A mellüreg makor két fejből áll; a clavicularis és a sternocostalis fej:

physiopedia

  1. Clavicularis fej - a kulcscsont mediális felének elülső felületéről származik.
  2. Sternocostalis fej - a két fej közül a nagyobb, és a következőkből származik:
    1. A manubrium és a szegycsont testének elülső felülete,
    2. A felső hat borda porc elülső felülete.
    3. A külső ferde izom aponeurosisának felső része. [2]

Beszúrás

A pectoralis major felső és alsó szála a humerus nagyobb tubercle-jének gerincébe illeszkedik. A felső szálak elülső és farokszerűbbek a címeren, míg a hátsó rostok önmagukon csavarodnak, és inkább hátsó és koponyásak, mint a felső szálak. [2]

Idegellátás

A pectoralis major idegellátása a brachialis plexusból származik. A felső rostok idege: Oldalsó mellizom, C5,6,7. Az alsó rostok idegei: Oldalsó és mediális mellizom, C6, 7,8, T1. [2]

Artéria

A thoracoacromialis artéria mellkasa; a mellkasi artéria perforáló ágai; felső és laterális mellkasi artéria. [3]

Funkció

A származás rögzítésével a pectoralis major adduktusok mediálisan forognak, és keresztirányban adduktusok karolódnak a glenohumeralis ízületnél. Segít a kar meghajlásában (clavicularis feje révén), és segíti a kar meghosszabbítását (a sternocostalis fejen keresztül) a glenohumeralis ízületnél. Lenyomja a vállövet az acrimioclavicularis és a sternoclavicularis ízületeknél. Rögzített behelyezéssel segíthet a mellkas megemelkedésében, mint a kényszerű inspirációban. Az inspiráció kiegészítő izomának számít. Ropogós járás vagy párhuzamos sávos munka során segít a test súlyának megtartásában. [2] [4]

Klinikai relevancia

A klinikai összefüggések listája

Gyengeség

A mellüreg felső része:

Csökkentse annak képességét, hogy a karját vízszintesen összeadva lehúzza a mellkason, megnehezítve a kéz érintését a szemközti vállhoz. Csökkenti a vállhajlás és a mediális forgás erejét.

A pectoralis major alsó része:

Ferdén csökkenti az addíció erősségét a szemközti csípő felé. Hanyatt fekvő helyzetből, ha az alany karját átlósan a feje fölé helyezzük, nehéz lesz felemelni a karot az asztalról. Az alanynak nehézségei lesznek nagy vagy nehéz tárgyak mindkét kézben tartása a derék szintjén vagy annak közelében. [2]

Rövidség

A mellüreg felső része:

A vízszintes elrablás és a váll oldalirányú elfordulásának mozgástartománya csökken. A pectoralis rövidsége megtartja a humerust mediális rotációban és addícióban, másodlagosan pedig a lapockát elrabolja a gerincből.

A pectoralis major alsó része:

A vállszíj elülső mélyedése a humeruson a pectoralis major húzásából gyakran kíséri a feszes pectoralis minor húzását a lapockán. A hajlítás és az elrablás mozgástartománya a fej felett korlátozott. [2]

  • A páciens megfigyelése hanyatt fekszik, felkarja az asztalon, tenyérrel lefelé támaszkodva a has alsó részén. A gyakorló fejből figyeli és megjegyzi, hogy mindkét vállat elülső helyzetben tartják-e a mellkasi ketrechez képest. Ha az egyik vagy mindkét váll a mellkas előtt helyezkedik el, a mellizmok rövidek

Trigger pontok

A pectoralis major izomzatának kiváltó pontjai olyan tüneteket okozhatnak, amelyek közel azonosak a szívrohammal vagy angina pectorissal járó fájdalommal. Ezektől a kiváltó pontoktól a fájdalom a mellkasban, a váll elején, a kar belsejében és a könyök belseje mentén tapasztalható. Emellett érzékenységet okozhatnak a mellben és a mellbimbó túlérzékenységét. [7]

Értékelés

Tesztelje a mellüreget

A pectoralis major izom két fejét külön lehet tesztelni:

A pectoralis major clavicularis fejét úgy lehet tesztelni, hogy keresztirányban hozzáadjuk a karot a glenohumeralis ízületnél az ellenállás ellen, amely során látható és tapintható.

A petoralis major sternocostalis fejét úgy lehet tesztelni, hogy a karot a glenohumeralis ízülethez hozzáadjuk az ellenálláshoz, közben látható és tapintható. [4]

Erő

A pectoralis major felső (clavicularis) része:

Pozíció: fekvőtámasz. A vizsgáztató az ellenkező vállát határozottan tartja az asztalon. A tricepsz megtartja a könyököt a meghosszabbításon. Teszt: A könyök kinyújtásával, a vállával 90 fokos hajlítással és enyhe mediális forgatással kezdődik, a felkarcsont vízszintesen a kulcscsont szegycsontja felé irányul. Nyomás: Az alkarral szemben a vízszintes elrablás irányába.

A pectoralis major alsó (szegycsont) része:

Pozíció: fekvőtámasz. A vizsgáztató egyik kezét a szemközti csípőcímerre teszi, hogy a medencét szilárdan tartsa az asztalon. Teszt: A könyököt kinyújtva, a vállát hajlítva és enyhén mediálisan elfordítva kezdjük, a kar ferdén adódik az ellenkező csípőcsúcs felé. Nyomás: Az alkarral ferdén, oldalirányban és koponyairányban. [2]

Hossz

A pectoralis major felső (clavicularis) része:

Helyzet: Hanyatt fekve hajlított térdekkel és az alsó háttal laposan az asztalon. Teszt: A vizsgáztató a karokat vízszintes elrablásba helyezi, a könyök kinyújtva, a váll pedig oldalirányban (tenyér felfelé). Normál hosszúság: Teljes vízszintes elrablás oldalirányú forgatással, a kar lapos az asztalon törzsforgatás nélkül. Ebben a helyzetben a szegycsontnál a pectoralis major ínje még a kar maximális elrablása esetén sem állapítható meg indokolatlanul feszültnek, hacsak az izom rövid.Rövidség: A kinyújtott kar nem esik le az asztal szintjére. A korlátozásokat enyhe, mérsékelt vagy markánsan rögzíthetjük; fokokban mérve goniométerrel, vagy hüvelykben mérve vonalzóval az asztal és az oldalirányú epikondil közötti hüvelyk számának rögzítésére.

A pectoralis major alsó (szegycsont) része:

Helyzet: Hanyatt fekve hajlított térdekkel és az alsó háttal laposan az asztalon. Teszt: A vizsgáztató az alany karját körülbelül 135 fokos elrablásba helyezi (az alsó szálakkal összhangban), a könyök kinyújtva. A váll oldalirányban forog. Normál hosszúság: A kar leesik az asztal szintjére, az alsó hátsó lapos marad az asztalon. Rövidség: A kinyújtott kar nem esik le az asztal szintjére. A korlátozásokat enyhe, mérsékelt vagy markánsként lehet rögzíteni; fokban mérve goniométerrel, vagy hüvelykben mérve vonalzóval az asztal és az oldalsó epikondília közötti hüvelykek számának rögzítésére. [2]