Metabolikus szindróma, elhízás és mortalitás

A kardiorespirációs fitnesz hatása

Peter T. Katzmarzyk, PHD 12,
Timothy S. Church, MD, PHD 3,
Ian Janssen, PHD 12,
Robert Ross, PHD 14 és
Steven N. Blair, PED 3

1 Testnevelési és Egészségügyi Oktatási Iskola, Queen's University, Kingston, Ontario, Kanada
2 Közösségi Egészségügyi és Epidemiológiai Tanszék, Queen's University, Kingston, Ontario, Kanada
3 integrált egészségügyi kutatás központja, The Cooper Institute, Dallas, Texas
4 Endokrinológiai és anyagcsere osztály, Queen's University, Kingston, Ontario, Kanada

Címzett levelezés és újranyomtatási kérelem Peter Katzmarzykhoz, a King's University Testnevelési és Egészségnevelési Iskolájához, Kingston, Ontario K7L 3N6. E-mail: katzmarzpost.queensu.ca

A kardiorespirációs fitnesz hatása

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS—Normális testsúlyú, túlsúlyos és elhízott férfiaknál a metabolikus szindrómához (MetS) társuló, minden okból eredő és a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) halálozásának kockázatának és a kardiorespirációs fitnesz (CRF) hatásának meghatározása.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK—Ez a megfigyelési kohorszvizsgálat 19 173 férfit vett részt, akiket klinikai vizsgálatnak vetettek alá, beleértve a maximális testmozgástesztet is. A MetS-t a Nemzeti Koleszterin Oktatási Program irányelvei szerint határozták meg.

EREDMÉNYEK- A kiinduláskor a férfiak 19,5% -ának volt MetS. A metabolikus szindróma OR-k a kiinduláskor 4,7 (95% CI 4,2–5,3) voltak túlsúlyosaknál és 30,6 (26,7–35,0) elhízott férfiaknál a normál testsúlyú férfiakhoz képest. A nyomon követés 10,2 évében összesen 477 haláleset (160 CVD) fordult elő. A minden okból eredő halálozás kockázata normál testsúlyban 1,11 (0,75–1,17), túlsúlyos 1,09 (0,82–1,47), elhízott, MetS-t szenvedő férfiaknál 1,55 (1,14–2,11) volt, összehasonlítva a normál testsúlyú egészséges férfiakkal. A CVD mortalitás megfelelő kockázata normál testsúlyban 2,06 (0,92–4,63), túlsúlyos 1,80 (1,10–2,97), elhízott férfiaknál pedig 2,83 (1,70–4,72) volt a MetS-szel szemben a normál testsúlyú egészséges férfiakkal. A CRF modellbe történő felvétele után az elhízáshoz és a MetS-hez kapcsolódó kockázatok már nem voltak szignifikánsak.

KÖVETKEZTETÉSEK—Az elhízás és a MetS összefügg az összes ok és a CVD halálozásának fokozott kockázatával; azonban; ezeket a kockázatokat nagyrészt a CRF magyarázta.

ACLS, Aerobic Center Longitudinal Study
CRF, kardiorespiratoris fitnesz
CVD, szív- és érrendszeri betegségek
EKG, elektrokardiogram
MetS, metabolikus szindróma
NCEP, Nemzeti Koleszterin Oktatási Program
NIH, Nemzeti Egészségügyi Intézetek

A metabolikus szindróma (MetS) a magas vérnyomás, a diszlipidémia és a cukorbetegség kockázati tényezőinek konstellációja, amely az egyéneken belül csoportosul. Jelenleg ajánlott, hogy a MetS-ben szenvedő egyéneket terápiás életmódbeli változásokra irányítsák, amelyek főként a fizikai aktivitás növekedéséből és az étrend javításából állnak (1,2). A MetS agresszív kezelése azért fontos, mert a 2-es típusú cukorbetegség (3,4), a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) (3,5) és a korai mortalitás (5–7) fokozott kockázatával jár együtt.

Általában megfigyelhető, hogy a metabolikus rendellenességek, köztük a MetS valószínűsége növekszik az elhízás szintjével együtt. Például a normál testsúlyú férfiakkal összehasonlítva a MetS esélye 5,2–25,2–67,7-szeres volt a túlsúlyos, közepesen elhízott és súlyosan elhízott férfiak körében a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat III. Felmérésében (NHANES III) (8). Az is ismert, hogy a MetS fennállásának kockázata magasabb azoknál, akiknél alacsonyabb a kardiorespirációs alkalmasság (CRF) (9,10), és hogy a túlsúlyos és elhízott egyének alacsonyabb CRF-szinttel rendelkeznek, mint a normál testsúlyú egyéneknél (11,12). A közelmúltban végzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a fizikailag alkalmas férfiaknál és nőknél, a fizikailag alkalmatlan férfiakhoz és nőkhöz képest, alacsonyabb a teljes és a hasi zsír mennyisége egy adott BMI esetén (13–15). Így a CRF fontos szerepet játszhat a MetS-szel járó morbiditás és mortalitás megnövekedett kockázatának magyarázatában a testsúly szintjén.

Tudomásunk szerint egyetlen tanulmány sem vizsgálta a MetS okozta halálozás kockázatának különbségeit normál testsúlyú, túlsúlyos és elhízott kategóriákban. Korábban beszámoltunk a CRF hasznosságáról a halálozás előrejelzőjeként a MetS-ben szenvedő és anélkül szenvedő férfiaknál (16). Itt megvizsgáljuk az összes ok és a CVD mortalitás kockázatának különbségeit a normál testsúlyú, túlsúlyos és elhízott férfiak között MetS-sel és anélkül, valamint a CRF hatását a megfigyelt összefüggésekre. E tanulmány céljából a Nemzeti Koleszterin Oktatási Program (NCEP) Felnőttek Kezelői Panel III (1) kritériumait használtuk a MetS-re.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

A mintába 19 173 20–83 éves (átlagosan 43,1 ± 9,7 év) férfi vett részt az Aerobik Központ Longitudinális Tanulmányából (ACLS), akik teljes adatokkal rendelkeztek a CRF-ről, a testsúly állapotáról és a MetS összetevőiről. Minden résztvevő a texasi Dallas-i Cooper Klinikán vett részt klinikai értékelések céljából 1979 és 1995 között. Az ACLS alapadatgyűjtése 1970-ben kezdődött; mindazonáltal a MetS diagnosztizálásához szükséges összes mérést 1979-től kezdve végezték el. A mintát olyan férfiakra korlátozták, akiknek a BMI értéke ≥ 18,5 kg/m 2 volt, és a kiindulási klinikai vizsgálat időpontjában nem volt szívkoszorúér-betegség, stroke vagy rák. . A minta összességében jól képzett volt (~ 75% főiskolát végzett) és túlnyomórészt nem spanyol fehérekből állt. Minden résztvevő megalapozott beleegyezését adta a klinikai vizsgálatban és a nyomonkövetési vizsgálatban való részvételhez. Az összes vizsgálati protokollt évente jóváhagyta a Cooper Intézet Intézményi Felülvizsgálati Testülete.

Klinikai vizsgálat

A klinikai értékelés magában foglalta a kórtörténeti kérdőívet, a fizikális vizsgálatot, az elektrokardiogramot (EKG), a flebotomiát, az antropometriai és a vérnyomásmérést, valamint a maximális testmozgás tesztet. Minden klinikai mérést legalább 12 órás böjtöt követően reggel végeztek.

Az expozíciós változók meghatározása

A tanulmányban figyelembe vett három fő expozíciós változó a MetS jelenléte vagy hiánya, a BMI státusza (normál testsúly, túlsúlyos vagy elhízott) és a CRF szint volt. Az összes expozíciót kiértékelték a kiinduló klinikai látogatáson.

A MetS-t az NCEP Felnőtt Kezelő III. Csoportja által ajánlott kritériumok alapján diagnosztizálták, amelyek a következő kockázati tényezők közül legalább három jelenlétét tartalmazzák: magas vérnyomás (≥130/80 Hgmm), központi elhízás (derékbőség> 102) cm), magas trigliceridszintet (≥1,69 mmol/l), alacsony HDL-koleszterint (2) számítottunk. A résztvevőket normál testsúly (BMI 18,5–24,9 kg/m 2), túlsúlyos (BMI 25–29,9 kg/m 2) vagy elhízott (≥30 kg/m 2) kategóriába sorolták az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet ( 18).

A CRF-et egy futópadon végzett maximális testvizsgálattal értékelték, módosított Balke protokoll alkalmazásával (19). A résztvevők 88 m/perc (3,3 mérföld/h) sebességgel kezdtek járni, magasság nélkül. Az 1. perc elteltével az emelkedést 2% -ra, majd percenként 1% -kal növeltük, majd a 25. percig. Azoknál a férfiaknál, akik továbbra is képesek folytatni a tesztet a 25. percen túl is, a sebességet percenként 5,4 m/min-rel (0,2 mérföld/h) növelték, amíg a kimerültség vagy a vizsgálatot a felügyelő orvos orvosi okokból befejezte. A futópad tesztnek a protokoll alkalmazásával történő befejezéséig eltelt idő erősen korrelál (r = 0,92) a mért maximális oxigénfelvétellel (V o 2max) (20). A futópadon a befejezésig eltelt időt használtuk fel a V o 2max metabolikus ekvivalensekben (MET) való becslésére (egy MET = 3,5 ml O2 · kg –1 · perc –1) a Balke-protokoll alapján a következő képlet segítségével: V o 2max = [1,44 × (percek a futópadon) + 14,99] /3,5 (20).

Kovariátusok

Azokat a személyeket, akik a koronária szívbetegség, agyvérzés vagy a rák személyes kórtörténetét jelezték az alapvizsgálaton, kizárták az elemzésekből. Azonban az esetleges CVD jelzéssel rendelkezőket megtartották az elemzésekben, és létrehoztak egy olyan változót, amelyet 0-nak (nincs jelzés a lehetséges CVD-re) vagy 1-nek (lehetséges CVD) kódoltak. A kiinduláskor lehetséges CVD jelei közé tartozhat az EKG rendellenes állapota nyugalmi állapotban vagy edzés közben (a minta 6,2% -a), vagy az életkor által előre jelzett maximális pulzus (220 év) legalább 85% -ának elérése sikertelensége az edzés során (a minta 2,7% -a) ). A cigarettázással, az alkoholfogyasztással és a CVD szülői kórelőzményével kapcsolatos információkat egy kórtörténeti kérdőívből gyűjtötték össze. A dohányzást úgy kódolták, mint soha, korábbi vagy jelenlegi dohányos. Az alkoholfogyasztást könnyűként kódolták (30 egység/hét). Az alkohol egysége egy üveg vagy doboz sör (355 ml [12 oz]), egy pohár bor (148 ml [5 oz]) vagy egy lövés kemény ital (44 ml [1,5 oz]). A korai CVD szülői kórelőzményét dichotóm változóként kódolták (0 = anamnézis, 1 = egyik szülőnél 50 éves kora előtt szélütés vagy koszorúér-esemény volt).

Halandóságfigyelés

A résztvevőket 1996. december 31-ig, vagy az elhunytak haláláig követték. A haláleseteket az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ Országos Halálindexéből (NDI) azonosították, és a halál okát az elhunyt résztvevők államainak létfontosságú nyilvántartási osztályaitól kapott hivatalos halotti bizonyítványok alapján határozták meg. Az NDI 96% -os érzékenységgel és 100% -os specificitással igazolta a kohorszos vizsgálatokban való felhasználást (21). A nosológus a halál oklevelét kódolta az alapjául szolgáló és legfeljebb négy járulékos halálesetre, a CVD mortalitást pedig az ICD-9 390–449,9 kódjaként határozták meg.

Statisztikai analízis

Logisztikai regresszióval vizsgálták a BMI kategória és a MetS közötti összefüggést a kiinduláskor. A 10 000 személyévre jutó halálozási arányokat a Cox arányos veszélyek regressziójával korrigálva adják meg az életkor és a vizsgálat éve szerint. A kövér, túlsúlyos és normál testsúlyú férfiaknál a MetS-hez kapcsolódó összes ok és CVD mortalitás korrigált relatív kockázatának (RR) becslésére Cox regressziót használtak. Az életkor, a vizsgálat éve, a dohányzás állapota, az alkoholfogyasztás, az esetleges CVD és a CVD szülői előzményei kovariátorként kerültek felvételre, és a maximális MET-eket kovariátorként adták hozzá meghatározott modellekhez, hogy megvizsgálják a CRF hatását a kapcsolatokra. Valamennyi elemzést SAS szoftver és eljárások (SAS Intézet, Cary, NC) felhasználásával végeztük, és a mortalitási adatokat azokra korlátoztuk, akiknek legalább 1 éves nyomon követése volt.

EREDMÉNYEK

BMI státusz, minden ok (A) és CVD (B) mortalitás egészséges férfiaknál és MetS-ben szenvedő férfiaknál az ACLS-ben. A oszlopokban szereplő számok az életkorral és a vizsgálat évével kiigazított halálozási arányok 10 000 személy-év után, a zárójelben szereplő számok pedig a halálozások számát jelentik. A normál testtömeg 18,5–24,9 kg/m 2, a túlsúly 25,0–29,9 kg/m 2, az elhízott testtömeg ≥ 30,0 kg/m 2 .

Az ACLS-ből származó 19 173 normál testsúlyú, túlsúlyos és elhízott férfi kiindulási jellemzői *

Minden ok és CVD mortalitás RR-je 19 173 elhízott, túlsúlyos és normál testsúlyú férfiban, ACS-ben és MetS nélkül

Köszönetnyilvánítás

Ezt a kutatást az Országos Öregedési Intézet NIH támogatásával támogatták (AG06945).

Köszönjük résztvevőinknek; Kenneth H. Cooper, MD, az ACLS létrehozásáért; a Cooper Klinika orvosai és technikusai az alapadatok összegyűjtéséhez; Marilu Meredith, EdD és a Cooper Intézet Vezetési Információs Rendszerek részlege az adatbevitelhez; valamint Carolyn Wright és munkatársai az adatkezelésért.

Lábjegyzetek

A szám egy másik részében található táblázat sok anyag hagyományos és Système International (SI) egységeit és konverziós tényezőit mutatja.

Elfogadva 2004. november 5-én.
2004. július 14-én érkezett.

CUKORBETEGEK ÁPOLÁSA