Megacolon

A megakolon a vastagbél extrém és visszafordíthatatlan tágulása és gyenge mozgékonysága, általában együtt jár a székletanyag felhalmozódásával és a kiürítésének képtelenségével. Az esetek többségének (62 százalék) nincs ismert oka, azonban a rendellenességek, amelyek visszatérő székrekedési epizódokhoz vezetnek, megakolont is eredményezhetnek. Évek óta vita folyt arról, hogy a probléma neurológiai vagy izom-e, azonban a legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a megakolon macskák károsítják a vastagbél simaizmát.

A székrekedést a hiányzó, ritka vagy nehéz székletürítés jellemzi, amely a széklet visszatartásával jár együtt a vastagbélben és a végbélben. A székrekedésnek számos lehetséges oka lehet, például: a vastagbél elzáródása idegen tárgy, daganat vagy szűkület miatt, csontelzáródás, neurológiai betegség vagy kismedencei csatorna szűkülete a kismedencei törések miatt. A legtöbb macska orvosi terápiával reagál, de néhányuknak visszatérő epizódjai vannak, amelyek székrekedéshez vezetnek. A székrekedés akkor következik be, amikor a vastagbél nagy mennyiségű kemény ürülékkel annyira súlyos hatással van, hogy teljesen lehetetlen üríteni. Minél hosszabb ideig maradnak a székletek a vastagbélben, annál több folyadékot nyer ki a vastagbél bélése, ami fokozatosan szárazabb és szilárdabb székletet eredményez. Az ismétlődő székrekedés vagy a hosszan tartó székrekedés megakolonhoz vezethet.

A megakolon legtöbb esete (62 százalék) idiopátiás (világosan meghatározott ok nélkül fordul elő). Egyéb okok: a medencecsatorna szűkülete (23 százalék), a neurológiai sérülések (6 százalék), valamint a keresztcsonti gerincvelő deformitásával született manx macskák állapotaként (5 százalék). Egyéb lehetséges okok lehetnek a vastagbélrák vagy a korábbi vastagbélműtétekkel járó szövődmények.

A Megacolont leggyakrabban középkorú macskáknál észlelik, átlagos életkoruk 6 év. Férfiaknál (70%) gyakoribb, mint nőstényeknél. Leggyakrabban a házi rövidszőrű macskákat érintik (46 százalék). Megállapították, hogy az esetek 12 százaléka sziámi. A megacolon a sacralis gerincvelő deformitásával rendelkező manx macskáknál is előfordulhat. Azoknál a macskáknál, akiknél visszatérő székrekedési epizódok vagy rendellenességek alakulnak ki, amelyek székrekedéshez vezetnek, nagyobb a veszélye a megakolon kialakulásának.

Székletürítés, fájdalmas ürítés, vér a székletben, kis mennyiségű száraz, kemény ürülék áthaladása vagy a széklet hiánya a megakolon gyakori jele. Leggyakrabban a macskáknál a székrekedés ismétlődött. A betegség egyéb szisztémás jelei a székletürítés elhúzódó képtelenségének következményei lehetnek, mint például étvágytalanság, letargia, fogyás, hasi fájdalom és hányás. A hasi vizsgálat során nagy vastagbél található, tele kemény ürülékkel. Az érintett macskák ápolatlannak tűnhetnek. A digitális végbélvizsgálat szűkített kismedencei csatornát, régi kismedencei töréseket, vastagbél- vagy végbéldaganatot, szűkületet és/vagy száraz, kemény ürüléket tárhat fel. A hasi röntgensugarak segítenek meghatározni a vastagbél impaktációjának súlyosságát, és meghatározni bármilyen hajlamosító állapotot, mint például idegen testek, medencetörések vagy tömeg.

A megakolon terápiája számos tényezőtől függ, beleértve a székrekedés és a széklet impaktációjának súlyosságát, valamint a kiváltó okot. A kezelés célja a puha széklet fenntartása és a vastagbél motilitásának javítása olyan gyógyszerek alkalmazásával, amelyek stimulálják a vastagbél simaizmának összehúzódását. A székrekedés kezdeti epizódjai, ha enyhék, egyáltalán nem szorulhatnak terápiára. Az ismétlődő enyhe vagy mérsékelt epizódok általában valamilyen kezelést igényelnek. Számos kezelési lehetőség létezik. A legsikeresebb terápia általában a beavatkozások kombinációját foglalja magában. A dehidratált vagy elektrolit rendellenességet szenvedő macskákat intravénás folyadékokra kell helyezni az anyagcsere-rendellenességek korrigálása érdekében. A hidratálást követően beöntés és esetleges kézi eltávolítás kísérelhető meg. Bár sok macska tulajdonos gyakran hajlandó és képes csomagolt beöntést beadni macskájának otthon, a beöntéseket legjobban állat-egészségügyi körülmények között lehet végrehajtani.

Ha a beöntés nem elegendő az érintett ürülék eltávolításához, megkísérelheti a kézi kivonást. Néhány macska elviseli ezt az eljárást erős szedáció alatt, azonban a többségnek teljesen el kell altatni az eljárás megfelelő elvégzéséhez. Néha ismételt beöntés és kézi kivonás szükséges a széklet nagy részének eltávolításához. A széklet kiürítését követően hashajtókat és gyógyszereket kell előírni, amelyek növelik a vastagbél mozgékonyságát. A ciszaprid egy mozgékonyságú gyógyszer, amelyet kivontak az emberi piacról, de állatorvosi felhasználásra még mindig beszerezhető. Sok macska részesül ebben a gyógyszeres kezelésben.

A megakolon egyes esetei rosszul reagálnak az orvosi terápiára. Ezekben a betegeknél előnyös lehet egy műtéti eljárás a hibás vastagbél nagy részének eltávolítására.

A megakolonos macskáknak kezdetben gyakran meg kell vizsgálniuk a terápiás reakciót. A tulajdonosoknak gondosan figyelniük kell macskáikat otthon a megerőltetés, a fájdalmas ürítés vagy a vér a székletben. A jövőbeli székrekedési epizódok időben történő kezelése javíthatja a macska életminőségét.

A megakolon megelőzése nehéz lehet. Ha lehetséges, meg kell szüntetni a kiváltó okot. Néhány székrekedésre hajlamos macskának előnyös lehet a magas rosttartalmú étrend. Más macskák jobban teljesítenek egy nagyon emészthető „alacsony maradékanyag” formulával. Szükség lehet hashajtókra. A gyakran alkalmazott hashajtók közé tartozik a fehér vazelin (Laxatone) vagy a laktulóz.

A prognózis tisztességes. A legtöbb macska reagál a terápiára. Néhányan továbbra is szenvednek alkalmi székrekedési epizódoktól, amelyek rövid kórházi kezelést és széklet kézi eltávolítását igényelhetik vagy sem. Egyesek sajnos nem hajlamosak a kezelésre, és műtétet igényelhetnek. A műtét sikerességi aránya azonban magas, és a műtétet igénylő macskák túlnyomó többsége később jól jár.