Multi Radiance Medical - Rheumatoid Arthritis

  • Áttekintés
  • A mi történetünk
  • Ki használ több sugárzású lézert?
  • Kérdezze meg szakértőnket
  • GYIK
  • Közelgő események és webes szemináriumok
  • Sajtószoba
  • Áttekintés
  • Akupunktőrök
  • Sportos edzők
  • Csontkovácsok
  • Általános gyógyszer
  • Gyógytornászok
  • Klinikai vizsgálatok
  • Áttekintés
  • Állat-egészségügyi GYIK
  • MR4ACTIVet
  • Fényvezető szondák állatok számára
  • Vásárlói ajánlások
  • Állatorvosi ajánlások

A lézerterápia jótékony hatása a reumás ízületi gyulladás kezdeti szakaszában

LLLT eredeti cikkek, lézerterápia kötet. 11-2, 79. o

radiance

A lézerterápia hatása a reumás ízületi gyulladás kezdeti szakaszában

CÉL: A lézerterápia hatásainak tanulmányozása, összehasonlítva más modalitási vizsgálatokkal (NSAID-ok) az (RA) kezdetekor.

TÁRGYAK ÉS MÓDSZEREK:
A vizsgálatba 59 beteget vontak be az RA kialakulásától számított első 6-12 hónapban. A betegeket három csoportra osztották: az 1. csoport (21 beteg) lézeres terápiát kapott; A 2. csoportba (18 beteg) placebo lézeres terápiát és NSAID-kezeléseket alkalmaztak; A 3. csoportot (20 beteget) csak NSAID-kel kezelték. Fizikoterápiát kezdtek mindhárom csoportban. GaAIAs dióda lézert (830 nm, maximális kimenőteljesítmény 200 mW) használtunk. 4 hónap alatt lézerterápiás tanfolyamokat - naponta egyszer 8 napig, havonta - adtak az 1. csoportnak és a 2. lézeres placebo csoportnak. Az energia sűrűsége (2–4 J/cm2) és frekvenciája (5 Hz vagy 10 Hz) az érintett ízületek fájdalmának számától és súlyosságától függ.

EREDMÉNYEK:
A klinikai és biológiai paraméterek elemzése a kezelés végén statisztikai szignifikáns csökkenést mutatott a reggeli fájdalom nyugalmi állapotában és mozgása közben, valamint az akut fázisú reagensek javulása mellett. Ezekben a vizsgálatokban az általános hatékonysági arány 86% volt az 1. csoportban, 50% a placebo lézeres csoportban és 40% a 3. csoportban.

Megbeszélés és következtetések:
Négy hónapos kezelés után vizsgálataink azt mutatták, hogy az infravörös lézerterápia képes volt helyreállítani a funkciót, enyhíteni a fájdalmat és elkerülni a betegség szövődményeit vagy az NSAID-kezelés (emésztési vagy vese) RA kialakulásakor, a legperspektívabb modalitás mellett kezelés.

A lézerterápia hatása a rheumatoid arthritisben szenvedő betegek komplex kezelésében

115 II-III fokú rheumatoid arthritisben szenvedő beteget kezeltek alap RA gyógyszerekkel és infravörös lézerrel. A 20 betegből álló kontrollcsoportban csak az alapvető gyógyszereket adták. A test 10 területét naponta besugározták, napi 8-10 napos időtartam alatt növelték az adagot. A terápia hatékonyságát laboratóriumi vizsgálatokkal kontrollálták egyebek mellett. gyulladásos szerek és a lipidperoxidáció aktivitása. Az eredmények statisztikailag szignifikánsak voltak. A legjobb hatást II fokú RA-ban szenvedő betegeknél tapasztalták. A szteroid gyógyszerek 8-10 nappal korábban csökkenthetők ebben a betegcsoportban, és egyes esetekben a gyógyszeres kezelés akár ki is zárható. A III. Fokú betegek mérsékeltebb előnyei voltak a lézeres kezelésnek.

A reumás ízületi gyulladás interauricularis lézeres terápiája

A vizsgálatok igazolták az interauricularis kis intenzitású infravörös lézerterápia (0,89 nm, 7,6 J/cm) képességét gyulladáscsökkentő, immunmoduláló hatás kiváltására rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknél. Az eljárásnak szelektív, patogenetikailag irányított immunmoduláló hatása van, amelynek mechanizmusa hasonló az alapvető antireumás gyógyszerek és a vér intravénás lézersugárzásának mechanizmusához. Ez a lézerterápia alternatívája lehet annak, hogy az intravénás vérsugárzás nem invazív módszerként jobb legyen. Az interauricularis lézerterápia felerősítheti a nem szteroid gyulladáscsökkentők, a citosztatikumok hatásait és csökkentheti mellékhatásukat.

A GaAIA-k 830 nm-es diódás lézerének klinikai alkalmazása a reumatoid artritisz kezelésében

A reumás ízületi gyulladás lézeres terápiája

Harminc klasszikus vagy határozott reumás ízületi gyulladásban szenvedő ember kapott lézeres expozíciót egy Q-kapcsolású neodímium lézerrel, amely 1,06 mikrométeres sebességgel működött 15 joule/cm2 kimenettel 30 ns másodpercig. Az egyik kezét a proximalinterphalangealis (PIP) és a metacarpalis phalangealis (MCP) ízületeknél pózták be, míg a másik kezét álszalaggal. A páciens, az orvos és a foglalkozási terápia kiértékelői nem tudták, melyik kezet piszkálják. Huszonegy beteg észlelte mindkét kéz MCP és PIP ízületének javulását a lézeres terápia során. Huszonhét PIP ízület javulását, 26 pedig az MCP ízületek javulását figyelték meg a terápia során. A hő, az erythema, a fájdalom, a duzzanat és a gyengédség idővel mindkét kézben javult, de a lasedezett kéznél jelentősen javult az erythema és a fájdalom. Jelentősen javult a tapadás és a csúcs nyomása a bepólyázott oldalon. A vérlemezkék aggregációjával mért keringő immunkomplexek szintje csökkent a lézeres vizsgálat során. A javulás összefüggésben lehet a lézeres expozícióval. A lézersugárzás pontos szerepe a reumás ízületi gyulladásban és annak hatásmechanizmusa megmarad

Lézerterápia a reumatológiában

Alacsony szintű lézeres terápia (I., II. És III. Osztály) a rheumatoid arthritis kezelésében

HÁTTÉR: A rheumatoid arthritis (RA) a lakosság nagy részét érinti. Az alacsony szintű lézeres terápiát (LLLT) körülbelül 10 évvel ezelőtt vezették be alternatív nem invazív RA-kezelésként. Az LLLT olyan fényforrás, amely rendkívül tiszta, egyetlen hullámhosszú fényt generál. A hatás nem termikus, hanem a sejtekben bekövetkező fotokémiai reakciókhoz kapcsolódik. Az LLLT reumás ízületi gyulladással szembeni hatékonysága továbbra is ellentmondásos.

CÉLKITŰZÉSEK: Az LLLT hatékonyságának felmérése az RA kezelésében.

KERESÉSI STRATÉGIA: Megkerestük a MEDLINE, EMBASE, a Cochrane Musculoskeletal csoport nyilvántartásait, a rehabilitációs és kapcsolódó terápiák területét, valamint a Cochrane kontrollált vizsgálatok nyilvántartását 2000. január 30-ig.

KIVÁLASZTÁSI FELTÉTELEK: Az a priori protokollt követően csak randomizált, kontrollált LLLT vizsgálatokat választottunk ki az RA klinikai diagnózisával rendelkező betegek kezelésére. Az összefoglalókat kizártuk, hacsak további adatokat nem lehetett szerezni a szerzőktől.

ADATGYŰJTÉS ÉS ELEMZÉS: Két recenzens egymástól függetlenül választja ki a vizsgálatokat az inklúzió érdekében, majd kinyerte az adatokat és előre meghatározott formák segítségével értékelte a minőséget. A heterogenitást Cochran Q tesztjével teszteltük. Rögzített effektus modellt alkalmaztak a folytonos változók számára, kivéve, ahol heterogenitás létezett, ebben az esetben véletlenszerű effektus modellt alkalmaztak. Az eredményeket súlyozott átlagkülönbségekként (WMD) elemeztük 95% konfidencia intervallummal (CI), ahol a kezelt és a kontroll csoport közötti különbséget a variancia inverzével súlyoztuk. A standardizált átlagos különbségeket (SMD) úgy számítottuk ki, hogy a kezelt és a kontroll közötti különbséget elosztottuk az alapváltozással. Az SMD-t akkor alkalmazták, amikor ugyanazon fogalom (például fájdalom) mérésére különböző skálákat alkalmaztak. A dichotóm eredményeket esélyhányadossal elemeztük.

EREDMÉNYEK: Az öt placebo-kontrollos vizsgálatba összesen 204 beteget vontak be, 112-et randomizáltak lézerterápiára. Egy külön kontroll csoporthoz képest az LLLT 70% -kal csökkentette a fájdalmat a placebóhoz képest, és 27,5 perccel csökkentette a reggeli merevség időtartamát (95% CI: 2,9-52 perc), és 1,3 cm-rel megnövelte a hegy és a tenyér rugalmasságát (95% CI: 0 8–1,7 cm). Más eredmények, például a funkcionális értékelés, a mozgás tartománya és a helyi duzzanat nem különböztek csoportonként. Nem voltak szignifikáns különbségek az alcsoportok között az LLLT dózisa, a hullámhossz, az alkalmazás helye vagy a kezelés hossza alapján. RA esetében az ellentétes kezet használó kontrollcsoporthoz képest nem volt különbség a kontroll és a keze között, de minden kéz javult a fájdalomcsillapítás és a betegség aktivitása szempontjából.

A VÉLEMÉNY KÖVETKEZTETÉSEI: Összefoglalva: az RA LLLT legalább négy hetes kezelésként előnyös, a fájdalom és a reggeli merevség csökkenésével. Egyrészt ez a metaanalízis azt találta, hogy az összesített adatok bizonyítékot szolgáltattak a klinikai hatásra, de az eredmények ellentmondásosak voltak, ezért azt a következtetést kell levonni, hogy az LLLT RA-ban történő alkalmazásának határozott dokumentálása nem lehetséges. A klinikusoknak és a kutatóknak következetesen be kell számolniuk az LLLT eszköz jellemzőiről és az alkalmazott alkalmazási technikákról. Az LLLT-vel kapcsolatos új vizsgálatoknak szabványosított, validált eredményeket kell felhasználniuk. Néhány pozitív megállapítás ellenére ez a metaanalízis hiányzott arról, hogy az LLLT hatékonyságát hogyan befolyásolja négy fontos tényező: hullámhossz, az LLLT kezelés időtartama, az adagolás és az alkalmazási hely az idegek felett, ízületek helyett.

Az alacsony szintű lézeres terápia hatástalan a reumatoid artritikus ujjízületek kezelésében

Az alacsony szintű lézeres terápia (LLLT) az elektroterápia viszonylag új és egyre népszerűbb formája. A gyógytornászok sokféle betegség kezelésére használják, beleértve az RA-t, annak ellenére, hogy a hatékonyságát alátámasztó tudományos bizonyítékok hiányoznak. Véletlenszerű, kettős-vak és placebo-kontrollos vizsgálatot végeztek az LLLT hatékonyságának értékelésére. A páciensminta aktív ujjízületi szinovitiszben szenvedő krónikus RA-betegekből állt. Negyven RA beteget toboroztak, akiknél az MCP vagy PIP ízületek egy része vagy egésze részt vett. Véletlenszerű kiosztást követően aktív vagy placebo lézert kaptak hetente háromszor, 4 héten keresztül. A méréseket a belépés előtt, a kezelés után, 1 és 3 hónappal követték nyomon. A csoportok életkor, nem, betegség időtartama és súlyossága szempontjából jól megfeleltek. Kevés szignifikáns különbséget figyeltek meg a tapadás erősségében, a reggeli merevség időtartamában, az ízületek érzékenységében, a gyulladt ízületek hőmérsékletében, a mozgási tartományban vagy a fájdalomban, akár csoportokon belül, akár csoportok között. Ezen besugárzási paraméterek alkalmazásával az LLLT hatékonysága hatástalan.

A lézerterápia hatékonysága a rheumatoid arthritisben szenvedő betegek komplett terápiájában

A kutatás célja a lézerterápia hatékonyságának értékelése a rheumatoid arthritis (RA) különböző mértékű betegek körében. Vizsgálatot végeztek 115 RA-II-III aktivitású betegnél (a fő csoport), akik az alapterápián kívül lézeres kezelést is kaptak.

Az ALT "Mustang" készüléket 2-10 W teljesítménnyel és infravörös hullámtartománnyal használták. A lézeres hatás a sérült ízület területére irányult. A lézeres hatás időtartama 5-17 perc, napi 1-2 perc hozzáadásával. A mezők száma 10, a kezelési eljárások száma -8-10, A kontroll csoport 20 RA-s betegből áll (csak alapterápia).

A terápia hatékonyságának ellenőrzése a komplex laboratóriumi adatokon alapult, ideértve a nem specifikus gyulladásos tényezők és a lipidperoxidáció aktivitási tényezőinek meghatározását.

A terápia legnagyobb hatását a II. Aktivitású betegek fő csoportjában érték el. A kontroll csoporthoz képest 8-10 nappal korábban sikerült javulást kapnunk, amely lehetővé tette számunkra a szteroidok iránti igény csökkentését, és 20 beteg esetén akár lemondta is a szedést. Statisztikailag megbízható csökkenést kaptunk a gyulladás és a lipidperoxidáció aktivitásában. A terápia mérsékeltebb hatását a fő csoport III. Aktivitású betegek kezelése érte el.

A supravascularis vérsugárzás alkalmazása infravörös lézerrel a másodlagos erek kezelésében rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknél

AZ IMMUNITÁS DIAGNOSZTIKAI JELENTŐSÉGE A VIZSGÁLAT MEGJELENÍTÉSE A LÉZERTERÁPIA ALKALMAZÁSÁBAN REUMATOID ARTHRITISZT BETEGEKBEN ÉS BETEGSÉGPROGNÓZISBAN

A reumás ízületi gyulladás (RA) továbbra is kulcsfontosságú kihívást jelent a reumatológiában, mivel ennek gyógyítása nem látható. Az RA az egyik leggyakoribb gyulladásos betegség, amely fiatal és középkorú embereket érint. Haladása lankadatlan, és a fiatalok korai fogyatékosságához vezet (5-6 évvel a kezdet után). Ezért sürgető probléma új terápiás megközelítés megtalálása, különösen egy alapvető beavatkozás.

Matveikin és mtsai. (1989) azzal érvelt, hogy a gyulladás stabilizálásán alapuló összes rendelkezésre álló terápiás módszer nem képes megállítani a progresszív destruktív porc és csont rendellenességeket, amelyek súlyossága nagyban meghatározza az ízületek strukturális és funkcionális károsodásának kimenetelét. Ezenkívül a széles körben alkalmazott glükokortikoidok, citosztatikumok és még nem szteroid gyulladáscsökkentőkről is beszámoltak, hogy osteolitikus és calciuretic hatásúak, amelyek elősegíthetik az ízületek felületének pusztulását RA-ban (Agababov et al., 1989). Ezért a "klasszikus" módszerek nem befolyásolják a helyi és a szisztémás csontritkulást, amely az RA-ban szenvedő betegek 22-28-72% -ánál fordul elő (Korshunov et al., 1995; Skripnikov et al., 1997). Másrészt vannak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy az oszteoporózis súlyossága (OP) nem adja meg az elsődleges betegség súlyosságát. A kérdés bizonyossága fontos következményekkel jár az RA prognózisa és terápiája szempontjából.

Számos mélységi vizsgálat jelzi az osteoprotective kezelés szükségességét RA jelenlétében (Nasonova, 1983; Nasonova és Sigidin, 1985; Revel, 1993; Nasonov, 1994; Franke adn Runge, 1995; Nasonov és mtsai, 1997; Deuchaisnes és mtsai. (1973; West és mtsai, 1994).

Ezért mind a kutatás, mind a gyakorlati szempontból nagyon fontos olyan terápiás sémák elfogadása, amelyek egyrészt immunkorrekciós hatásokkal bírnak, másrészt javítanák a csontok ellenállását a pannus pusztító hatásával szemben, és lassítanák a csontok tömegvesztését.

Ezt a kutatási irányt folytatják a világ minden táján. Az elmúlt években az antioszteoporotikus gyógyszerek RA vagy annak alkotórészeinek alapterápiájaként történő felvétele meglehetősen hatékonynak bizonyult (Bolotina, 1997; Doroshenko és Korochina, 1996, 1997; Zonova és mtsai, 1997; Mazurov és mtsai, 1997; Gavrilovski, 1996; Jezicrinska és mtsai, 1996; Szombati és mtsai, 1996). A jelentett és a saját klinikai tapasztalataink alapján 1997-ben javaslatot tettünk az oszteoprotektív terápia individualizálásának sémájára.

A gyógyszerek mellékhatásaival, számos ellenjavallattal és egyéni intoleranciával szembesülve azonban eljutottunk a mágneses-infravörös lézeres (MIL) terápiához.

Mivel az RA immun-gyulladásos betegség, a különféle lézeres kezelések általában az immun- és gyulladásos rendellenességek korrekciójára irányulnak (Gracheva és Satinaeva, 1988; Yarema, 1989; Klushin, 1990; Babynina és Volobuyeva, 1988; Ferrel és mtsai, 1996). . Sebészeti lézeres beavatkozásokat, intravénás és transzkután manipulációkat alkalmaztak (Dzyak és Simonova, 1988; Plotguin és mtsai, 1996; Grazhane és mtsai, 1989; Skobelkin és mtsai, 1990; Basford, 1993).

RA-ban szenvedő gyermekeknél és idős betegeknél lézerterápiát alkalmaztak (Keltsev et al., 1988; Sinepesov et al., 1989). A lézer ezen alkalmazásainak eredményei kétségkívül jók voltak.

Mivel a vizsgálatok különböző jellemzőkkel rendelkező lézereket használtak, a rendelkezésre álló bizonyítékok heterogének és nehéz összehasonlítani őket.

Beszámoltak a MIL-terápiára adott RA-válaszról (Velitchenko, 1995; Demidov et al., 1995). Az RA aktivitásának és súlyosságának csillapításán kívül azonban azzal a problémával szembesülünk, hogy javítsuk a "belső" csontrezisztenciát a reumás agresszióval szemben, hogy megmentsük az ízületeket az RA-ban.

Kevés olyan tanulmány készült, amely a lézeres, mágneses és ultraibolya terápia hatékonyságáról számol be osteoporosisban (Mitbreit et al., 1978; Zatsepin et al., 1984; Anishchenko és Yevtifeeva, 1988; Laing et al., 1995). Ezenkívül ezekről a beavatkozásokról beszámoltak a törések konszolidációjának felgyorsításában (Polonsky et al., 1979; Shakhov, 1995), ami a MILTA eszköz antioszteoporotikus hatására utal.

Vizsgálatunk arra kereste a választ, hogy a MIL-kezelésnek van-e osteoprotektív hatása az immunstabilizáló, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásokon kívül.

Az ízületek rostos szerkezetének roncsolódásának megakadályozásának lehetőségét RA-ban kombinált kezelési sémákkal alkalmaztuk. Az összes csoport RA betegei nem szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID) kaptak, de más alapvető gyógyszereket nem.

1. csoport a betegek nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelésben részesültek, és antioszteoporotikus növényi eredetű osteochint (Sanofi, Franciaország), amelyet korábban a.

Ban ben 2. csoport, Az NSAID-osteochin (OC) kombinációt a MIL terápia hagyományos kezelési módjaival kiegészítették (Soroka, 1988; Korepanov, 1995).

3. csoport a betegek NSAID-t és MIL-terápiát kaptak, antioszteoporotikus gyógyszereket intolerancia vagy ellenjavallatok miatt visszatartottak.

KÖVETKEZTETÉS

A rheumatoid arthritis mágneses-infravörös lézeres terápiája hatékony és patogenetikailag releváns.