Mákos tea: Rövid áttekintés és esettanulmány

Irving Haber

1 Magángyakorlat, Terre Haute, Indianapolis, USA

mákos

Ifjabb Pergolizzi József.

2 NEMA Research Inc., Nápoly, FL USA

Jo Ann LeQuang

2 NEMA Research Inc., Nápoly, FL USA

Absztrakt

A mosatlan mákmag széles körben elérhető online magán weboldalakon vagy olyan ismert eladókon keresztül, mint az eBay vagy az Amazon. Ezekből a magokból olyan teát lehet előállítani, amely olyan opioidtartalommal rendelkezik, amely elegendő ahhoz, hogy pszichoaktív hatásokat fejtsen ki, és hirtelen abbahagyás esetén megvonási tüneteket okozhasson, értékesítésük és forgalmazásuk azonban az Egyesült Államokban legális. Lehet, hogy a klinikusok nincsenek tisztában a mákos teával, és egyesek szokásosan vagy fájdalomcsillapítóként használhatják. Kevés irodalom van erről a témáról, bár néhány esetről beszámoltak máktea-mérgezésben és függőségben. Klinikai esetet mutatunk be itt.

Bevezetés

Az ópium az éretlen pipacsok, a Papaver somniferum magmagjainak exudátumjának szárított kivonata. Az ópium különféle anyagokat (zsírokat, fehérjéket, növényi viaszt, latexet, cukrokat és más anyagokat) tartalmaz, néhány kulcsfontosságú alkaloiddal együtt: morfin (10–15%), kodein (1–3%), noskapin (4–8%), papaverin (1-3%) és thebaine (1-2%) [1]. A mákból mákos teát készítenek nagy mennyiségű mag mosásával vagy áztatásával, hogy eltávolítsák a magokból az opioid és törmelék maradék bevonatát [2]. A tea elkészítéséhez nagy mennyiségű mosatlan mák szükséges.

A mák alapú italok nagy múltra tekintenek vissza. Valójában Paracelsusnak, a svájci orvosnak tulajdonítják, hogy az ópium, a desztillált víz és az alkohol keverésével „feltalálta” a 16. században a laudanum néven ismert mákalapú italt. A Laudanumot a 19. századig széles körben használták Európában és Amerikában, ekkor az ópium számos szabadalmi gyógyszerbe is belekerült. Az ópium lehetséges veszélyeiről tudományosan csak a 20. század elején beszéltek [3], és előállítását a szövetségi előírások alapján vitték be a laboratóriumokba.

Egy opioid rehabilitációs központban a betegek körében végzett felmérésben (n = 24) a betegek 46% -a jelentette, hogy kipróbálta a mákos teát. A 24 beteg közül öt a mákteát jelentette fő opioidforrásként. A 24 beteg közül kettőnél opioidhasználati rendellenesség volt más opioidoktól, és mákteát használtak az elvonási tünetek kezelésére. Ebben a felmérésben a válaszadók szerint a mákos tea hatása körülbelül 15 perc volt, és a hatás 24 órán át tarthat; fő hátránya az volt, hogy nem volt jó íze [2]. Az Egyesült Államokban és a világ számos más részén a mosatlan mákmag jogi korlátozások nélkül szabadon elérhető.

Ez a cikk egy esettanulmányt ír le a szerző tapasztalataiból, valamint összefoglalja a mákteával foglalkozó irodalom esettanulmányait. Az itt közölt esettanulmány megfelel az etikai normáknak, és tudományosan képzett nyomozók végezték az alany tájékozott beleegyezésével. A mákos teával foglalkozó szakirodalom áttekintésében említett esettanulmányokat nem ezek a kutatók végezték.

Kábítószer-koncentrációk

A mák elhanyagolható alkaloidtartalommal rendelkezik, és régóta biztonságosnak tekinthető sütés során, bár egyes gyógyszeres tesztekben hamis pozitív eredményt okozhatnak. A mák növényben a fenantrén-alkaloidok legnagyobb mennyisége a maghüvelyekben található; maguk a magok sokkal alacsonyabb koncentrációval rendelkeznek [4]. A mákban található opioid koncentrációk elsősorban a magokon visszatartott alkaloid maradványokból származnak, ezért a „mosatlan” fontos marketing kifejezés a mákszállítók számára. A máktea opioidkoncentrációja nagyban változik, mivel ez a magokon levő alkaloidmaradék mennyiségén, a felhasznált magok mennyiségén, a tea elkészítésének és az egyén mennyi teájának fogyasztásán alapul. A máktea receptjei nagy mennyiségű vetőmag beáztatását igénylik 12 órán keresztül; az áztatás történhet vízben vagy citromlében.

A máktea morfin-, kodein- és tebain-tartalmát folyadékkromatográfiás-tandem tömegspektrometriával elemeztük, és megállapítottuk Berridge V, Mars S. morfiumkoncentrációját. J Epidemiol közösségi egészség. 2004; 58: 747–750. doi: 10.1136/jech.2003.015370. [PMC ingyenes cikk] [PubMed] [CrossRef] [Google Tudós]