Noneroszív gastrooesophagealis reflux betegség és enyhe fokú nyelőcsőgyulladás: Endoszkópos, manometrikus és pH-metrikus tünetek összehasonlítása

Absztrakt

Háttér

Célunk a jelen tanulmányban az volt, hogy összehasonlítsuk a gastrooesophagealis reflux betegségben szenvedő betegeket enyhe fokú nyelőcsőgyulladás (I. vagy II. Fokozat a Savary-Miller besorolás szerint) jelenlétében vagy hiányában.

Mód

2005 és 2007 között 215 gyomor-nyelőcső-reflux betegségben szenvedő beteget (67-et I. vagy II. Fokú nyelőcsőgyulladással és 148 nyelőcsőgyulladással járó refluxot) vizsgáltak a római Tor Vergata Egyetemi Kórház Sebészeti Osztályán, és bekerültek ebbe a tanulmányba. Az értékelések klinikai interjúkból, a magas emésztőrendszer endoszkópiájából, a nyelőcső manometriájából és a pH monitorozásából álltak.

Eredmények

Az életkor, a nem és a tünetek tekintetében nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. A nem szívizom mellkasi fájdalommal járó gyomorégések előfordulási gyakorisága nagyobb volt az oesophagitis csoportban, mint a dysphagia csoportban. A hiatal sérv előfordulása mindkét csoportban hasonló volt. Bár a motoros minta mindkét csoportban hasonló volt, a nyelőcsőgyulladás nélküli betegeknél a hasi nyelőcső hossza nagyobb volt (1,6 cm vs 1,1 cm; P

Háttér

A gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) fontos orvosi problémát jelent a nyugati országokban: a nyugati országok lakosságának mintegy 20% -a panaszkodik e betegség tipikus tüneteinek (gyomorégés és savas regurgitáció) átéléséről. Továbbá az incidenciát valószínűleg alábecsülik, mert sok betegnél extraesophagealis tünetek jelentkeznek, például asztma, köhögés, rekedtség és mellkasi fájdalom [1, 2].

A GERD számos elváltozással társul, beleértve a nyelőcső erózióját, fekélyesedését, szűkületét és Barrett nyelőcsőjét. A refluxhoz kapcsolódó tünetek és elváltozások azonban nem feltétlenül léteznek együtt, tekintettel arra, hogy a tipikus tünetekre panaszkodó betegek körülbelül 30-70% -ának nincsenek endoszkópián alapuló nyelőcsőgyulladás jelei [1]. Ezért a nem aeroszív reflux betegség (NERD) és az eróziós nyelőcsőgyulladás (EE) képviselik a GERD leggyakoribb klinikai jellemzőit. A 24 órás pH-mérés egyre növekvő alkalmazása lehetővé tette számunkra, hogy kiválasszuk azokat a betegeket, akiknek a nyelőcső savasodási ideje nem vagy hosszabb.

Azok a kutatók, akik értékelték a NERD és az EE betegek közötti különbségeket, azt találták, hogy a NERD-ben szenvedő betegek morfológiai és funkcionális szokásai a következők: alacsonyabb nyelőcső záróizom (LES) nyomás, minimális nyelőcső testmozgási rendellenességek, alacsonyabb nyelőcső sav expozíciós profil, alacsony a hiatal sérv prevalenciája ( HH) és minimális éjszakai nyelőcső-expozíció. Ezenkívül a NERD-betegeknél alacsonyabb a savas reflux események előfordulása, mint a reflux oesophagitisben és Barrett nyelőcsőben szenvedő betegeknél.

Felvetődött, hogy a NERD önmagában betegség, különbözik az EE-től és Barrett nyelőcsőjétől. Valójában nehéz lehet diagnosztizálni a NERD-betegeket, akár a klinikai gyakorlatban, akár a klinikai kutatásban. A NERD-betegeknél olyan súlyos tünetek jelentkezhetnek, mint az EE-ben szenvedőknél, és az életminőség romlása hasonló lehet az endoszkóposan diagnosztizált nyelőcsőgyulladással vagy anélkül szenvedő GERD-betegekéhez.

A szakirodalomban a különböző vizsgálatokban részt vevő kutatók összehasonlították a NERD-ben szenvedő betegeket a GERD-ben szenvedőkkel, de nem vették figyelembe a nyelőcsőgyulladás mértékét. Megállapítottuk, hogy ez jelentős torzítást jelent, és befolyásolhatja a pH-metrikus és manometrikus vizsgálatokból nyert adatokat.

Célunk a jelen tanulmányban az volt, hogy összehasonlítsuk a reflux epizódok jellemzőit NERD-ben és EE-ben szenvedő betegeknél, csak a nyelőcső nyálkahártyájának hiperémiával, ödémával, törékenységgel, sápadtsággal vagy erózióval rendelkezők (I. vagy II. Fokú nyelőcsőgyulladás a Savary-Miller szerint) osztályozás).

Mód

2005 és 2007 januárja között 215, GERD tünetekkel küzdő beteget értékeltek a római Tor Vergata Egyetemi Kórház Sebészeti Osztályán, és bekerültek ebbe a prospektív, nem randomizált vizsgálatba. A tanulmányt a római Tor Vergata Egyetem intézményi bizottsága hagyta jóvá.

Valamennyi beteg teljes értékelésen esett át, ideértve az esophagogastroduodenoscopiát (EGDS), a nyelőcső manometriáját egy hatcsatornás számítógépes perfúziós csővel és a 24 órás nyelőcső pH-monitorozását antimon monokristályos elektródákkal külön bőr referencia elektródával vagy anélkül. Légzőszervi tünetek jelenlétében két elektródával 10 cm-es antimon került elfogadásra.

A 215 betegnél nem esett át korábbi hasi műtét, és a klinikai értékelés idején semmilyen, a nyelőcső motilitását befolyásoló gyógyszert nem használtak. A protonpumpa-gátló (PPI) vagy a H2-gátló kezelést legalább egy héttel megszakították a pH-monitorozás és a nyelőcső-manometria előtt.

Minden olyan beteget elemeztek, akinek endoszkópos leletei voltak a GERD-nek, de csak Savary-Miller I. vagy II. A vizsgálatba való felvétel kritériumai a következők voltak:

Nem aeroszív nyelőcsőgyulladásos tünetekkel járó betegek: nyálkahártya-változások, például erythema, ödéma, morzsolódás vagy sápadtság

EE-ben szenvedő betegek: az 1. pontban említett változásokon túl a nyelőcső nyálkahártyájának eróziói

A GERD endoszkópos bizonyítékainak hiánya, de pozitív pH-méréssel

A kóros refluxot a pH-monitorozási minta alapján értékeltük, még akkor is, ha az oesophagitis jellemzői nem voltak jelen az EGDS-n.

A demográfiai adatok mellett feljegyezték a gyomorégés, a dysphagia, a noncardialis mellkasi fájdalom (NCCP) és a refluxhoz esetleg kapcsolódó légzési tünetek jelenlétét. Minden olyan betegnél, aki asztmális tünetekre panaszkodott, retrosternális mellkasi fájdalomra és garatösszehúzódásra, pneumatológiai vagy otolaryngológiai értékelésre került sor. Feltételeztük, hogy a HH akkor van jelen, ha a gyomor több mint 2 cm-rel kinyúlik a nyelőcső hiatusán keresztül.

Manometrikus vizsgálatokat végeztek a LES amplitúdójának, hosszának és kapacitásának értékelésére nyeléskor. A nyelési komplexek jellemzőit és morfológiáját elemeztük, valamint a perisztaltikus hullámok terjedését a nyelőcső testében.

Az intraesophagealis pH-értékeket Digitrapper pH 400-val (Medtronic Functional Diagnostic A/S, Skovlunde, Dánia) használtuk. Antimon pH-katétert (Medtronic Inc., Minneapolis, MN, USA) transznacálisan helyeztünk be a pácienssel helyi érzéstelenítésben, és 5 cm-re a gyomor szívétől távolabb helyeztük el, és a pH-értékeket 24 órán keresztül rögzítettük.

A pH-monitorozás elemzése a következő paramétereket tartalmazta:

A reflux epizódok teljes száma

A reflux kóros epizódjainak teljes száma (pH 3.

A reflux idő százalékos aránya a teljes monitorozási idővel (teljes reflux idő)

A reflux idő százalékos aránya ahhoz az időhöz képest, amíg a beteg függőleges helyzetben volt (a reflux idő egyenes helyzetben) 5. A reflux idő százalékos aránya a páciens fekvési idejével összehasonlítva (reflux idő fekvő helyzetben)

Johnson és DeMeester összetett pontozási rendszer pontszáma (a fent említett paraméterek alapján) [2]

Az alábbiak a fent említett paraméterek normál értékei:

Teljes reflux idő 3,2% -ig

Visszafolyási idő függőleges helyzetben akár 8,2%

Visszafolyási idő fekvő helyzetben akár 3%

Johnson és DeMeester pontszáma akár 14,7 (> 6 vagy 7 akár 10) [2]

Az életminőséget az összes betegre vonatkozó SF-36 egészségügyi felmérési kérdőív segítségével értékelték.

Statisztikai analízis

Az összes statisztikai részletet a Windows XP statisztikai szoftverének (Statgraphics, 6. verzió) alkalmazásával szereztük be. Az eredményeket értékekben és szórásban fejezzük ki (átlag ± SD).

Nem paraméteres teszteket használtunk az eredmények elemzésére, figyelembe véve a változók jellegét. A következő teszteket alkalmazták: Student's t-numerikus adatok tesztje és a χ 2 teszt Yates korrekciójával a kvalitatív adatokra. Valamennyi tesztben 0,05 vagy 5% -ot határoztak meg a hipotézis elutasításának szintjeként.

Eredmények

2005 és 2007 januárja között 258 egymást követő, GERD tünettel rendelkező beteget értékeltek a római Tor Vergata Egyetemi Kórház Sebészeti Osztályán. A 258 beteg közül 43 (16,7%) Savary-Miller III vagy IV fokozatú nyelőcsőgyulladásban szenvedő beteg kizárt a vizsgálatunkból. Ezért 215 beteget értékeltek és vettek be ebbe a prospektív, nem randomizált vizsgálatba.

A két csoport kiindulási jellemzőit az 1. táblázat mutatja. 67 beteg (31,2%) számolt be Savary-Miller I. vagy II. Fokú nyelőcsőgyulladással összefüggő refluxról (RE-betegek), és 148 beteg (68,8%) nem mutatott nyelőcsőgyulladást (RE-mentes betegek).

Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a két csoport között a HH jelenlétében (χ 2 = 0,259; P > 0,05), LES nyomásértékek (χ 2 = 67,50; P > 0,05) vagy a teljes reflux idő (χ 2 = 55,50; P > 0,05). Gyomorégés az RE betegek 38,8% -ánál és a RE-mentes csoport 61,5% -ánál fordult elő, és a különbség statisztikailag szignifikáns volt (Fisher pontos tesztje; P 2 = 24,811; P = 0,0001).

A retrosternális fájdalom nyilvánvalóbb volt RE-mentesnél, mint RE-ben szenvedő betegeknél (23,0% vs. 17,9%, χ 2 = 0,260; P > 0,05), de a különbség nem volt szignifikáns. Diszfágia csak az RE csoportban volt kimutatható (4,5%, χ 2 = 3,860; P = 0,049), és az extraesophagealis tüneteket csak a RE-mentes csoportban figyelték meg (6,1%, χ 2 = 2,871; P > 0,05) (2. táblázat).

A nyelőcső manometriai vizsgálata eredményei lényegében hasonlóak voltak a két betegcsoportban. Az egyetlen statisztikailag releváns különbség a hasi nyelőcső hossza volt (χ 2 = 14,24; P = 0,05) (3. táblázat).

Az összes betegnél végzett hosszan tartó nyelőcső pH-monitorozás nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között a teljes reflux idő vagy a reflux idő tekintetében sem az erekciós, sem a fekvő helyzetben (χ 2 = 65,59; P > 0,05). A Johnson és DeMeester pontszámokban nem volt szignifikáns különbség az RE-betegek és a RE-mentes betegek között (F-arány = 0,86; P > 0,05) (4. táblázat).

Vita

A klasszikus nyelőcső reflux tüneteiben szenvedő betegek jelentős része nem mutatja a nyelőcsőgyulladás endoszkópos bizonyítékát. Ezt a csoportot a gyomor-nyelőcső refluxjának (GER) legyengített formájának tekintették.

Kasapidis et al.[3] a kóros GER-betegeket csak azokként határozta meg, akiknek szuggesztív tünetei vannak, amelyet a pH-monitorozás igazol. Nasival összhangban et al.[4], nem értünk egyet azzal a definícióval, amely nem veszi figyelembe a nyelőcsőgyulladásban szenvedő és a normál pH-metrikus tüneti betegek jelentős csoportját. Ezenkívül a pH-metria sikertelensége a kóros reflux azonosítására nyelőcsőgyulladásban szenvedő betegeknél arra utal, hogy a savasságon kívül egyéb tényezők, például pepszin és epesók részt vesznek a GERD patogenezisében.

Azoknál a betegeknél, akiknek nincs endoszkópos vagy pH-metrikus bizonyítéka a GER-ről, funkcionális gyomorégésről van szó [3]. Ennek oka lehet savas vagy más nem savas tényezők iránti túlérzékenység, amelyek felgyulladhatnak gyomorégésükben. Másrészről a nyelőcső kemoreceptorainak fokozott érzékenységét a savban észlelték a RE nélküli betegeknél, még akkor is, ha ezekre a tényezőkre alacsonyabb az érzékenységük, mint az EE-ben szenvedőknél [4].

A tünetek alapján a GERD RE-vel és NERD-vel való differenciáldiagnózis valóban kihívást jelent. Tapasztalataink szerint a NERD-ben szenvedő betegek többször panaszkodtak extraesophagealis tünetekre és retrosternális fájdalmakra, mint a RE-betegek, és a dysphagia előfordulása alacsonyabb volt. Ennek ellenére ezek a különbségek nem voltak statisztikailag szignifikánsak.

Sorozatunkban, ellentétben más szerzők által közölt eredményekkel, a gyomorégés hatása szignifikánsan nagyobb volt nyelőcsőgyulladás nélküli betegeknél, mint azoknál (P 0,05).

Klinikailag magas fokú nyelőcsőgyulladással gyakran találkoznak az alsó nyelőcső motilitási zavarával és a normális LES nyomásértékekkel együtt. Tapasztalataink szerint hasonlóan az Almeida által leírtakhoz et al.[14], a nyelőcső mozgékonyságának statisztikai elemzése nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között, kivéve az intraabdominális nyelőcső hosszát, amely hosszabb volt a RE nélküli csoportban (1,6 cm vs 1,1 cm; P

Következtetések

Összegzésképpen úgy gondoljuk, hogy a NERD nem képviseli a GERD egy másik formáját, de ezt az állapotot egyedülálló diagnosztikai és terápiás jellemzőkkel kell tekinteni. A terápiát az egyes betegekhez kell igazítani a klinikai és az instrumentális eredmények alapján, különösen azoknál a betegeknél, akiknél a „szükség szerinti” vagy időszakos gyógyszeradagolás jó megfeleléssel és elfogadható javulást mutat a tünetekben. Végül a műtétet kell figyelembe venni a jól kiválasztott betegek körében, akiknél tartósan reflux-asszociált tünetek vannak, és nincsenek endoszkópos nyelőcsőgyulladásuk, de kóros pH-értékkel rendelkeznek.

Hivatkozások

Armstrong D: A nem eróziós reflux betegség jelenlegi állapotának kritikus értékelése. Emésztés. 2008, 78 (1. kiegészítés): 46-54.

Johnson LF, DeMeester TR: A disztális nyelőcső huszonnégy órás pH-monitorozása: a gyomor-nyelőcső refluxjának kvantitatív mérése. Am J Gastroenterol. 1974, 62: 325-332.

Kasapidis P, Xynos E, Mantides A, Chrysos E, Demonakou M, Nikolopoulos N, Vassilakis JS: A manometria és a 24 órás ambuláns pH-metria különbségei endoszkópos vagy szövettani nyelőcsőgyulladásban szenvedő betegek között gastrooesophagealis reflux betegségben. Am J Gastroenterol. 1993, 88: 1893-1899.

Nasi A, Filho JP, Zilberstein B, Cecconello I, Gama-Rodrigues JJ, Pinotti HW: Gastroesophagealis reflux betegség: klinikai, endoszkópos és intraluminális nyelőcső pH monitorozás. Dis nyelőcső. 2001, 14: 41-49. 10.1111/j.1442-2050.2001.00130.x.

Holtmann G: Reflux betegség: a harmadik évezred rendellenessége. Eur J Gastroenterol Hepatol. 2001, 13 (1. kiegészítés): S5-S11.

Fass R, Fennerty MB, Vakil N: Nonerosive reflux-betegség jelenlegi fogalmai és dilemmái. Am J Gastroenterol. 2001, 96: 303-314.

Pace F, Santalucia F, Bianchi Porro G: A gasztro-nyelőcső reflux betegségének természetes története oesophagitis nélkül. Belek. 1991, 32: 845-848. 10.1136/bél.32.8.845.

Jenkinson LR, Norris TL, Watson A: A hiatal sérv hatása a nyelőcső működésére. Belek. 1987, 28: A1377-

Mittal RK, Lange RC, McCallum RW: A késleltetett nyelőcső-clearance azonosítása és mechanizmusa hiatus sérvben szenvedő betegeknél. Gasztroenterológia. 1987, 92: 130-135.

Sloan S, Kahrilas PJ: A nyelőcső ürítésének károsodása hiatal sérvvel. Gasztroenterológia. 1991, 100: 596-605.

DeMeester TR, Lafontaine E, Joelsson BE, Skinner DB, Ryan JW, O’Sullivan GC, Brunsden BS, Johnson LF: A hiatal sérv kapcsolata a nyelőcső testének és a gasztro -ophagealis csomópont működésének. J Thorac Cardiovasc Surg. 1981, 82: 547-558.

Pujol A, Grande L, Ros E, Pera C: A fekvőbeteg 24 órás intraesophagealis pH-monitorozás hasznossága a gastrooesophagealis reflux diagnosztizálásában. Dig Dis Sci. 1988, 33: 1134-1140. 10.1007/BF01535790.

Quigley EM, DiBaise JK: Nem eróziós reflux betegség: a gasztro-oesophagealis reflux betegség valódi problémája. Dig Liver Dis. 2001, 33: 523-527. 10.1016/S1590-8658 (01) 80100-6.

Almeida SM: Estudo da motilidade esofagiana na doença do refluxo gastroesofagiano. 1995, Rio de Janeiro: Tese (Mestrado), Faculdade de Medicina do Centro de Ciĕncias da Saúde, Universidade Federal do Rio de Janeiro, 145

Wu JC, Cheung CM, Wong VW, Sung JJ: Különleges klinikai jellemzők a nem aeroszív reflux betegségben szenvedők és a reflux oesophagitisben szenvedők között. Clin Gastroenterol Hepatol. 2007, 5: 690-695. 10.1016/j.cgh.2007.02.023.

Fass R: Tünetértékelő eszközök gasztro -ophophealis reflux betegség (GERD) kezelésére. J Clin Gastroenterol. 2007, 41: 437-444. 10.1097/MCG.0b013e31802e849f.

Schindlbeck N: A nyelőcső 24 órás pH-mérése [németül]. MMW Fortschr Med. 2003, 145: 51-52.

Fass R, Fennerty MB, Vakil N: Nem eróziós reflux betegség (NERD): jelenlegi fogalmak és dilemmák. Am J Gastroenterol. 2001, 96: 303-314.

Savarino E, Zentilin P, Tutuian R, Pohl D, Casa DD, Frazzoni M, Cestari R, Savarino V: A nem savas reflux szerepe a NERD-ben: 150 impedancia-pH monitorozásból levont tanulságok terápián kívül. Am J Gastroenterol. 2008, 103: 2685-2693. 10.1111/j.1572-0241.2008.02119.x.

Fass R: Nonerosív reflux betegség. MedGenMed. 2001, 3 (1): S13-S18. [http://www.medscape.com/viewarticle/407966]

Carlsson R, Dent J, Watts R, Riley S, Sheikh R, Hatlebakk J, Haug K, de Groot G, van Oudvorst A, Dalväg A, Junghard O, Wiklund I: Gastro-oesophagealis reflux betegség az alapellátásban: nemzetközi tanulmány különféle kezelési stratégiák alkalmazása. Nemzetközi GORD Tanulmányi Csoport. Eur J Gastroenterol Hepatol. 1998, 10: 119-124. 10.1097/00042737-199802000-00004.

Szerzői információk

Hovatartozások

Sebészeti Osztály, Tor Vergata Egyetemi Kórház, Viale Oxford 81, I-00133, Róma, Olaszország

Michele Grande, Pierpaolo Sileri, Grazia Maria Attinà, Elisabetta De Luca, Paolo Ciano, Carolina Ilaria Ciangola és Federica Cadeddu

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre

Levelezési cím

További információ

Versenyző érdekek

A szerzők kijelentik, hogy nincsenek versengő érdekeik.

A szerzők hozzájárulása

FC, MG kéziratok készítése és kritikai áttekintés. EDL, GMA szakirodalmi áttekintés és kéziratok elkészítése. PC, CIC adatgyűjtés és irodalmi áttekintés. PS kritikai áttekintés. Minden szerző elolvasta és jóváhagyta a végleges kéziratot.