Marihuána-visszaélés: függőségi potenciál, tünetek és hatások

Kezdőlap »Marihuána-visszaélés: függőségi potenciál, tünetek és hatások

delphi

Tartalomjegyzék

  • Történelem
  • Modern kor
  • Kockázatok
  • Mi történik?
  • Hatások
  • Orvosi marihuána
  • Jelek
  • Kezelés

MARIJUANA TÖRTÉNETE A VISSZAÉLÉSBEN

A „marihuána” és a „kannabisz” kifejezések többnyire felcserélhetővé váltak, de a két kifejezés közötti különbség a marihuána-szabályozás ellentmondásos történetéről szól az Egyesült Államokban. Tudományos szinten a kannabisznövénynek két különféle alfaja van, és a különbség fontos.

A kannabis sativa, amely a populáris kultúra és vita marihuánája, fő kémiai vegyülete, a tetrahidrokannabinol miatt pszichoaktív tulajdonságokkal rendelkezik. A másik növény a Cannabis sativa L., amely a kannabisz nem pszichoaktív formája, „kender” néven ismert. A Cannabis sativa L.-t olaj, üzemanyag és szövet gyártásában használják. A kannabisz növénynek más alfajai is vannak (vannak pszichoaktívak, mások nem), de ezek viszonylag ritkák.

A kannabisznövények Közép-Ázsiában, különösen a mai Mongólia és Szibéria régióiban fejlődtek ki. A kannabisz a 20. század első évtizedében érkezett az Egyesült Államokba, mexikói bevándorlók hoztak a mexikói forradalom erőszakai elől. Barney Warf, a Kansasi Egyetem földrajz professzora a WordsSideKick.com-nek elmondta, hogy annak ellenére, hogy a kannabisz világszerte népszerű hírnévnek örvendett, démonizálták az Amerikában biztonságot kereső menekülteket.

Az a döntés, hogy a kannabiszt „marihuánának” nevezik, a faji ék vezetésének módja volt a spanyol bevándorló menekültek és a többségi fehér amerikaiak között.

Ilyen volt a hisztéria, hogy nem tettek különbséget a kannabisznövény két törzse között. 1915-ben Utah lett az első állam, amely betiltotta használatát, gyártását és értékesítését. 1931-ig 28 másik állam követte a példáját. Az évtized végén a Szövetségi Kábítószer Iroda sikeresen tette törvényessé a marihuánát az ország mind a 48 államában. A marihuána-adótörvény a kannabisz szabályozását a Kábítószer-ellenőrzési Ügynökség alá helyezte, ami illegálissá tette a növény bármely törzsének birtoklását.

Ma még annak ellenére, hogy számos állam megtett lépéseket a dekriminalizálás és a legalizálás felé, a marihuána továbbra is az I. jegyzékben szabályozott anyag, és a szövetségi szinten még mindig a legmagasabb szintű korlátozások vonatkoznak rá.

MARIJUANA A KORSZAKBAN

Körülbelül egy évszázaddal később a marihuánát az Egyesült Államokban egészen másképp gondolják. A 2016-os választások előtt a kannabisz legalizálásának népi támogatottsága minden idők legmagasabb szintjét érte el. 2015-ben az Általános Szociális Felmérés, amely a The Washington Post szerint elvégzi a „közvélemény-kutatás aranyszínvonalát”, megállapította, hogy az amerikaiak 57 százaléka úgy vélte, hogy a marihuána személyes tulajdonjoga és felhasználása nem lehet bűncselekmény vagy büntetendő.

A kannabiszra azonban nincs egységes szabályozás vagy végrehajtás, és a kábítószer szövetségi szintű bűncselekménnyé nyilvánítása sok zavart és megvetést eredményezett. Ez hozzájárult azokhoz az „elavult edénytörvényekhez”, amelyek megakadályozzák a legális kannabisz-vállalkozásokat a bankszámlák megnyitásában, vagy amelyek veszélyeztetik azoknak az embereknek a munkáját és karrierjét, akiknek jogos egészségügyi okaik vannak a más államokban el nem ismert marihuána használatára vagy szövetségi munkára. Még a családokat is szétverték a gyermekvédelmi szolgálatok, ha az egyik szülőnek marihuána-növény van a birtokában.

A kannabiszfogyasztás kockázatai

A kannabisz nagy üzlet, de az orvosok és a közegészségügy szószólói régóta riasztják, hogy a kábítószer felszabadítása mit tehet a kiszolgáltatott polgárok számára. Sok tanulmány dokumentálta a túl sok marihuána dohányzásának egészségkárosító hatásait, illetve azt, hogy mi történik, ha a fiatalok marihuánát szívnak. 2016 februárjában például a PLOS One folyóirat közzétette egy tanulmány eredményét, amely megállapította, hogy a krónikus kannabisz-felhasználók küzdenek az „érzelmek mélyebb szintjeinek” azonosításával, és hogy a sokat dohányzó embereknek nehéz volt együttérezni másokkal, akik ilyen mélyen átéltek érzelmek.

A következő hónapban a Nature magazin publikált egy cikket, amely kimutatta, hogy mivel a marihuána egyetlen ütése növeli a dopamin neurotranszmitter termelését, a marihuána hosszú távú használata tompíthatja az agy jutalomközpontjait. Minél többet szed egy ember a marihuánát, annál nehezebb örömet érezni vagy izgatottá válni az elégedettség miatt.

A PLOS One és a Nature egyaránt a tetrahidrokannabinolt (THC) azonosította bűnösként. A kannabisz fő pszichoaktív összetevőjeként a THC indítja el a dopamin felszabadulási folyamatot. A THC-nek való folyamatos kitettség természetellenes szintű dopamin-termelést eredményez, ami azt jelenti, hogy az idegsejtek, amelyek általában minden nehéz munkát elvégeznek, végül elveszítik ennek képességét.

Önmagában a THC nem rossz. A THC hasonlít a neurotranszmitterekhez, amelyeket a test természetesen önmagában termel, az úgynevezett endokannabinoidokat. Az endokannabinoid rendszer részeként sejtszinten dolgoznak az agy, az endokrin és az immunválaszok szabályozásán; csökkentik a gyulladást, gyógyítják a sérült szöveteket, szabályozzák az anyagcserét és az étvágyat, és izomlazítóként működnek.

Egyszerűen fogalmazva: az emberi test olyan molekulák befogadására épül, amelyek aktiválják a kannabinoid receptorokat, legyenek azok endokannabinoidok vagy THC. Ez a marihuánát egy saját osztályba sorolja, mert amikor az ember kannabiszt használ, természetes fiziológiai események következnek be. Az alkoholt viszont fiziológiailag úgy kezelik, mint egy mérget; az enyhe részegség orvosi értelemben is alacsony dózisú alkoholmérgezés. De ahol a THC eltér az endokannabinoidoktól, az hogyan képes modulálni a neurotranszmittereket az agy azon részeiben, amelyek szabályozzák a mozgást, az érzéseket, a fájdalmat, az örömöt és az emlékezetet.

Annak ellenére, hogy a marihuána nagyobb népszerűségnek örvend, mint valaha, a mai kannabisz lényegesen különbözik a néhány évtizeddel ezelőtti kábítószertól. Az 1970-es években a THC koncentrációja a kannabiszban legfeljebb 2 százalék volt; ma a kannabisz alapú termékek THC-je átlagosan 13 százalék, ha nem is magasabb.

A termékek között szerepelnek „ehető termékek”, például sütik, sütemények és sütemények, amelyeket THC-vel sütnek. Étkezésként a THC négyszer pszichoaktívabbá válik, mint ha belélegzik, ami kórházi kezelések számának növekedéséhez vezetett, mert az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire árasztják el endokannabinoid rendszereiket erős THC-vel.