Mit kell tenni a mióma ellen

ARCHIVÁLT TARTALOM: Olvasóink szolgáltatásaként a Harvard Health Publishing hozzáférést biztosít archivált tartalmú könyvtárunkhoz. Kérjük, vegye figyelembe az egyes cikkek közzétételének vagy utolsó felülvizsgálatának dátumát. Ezen a webhelyen semmilyen tartalom, dátumtól függetlenül, soha nem használható fel orvosának vagy más szakképzett orvosnak nyújtott közvetlen orvosi tanácsadás helyett.

Továbbra is megjelennek az új lehetőségek a zavaró mióma kezelésére. Itt talál segítséget a számodra legmegfelelőbb megtalálásához.

Évente az Egyesült Államokban nők százezrei végeznek kezeléseket és eljárásokat (köztük akár 200 000 méheltávolítást) a mióma miatt. A reproduktív korú nők körülbelül 25-30% -ánál jelentkeznek olyan tünetek, amelyeket ezek a méh falaiban kialakuló, általában 35-50 év közötti gumis, nem rákos növekedések okoznak. Sokkal több nőnek van mióma, de nincsenek tünetei. Az afroamerikai nőknél háromszor nagyobb az esély a tüneti mióma kialakulására, mint más etnikai csoportokba tartozó nőknél, és jellemzően korábbi életkorban.

A mióma drasztikusan megváltoztathatja a nő életminőségét. Például egy nagyon nagy mióma kiterjesztheti a méhet egy második trimeszteres terhességig, és a bélhez vagy a hólyaghoz nyomódhat, ami székrekedést vagy gyakori vizelést okozhat. A mióma esetenként meddőséggel, vetéléssel és idő előtti vajúdással is jár. De a leggyakoribb panasz a súlyos, gyakran alvadékkal teli menstruációs vérzés, az úgynevezett menorrhagia (ha egy betétet vagy tampont óránként áztatnak) vagy a hypermenorrhagia (ha óránként két vagy több tampont vagy betétet áztatnak), ami nő egy virtuális fogoly az otthonában időszakai alatt. Az ilyen súlyos vérzés vashiányos vérszegénységet is okozhat.

Senki sem tudja pontosan, mi okozza a miómákat. Szerepet játszhatnak azok a gének, amelyek felgyorsítják a méh izomsejtjeinek növekedését. A méh erek rendellenességei is érintettek lehetnek. Az ösztrogén és esetleg a progeszteron jelenléte valamilyen szempontból fontosnak tűnik: a mióma ritkán fordul elő az első menstruáció előtt, a terhesség ösztönözheti növekedésüket, és általában a menopauza után csökken.

Az 1990-es évek végéig a méheltávolítás gyakran szerepelt az elsőként figyelembe vett kezelések között. Azóta a kevésbé invazív terápiák elérhetőbbé váltak, és többet tudni a különböző típusú mióma kezelésének lehetőségeiről. A nőknek most több választási lehetőségük van a kezelésükre, és a klinikusok jobban individualizálhatják az ellátást.

A miómák típusai

A miómákat hely szerint osztályozzák. Általában többszörösek, és több is lehet. A leggyakoribb típus, intramuralis mióma, nőnek a méh falán belül, és néha erős menstruációs áramlást, gyakori vizelési ingert, valamint bizonyos esetekben hát- és kismedencei fájdalmat. Nyálkahártya mióma, a legkevésbé elterjedt típus, a méhnyálkahártya (méhnyálkahártya) alatt kezdődik, és kinyúlhat a méhüregbe. Súlyos vérzést okozhatnak, és leginkább a termékenységi problémákhoz kapcsolódnak. Néhány mióma kocsányos, vagyis száron nő. Szuberosalis mióma nőnek a méh külső felületén, néha száron. Általában nem okoznak vérzést, de nyomást okozhatnak. Ritkán elcsavarodhatnak vagy elfajulhatnak, és fájdalmasak lesznek.

A kezelés megközelítései

A miómákat gyakran egy kismedencei rutinvizsgálat vagy más okból végzett képalkotó eljárások során találják meg. Ha nem okoznak tüneteket - erős vérzést, nyomást vagy fájdalmat -, és nem járnak meddőséggel, a mióma általában nem igényel kezelést. Tünetek esetén gyógyszerekkel (a szokásos első megközelítés) vagy műtéttel kezelhetők, ahol lehetséges, minimálisan invazív technikákkal.

A lehetőségek meghatározásának első lépése egy alapos értékelés, kezdve a nőgyógyásztól. Gyakran érezheti a miómát egy kismedencei vizsgálaton, de képalkotó technikákat használhat a pontosabb információk megszerzéséhez, ami kritikus fontosságú a kezelés megtervezéséhez. Például a transzvaginális ultrahang segíthet felmérni a méh üregébe nyúló mióma méretét (intrakavitális mióma); a 3D-s képalkotás hozzáadásával pontosan meghatározható a helyük. Ez azért fontos, mert az intracavitális mióma meddőséget okozhat. Egyéb potenciálisan hasznos képalkotó technikák közé tartozik a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és a sonohysterogram (ultrahang sóoldat infúzióval a méh üregébe). Orvosa megvizsgálhatja a méh üregét a méhnyakon keresztül behelyezett kis optikai eszközzel (hiszteroszkóppal) is.

Ha viszonylag fiatal vagy, és a tünetek nem súlyosak, egyszerűen kivárhatod a miómákat, mivel a menopauza után valószínűleg csökkenni fognak. Amíg "néz és vár", a klinikus rendszeres időközönként figyelemmel kíséri őket. A mióma kialakulása és növekedése nem szokatlan a premenopauzás nőknél, de a posztmenopauzás nőknél egy új vagy növekvő tömeg rosszindulatú daganatra utalhat, és nyomon kell követni.

Gyógyszerek

Ha tünetei kizárják a menopauza várakozását, vannak más lehetőségek, sebészeti és gyógyszerészeti. Enyhe fájdalom esetén orvosa recept nélküli fájdalomcsillapítókat javasolhat, beleértve az acetaminofent (Tylenol) és a nem szteroid gyulladáscsökkentőket, például az ibuprofent (Motrin, Advil). A súlyos vérzés okozta vérszegénység esetén azt javasolhatja, hogy növelje a vas bevitelét diéta, kiegészítők vagy mindkettő révén.

Egyetlen gyógyszer sem akadályozhatja meg a miómákat, sem pedig nem garantálja, hogy azok nem térnek vissza. De vannak olyan vényköteles gyógyszerek, amelyek csökkentik a miómákat és csökkentik a vérzést. A vényköteles gyógyszerek legfontosabb osztályai a következők:

GnRH agonisták. A gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) agonisták, például a leuprolid (Lupron) elnyomják a petefészek ösztrogéntermelését, és átmeneti hamis menopauzát eredményeznek, amely csökkenti a mióma véráramlását és csökkenti azokat. A mióma általában a gyógyszer abbahagyása után nő vissza. Ezeket a gyógyszereket ritkán alkalmazzák hat hónapnál hosszabb ideig, mert a menopauza tüneteit, köztük hőhullámokat és hüvelyi szárazságot, valamint depressziót, ízületi fájdalmat, csontvesztést és alvási problémákat okozhatnak. A GnRH-kezelés legjobb jelöltjei azok a nők, akiknek csak rövid távú "hídra" van szükségük a menopauzához, amikor a mióma hajlamos visszahúzódni, vagy az idõszakoktól elzáródva vérképük felépül. A műtét előtt GnRH agonistát is fel lehet írni a mióma zsugorítására.

Hormonális szerek. Fogamzásgátló tablettákat, androgén gyógyszer danazolt (Danocrine) vagy medroxiprogeszteron-acetátot (Depo-Provera) írhatnak fel a vérzés szabályozására. A Mifepristone (RU-486) blokkolja a progeszteront, zsugorodik a mióma és csökkenti a vérzést. (A kutatók ebbe az osztályba további gyógyszereket fejlesztenek, úgynevezett szelektív progeszteronreceptor-modulátorokat vagy SPRM-eket.) Korai tanulmányok szerint az RU-486 a méhsejtek túlnövekedését okozhatja, de úgy tűnik, hogy az adag csökkentése megoldja ezt a problémát. A raloxifen (Evista) segít a mióma zsugorodásában, de csak a menopauzás nőknél írják fel. Néhány nő enyhíti a súlyos vérzést a progesztint felszabadító méhen belüli eszköz (Mirena) használatával.

Sebészet

Súlyosabb tünetek esetén érdemes megfontolni a műtétet. Döntése nagyban függ attól, hogy befejezte-e a gyermekvállalást, és ha van, hajlandó-e várni a menopauzára. A két leggyakoribb műtét a következő:

Myomectomia. Ez a művelet csak a miómát (vagy miómákat) távolítja el. Megőrzi a méhet, ezért a legjobb megoldás azoknak a nőknek, akik szeretnének gyereket vállalni (bár császármetszéssel javasolják nekik a szülést).

A mióma (k) típusától, méretétől és elhelyezkedésétől függően a myomectomia elvégezhető szokásos hasi bemetszéssel vagy - kevésbé invazív módon - laparoszkópiával, ahol kis bemetszéseket és video-segédeszközöket használnak. A sebész alkalmazhatja a hiszteroszkópia nevű technikát is. Ebben az eljárásban a mióma eltávolítására szolgáló műszerekkel felszerelt hiszteroszkópot vezetnek be a méhbe a hüvelyen keresztül, és fel lehet használni azokra a miómákra, amelyek a méh üregébe nyúlnak ki. A sebészeket külön fel kell képezni a művelet végrehajtására. A gyógyulási idő rövidebb a hiszteroszkópos és a laparoszkópos eljárásokban, mint a hasi myomectomiában, és a termékenységi ráta kiváló.

A myomectomia egyik hátránya, hogy adhéziók alakulhatnak ki. (Az adhéziók egyfajta hegszövetek, amelyek a kismedencei szerveken képződnek és egymáshoz kötődnek.) A másik az, hogy a mióma kiújulhat, mivel a méh nem távolul el. A myomectomián átesett nők körében 10-33% -ra van szükség második műtétre öt éven belül.

Méheltávolítás. A méh eltávolításra kerül a has alsó részén, a hüvelyen keresztül vagy laparoszkóposan. Ez teljesen megszünteti a miómákat és tüneteiket.

A méheltávolítás biztonságos és hatékony, és alacsony a szövődményessége. Mindazonáltal ez egy nagy műtét, amely érzéstelenítést és - az adott eljárástól függően - két-hat hét gyógyulási időt igényel. A méheltávolításon átesett nők nagyobb kockázatot jelentenek a vizeletinkontinencia szempontjából, és átlagosan két évvel korábban érik el a menopauzát.

Tanulmányok szerint a legtöbb nő elégedett az eljárás meghozatalával kapcsolatos döntésével. De a méheltávolítás befejezi a periódusokat és a gyermekvállalást, ezért figyelembe kell venni a pszichológiai és az orvosi következményeket is.

A méh miómainak központjaBrigham és Női Kórház, Boston 800-722-5520, üzemeltető 525-4434 (ingyenes) www.fibroids.net

Országos Méh Mióma Alapítvány800-874-7247 (ingyenes) www.nuff.org

Intervenciós Radiológiai Társaság800-488-7284 (ingyenes) www.sirweb.org/patPub/uterine.shtml

A méh artériájának embolizációja

A méhartéria embolizációja (UAE) - más néven méh mióma embolizáció - egy minimálisan invazív eljárás, amely a mióma vérellátásának megszüntetésével zsugorodik. Az Egyesült Arab Emírségek az 1980-as évek eleje óta működik a szülés utáni és egyéb traumás kismedencei vérzés kezelésére. 1995 óta mióma kezelésére használják, és egyre népszerűbb.

Az eljárás előtt a medence területét képezzük le (lehetőleg MRI-vel), hogy kizárjuk a tünetek egyéb okait, például a petefészekdaganatot. Ez segít az érintett mióma méretének, helyének és típusának megállapításában is. A beavatkozás során egy beavatkozó radiológus egy katétert vezet be a bőrben lévő kis lyukon keresztül (az ágyéknál) a comb artériájába. Kontrasztos festék röntgen képalkotás segítségével a katétert a méhet ellátó két artéria (a méh artériák) egyikébe vezetik. Ezután szintetikus anyagból készült homok méretű részecskéket injektálnak a méh artériájába. A részecskék a miómát tápláló erekben koncentrálódnak (lásd az ábrát), levágják annak vérellátását, és végül összezsugorodnak. Mindkét méhartéria ugyanazon katéterezés során kezelhető.

A méh artériájának embolizációja

A beavatkozás során egy beavatkozó radiológus valós idejű röntgenkép segítségével katétert vezet be a méh artériájába az ágyék útján, és apró részecskéket enged a méh egyik oldalán lévő artériába. A részecskék felhalmozódnak a miómát tápláló erekben, elvágva annak vérellátását. Ezután az eljárást megismételjük a másik oldalon.

Az Egyesült Arab Emírségeket helyi érzéstelenítésben végzik, és kevesebb, mint egy órát vesz igénybe. Ambuláns alapon végezhető, de általában egyéjszakás kórházi tartózkodást igényel az embolizáció utáni szindróma (kismedencei fájdalom és görcsök, hányinger, hányás, láz és általános kényelmetlenség) megfigyelésére. Az Egyesült Arab Emírségek utáni első 12–24 órában súlyos görcsök gyakoriak, amelyeket orális vagy intravénás fájdalomcsillapítókkal kezelnek. Néhány nő véres váladékozást tapasztal az eljárás után két héttől több hónapig.

A súlyos szövődmények ritkák (kevesebb, mint 1%). Némi aggodalomra ad okot a petefészkek károsodása a vándorló részecskék miatt. Néhány nő átmenetileg vagy akár véglegesen zavarta a petefészek működését. A kockázat 45 éves kor után nagyobb. Bizonyos esetekben az elnyúló mióma szövet a testből kifelé menet elakad a méhnyakban, és műtéti úton el kell távolítani.

Az Egyesült Arab Emírségek olyan nők számára nyújt lehetőséget, akik nem akarnak vagy nem tudnak műteni, vagy meg akarják őrizni a méhüket. Általában nem ajánlott azoknak a nőknek, akik teherbe esni szeretnének a kezelés után: a terhességi ráta alacsonyabb - és a terhességi szövődmény aránya magasabb - az Egyesült Arab Emírségeket követően, mint a myomectomia után.

Az Egyesült Arab Emírségek a leghatékonyabb a nem kocsányos (száron növő) miómák esetében. A felmérések azt mutatják, hogy a nők 85-90% -a elégedett az eredményekkel akár három évvel az eljárás után. Gyorsabb, mint a méheltávolítás, rövidebb kórházi tartózkodás és kevesebb gyógyulási idő. Az életminőségi pontszámok hasonlóak a két eljárás esetében. De a nyomonkövetési adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Arab Emírségekben áteső nők 20–24% -ának néhány éven belül műtétre (méheltávolításra vagy myomectomiára) lesz szüksége.

Néhány nőgyógyász azt keresi, hogyan lehetne megszakítani a mióma vérellátását anélkül, hogy idegen anyagot juttatnának a testbe. Laparoszkópos méhartér elzáródás esetén a klinikus egy kis kapcsot vagy szorítót helyez a méhartériára laparoszkópos eljárás során. Egy másik technika egyáltalán nem igényel metszést; a sebész a hüvelyen keresztül közelíti meg az artériát, és szorítót alkalmaz, amely néhány órán keresztül a helyén marad, és összehúzza a miómát. A bilincs eltávolításakor a véráramlás visszatér az artériába.

Mágneses rezonancia irányítású ultrahang

A mágneses rezonanciával irányított fókuszált ultrahangos műtét (MRgFUS) egy nem invazív technika, amely a mióma nagy intenzitású ultrahanghullámokkal történő melegítésével és zsugorításával működik. Az MRI-t használják a mióma vizualizálására és a szövet hőmérsékletének változásainak figyelemmel kísérésére az eljárás során.

Az MRgFUS (ExAblate 2000) végrehajtására használt eszköz 2004-ben elnyerte az FDA jóváhagyását, így kevés információ áll rendelkezésre hosszú távú biztonságáról és hatékonyságáról. Két- és hároméves nyomonkövetési vizsgálatok azt sugallják, hogy az MRgFUS segít csökkenteni a tüneteket, de közvetlenül nem hasonlították össze a méheltávolítással, a myomectomiával vagy az Egyesült Arab Emírségekkel.

Hogyan működik az MRgFUS?

A beteg hasra fekszik az MRI szkenner belsejében levő asztalon, egy olyan jelátalakító felett, amely nagy intenzitású ultrahang energiát bocsát ki, és a mióma apró területére összpontosítja. Minden ilyen "ultrahangos kezelés" kis mennyiségű szövetet melegít fel és roncsol el; minden egyes miómához többszörös ultrahang szükséges. A páciens nyugtató hatású, de teljesen ébren van az eljárás során, amely átlagosan három órát vesz igénybe. A betegek nem sokkal később hazamehetnek, és általában másnap visszatérnek a szokásos tevékenységekhez.

Az MRgFUS nem ajánlott több kicsi mióma, kocsányos mióma vagy mióma számára, amelyek a medence mélyén, a bélhurok mögött vagy az alsó gerinc szakrális idegei közelében helyezkednek el. Bár csak olyan nők számára engedélyezett, akik nem törődnek termékenységük megőrzésével, az MRgFUS után néhány terhesség is előfordult. Az eljárás nem széles körben elérhető, és nem biztos, hogy biztosítás fedezi. Egyelőre ígéretesnek, de még nem bizonyítottnak kell tekinteni.

Oszd meg ezt az oldalt:

Az oldal nyomtatása:

Jogi nyilatkozat:
Olvasóink szolgáltatásaként a Harvard Health Publishing hozzáférést biztosít archivált tartalmú könyvtárunkhoz. Kérjük, vegye figyelembe az összes cikk utolsó felülvizsgálatának vagy frissítésének dátumát. Ezen a webhelyen semmilyen tartalom, dátumtól függetlenül, soha nem használható fel orvosának vagy más szakképzett orvosnak nyújtott közvetlen orvosi tanácsadás helyett.