Malignus ascites: diagnózis és kezelés

Az ascites a hashártyán belül felhalmozódó folyadékra utal. Noha az ascites leggyakrabban cirrhosisban és ebből eredő portális hipertóniában szenvedő betegeknél figyelhető meg (az esetek kb. 85% -a), az ascites betegek 7-10% -ánál rosszindulatú daganat alakul ki. 1

malignus

Az ascites kialakulásával járó leggyakoribb rosszindulatú daganatok a vastagbél/végbél, a petefészek, az emlő, a tüdő, a hasnyálmirigy, a máj és a lymphoma rákjai. 2

A rosszindulatú ascitesben szenvedő betegek körülbelül 50% -ánál peritonealis carcinomatosis van, a betegek további 13% -ánál kiterjedt májáttétek vannak, amelyek portális hipertóniát eredményeznek. 2

A rosszindulatú ascites számos mechanizmus révén fejlődhet: a malignitás következtében elzáródnak a nyirokcsatornák, a folyadék közvetlen termelődése a peritonealis üregbe erősen aktív rákos megbetegedések hatására, és amikor „funkcionális” cirrhosis alakul ki olyan betegeknél, akiknél kiterjedt májmetasztázisok vannak, amelyek portális hipertóniát eredményeznek.

A rosszindulatú ascites kialakulása rossz prognózissal jár, a medián túlélés 1 és 4 hónap között volt. 3,4

A rosszindulatú ascites betegek klinikailag hasonlóan vannak jelen, mint a cirrhosis miatt másodlagos ascites. Ezeknek a betegeknek hasonló fizikai vizsgálati eredményeik lehetnek, mint a cirrhotikus betegeknél, beleértve a pók angiomákat, a kidudorodott köldökvénákat (caput medusa), a sclera icterust, a sárgaságot, az anasarcát és a kitágult hasat.

A has alaposabb vizsgálata után a rosszindulatú ascites betegeknél fokozottan tompulhat az ütőhang vagy eltolódott unalom.

A betegek panaszkodhatnak növekvő hasi átmérőről, általános hasi fájdalomról és légszomjról. A súlycsökkenés egy viszonylag nem specifikus tünet, de gyakoribb lehet azoknál, akiknél rosszindulatú daganat áll fenn.

Hasi ultrahang végezhető az ascites hasi jelenlétének megerősítésére. Az ascites ellenőrzése után a betegek paracentézisen eshetnek át az asciticus folyadék eltávolítása céljából elemzés céljából.

KAPCSOLÓDÓ: A genetikai mutációk szerepe a metasztatikus kasztrát-rezisztens prosztatarák kezelésében

Aszcitikus folyadékon végzett közös vizsgálatok magukban foglalják a sejtszámot és a differenciálist, az albumint, a fehérjét, a citológiát és a tenyészetet.

Ezek a vizsgálatok felhasználhatók a páciens fertőzéses és nem rákos etiológiájának értékelésére az asciticus folyadékban. A 250 sejt/mm 3 vagy annál nagyobb abszolút neutrofilszám (ANC) spontán bakteriális peritonitist (SBP) jelez, és általában antibiotikumokkal, például ceftriaxonnal kezelik. A peritoneális carcinomatosisban szenvedő betegek közel 10% -a azonban megfelel az SBP diagnosztizálásának kritériumainak a legalább 250 sejt/mm 3 ascitikus ANC alapján. 2