Monocita gróf

Kapcsolódó kifejezések:

Neutrofil granulocita
Monocita
Limfociták
Fehér vérsejt
Csontvelő
Leukocita gróf
Előd
Limfocita szám
Neutrofil gróf

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Makrofágok és rendellenességeik az emberben

Mary Territo, Martin J. Cline, a Macrophage immunobiológiájában, 1976

A monocitózis

A normális relatív monocita szám felnőttnél a keringő leukocita populáció 1 és 9% -a között változik (Cassileth, 1972; Wintrobe, 1967). A relatív monocita szám jelentősen megnő, ha meghaladja a 10% -ot. Gyermekeknél az átlagos relatív szám 9%. A normál abszolút monocita szám felnőtteknél 285 és 500/mm 3 között, gyermekeknél 750 és 800/mm 3 között van (Bessis, 1956; Miale, 1962; Wintrobe, 1967).

A relatív monocitózis normális az újszülöttnél, és több hétig is fennállhat (Kato, 1935). Az irodalomban áttekintett monocitózis okait a II. Táblázat foglalja össze. Mint látható, a betegségek sokfélesége képviselteti magát. Általánosságban azonban a vér monocitózisával járó betegségek az I. táblázat II., III. És IV. Kategóriájába is tartoznak .

II. TÁBLÁZAT A monocitózis okai

Fertőző és parazita betegségek	Vegyes hematológiai betegségek
Szubakut bakteriális endocarditis	Polycythemia vera
Tuberkulózis	Az agranulocytosis gyógyulási fázisa
Rickettsiás betegségek	Postsplenectomia
Szifilisz	Myeloid metaplasia
Brucellosis	Hemolitikus anémia
Malária	Kollagén érrendszeri betegségek
Trypanosomiasis	Reumás endocarditis
Leishmaniasis	Szisztémás lupus erythematosus
Tífusz	Rheumatoid arthritis
Akut fertőzést követően	Krónikus gyulladásos emésztőrendszeri betegségek
Daganatos betegségek
Myelomonoeytie leukémia	Colitis ulcerosa
Hodgkin-kór és limfómák	Regionális enteritis
„Preleukémia”	Cirrózis
Myeloma multiplex	Vegyes rendellenességek
Nemhematológiai rosszindulatú betegség	Szarkoidózis
Kábítószer-reakciók

A monocita kinetika és a fertőzés változásai

4 A vér monocita szintjének oszcillációja

Az abszolút vér monocitaszám alacsony amplitúdójú oszcillációját írta le Meuret (1974) fiatal férfi hallgatókban. Ha a mintákat minden nap ugyanabban az időpontban veszik, a monocita szám ingadozása maximumok és minimumok sorozatát eredményezte 5 napos modális periodicitással (3-6 napos tartomány). Ez a viselkedés típusa szerint megfelel az ember neutrofiljeinek és trombocitáinak (Morley, 1966, 1969) és kutyáinak retikulocitáinak (Morley és Stohlman, 1969) jelentett vérkép oszcillációinak, bár a monocitáknál az oszcillációs periódus rövidebb. A jelenséget egy negatív visszacsatolási hurok szabályozó mechanizmusának tulajdonítják, amely összeköti a perifériás vérsejt-rekeszt és az őssejt-differenciálódási sebességet. Az ilyen késleltetések nagyrészt az őssejtektől a vérbe való kijutásig terjedő csontvelő átmeneti idő következtében egy ilyen rendszerben rejlenek, és a vér monocita szintjének oszcillációs jellegéből adódhatnak (Morley et al., 1970).

Myelodysplasticus/myeloproliferatív daganatok

Faramarz Naeim, MD. Ryan T. Phan PhD, a Hematopatológiai atlaszban (második kiadás), 2018

Kötelező klinikai és hematológiai jellemzők: a.

A perifériás vér monocita száma> 1000/ml

Robbanási százalék a perifériás vérben és a csontvelőben c.

Philadelphia kromoszóma hiánya (BCR/ABL1 átrendeződés)

Az alábbi genetikai változások közül egy vagy több: a.

Szomatikus mutáció PTPN11-ben, KRAS-ban vagy NRAS-ban

Az NF1 mutáció bizonyítéka

Germline CBL mutáció és a CBL heterozigozitásának elvesztése

A 2. számú genetikai jellemzőkkel nem rendelkező betegek esetében a klinikai és hematológiai jellemzők mellett a következő kritériumoknak kell teljesülniük:.

7. monoszómia vagy bármely más kromoszóma-rendellenesség, vagy a következő kritériumok közül legalább kettő: -

Emelkedett hemoglobin F-szint az életkor szerint

A myeloid vagy erythroid prekurzorok jelenléte a perifériás vér kenetén

GM-CSF túlérzékenység a kolóniában

A STAT5 hiperfoszforilezése

Leukocytosis és leukopenia

Leukocytosis más sejtvonalak terjeszkedése miatt

A monocytosis és a lymphocytosis a WBC emelkedéséhez is vezethet. A monocitózist az abszolút monocitaszám határozza meg, amely meghaladja az 500/µL értéket, és általában krónikus gyulladás esetén fordul elő olyan fertőzések következtében, mint a tuberkulózis, a szifilisz vagy a szubakut bakteriális endocarditis, az autoimmun vagy granulomatózus betegség és a szarkoidózis. Ez rosszindulatú daganatokban is megfigyelhető, például preleukémiás állapotokban, nonmifocita leukémiában, beleértve az akut mielomonocita és monocita leukémiát, histiocytosisban, Hodgkin-kórban, non-Hodgkin-limfómában és különféle karcinómákban. Végül a krónikus neutropenia hátterében, a splenectomia után, valamint a velő elnyomása utáni gyógyulás hátterében látható (170-2. Táblázat).

A limfocitózist az abszolút limfocita szám határozza meg, amely meghaladja az 5000/µL értéket. A megnövekedett limfocita szám leggyakoribb okai az olyan vírusfertőzések, mint az Epstein-Barr vírus és a hepatitis vírusok. Bár a legtöbb bakteriális fertőzés neutrofíliát okoz, a pertonisz és a Bartonella henselae okozta macskakarcos betegség lenyűgöző limfocitózist okozhat. Más fertőzések, amelyek másodlagos limfocitózist okozhatnak, a toxoplazmózis és a babeziózis. A gyógyszerek vagy a szérumbetegség miatti túlérzékenységi reakciók szintén társulhatnak a lymphocytosishoz. A limfocitózist okozó elsődleges rendellenességek közé tartozik a krónikus limfocita leukémia (CLL) és a monoklonális B-sejtes limfocitózis (170-3. Táblázat; lásd még a 190-2. Táblázatot és a 190. fejezetet).

Az eozinofíliát az abszolút eozinofilszám határozza meg, amely meghaladja a 400/µL értéket. Az eozinofilek az IL-5 hatása alatt szaporodnak, és szerepet játszanak a fagocitózisban és a túlérzékenységi reakciókban a hízósejtek degranulációja által okozott toxicitásban. Az eozinofília ezért leggyakrabban a gyógyszeres reakciók, az allergia, az atópia és az asztma hátterében jelentkezik. Különböző fertőzések, különösen parazita fertőzések és kisebb mértékben gombás fertőzések is társulhatnak a keringő eozinofilok megnövekedett számával. Az eozinofília autoimmun és gyulladásos állapotok eredménye is lehet, mint például Churg-Strauss vasculitis esetén. Atheroemboliás betegség és a mellékvese elégtelenség szintén eozinofíliát okozhat. Számos olyan rák van, amelyek összefüggenek az eozinofilek politipikus terjeszkedésével, beleértve a limfómákat és a szilárd daganatokat. Az eozinofilok számos klonális rendellenessége is előfordul, amelyek egyes leukémiák hátterében fordulnak elő. Végül van egy rendellenességek heterogén csoportja, amelyeket hipereozinofil szindrómának neveznek. Egy FIP1L1-PDGFRA fúziós gén megerősítette, hogy ezek egy része az eozinofilek elsődleges klonális rendellenességei; más hipereozinofil szindrómák klonalitását nehéz megállapítani (lásd 173-1. táblázat a 173. fejezetben).

Veleszületett immunitás születésekor

Ballambattu Vishnu Bhat, Selvaraj Manoj Kumar Kingsley, Immunitás és gyulladás az egészségben és a betegségekben, 2018

2.4.2 Újszülött monociták

Klinikai patológia

Molly Varga BVetMed DZooMed MRCVS, a Nyúlgyógyászat tankönyvében (második kiadás), 2014

2.2.4.8 Monociták

Más fajokban a monocitózis krónikus betegségekkel, különösen krónikus gyulladásos állapotokkal társul. Nyulakban a megnövekedett monocitaszám krónikus bakteriális fertőzéssel társulhat. Hinton és mtsai. (1982) megállapította a megnövekedett monocitaszámot a szubkután tályogokkal, tőgygyulladással és „labirintitissel” rendelkező nyulaknál. A monocitaszám azonban a laboratóriumi referencián belül nem jelenti a krónikus fertőzés hiányát. A fogbetegség miatt krónikus osteomyelitisben szenvedő nyulak monocitaszáma a laboratóriumi referencia tartományon belül lehet (Harcourt-Brown, nem publikált adatok).

Klinikai hematológia

A nyúl eritrociták átmérője változó, és az anizocitózis normális eredmény lehet a nyúl vérfóliáiban.

A normál vérfóliákon polikromázia és kisszámú retikulocita és magvú vörösvértest látható.

A nyúl neutrofilek szemcsés citoplazmával rendelkeznek, és összetéveszthetők eozinofilekkel.

A nyúl neutrofilekre többféle kifejezés vonatkozik. Egyes szerzők olyan kifejezéseket használnak, mint például heterofil, pszeudoeozinofil, acidofil vagy amfofil a neutrofil helyett, a citoplazmatikus szemcsék alapján

A bazofileket gyakran találják nyulak vérfóliáin.

Az alacsony vérsejtesség, vagyis az anaemia és a lymphopenia a nyulak betegségének nem specifikus jellemzője.

A magozott vörösvértestek nagy száma összefüggésbe hozható fertőző betegséggel.

A neutrofil: limfocita aránynak felnőtt nyulaknál körülbelül 1: 1-nek kell lennie. Az arány megváltozása társulhat stresszel vagy betegséggel.

Az adrenalin a limfociták elmozdulását okozza a lépből és a csontvelőből a vérbe. A kortizol a limfociták elmozdulását okozza a véráramból a lépre és a nyirokszövetre.

A fehérvérsejtek számának növekedése nyulakban szokatlan még fertőzés jelenlétében is.

A bal irányú eltolódással járó neutrofilia a fertőzésre reagálva jelentkezik.

A monocitózis krónikus fertőzéssel összefüggésben látható.