Austen Thelen

Kivonat: Írta: Austen Thelen

teszteltek

Szerkesztette: Christina Cherian és Deanna Lanier

Megbeszélés: Írta: Christina Cherian

Szerkesztette: Bailey Schroeder és Austen Thelen

A helyreállító fogászat osztályának tanulmánya kimutatta, hogy a fogzománc erózióját az étkezési savak, a pH és a savkoncentráció befolyásolja (Hughes és mtsai, 2000). Az alacsonyabb pH-értékek nagyobb mértékben károsítják a fogzománcot (Dental Websmith, 2001-2003). Kutatásunk célja annak kiderítése volt, hogy négy citrusfélék közül - a grapefruit, a citrom, a mész és a narancs - melyik a legjobb az emberi étrend számára és legkevésbé káros a fogakra. Úgy döntöttünk, hogy a citrusfélék, amelyekben nagyobb a diétás (redukáló) cukrok sokfélesége, beleértve a monoszacharidokat, a legmagasabb fehérje-koncentráció és a legmagasabb pH-érték, a legelőnyösebb enni, és a legkevésbé káros a fogzománcra. Ezt azért határozták meg, mert a monoszacharidok egyszerűbbségük miatt könnyebben emészthetők, és hogy a fehérjék magasabb koncentrációja emészthető, hogy nagyobb mennyiségű aminosavat biztosítsanak, amelyeket a szervezet használ. Előrejelzésünk szerint a narancsban volt a legkülönbözőbb étkezési (redukáló) cukor, a legmagasabb a fehérjeszint és a legkevésbé savas. A narancs tehát a legelőnyösebb lenne az emberi étrend számára.

Ezt azért gondoltuk, mert az emberi ízlelőbimbók képesek megkülönböztetni az édes és a keserű ízeket, a narancs pedig a legédesebb, ezért ez lesz a legmagasabb pH-értékű.

Vizsgálatunk során három kísérletet hajtottunk végre annak meghatározására, hogy melyik a legjobb gyümölcs. Az első készlet tesztek voltak a különböző cukrok jelenlétének meghatározására a gyümölcsökben. Benedek próbája azt végeztük, hogy a gyümölcsökben vannak-e redukáló cukrok (cukrok, amelyek képesek csökkenteni az ionokat). A teszt eredményei azt mutatták, hogy a grapefruit, a mész és a narancs pozitívan csökkentette a cukrokat, míg a citrom negatív. A fruktóz, a kontroll szintén pozitív eredményt hozott. Ismeretes, hogy a citromban vannak redukáló cukrok, de ezek akár egy százalékot is tartalmazhatnak a tartalmukban, ahol más citrusfélék, mint például a narancs, akár kilenc százalékot is tartalmazhatnak (Salunkhe, 1995). A redukáló cukrok valószínűleg olyan alacsony mennyiségben vannak jelen a citromban, hogy a kísérlet során egyetlen csapadék sem volt felismerhető.

Ezután felléptünk Barfoed's Teszt megkülönböztetni a monoszacharidokat tartalmazó gyümölcsöket a nem tartalmazóktól. Az első alkalom Barfoed's Teszt elkészült, érvénytelen volt. A fruktóz ismert monoszacharid, és pozitívan kellett volna reagálnia egy vörös részvétel kialakulásához, azonban a fruktóz nem reagált az első kísérletben. Úgy gondoljuk, hogy ez a vizsgálat nem reagált helyesen, mert a víz nem volt elég forró. A második tárgyalás Barfoed's Teszt pozitív eredményt adott a fruktózra. A grépfrút és a narancs pozitív monoszacharidokra és citromra, a lime pedig negatívnak bizonyult. Habár csak a grapefruit és a narancs tesztje pozitív a monoszacharidok szempontjából, az összes gyümölcs tartalmazhat di és poliszacharidokat. Ez azért van, mert Barfoed's Teszt csak akkor tudja meghatározni, hogy vannak-e monoszacharidok, nem tudja megerősíteni vagy cáfolni a di- vagy poliszacharidok jelenlétét. A citrom és a lime tartalmazhat monoszacharidokat is, de olyan mennyiségben, amely túl alacsony ahhoz, hogy pozitív eredményt hozzon létre. A monoszacharidok fogyasztása előnyösebb, mert kevésbé összetettek, mint a poliszacharidok, ezért könnyebben emészthetőek. Mivel a narancs és a grapefruit monoszacharidokat tartalmaz, kedvezőbbek.

A Jód teszt elvégeztük annak meghatározására, hogy valamelyik gyümölcs tartalmaz-e keményítőt. A. Befejezése után Jód teszt az eredmények arra utaltak, hogy a négy citrusfélék egyike sem tartalmaz keményítőt. A Jód teszt arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen gyümölcs sem tartalmaz keményítőt. Mivel a keményítő hosszú láncú poliszacharid, nehezebben emészthető a szervezetben, a gyümölcsben való hiánya megkönnyíti a gyümölcs emészthetőségét.

A második kísérletsorozat során elvégeztük a pH-tesztet és az abszorpciós spektrum kísérletet. A pH-szintek azt mutatták, hogy a citrom volt a savanyúbb, átlagosan 2,75-es pH-értékkel, amelyet a mész követett: 2,88, a grapefruit: 3,65, majd a narancs 4,35-kor. Mivel a vizsgálatok azt mutatják, hogy minél alacsonyabb a pH, annál nagyobb a fogzománc eróziója, ez alátámasztja azt a feltételezésünket, hogy a narancs a legkevésbé károsítja a fogakat (Dental Websmith, 2001-2003). A narancsot szorosan követi a grapefruit, majd a mész és a citrom, amelyek magasabb szintű fogzománc-eróziót okoznak.

Az abszorpciós spektrum kísérlete megmutatta, hogy a gyümölcslében lévő pigmentek milyen hullámhosszúságon abszorbeálódtak. A grapefruit abszorpciós csúcsa 400 nm-nél volt, a legalacsonyabb pontja 700 nm-nél. A narancs abszorpciós csúcsa 400 nm-nél volt, a legalacsonyabb pontja 700 nm-nél. A mész abszorpciós csúcsa 400 nm-nél volt, a legalacsonyabb pontja 685 nm-nél. A citrom abszorpciós csúcsa 400 nm-nél volt, a legalacsonyabb pontja 700 nm-nél. Mivel az összes gyümölcs ugyanabban a családban van, citrusfélék lévén, nem meglepő, hogy abszorpciós spektrumuk nagyon hasonló volt. A gyümölcsök hasonló pigmenteket tartalmazhatnak, amelyek hasonló spektrumot biztosítanak számukra. Ezek az abszorpciós spektrumok eredményei, mivel ilyen hasonlóak, hipotézisünkhöz képest inkluzívak.

A Bradford-teszt tesztelték az egyes gyümölcsök teljes fehérjekoncentrációját. Az egyes gyümölcsök fehérjeértékeinek összehasonlításához úgy döntöttünk, hogy 20 ml hígított gyümölcslevet használunk. Az első kísérletben az összes gyümölcs fehérjeértéke 20 mg volt, grépfrút és citrom 0,075, mész esetében 0,05, narancs esetében 0,025 abszorbanciával. A második vizsgálatban a grapefruit nedvszívó képessége 0,81, a mész 0,025, a citrom 0,075 és a narancs 0, ismét 20 m l-re. Mivel a gyümölcsspektrumok között nincs látható minta, és az abszorbanciaértékek a két vizsgálat között nem konzisztensek, nem lehet szilárd következtetést levonni annak meghatározására, hogy melyikben van nagyobb fehérje mennyiség. A Bradford-teszt nem voltak meggyőzőek.

Az összes kísérlet alapos elvégzése és az összes eredményt elemző, nagyon részletes vizsgálat után hipotézisünket alátámasztották a cukor- és a pH-tesztek. Megállapították, hogy a narancs a legkevésbé savas és tartalmaz monoszacharidokat. Így a legkevésbé káros hatással van a fogzománc pusztulására, miközben előnyösebb az étrend számára (a monoszacharidokat a szervezet könnyebben emésztheti). A monoszacharidok a redukáló cukrok nagyobb változatosságát is biztosítják a narancsban. A Bradford-teszt az eredmények nem mutattak egyértelmű következtetést, és az abszorbanciaspektrumok sem alátámasztották, sem cáfolták hipotézisünket; ezért hipotézisünk minden aspektusát nem támogatták.

1.ábra: Benedeké Teszt fruktóz, grapefruit, citrom, narancssárga , és Lime Mind a négy citrusfélét összehasonlítottuk a pozitív kontrollmal, a fruktózzal. A vörös csapadék redukáló cukor jelenlétét jelzi. a) A grapefruit felülről narancssárgára, alulról pedig pirosra vált mind a három vizsgálat során, ami pozitív eredményt jelent. Az egyik próba a citromból olajzöld lett, míg a második és a harmadik kísérlet felülről zöldre, alul kékre vált (n = 3). (b) A narancssárga felül narancssárga volt, középen sötétebb narancssárga, alul piros pedig pozitív eredményt mutatott (n = 3). A mész felül narancssárgává, középen pirosra, alul sötétvörösre vált, pozitív eredményt mutatva (n = 3).