Önvérzés: Az önmegcsonkítás szokatlan formája serdülőkorban

Onur Burak Dursun

1 Atatürki Egyetem Orvostudományi Karának Gyermek- és Serdülőkori Pszichiátriai Tanszéke, Erzurum, Törökország

Fatma Varol Tas

2 Dokuz Eylul Egyetem, Orvostudományi Kar Gyermek- és Serdülőkori Pszichiátriai Tanszék, Izmir, Törökország

Taner Guvenir

2 Dokuz Eylul Egyetem, Orvostudományi Kar Gyermek- és Serdülőkori Pszichiátriai Tanszék, Izmir, Törökország

Absztrakt

Ebben a cikkben egy serdülõt mutatunk be, amely az öncsonkítás, az „önvérzés” ritka formájától szenved, és megvitatjuk ennek a rosszul alkalmazkodó viselkedésnek a dinamikáját. A szándékos vérengzés az étkezéshez és a személyiségzavarokhoz kapcsolódó öncsonkítás ritka, de nem hallatlan formája. Bár a felnőttkori pszichiátriai szakirodalomban már számos esetjelentés található a Lasthenie de Ferjol-szindróma vagy a tényszerű vérszegénység klinikai jellemzőiről, ez az első beszámolt serdülőkori önellátás.

Bu makalede kendine zarar vermenin nadir views of bir biçimi olan ‘kendinden kan çekme’ davranışı bulunan bir ergen tanıtılarak bu davranışın temelleri tartışacaktır. Kasıtlı olarak kendinden kan çekme iyi bilinen ancak nadir views a bir davranıştır. Yeme bozuklukları ve kişilik bozuklukları ile birlikteliği dikkat çekicidir. Erişkin psikiyatri literatüründe Lasthenie de Ferjole sendromu ve yapay bozukluk başlıkları altında bu davranışı bildiren çeşitli olgu sunumları mevcutsa da olgumuz yazında kendinden kan çekme davranıkend.

Bevezetés

A szándékos önkárosítás gyakori klinikai probléma a serdülőkorban. Az önvérzés (SBL) azonban az öncsonkítás egy ritka formája, amely a saját vérének vénaszúrással vagy intravénás kanüllel történő elvezetésére utal. [1] Az irodalomban ez a viselkedés általában étkezési és személyiségzavarokkal társul. A francia szakirodalom ezt „Lasthenia de Ferjol” nevű szindrómának írja le, amelyet önindukált vérzés, vérszegénység és kóros személyiség jellemez [2]. A „tényleges vérszegénység” egy másik kifejezés az SBL által okozott homályos vérszegénység-esetek leírására [3]. Halálesetekről is beszámoltak az SBL miatt. Ebben a cikkben egy 17 éves nő stacionárius kezelését mutatjuk be, aki napi 250 cm3 vért engedett. Tudomásunk szerint ez az első beszámolt serdülőkori eset.

Kórtörténet

E.B. egy 17 éves lány, aki ápoló középiskolában tanul. Klinikánkat egy pszichiáter kórházi kezelésre irányította.

E. B.-nek rosszak voltak a társai, de magas a tanulmányi teljesítménye, különösen a jelenlegi középiskolájában. Családjának társadalmi-gazdasági állapota alacsony volt; apja utcai árus volt, akit E. B. távoli és hideg emberként jellemzett. Anyja gondoskodó háziasszony volt. Két testvére volt: egy 19 éves nővér és egy 14 éves testvér. Személyes vagy családi pszichiátriai történetében nem számolt be pszichiátriai megbetegedésekről, kábítószer- vagy alkoholfüggőségről. Nem volt figyelemre méltó kórtörténete.

E. B. kezdeti vérvizsgálatában a hemoglobinszintje 11,7 g/dl volt. A gyermekgyógyászok konzultáltak vele, és vérszegénység elleni gyógyszert írtak fel neki. Egyéb orvosi paraméterek, például a kábítószer-tesztek, a pajzsmirigy, a vizelet és a máj működése normális volt. Az EEG- és MRI-vizsgálatok egyaránt normálisak voltak, Hamilton-féle depressziós skála pontszáma pedig 29. A gyenge együttműködés miatt további pszichometriai értékeléseket (például az MMPI és a TAT) nem lehetett elvégezni.

Kezelésének pszichofarmakológiai szakasza 50 mg/nap szertralinnal kezdődött depressziója esetén, napi 10 mg olanzapinnal impulzusszabályozásra és csak benzodiazepinnel - ha szükséges - a szorongás csökkentésére. Hetente kétszer vett részt csoportos és személyes terápiás foglalkozásokon, valamint minden más terápiás tevékenységen, kivéve a klinikán kívüli tevékenységeket, magas öngyilkossági és destruktív kockázata miatt. Tartózkodása alatt egyértelmű határvonalú személyiségzavar-viselkedési trendeket mutatott. A hangulata instabil volt, és megfigyeltük a többi fiatalokkal és az egység munkatársaival való kapcsolatának gyors leértékelődését. E. B. panaszkodott, hogy üresnek érzi magát. Disszociatív állapotában az egység csapata elutasította a fecskendő iránti kérését; ezután megpróbált megfojtani vagy elvágni a csuklóját bármilyen éles tárggyal, amelyet csak talált. Ezek az állapotok csaknem fél óráig tartanának, és csak kémiai vagy fizikai korlátozásokkal lehetne véget vetni. Miután megnyugodott, megpróbálta meggyőzni az egység csapatát arról, hogy eszméletlen állapotban van, és nem emlékszik a tettére, és megígéri, hogy nem fogja megismételni a viselkedését.

E. B. étkezési szokása újabb aggodalmat okozott. Bár tünetei nem feleltek meg a DSM IV étkezési rendellenességének kritériumainak, súlyos étkezési problémákkal küzdött. Rossz étvágya mellett (ami depressziójával volt összefüggésben) az ételt is megtagadta. Az első héten 2,7 kilogrammot fogyott egységünkben. Később sikerült elárulnia, hogy az ételek megtagadása egyfajta önkárosító magatartás is, talán fájdalmas halál célja volt.

Minden kapott terápiás beavatkozás ellenére E. B. önpusztító magatartása nem csökkent 2 hetes tartózkodása alatt. Biztonságának biztosítása és a kezelés fenntartása mind ő, mind más betegek számára lehetetlenné vált; az egység csapata úgy döntött, hogy egy biztonságosabb egységhez irányítja. E. B. kimutatásakor nem mutatott klinikai javulást.

Vita

Az egyik legrégebbi orvosi beavatkozás a vérellátás, az a viselkedés, amelyet páciensünk úgy talált, hogy csökkenti a szorongását. Az a meggyőződés, hogy a vérengzésnek számos betegségben terápiás értéke van, legkésőbb Kr. E. Hippokratész, Diokles, Menesitheus és Praxagoras mind gyakorolta a phlebotomiát. Noha az anatómia atyja előtt gyakorolták, Herophilust (Kr. E. 335–280; Chalcedonban, ma Kadıköyben, Isztambul egyik kerületében született) a vérengzés mint kezelés alapítójának tekintik. Vérengedő magatartást vallási szövegekben is tapasztaltunk: a „hidzsema” az iszlám országokban még mindig alkalmazott vérengzési folyamat neve, amelyről úgy gondolják, hogy számos betegséget gyógyít meg, köztük mentális betegségeket is. Még néhány keresztény írás is említi a vérengzés terápiás szerepét, tanácsot adva annak a Mindenszentek Napján. A vérengzés terápiás szerepe évszázadokig fennmaradt, és Faust egy párosában foglalta össze:

A süllyedő szellemek, az emelkedő szellemek számára

Az egyetlen gyógymód phlebotomizáló

A modern pszichiátriai szakirodalomban az SBL viselkedés az öncsonkítás ritka formája, amely általában együtt jár étkezési és személyiségzavarokkal, különösen a határ menti személyiségzavarral [4, 5]. Ez volt a páciensünk esete. Noha nem teljesítette az étkezési rendellenességre vonatkozó kritériumokat a DSM-IV szerint, súlyos étkezési problémái voltak, például ételtagadás, és határos személyiségzavarral diagnosztizálták.

Az étkezési rendellenességek és az SBL összefüggése nem világos. Bár egyes szerzők szerint ez a magatartás a bulimiahoz hasonló purgációs formák [5], a legtöbb esetben nincs közvetlen kapcsolat. Egyes szerzők úgy vélik, hogy az SBL személyiségzavarra utal, nem pedig evészavarra, azon esetek alapján, amikor nem észlelnek étkezési rendellenességet [2], valamint az étkezési és személyiségzavarok magas együttes morbiditását [6]. Esetünk azt az elképzelést is alátámasztja, hogy a vérengzés a személyiségzavar egyik jellemzője, mert E. B. egyértelműen a vérellátást használta fel, hogy kárt tegyen magában, és egy határon pszichopatológiát diagnosztizáltak nála.

Az SBL esetek többsége nő és egészségügyi dolgozó. Ez megmagyarázza az SBL mint az önkárosítás módszerének kiválasztását. A legtöbb vágó megkönnyebbül, amikor meglátja a vérét. Hétköznapi, biztonságos és kevésbé ijesztő módszer alkalmazása ugyanezt az érzést keltheti az egészségügyi dolgozók számára. Az étkezési rendellenességek, a legtöbb személyiségzavar és az öncsonkítás előfordulása gyakoribb a nőknél [7, 8]. Így nem meglepő, hogy ugyanez vonatkozik az SBL-re is.

A jelentett SBL esetek életkora 20 és 50 között változik. Tudomásunk szerint ez az első SBL serdülő esetjelentés. Törökországban az ápolónevelés középiskolai szinten kezdődik a szakiskolákban; ez megmagyarázhatja egy serdülő SBL eset jelenlétét.

Betegünk kezelési folyamata hasonló volt a korábban publikált esetekhez. Az SBL viselkedésének meghatározása anekdotikus. A betegek hajlamosak tagadni az öncsonkítást. Az SBL által okozott vérszegénységet „tényszerű vérszegénységnek” nevezik, és nehéz lehet felismerni és diagnosztizálni [3]. A Lasthenia de Ferjol egy francia regényhősnő neve, aki 18 tűvel elvérezte magát, elszorult és lassan meghalt, miután szexuálisan bántalmazták és teherbe esett. Bernard ezt a nevet az általa leírt szindrómának vette fel, amely személyiségzavarból, valamint önindukált vérzésből és vérszegénységből áll [2]. Ezt a szindrómát tényszerű rendellenességnek is minősítik.

Az SBL pszichiátriai kezelésre adott válasza gyenge [9], pszichopatológiájának súlyossága miatt. Az étkezési rendellenességek és a személyiségzavarok együttes előfordulása releváns pszichopatológiájának súlyossága szempontjából [10]. Warren azt javasolta, hogy a vérengzést az alapul szolgáló személyiségzavar súlyosságának nem specifikus mutatójának kell tekinteni [2]. Nincs kimutatták, hogy specifikus gyógyszerek javítanák a véralvadási viselkedést; a kedvezőtlen eredmények ellenére azonban továbbra is a pszichoterápia az első választás.

Összefoglalva: az SBL-hez kapcsolódó pszichopatológia súlyosságát és a halálozás kockázatát figyelembe kell venni, mielőtt eldöntenénk a betegek kezelésének módját. Mint tapasztaltuk, a páciens biztonságának biztosítása és más betegek védelme az SBL káros hatásaitól a kezelési stratégia legfontosabb eleme. Végül hematológiai nyomon követésre és klinikai konzultációra van szükség a gyermekorvosokkal. Az ilyen típusú esetek kezeléséhez fontos a pszichiátriai és gyermekgyógyászati együttműködés.

Lábjegyzetek

A kézirat összefoglalója: a gyermek- és serdülőkorúak pszichiátriai és rokon szakmáinak nemzetközi szövetségének 18. világkongresszusán

Konfliktus érdekeltségi nyilatkozat: A szerzők kijelentik, hogy nincs összeférhetetlenségük a cikk megjelenésével kapcsolatban.