Neuroendokrin képalkotás

A hipotalamusz hipofízis tengelyének képalkotása specifikus endokrin teszten alapul, amelyet a klinikai tünetek és tünetek javasolnak. Az endokrin rendellenességeket általában a specifikus hormonok feleslege vagy hiánya jellemzi. A hormonfelesleget olyan körülmények között diagnosztizálják, amelyek általában elnyomják a hormon szekrécióját. Az endokrin hiányokat a stimuláció körülményei között végzett hormonmérések alapján diagnosztizálják. A hormonális rendellenességek specifikus klinikai szindrómáit az adott hormon fiziológiai szerepe határozza meg.

A hipotalamusz hipofízis tengelye 2 különálló neuroendokrin szervből áll, az agyalapi mirigy elülső és hátsó rendszeréből. Az agyalapi mirigy elülső hormonjai a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH), a mellékvese kortikotróf hormon (ACTH), a prolaktin (PRL), a növekedési hormon (GH) és a gonadotropinok (FSH és LH). Ezeket a hipotalamusz trofikus faktorok, a kortikotropin felszabadító faktor (CRF), a tirotropin felszabadító faktor (TRF), valamint a szomatosztatin- és gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) befolyásolják. A prolaktin felszabadulását dopaminerg áramkör szabályozza. A hipotalamust felszabadító hormonokat a hypophysealis portálrendszer szállítja az agyalapi mirigybe.

Az agyalapi mirigy hátsó mirigye olyan neuronok axonális végződéseiből áll, amelyek sejttestei a hipotalamuszban helyezkednek el. Az e sejtek által kiválasztott fő hormonok az oxitocin és a vazopresszin vagy az antidiuretikus hormon (ADH). A hipotalamus részt vesz a táplálékbevitel, a hőmérséklet-szabályozás, az alvás és az izgalom, az emlékezet, a szomjúság és más autonóm funkciók komplex közvetítésében is.

Az elhízás, az étvágytalanság, a központi hipotermia és a hipertermia, az álmatlanság és a hiperszomnia strukturális okait csak nagyon ritkán mutatják be. A képalkotás ezeknél a betegeknél egyéb specifikus neurológiai vagy endokrin rendellenesség hiányában szinte mindig nem kifizetődő. Kivételt képeznek azok a gyermekek, akiknél a hipotalamusz elváltozásainak „diencephalicus szindróma” viszonylag gyakori.

Az agyalapi mirigy adenómái a leggyakoribb elváltozások az agyalapi mirigyben. Ezek szekretálhatják a prolaktint, a TSH-t, a GH-t, az ACTH-t vagy a gonadotropinokat. A prolaktinómák leggyakrabban microadenomaként fordulnak elő premenopauzás nőknél, amenorrhea és galactorrhea esetén. A prolaktin emelkedése önmagában nem specifikus, és számos orvosi, neurológiai vagy farmakológiai oknak, valamint az agyalapi mirigy adenomának köszönheti a szérum hormonszintjétől függően. Férfiaknál a prolaktinómák a tünetek megjelenéséig teljesen tünetmentesek lehetnek a chiasm összenyomódása miatt, vagy hipogonadotrop hipogonadizmust eredményezhetnek a libidó és az impotencia elvesztésével. A növekedési hormont szekretáló tumorok általában nagyobb elváltozások, amelyek a klinikai akromegáliában nyilvánulnak meg. A deformitás fokozatos megjelenése miatt ezek a daganatok hosszú évekig lehetnek jelen, és jelentős méretre növekedhetnek. A pubertás előtt a túlzott GH gigantizmust eredményezhet. A TSH- és ACTH-szekréciós daganatok nagyon kis méretben jelentkezhetnek, mivel hormontermékük hatása általában gyorsabban nyilvánvaló. A gonadotropint szekretáló daganatok ritkák.

Korai pubertást és más neurológiai tüneteket előidézhetnek hipotalamusz elváltozások, például hamartoma. Az MR-képalkotás általában minden endokrinológiailag igazolt koraszülött pubertás esetén javallt, különösen akkor, ha a fejlõdés gyors progressziója és a neurológiai tünetek vannak jelen.

Az agyalapi mirigy hátsó diszfunkciója az antidiuretikus hormon elvesztésével diabétesz insipidusot eredményez. Ez lehet átmeneti trauma vagy idegsebészeti beavatkozások után. A képalkotást a szár transzszekciójának okának felkutatására végzik, amely számos selláris vagy parazelláris patológia, trauma vagy veleszületett megnyilvánulása lehet. Ritkán a hormon fejlődésben hiányzik. A nem megfelelő ADH szindróma általában extracranialis forrásnak köszönhető. Gyakran paraneoplasztikus jelenség a kissejtes tüdőrákban, bár számos tüdőbetegség és farmakológiai rendellenesség nem megfelelő antidiuretikus hormon szindrómát eredményezhet.

Egyéb gyakori tömeges elváltozások, amelyek befolyásolhatják a neuroendokrin rendszert, többek között a csíravonal-daganatok, a meningioma, a craniopharyngioma és a Rathke hasadék-ciszta. Az áttétes elváltozások befolyásolhatják a sellát. Szarkoid és más gyulladásos folyamatok fordulnak elő a sellar és suprasellar régiókban is. Az agyalapi mirigy apopleksija a fejfájás oftalmoplegia és a látásvesztés szindróma, amelyet az agyalapi mirigy vérzése okoz. A szülés utáni időszakban az agyalapi mirigy infarktusai előfordulhatnak, és a hypophysitis nem gyakori rendellenesség, amely endokrin rendellenességeket és egyéb tüneteket eredményez.

MR indikáció vékony metszetű multiplanáris képalkotással gyakran a kontraszt beadása előtt és után a leghasznosabb teszt ezekre az indikációkra. Kiegészítő technikák: CT angiográfia (CTA), MR angiográfia (MRA), közvetlen hagyományos angiográfia és petrosalis sinus mintavétel.

A sima radiográfia és a pluridirekcionális tomográfia érzéketlen és nem specifikus. Az agyalapi mirigy microadenoma és a macroadenoma gyakran társul a normál sella mérethez. A sella turcica megnövekedhet, ha nincs neoplazma vagy tömeg. Ennek oka az agyi gerincfolyadék (CSF) pulzációja, amelyet az üres sella-szindrómában a sella rekeszizom fejlődési vagy szerzett dehiscenciája közvetít. Ezért ezek a képalkotási módok ritkán, ha valaha is hasznosak itt.

A CT, különösen intravénás kontrasztdal, a patológia ábrázolására a megnagyobbodott sellában, időnként megkönnyíti a neuroendokrin rendellenesség diagnosztizálását. Az agyalapi mirigy mikroadenómáit és a macroadenomákat gyakran észlelik. Nehéz megkülönböztetni a daganatot az optikai chiasmától, a cavernous sinus invázió diagnosztizálása nehéz, és a cisztás supraselláris tömegek összetéveszthetők a normális CSF-fel. Ezenkívül a fogászati amalgám, a megbízható kontrasztnövelés elérésének nehézségei és a közvetlen koronapásztázás kényelmetlen pozicionálása miatti műtárgy. Tapasztalt radiológusok kezében ez a technika hasznos lehet, bár a vizsgálatokat a kiváló technika ellenére gyakran nehéz értelmezni.

Az MR képalkotás kiváló noninvazív értékelést nyújt a hipotalamuszról és az agyalapi mirigyről. Ez az egyetlen képalkotó technika, amely megbízhatóan ábrázolja a hipotalamuszt hasznosan. Pontosan és noninvazíven ábrázolja az agyalapi mirigy, az infundibulum, az optikai chiasm, a kavernosus sinusok és a szomszédos érrendszerek anatómiáját. A gadolinium hozzáadása megkönnyíti a microadenoma diagnosztizálását, és növeli azt a bizalmat, amellyel a kavernás sinus invázió diagnosztizálható vagy kizárható. A specifikus csontos tereptárgyakat néha nehéz kimutatni, de a sphenoid sinus nyálkahártya jelének intenzitása lehetővé teszi a szepták értékelését az operatív tervezéshez. A vaszkuláris paraszelláris struktúrák, például az intraselláris carotis artéria hurok vagy az aneurizma vizualizálása egyes esetekben döntő fontosságú.

Az angiográfiát azoknak a betegeknek tartják fenn, akiknél a vaszkuláris patológia ismert vagy gyanítható a klinikai vagy radiológiai eredmények alapján. Az aneurysma a legfontosabb vaszkuláris elváltozás a parasellaris régióban, de ezek az elváltozások ritkán jelentkeznek endokrin rendellenességként. A vaszkuláris anatómia ismerete irányítja a műtétet. Esetenként egy sellar elváltozás kiszoríthatja vagy befogadhatja a carotis artériákat vagy más fő koponyaűri ereket. Az intervenciós neuroradiológiai eljárások megtervezhetők CTA, MRA és/vagy hagyományos angiográfia alapján.

A petrosalis sinus vénás mintavételt csak akkor végezzük, ha az agyalapi mirigy hormonja határozottan felesleges, az orvosi kezelés sikertelen volt, a szekcionált képalkotás negatív vagy egyértelmű és műtétet terveznek. Amikor a vizsgált erek között jelentős különbségek vannak a hormonszintben, általában az ACTH-ban, a tumor lokalizációja nagyon pontos. A szövődmények ritkán fordulnak elő tapasztalt kezekben.

Jelentős probléma az agyalapi mirigy CT és MR képalkotásában, különösen akkor, ha az endokrin eredmények mikroadenomára utalnak, a hamis pozitív vizsgálat. Mivel az endokrin vizsgálatok megerősítik az elváltozás jelenlétét, és az első vonalbeli terápia általában orvosi, a hamis-negatív vizsgálatok kevésbé problémásak, ha a kiasmatikus kompressziót kizárták. A lakosság körülbelül 20% -ánál előfordulhatnak véletlenszerű, nem működő adenomák vagy ciszták. Ezért fontos, hogy a betegség valószínűsége magas legyen a célpopulációban, ha pozitív MR képalkotásra kell támaszkodni a műtéti tervezés során. További problémákat okoznak az agyalapi mirigy méretének eltérései, amelyek normálisan a fiziológiás hormonális változásokra reagálva jelentkeznek. A mirigy megnagyobbodhat pubertáskor és terhesség alatt. A hypothyreosis hipofízisének hiperpláziája egyes betegeknél az agyalapi mirigy adenómáját szimulálhatja. Hasonló problémák merülnek fel a hátsó hipofízis képalkotásánál, mivel a normál alanyok legfeljebb 29% -ánál nem mutatkozik fényes posterior hipofízis.

Információk áttekintése

Ezt az irányelvet eredetileg 1999-ben dolgozták ki. Az utolsó felülvizsgálat és frissítés 2007-ben készült el.

Függelék

Neurológiai képalkotással foglalkozó szakértői testület: David J. Seidenwurm, MD, vezető szerző és panelelnök, Sacramento, Sacramento, Kalifornia radiológiai munkatársai; Patricia C. Davis, MD; James A. Brunberg, orvos; Robert Louis De La Paz, orvos; Pr. Didier Dormont; David B. Hackney, orvos; John E. Jordan, orvos; John P. Karis, orvos; Suresh Kumar Mukherji, MD; Patrick A. Turski, orvos; Franz J. Wippold, orvos; Robert D. Zimmerman, orvos; Michael W. McDermott, MD, Amerikai Idegsebészeti Szövetség; Michael A. Sloan, MD, MS, Amerikai Neurológiai Akadémia. 1–44

Lábjegyzetek

Ez a cikk a témakör teljes változatának összefoglalója, amely elérhető az ACR honlapján a www.acr.org/ac címen. A gyakorlóknak javasoljuk, hogy olvassák el a teljes verziót.

Újranyomás az American College of Radiology engedélyével.

Bibliográfia

Klinikai állapot: neuroendokrin képalkotás