Módszer az alsó végtag amputációval rendelkező személyek testtömegének és annak táplálkozási értékelésükre gyakorolt ​​hatásának becslésére

Arupendra Mozumdar, Subrata K Roy, Módszer az alsó végtag amputációval rendelkező személyek testtömegének becslésére és ennek következménye a táplálkozás értékelésére, The American Journal of Clinical Nutrition, 80. évfolyam, 4. szám, 2004. október, 868–875. Oldal, https: //doi.org/10.1093/ajcn/80.4.868

módszer

ABSZTRAKT

Háttér: A testtömeg jól mutatja az ember méretét, és széles körben használják a klinikai értékelés során. A megfigyelt testtömegen (WO) alapuló egészségi állapot-értékelés azonban helytelen a végtag amputációval rendelkezők számára.

Célok: A célkitűzések a következők voltak: 1) pontosabb és általánosabb módszer kidolgozása a testtömeg becslésére a végtag amputációval rendelkező személyeknél, 2) annak meghatározása, hogy a korrigált testtömeg használható-e a végtag amputációval rendelkező betegek táplálkozási állapotának felmérésére, és 3) a a becslés érvényessége empirikus adatok felhasználásával.

Tervezés: Antropometrikus adatokat gyűjtöttünk a kalkuttai és a szomszédos területek egyoldalú alsó végtagi amputációval rendelkező férfitól (n = 102). Matematikai képleteket dolgoztunk ki a becsült testtömeg (WE) és a testtömeg-index (BMI) meghatározására mind a WO, mind a WE (azaz a BMIO és a BMIE) alapján. A tápláltsági állapotot a BMIO és a BMIE segítségével értékeltük, és mindegyikük érvényességét úgy vizsgáltuk, hogy a középtámasz karjának kerületéből származó táplálkozási értékelés eredményét tekintettük arany standardnak. Összehasonlítottuk a végtag amputációval rendelkező alanyok táplálkozási állapotának eredményeit az egészséges kontroll alanyok hasonló mintaméretével.

Eredmények: A BMIE erősebb összefüggést mutatott a középső kar kerületével és magasabb hatékonysággal (vagyis bármelyik vizsgálati módszerrel adott helyes eredmények arányával), mint a BMIO-val. Ezenkívül a BMIE-vel elért eredmények hasonlóak voltak a BMI-vel egészséges kontroll alanyoknál elért eredményekhez. A BMIO-val és a BMIE-vel végzett táplálkozási értékelések azonban nem különböztek szignifikánsan egymástól.

Következtetés: A végtag amputációval rendelkező személyek számára a WE jobb alapot nyújt a megfelelő táplálkozási értékeléshez, mint a WO.

BEVEZETÉS

A testtömeg általában az emberi test számos fizikai tulajdonságát (méretét és alakját) tükrözi. A nem, a testalkat, az életkor és a társadalmi-gazdasági feltételek jelentős eltérései ellenére a testtömeget gyakran használják az ember táplálkozási állapotának és kóros állapotának indikátoraként, mivel érzékeny a környezeti viszonyokra. Ezért a testtömeg fontos fizikai jellemző, amely hasznos lehet a klinikai értékelések elvégzésében, ideértve a gyógyszer megfelelő adagjának és a megfelelő étrend-kiegészítők meghatározását.

Egészséges emberek esetében a testtömeg nagyon könnyen és pontosan megbecsülhető. A testtömeg-becslés azonban kritikussá és esetenként bonyolulttá válik azoknál a személyeknél, akiknél nincs végtag vagy annak egy része, általában amputáció vagy veleszületett hibák miatt. A végtag amputációval rendelkező személyek esetében a standard módszer alkalmazásával kapott testtömeg általában alábecsült, és nem tükrözi megfelelően testformájukat és méretüket. Az amputált végtaggal rendelkező személy testtömegének becslésére 2 alternatíva létezik: 1) lemérjük az amputált testrészt (az amputálás idején), majd hozzáadjuk a plusz súlyt, ami alig praktikus; vagy 2) becsülje meg az amputált testrész súlyát a megfigyelt testtömegből (postamputation) testtömeg-arányok felhasználásával.

A testtömeg-arányokkal kapcsolatos korábbi tanulmányok az emberi testrészektől elválasztott testszegmensek tömegének mérésén alapultak (1-3). 1964-ben Hanavan (4) 25 antropometriai mérés felhasználásával kidolgozta az emberi test számítógépes szegmensmodelljét. A korábbi vizsgálatok több korlátozására is felhívták a figyelmet. Ezek a korlátozások magukban foglalják azt a tényt, hogy az eredmények általánosítása nehéz lehet a testtömeg-arányok eltérése miatt a nem (5, 6), az életkor (7–10) és az etnikum (11, 12) miatt. Wilson és Loesch (13) azonban kimutatták, hogy a törzs és a végtagok alakváltozói mindkét nemnél hasonlóak. Martorell és mtsai (14) azt találták, hogy bár a hosszúságméréseket a társadalmi-gazdasági helyzet befolyásolja, így a szegény személyek valószínűleg alacsonyak, a társadalmi-gazdasági tényezők nem befolyásolják a test relatív arányait, és ezt a megállapítást más vizsgálatok is megerősítették (15). Tanner (15) szerint az európai és az ázsiai populációk testaránya hasonló, de eltér az afrikai populációkétól. Mindezek a vizsgálatok azonban a testszegmensek relatív méretének értékelésén alapultak, nem pedig a testszegmensek tényleges súlyán.

TÁRGYAK ÉS MÓDSZEREK

Népesség és terület

A jelen tanulmányban felhasznált adatokat egy nagyobb biomedicinális program részeként gyűjtötték össze, amelyekben az alsó végtag amputációjú személyek vettek részt Kalkuttából és annak szomszédos területeiről. Két országos szintű rehabilitációs központtal, az Ortopédiai Fogyatékosok Országos Intézetével és Mahavir Seva Sadan-nal keresték meg az alsó végtag amputációjú személyek címjegyzékét. Ezeknek a személyeknek postai úton elküldtük a jelen kutatás célkitűzését és egy beleegyező nyilatkozatot. A vizsgálatba bevonták azokat a válaszadókat, akik írásos beleegyezésüket adták. A vizsgálatot az emberi kísérletekkel megbízott illetékes bizottság (tudományos etikai bizottság az embereket érintő kutatási kockázatok védelme érdekében, indiai statisztikai intézet) végezte. Az adatokat összesen 102 egyoldalú alsó végtagi amputációval rendelkező férfiról gyűjtötték; E férfiak közül 32-nél térd felett, 70-nél pedig térd alatt amputáltak.

Az alanyok átlagos (± SD) életkora 43,54 ± 15,37 év volt. Az alanyok nagy részének (82,6%) amputációja volt trauma következtében, csak 11,0% -ának volt degeneratív betegség miatti amputációja, a fennmaradó 6,4% -nak rákos megbetegedése volt. Valamennyi alany protézissel rendelkezett, és mindegyiket legalább 2 évvel ezelőtt amputálták a vizsgálat előtt. Az összes adatot egyetlen nyomozó (AM) gyűjtötte össze többszöri otthoni látogatás során. Ezenkívül adatokat gyűjtöttek egy kontroll csoportból, amely 105 egészséges férfiból állt, akiket életkor és szocioökonómiai státus szerint illesztettek a végtag amputációval rendelkező alanyokhoz. Az összes végtag amputációval rendelkező alany és az egészséges kontroll alany bengáli nyelvű hinduk volt.

Antropometriai mérések

Minden antropometriai mérést standard technikák alkalmazásával végeztünk (26). A végtag amputációval rendelkező alanyokat felkérték, hogy viseljenek protézist, mielőtt megmérnék testüket és testtömegüket (ha szükséges, az alanyokat megfelelő óvintézkedésekkel a falhoz támasztották, hogy megvédjék a törzs és a térd hajlítását). Ezután a protézis súlyát vettük, és kivontuk a protézissel az előző súlyból, hogy megkapjuk a test tényleges súlyát (postamputation). Tudomásunk szerint a végtag amputációval rendelkező személyek termetének mérésére nincs szabványos módszer. Ezért a végtag amputációval rendelkező személy testméretét a test arányainak (ülési magasság/testmagasság) (27) kiszámításával és a végtag amputáció nélküli személyekével való összehasonlításával ellenőriztük.