Méz és egészség: A legújabb klinikai kutatások áttekintése

Saeed Samarghandian

Általános Orvostudományi Tanszék, Neyshaburi Orvostudományi Egyetem, Neyshabur, Irán

Tahereh Farkhondeh

1 Immunogenetikai Tanszék, BuAli Kutatóintézet, Mashhad Orvostudományi Egyetem, Mashhad, Irán

Fariborz Samini

2 Idegsebészeti Tanszék, Mashhad Orvostudományi Egyetem, Mashhad, Irán

Absztrakt

ÖSSZEFOGLALÁS

Számos bizonyíték utal arra, hogy a mézet alkalmazzák a betegség kezelésében. Ezért a méz a klinikai osztályokban nagyon ajánlott.

Használt rövidítések: WA: Vízaktivitás, RDI: Ajánlott napi bevitel, Si: Szilícium, RB: Rubídium, V: Vanádium, Zr: Cirkónium, Li: Lítium, Sr: Stroncium, Pb: Ólom, Cd: Kadmium, As: Arzén, MIC: Minimális gátló koncentráció, PARP: Poli (ADP-ribóz) polimeráz, ROS: Reaktív oxigénfajok, iNOS: Indukálható nitrogén-oxid szintáz, NK sejtek: Természetes gyilkos sejtek, SCFA: Rövid láncú zsírsav, CRP: C-reaktív fehérje.

BEVEZETÉS

MÓD

Irodalomkutatást végeztek a méz hatékonyságát a betegségek gyógyításában bemutató legújabb cikkek azonosítására. Számos online adatbázis lekérdezésére került sor, köztük a Web of Science, a ScienceDirect és a PubMed. A következő kulcsszavakat használták külön-külön és együttesen az áttekintés tárgyát képező cikkek felvételi kritériumaként: méz antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antibakteriális, antidiabetikus, apoptotikus, légzőszervi, gyomor-bélrendszeri, valamint szív- és érrendszeri és idegrendszeri. Jelen áttekintés egy 42 éves időszakot ölel fel, amely 1970 és 2014 között publikációkat tartalmaz. Az első keresések csaknem 200 eredményt hoztak. E dokumentumok kivonatát felülvizsgálták az alkalmazhatóság megerősítése érdekében. A további kizárási kritériumok (nem angol nyelvű és a teljes szövegként nem elérhető kéziratok) mérlegelése után 108 cikk maradt.

A méz kórtörténete

A kőkori festmények tanúsága szerint a betegség méhészeti termékekkel, például mézzel való kezelése 8000 évvel ezelőtt származik. Ősi tekercsek, táblák és könyvek - sumér agyagtáblák (Kr. E. 6200), egyiptomi papiruszok (Kr. E. 1900–1250), Véda (hindu szentírások) 5000 éve, Szent Korán, Biblia és Hippokratész (Kr. E. 460–357) szemléltették, hogy a mézet széles körben használják gyógyszerként. [17,18,19] A Korán élénken jelezte a méz terápiás értékének aktivitását. [20] Az Úr inspirálta a méheket, hogy építsék kaptárukat dombokra, fákra, és az ember lakóhelyeihez, testükből pedig változó színű ital érkezik, amely gyógyítja az emberiséget, ez bizony egy jel azok számára, akik adnak gondolat. Noha számos tanulmány jelent meg a mézről, legtöbbjük a biokémiai elemzésre, az élelmiszerekre és a nem élelmiszerek kereskedelmi felhasználására összpontosított. A mézet különféle betegségekben használták, ideértve a szembetegségeket, az asztmát, a torokfertőzéseket, a tuberkulózist, a szomjúságot, a csuklást, a fáradtságot, a szédülést, a hepatitiszt, a székrekedést, a féregfertőzést, a halmokat, az ekcémát, a fekélyek gyógyulását és a hagyományos orvoslás sebeit., 21]

A méz táplálkozási és nem tápanyag-összetevői

Áttekintés a nyers méz összetételéről (átlagos mennyiség 100 g-onként)