Megfordíthatja-e a McDonald’s az elhízás-járványt?

Az egészséges, feldolgozatlan étel nem akadályozza meg az elhízást

Feladva 2013. augusztus 22

arra hogy

Segíthetnek-e a McDonald's és más gyorséttermek a nemzet elhízási járványának megfordításában? Michael Pollan és a „természetes” feldolgozatlan ételek hívei gátat szabnak-e az egészségesebb étkezési szokások kialakulásának? Ez az Atlanti-óceán nyári számának vitatott cikkének tézise.

A közreműködő szerkesztő, David Freedman azzal érvel, hogy a friss, feldolgozatlan, helyi élelmiszerek támogatása az elhízási járványra adott válaszként irreális és elitista. Nem valószínű, hogy a napi 50 millió amerikait kiszolgáló 160 000 gyorséttermet biotámaszok és egészséges éttermek váltják fel.

Az elhízási járvány megoldására kínált egészséges ételek túlságosan drágák az elhízott lakosság többsége számára (a Whole Foods Market-et, az egészséges viteldíjak vezető szállítóját néha „Whole Paycheck Market” -nek nevezik).

Még akkor is, ha a helyi, organikusan termesztett zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, halak stb. Olcsók és széles körben elérhetőek lennének, az elhízott, Big Mac-szerető populáció hány százaléka hajlandó helyettesíteni a brokkolit a sült krumplival? A gyümölcs- és zöldségfogyasztás ösztönzésére irányuló folyamatos erőfeszítések ellenére a Betegségellenőrzési Központ megállapította, hogy az elmúlt évtizedben csökkent a gyümölcsfogyasztás és nem nőtt a zöldségvásárlás. Hasonlóképpen, a kalóriatartalom közzététele a gyorsétterem menüiben kevéssé befolyásolta az étel választását.

Freedman cikkében leírta, hogy a Carl's Juniorban (kaliforniai gyorsétterem lánc) felszolgált szénsavas atlanti tőkehal szendvicset és a McDonald’s Premium grillezett csirkét McWrap ízletesebb és alacsonyabb zsír-, cukor- és kalóriatartalmú, mint az egészséges éttermekben felszolgált ételek nagy része. De megjegyzi, hogy a gyorséttermi ipar megtudta, hogy nem tudja elősegíteni egy élelmiszer táplálkozási előnyeit, mert a vásárlók nem egészségesnek tartják az egészséges ételeket. Ehelyett a marketingszakembereknek hangsúlyozniuk kell, hogy az étel jó ízű.

Ízletes gyorsétterem készítése a cukor és a zsír csökkentése mellett megkövetelheti az ételek tervezését, hogy ugyanazokat az érzéseket biztosítsák kevesebb cukorral és zsírral. Például vanília illat hozzáadása elfedheti a cukortartalom akár 25 százalékos csökkenését. Az ételek módosíthatók az étkezési magatartás megváltoztatása érdekében. Ha az ételeknek rágósabb textúrát adunk, megnő a falatok közötti idő. Ez lehetőséget adna az agynak arra, hogy regisztrálja a jóllakottság érzéseit, így ugyanolyan jól érezheti magát, ha kevesebbet evett.

Míg Pollan és munkatársai a feldolgozott élelmiszerek ellen vonakodnak, Freedman kijelenti, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a feldolgozás önmagában egészségtelenné tenné az ételeket. Ezzel szemben a Betegségellenőrzési Központok dokumentálták az ételmérgezéseket a nyers tejre, amelyet gyakran egészségesnek tekintenek.

Freedman azt javasolja, hogy az egészséges ételmozgás nem kínál segítséget az elhízott amerikaiak többségének, és reálisabb stratégiákba ütközhet, amelyek hasznosak lehetnek. Elismeri, hogy továbbra is fel kell hívni a figyelmet a gyorséttermekben jelenleg felszolgált egészségtelen ételekre. A nyilvánosság és talán a szabályozás bizonyos formái menük megváltoztatására ösztönöznék őket. Ha a puristáknak sikerül meggyőzni minket arról, hogy a feldolgozott élelmiszer gonosz, akkor a status quo előmozdítása lesz a hatás. A gyorséttermek szállítói nem lesznek ösztönzők az egészségesebb ételek elkészítésére.

A feldolgozott élelmiszerek elkerülése érdekében tett többszöri felszólítás ellenére a gyorséttermi létesítmények nem fognak helyi eredetű rukkolát szolgálni, és nem valószínű, hogy csak bezárják a boltot. Azok a milliók, akik rendszeresen étkeznek ott, továbbra is fogyasztják a Big Mac-eket és a krumplit, és híznak, hacsak nem fogadjuk el alternatívaként az élelmiszer-feldolgozást.

Freedman cikke néhány egészséges, feldolgozott gondolatmenetet nyújt.