Menstruáció

A menstruáció az életképes, megtermékenyített petesejt beültetésének sikertelensége után a proliferált méhnyálkahártya nekrózisára és kilökésére utal.

menstruáció

Kapcsolódó kifejezések:

  • Endometrium
  • Endometriosis
  • Ösztrogén
  • Menstruációs ciklus
  • Változás kora
  • Peteérés
  • Progeszteron
  • Amenorrhoea

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Menstruáció

Hozzáállás

A menstruációval szembeni attitűd általában negatív a legtöbb társadalomban, ahol tanulmányozták őket (pl. Marván et al., 2006; World Health Organization, 1981). A negativitás okai között szerepelnek: a testfolyadékokról és a folyamatokról mint tabukról szóló kulturális (ideértve a vallási) gondolatokat is, amelyek a menzesz megbélyegzéséhez vezettek (Dunnavant és Roberts, 2013; Johnston-Robledo és Chrisler, 2013); az a felfogás, hogy a menstruáció gyengíti, és ezáltal a nők eredendő gyengeségének külső jele (Sommer, 1983); az orvosbiológiai diskurzus tendenciája a rendellenességekre (pl. PMS, dysmenorrhoea) és kényelmetlenségre (például hőhullámok, görcsök) összpontosítani, ami a normális menstruációs ciklus patológiájához vezetett (Johnston-Robledo és Stubbs, 2013); a női testek orvoslása általában (Weitz, 2009); menstruációs termékek (pl. tamponok, betétek) reklámozása, amely hangsúlyozza a titoktartás szükségességét és a „higiéniára” összpontosít, ami megerősíti azt az elképzelést, hogy a menstruáció „piszkos” (Erchull, 2013; Merskin, 1999); és a menstruáció szinte egységesen negatív kezelése a populáris kultúrában, ahol valószínűleg undorítónak, rémisztőnek vagy más pontatlan módon ábrázolják (egyáltalán ábrázolva) (Chrisler, 2008; Rosewarne, 2012; Thornton, 2013).

A menstruációval szembeni negatív hozzáállás és hiedelmek számos módon befolyásolhatják a nők egészségét és jólétét. Ha a nők úgy gondolják, hogy érzelmeiket és viselkedésüket a menstruációs ciklus olyan módon befolyásolja, amelyet nem tudnak ellenőrizni, akkor saját hátrányokat okozhatnak (pl. Ha a teljesítményem ma nem színvonalas, azért van, mert premenstruációs vagyok), vagy korlátozhatják magukat különféle módokon (pl. a társadalmi interakciók elkerülése; Chrisler és Caplan, 2002). A negatív hiedelmek és elvárások önbeteljesítő jóslatok lehetnek: azok a nők, akik úgy gondolják, hogy a menstruáció fájdalmas és a ciklus kedélyessé teszi őket, más nőknél nagyobb valószínűséggel számolnak be fájdalomról és érzelmi labilitásról (pl. Marván és Escobedo, 1999). Ha mások negatívan viszonyulnak a menstruációhoz, korlátozhatják a nők lehetőségeit (pl. Ne szavazzanak a nőkre, ne ajánlják a nőket promóciókra). Számos tanulmány (pl. Chrisler, 1988; Marván és mtsai, 2006) kimutatta, hogy a férfiak menstruációval szembeni attitűdje negatívabb, mint a nőké, és a negatív attitűd korrelál mind az ellenségesekkel (pl. A premenstruációs nők nincsenek kontroll alatt, hanem kerülni kell) és jóindulatú (pl. a menstruáló nők betegek és aggodalommal kell kezelni őket) szexizmus (Forbes et al., 2003; Marván et al., 2014).

A menstruációval szembeni negatív hozzáállás összefügg a negatív testképpel és a szexualitással szembeni negatív attitűddel, ezt a jelenséget reproduktív szégyenként emlegetik (Johnston-Robledo et al., 2007). Megállapították, hogy azok a nők, akik az önobjektiválás mértékénél magas pontszámot értek el, különösen negatívan viszonyulnak a menstruációhoz (Johnston-Robledo et al., 2003), és különösen érdeklődnek a menstruáció megszüntetésére szolgáló gyógyszerek iránt (Johnston-Robledo et al., 2007 ). A menstruációval szembeni negatív attitűd társult a menstruáció során a szexuális érintkezésből való tartózkodással (szexuális tabuként is ismert; Rempel és Baumgartner, 2003), valamint nagyobb kockázatú szexuális tevékenységekben való részvétellel, amelyek szexuális úton terjedő fertőzéseket eredményezhetnek (Schooler et al. ., 2005). Végül, a menstruációval szembeni negatív hozzáállás arra késztetheti a nőket és a lányokat, hogy a tudatlanságot részesítsék előnyben a tudás helyett, mivel a szégyen és a zavartság elkerüli a menstruáció gondolkodását, beszélgetését vagy megismerését. Ennek súlyos egészségügyi következményei lehetnek, ha a nők nem veszik észre, ha tüneteik rendellenesek, és az endometriózis, a nőgyógyászati ​​rák vagy más, orvosi vagy pszichológiai kezelést igénylő problémák jele lehet.

Mikroakupunktúrás terápiák

Összegzés

A fájdalmas menstruáció gyakori rendellenesség, amelyben a kezelésnek a hagyományos kínai orvoslás differenciáldiagnózisán kell alapulnia. Ha a beteg állapota túlzott, használjon akupunktúrás és nyugtató technikákat. Hiányos állapotok esetén használjon tonizálási technikákat. Az akupunktúra és a moxibustion együttesen jó eredményeket hoz. Amikor a menstruáció során fájdalmas menstruáció történik, a fájdalom visszaszorítása a fő kezelési elv, és erős stimulációt kell alkalmazni. Néhány mikrorendszer, mint például a fül-, kéz-, has- és lábakupunktúra, erősebb hatással bír, ezért a makro-akupunktúrával, valamint az elektro-akupunktúrával együtt kell alkalmazni. A fájdalmas menstruációt követően fülgolyókkal folytassa a kezelést.

Női szaporodás

A menstruáció leírása

Fontos, hogy a méhnyálkahártya helyreállítása (újbóli hámképződés) a szövetek lebontásával egyidőben történik, darabonként. Ez biztosítja, hogy az endometrium „sebje” napokig ne legyen nyitva, hanem lényegében gyorsan javuljon, hasonló sebességgel, mint amellyel kiöntötték. A menstruáció általában 4-5 napon belül befejeződik, és a felnőtt szövetek között figyelemre méltó módon a helyreállítás hegesedés nélkül történik.

Endometriosis

Méh érrendszeri szövet

Menstruációs ciklus rendellenességek

Kamyar M. Hedayat, Jean-Claude Lapraz, The Endobiogeny elmélete, 2019

A menstruáció rendellenességei

A menstruáció az életképes, megtermékenyített petesejt beültetésének sikertelensége után a proliferált méhnyálkahártya nekrózisára és kilökésére utal. Az orvosi egyezmény szerint ez a következő menstruációs ciklus kezdete. Így a menstruációs rendellenességek olyan rendellenességek, amelyek a follikuláris korai és középső szakaszban jelentkeznek. A menstruációs rendellenességek azonban két tényező következményei. Az első az ösztrogén aktivitásának minősége az endometrium proliferációjában a közepes és késői follikuláris fázisban. A második az ösztro-progesztív kapcsolat a luteális fázis közepétől későig. Így a PMS tüneteinek kiterjesztése lehet.

A női reproduktív traktus felépítése, működése és értékelése

Menstruáció

A progeszteron és az ösztrogén megvonása által okozott menstruáció a terhesség elmaradását jelzi, és a spontán decidualizáció következtében kialakult speciális méhnyálkahártya leválásának szükségességét jelzi. Ennek a folyamatnak az egyediségét emeli ki az a tény, hogy bár a keringő progeszteron és az ösztrogén szintje a corpus luteum regressziójával csökken a nem termékeny ciklusokban minden emlősnél, a menstruáció csak az emberi nőstényekben és néhány óvilágbeli főemlősben fordul elő. A menstruáló fajokban ráadásul az ösztrogénre és a progeszteronra reagáló szövetek, például a petevezeték, a hüvely és az emlő nem hullanak ki, mivel a petefészek szteroidszintje csökken. A progeszteron megvonása által kiváltott molekuláris mechanizmusok magukban foglalják az NF-κB transzkripciós út aktiválódását (a citokinek fő célpontja) és az ebből eredő gének expresszióját, mint például az endometrium vérzéshez társuló faktor (EBAF; AKA Lefty), egy anti-TGF-β citokin ami megzavarja a TGF-β család többi tagjának működését, amelyek elősegítik az endometrium integritását. Úgy tűnik, hogy a TGF-β hatásainak ez az összehangolt blokádja elindítja a menstruáció későbbi eseményeit, beleértve az MMP-k kidolgozását is. 195

A menstruáció a progeszteron megvonása által indított változások komplex folyamata. 196 Az emberi endometrium funkcionális zónáját spirális arteriolák látják el, amelyek ellentétben az őket tápláló radiális és bazális artériákkal nagyon érzékenyek a szteroid hormonokra. Markee (1977) klasszikus tanulmányaiban a menzesz alatt megfigyelték az autológ endometrium transzplantációinak szerkezetét az elülső szemkamrába, ami arra utal, hogy az arteriolák és spirálartériák vazokonstrikciója által okozott ischaemiás fázis 4–24 órával megelőzi a menstruációs vérzés megjelenését. Azt javasolták, hogy a vérzés az arteriolák és az artériák elernyedése után következzen be, ami hipoxiához vagy reperfúziós sérüléshez vezet.

Markee ezen megállapításai képezik az alapját a menstruáció vazokonstrikciós modelljének. Azonban azt a felfogást, hogy a menstruáció az általános érszűkület és a funkcionális hypoxia/anoxia következménye, nem támasztják alá az endometrium perfúziójának tanulmányai, amelyek nem mutatták ki az endometrium véráramlásának jelentős csökkenését a perimenstruációs fázisban és a menstruáció alatt. 198 Ezenkívül a hipoxia-indukálható faktor (HIF), a hipoxia által indukált heterodimer transzkripciós faktor és így a csökkent oxigénellátottságú biokémiai marker expressziójának és lokalizációjának elemzése nem volt feltárható. Nem figyelték meg a két HIF komponens alegység, a HIF-la és a HIF-lβ felfelé irányuló szabályozását, és a HIF alegységek nem lokalizálódtak a peri-menstruációs emberi endometriumban. 199 Ezek a tanulmányok azonban nem zárják ki az érszűkület és a hipoxia lokalizált régióinak lehetőségét.

Az érszűkület modell alternatív hipotézise az, hogy a menstruáció gyulladásos válasz, amelyet a progeszteron megvonása vált ki. A gyulladás hipotézisét két jellemző alátámasztja: a leukociták kiemelkedő felhalmozódása az endometriumban a premenstruációs fázisban, 188 és a mátrixot lebontó enzimek felszabadulása, amely jellemző a gyulladásos válaszra. 200-203 A progeszteron megvonása által kiváltott gyulladás hipotézisét alátámasztja a progeszteronreceptor nélküli egerekben megfigyelt méhgyulladás. Az apoptotikus sejthalál, amelyet gyulladásos mediátorok válthatnak ki, a késői szekréciós szakaszban következik be először a stromális sejtekben, majd fokozatosan terjed az egész funkcionális területen. 204-206 kimutatták, hogy in vivo progeszteron vagy exogén hCG beadásával menthető meg az apoptózis. 207

Noha a menstruáció érszűkületének és gyulladásának hipotézisei egyértelműnek tűnhetnek, a hipoxia és a gyulladás számos átfedő biokémiai jellemzővel rendelkezik, beleértve a gyulladáscsökkentő citokinek felszabadulását és az apoptotikus sejthalált, amelyek elhomályosítják a modellek közötti különbségeket. A perimenstruációs fázisban az endometrium vaszkuláris változásai, amelyek vagy ischaemia-hypoxia vagy gyulladásos reakció következményei, a vér extravazációjához vezetnek. Az autofágia és a heterofágia nyilvánvaló, csakúgy, mint az apoptotikus sejthalál. A felületi endometrium rétegek kitágulnak a hematomák képződésével; repedések alakulnak ki, amelyek a szövetdarabok leválásához és a funkcionális végső leválásához vezetnek. Az így létrejövő menstruációs szennyvíz vérrel kevert szövetrészeket tartalmaz, amelyeket az endometrium fibrinolitikus aktivitása cseppfolyósít. Különböző méretű vérrögök lehetnek jelen, ha a véráramlás túlzott.

A menstruáció gyulladásos komponensei elengedhetetlenek lehetnek a szövetek integritásának gyors helyreállításához, amely az endometrium sloughing után következik be. 196 A progeszteron, mint a szekréciós fázis jól ismert gyulladáscsökkentő közvetítője, valószínűleg részt vesz a gyulladásos változások kialakulásában, beleértve az MMP-k, az urokináz-típusú plazminogén aktivátor (uPA) és a szövet típusú plazminogén aktivátor (tPA) indukcióját. és PAI-1 expresszió. 196,209,210 Menstruációkor és progeszteron megvonással a Cox-2 drámai mértékben megemelkedik az NF-KB-n keresztül prosztaglandinok és lipoxigenázok (LOX) indukciójával. 211 Az egyik lipoxigenáz, a LOX15, progeszteron megvonással expresszálódik. Mivel az LOX15 felelős a gyulladásgátló eikozanoid lipoxin A4 (LXA4) termeléséért, az expresszió segíthet a gyulladásos válaszok visszaszorításában. 212 Meglepő módon az LXA4 nemrégiben kimutatták, hogy hatásos ösztrogénreceptor-agonista 213, és működhet az endometrium helyreállításának megkönnyítésében, különösen a menstruáció alatt, amikor a keringő ösztrogénszint alacsony, de az ERα (legalábbis a zona basalisban) továbbra is magas. 185

Az ovulációs ciklusokban a menstruáció időtartama változó, általában 4–6 napig tart, és általában minden egyes ovulációs nőnél ciklusonként hasonló. Az áramlás időtartama kórosnak tekinthető, ha 2 napnál kevesebb vagy 7 napnál hosszabb. A normális menstruációban elveszített vér mennyisége 25 és 60 ml között mozog, nagyobb, ha véralvadási és vérlemezke-rendellenességek vannak jelen. A havi 60 ml-nél nagyobb veszteség vashiányos vérszegénységgel jár.

A menstruáció és az azt követő funkcionalis réteg regenerációja figyelemre méltó a szinéziák fejlődésének hiánya miatt. Az Asherman-szindrómát okozó méh szinéziák eseteinek többsége a terhességgel összefüggő curettage után következik be, különösen akkor, ha a curettage-t a szülés utáni időszak első 4 hetében végzik, amikor a méh különösen sérülékeny. 214 Asherman-szindróma általában fertőzéssel is társul.

Méhnyálkahártya átalakítása

Lois A. Salamonsen, Rebecca L. Jones, a Hormonok Enciklopédiájában, 2003

VI.C menstruáció

Az MMP-k képesek megemészteni az endometrium ECM összes komponensét, és az MMP mRNS és a fehérje szintje drámai módon nő a 26. és 4. ciklus között. Különösen az MMP-1, -2, -3 és -9 növekedhet az endometrium lebontásával összefüggésben, míg az MMP-7 valószínűleg nagyobb szerepet játszik az endometrium helyreállításában. Az enzimek aktív formáit a perimenstruációs és a menstruációs endometriumban igazolták. A TIMP-k az endometriumban is vannak, de kisebb ciklikus változások figyelhetők meg, ami arra utal, hogy az MMP működésének fő szabályozása az MMP expressziójának és aktivációjának szintjén van. Noha a progeszteron a legtöbb MMP negatív transzkripciós szabályozója, expressziójuk fókusztikus jellege helyi szabályozást sugall. A stromában szétszórt leukociták MMP-ket és más enzimeket, például hízósejt-triptázt és neutrofil-elasztázt termelnek, amelyek bizonyos MMP-ket aktiválhatnak, és így hozzájárulhatnak a mátrixot lebontó aktivitás kaszkádjához a menstruáció során.